Marko Kloos: Frontvonalak

2016. november 27., vasárnap

0 megjegyzés
Szeretem a military sci-fit, pláne akkor ha humoros és tele van szarkazmussal. 

A távoli jövőben a Föld egy igazi lepusztult bolygóvá válik, ahol Andrew Grayson egy gettóban, azaz egy segélytelepen tengeti az életét. Innen nincs kiút, vagyis mégis van, csak az a hadsereg. Miközben a csillagokat hódítjuk, a Földön az emberek fejadagokon élnek. Andrew ezt unja meg, több akar lenni, mint egy vegetáló senki, ezért belép a hadseregbe. A sztori ettől kezdve kezd érdekessé válni, hiszen az olvasó elé vetítődik a kiképzés, ami általában brutális de egyben vicces szokott lenni.
Marko Kloos a szokásos kliséket hozza, lassan kipereg az újoncok közül a férgese, illetve örök barátságok (szerelmek) alakulnak ki, miközben jól megmozgatják az ember lányát és fiát. Andrew megpróbál a legjobban teljesíteni, az álmai kellően motiválják, de mégsem sikerül elérni a célját. 

Grayson a Földön marad, de nem marad ideje keseregni, mert hamar egy igazi akcióban találja magát. Egy gettóban lázadás tört ki, és a katonaságnak kell rendet teremteni. A kiképzés után a "frontra" kerül az olvasó a maga brutális valóságával együtt. Az író maga is rendelkezik katonai múlttal, az utcai harcok leírásánál érezhető ez a múlt. Nálam még A sólyom végveszélyben című film is állandóan az eszembe járt, folyamatosan kerestem a párhuzamokat. 

Az elején lassan csordogáló cselekmény a végére már felpörög. Igaz szinte semmi újdonságot nem tud nyújtani, ettől függetlenül kellemesen szórakoztam rajta. Habár az egy tucat kategóriába tartozik nálam, mégis voltak részek amikor sikerült ebből az egyformaság pocsolyájából kimásznia. Kár, hogy nem sok ilyen pillanat volt. Ez eredetiség hiánya miatt a szereplők sem kerültek közel hozzám. Scalzi Vének háborújához hasonlították ez a könyvet, de Scalzi fanyar humora teljesen hiányzik belőle, nem beszélve a világképről sem. Igaz a könyv vége reményt ad arra, hogy a folytatás már egyedibb lesz.

Összességében nem volt ez a regény olyan rossz. Kellően mozgalmas, és nem üli meg az olvasó gyomrát a harcok sem.
7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 320 oldal
Fordító: Farkas István


Max Gladstone: Nagyrészt halott (...Szösszenet)

2016. november 2., szerda

0 megjegyzés
Amikor Shanara felhívta erre a könyvre a figyelmemet az első reakcióm a beleolvasó után az volt, hogy ez baromira össze-vissza regény. Azaz van itt kérem minden ami számít, mágia, vízköpők, istenek stb. Gondolatban megvontam a vállam, és rábólintottam a rendelésre, lesz ami lesz elolvasom. Aztán kellemesen csalódtam...

"Alt ​​Coulumb városának Kos nevû Tűzistene váratlanul elhalálozik, és a feltámasztását egy nemzetközi halottlátó cég kezdő munkatársára, Tara Abernathyre bízzák. A feladat komolyságát jelzi, hogy az isten nélkül maradt négymilliós metropoliszban bármelyik pillanatban leállhatnak a gőzfejlesztő gépek, így nem fognak közlekedni a vonatok, és pusztító zavargások törhetnek ki. Tara egyetlen segítsége Abelard, a halott isten láncdohányos kispapja, akinek érthető okból válságba került a hite.
Ráadásul kiderül, hogy Kos nem egyszerűen meghalt, hanem meggyilkolták, és az ügy Alt Coulumb bírósága elé kerül. Tara és Abelard hirtelen nagy veszélyben találják magukat, mert valami olyan dologba nyúltak bele, amibe nem kellett volna. Az igazság kiderítésére indított nyomozásuk tétje így már nem csak Alt Coulumb halvány reménye az életben maradásra, hanem a saját életük is."

Na szóval mi is van itt? Kérem szépen ebben a világban az istenek különböző szerződéseket kötnek a halandókkal, vagyis az emberekkel. Ezek a szerződések mindkét fél számára fontosak, hiszen az istenek az áhítatból nyerik az energiájukat, az emberek meg felhasználják az isten által rendelkezésre bocsátott erőt. Alt Coulumb városa istene halála után hamarosan az őskor szintjére fog süllyedni, hiszen honnan vennék a gőzgépekhez az energiát, hacsak nem sikerül Kos istenséget feltámasztani, illetve érvényesíteni vele szemben a szerződésekben foglaltakat. 
Ehhez a bonyolult művelethez, mármint az isten feltámasztásához, egy nemzetközi halottlátó cég küld szakértőket, Elayne Kevarian, illetve a főszereplő Tara Abernathy személyében. A világ érdekessége tovább fokozódik, hiszen az istenek mellett léteznek a Mesterek és a Mesternők, akik olyanok mint a mágusok, kemény tanulással néhányuk olyan hatalommal bír, mintha maguk is istenek volnának. 
Tara és Elayne egy meggyilkolt istenséggel találkoznak, így még bonyolultabbá válik az ügy, ki kell deríteni ki vagy mi volt a gyilkos, és közben a város érdekeit is meg kell védeni. Segítségükre Abelard kispap érkezik, aki zavarodottan figyeli a történéseket. 
Egy percet sem unatkozik az olvasó, a történet először lassú majd gyors folyású lesz. A karakterek tökéletesek, és a világ előbb-utóbb érthetővé válik mindenki számára. A krimi szál kelően izgalmas, együtt izgulhatunk a főszereplővel, hogy sikerüljön kiderítenie az igazságot.
Vámpír, vízköpő, Mesternők, istenek, papok és persze egyszerű mezei halandók. Ez a koktél nagyon jól sikerült, és már alig várom a folytatást.
9/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 384 oldal
Fordító: F. Nagy Piroska


Ez+az

2016. november 1., kedd

2 megjegyzés
Gyerkőc élete második versenyén volt, és a 11. lett. Mi nagyon örömködtünk Apjukkal, a gyerek meg zokogott, mert be akart jutni a 8 közé. A verseny alatt tapasztaltunk csúnya dolgokat is, pont egy Olimpikontól, akitől meg egyébként sem várnánk. Átvettük az edzőnk mondatát "Ölj vagy téged ölnek!" Kár, hogy tényleg ez van a páston.

El vagyok havazva rendesen. Még a blogot sem írom, mert annyira nincs időm. Munkahely, itthon, gyerkőc központi felvételije hármas között élem az életem. Ebből kifolyólag még 50 db könyvet sem tudtam kiolvasni idén. Közben szokás szerint rám vár a baráti társaság, hogy mindent intézzek a szilveszterrel kapcsolatban, ja meg persze kezdjem szervezi a jövő évi nyaralást is. Legalább 20 éve csinálom, most lett elegem! Letettem a lantot, csak még nem esett le a társaságnak. Egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz szilveszterkor.

Vasárnap Halloween party volt a hétvégi házunkban. Szerencsére jó idő volt, csodás színek és friss levegő. Pókokat kreáltunk lufiból, meg amúgy is idén a pókok voltak a főszereplők. Még aznap este sikerült "téliesíteni" házat is, hiszen ezután már csak ki-ki rohanunk néhány órára. Jöhet a tél! Apropó tél. Teljesen ledöbbentem, hogy mindenhol elkezdődött a "karácsonyozás", még november elsejét sem várták meg vele. 

Remélem most már tudok a blogra szánni egy kis időt, igyekszem nem elhanyagolni.



Susan Ee: End of Days - A vég napjai (Angelfall 3.)

0 megjegyzés
JÖN, JÖN, JÖN!!!!

Alig bírom kivárni!!!

Megrendelni ITT lehet!

"Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak.
De ki fog győzedelmeskedni?
A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?"

Louise Erdrich: A Körkunyhó

2016. október 31., hétfő

0 megjegyzés
Az indiánok, az indián történetek szorosan összekapcsolódtak a gyerekorommal. Emlékszem mennyit játszottam indiánost a barátaimmal, ahol én voltam a nemes szívű, nagy harcos (nőként!), akit a gonosz fehér emberek kergettek. Mennyire szerettem volna én is egy lenni azok közül, akiket az indiánok gyermekként elraboltak és felneveltek. Amikor Amerikában voltam minden vágyam az volt, hogy elmehessek egy rezervátumba, ami sajnos nem valósult meg, és azóta is a bakancslistámon szerepel. Ennyi felvezető után szerintem már mindenki rájött, hogy nálam az "indiános" könyvek igazán nyerők.

Joe édesanyját brutálisan megerőszakolják, és a tizenhárom éves fiúnak  rá kell döbbenni arra, hogy az igazságszolgáltatás nem mindenki számára egyenlő. Úgy érzi, hogy még az apja is ellene van, aki egyébként nem más, mint a törzsi bíró. A felnőttek nem akarják észrevenni a fiút, így kénytelen saját szakállára nyomozást indítani, amiben csak a barátai segítségére számíthat. Megkezdődik Joe veszélyes nyomozása, miközben egyre jobban megismeri törzse szokásait, jogrendszerét. Észre sem veszi, hogy a kiskamasz fiúból hamarosan érett fiúvá válik, akinek csak egy cél lebeg a szemei előtt, igazságot szolgáltatni édesanyjának.

Érdekes mennyire megosztó ez a regény az olvasók között. Van aki lassúnak érzi a cselekményt, van aki oda nem illő történeteket talált, engem viszont elvarázsolt, és összetört.

Megrázó ez a könyv, amiben Joe már apja nyomdokaiba lépve, felnőttként  emlékszik vissza az 1988-as évre. A kiskamasz gondolatait vetíti az olvasók elé, a maga nyers valóságában. Ezért találkozhatunk olyan sok "csúnya" szóval, hiszen valljuk be, de őszintén!!! Tizenhárom évesen bizony a másik nem, a szexualitás eszelősen érdekli az embert. Nincs ezzel Joe sem másként, ezért lehet az, hogy egy-egy kibukkanó mell látványa teljesen be tudja gerjeszti a fiút. 
Az egyébként okos, és intelligens Joe-t teljesen összetöri édesanyja leépülése, a szeme előtt esik szét a családja, öregedik meg az apja, és távolodik el mindenkitől az anyja. Úgy tűnik nem lesz igazságszolgáltatás, mert a jogrendszer annyira szövevényes (törzsi, szövetségi, állami), hogy képtelenség rács mögé zárni az erőszaktevőt. Joe harcba száll, maga mellett tudhatja a barátait, és elkezdi a nyomozást. 
A mindennapok mögött ott vannak a rezervátum lakói, a maguk hiedelemvilágával együtt. Az itt lakók mindent tudnak egymásról, és bármikor kaphatók egy kis pletykára, főként az öregek, akik szeretik megbotránkoztatni a fiatalokat. Derűs perceket okoznak ezek a kis, tréfás történetek, de kell is az olvasónak, mert egyébként a földbe döngölné a nagy amerikai valóság, hogy még élhetnek így emberek a "szabadság" földjén. 
Úgy érzem, hogy az a cseppnyi misztikum ami megjelenik a történetben, kellően kiegészíti a cselekményt. Ahogy haladunk a történetben, úgy kapunk választ a kérdéseinkre, úgy forrongunk mi is, ahogy Joe és a barátai. Joe egyenesen halad a végkifejlet felé, ami mindenki számára egyértelmű, és olvasóként nem az én tisztem eldönteni, hogy ebben a helyzetben én másként cselekedtem volna.

A kamaszfiú karakterek nagyon tetszettek. Joe és hűsége barátja, Cappy párost megkönnyeztem. Mooshum alakja számomra az indián erőt jelképzete, a maga kortalan és vicces személyével sokszor megmosolyogtatott. 

Ez a könyv nem engedi el az olvasót, és fel kell tennünk magunkban azt a kérdést, hogy hogyan lehetséges az, hogy így élnek az indiánok! 
9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 400 oldal
Fordító:Molnár Edit

Richard Morgan: A fekete férfi (...Szösszenet)

2016. augusztus 22., hétfő

0 megjegyzés
Richard Morgan kilóra megvett a Takeshi Kovacs sorozattal, így nem volt kérdéses, hogy az új könyvét is megszerzem magamnak.

A jövőben, a XXII. században a Földön megszűnnek a háborúk, kolóniát létesítenek a Marson, de ennek nagy ára van. Létrehoznak egy genetikailag módosított hadsereget, akik megvívták a Földön pusztító háborúkat. Ezeket az embereket tizenhármas variánsoknak hívják, akiknél az agressziót szabadon engedték. A kezdeti lelkesedés után, az "átlagos, normális" emberek veszélyesnek titulálták a tizenhármasokat. Az ex-katonák választhattak, vagy rezervátumba költöznek és nem szaporodhatnak, vagy új életet kezdenek a távoli Marson. Ebből kifolyólag nem meglepő, ha több tizenhármas megszökik, és megpróbál az alvilágban megbújni. Ezeket a szökevényeket kutatja fel és likvidálja Carl Marsalis, aki maga is tizenhármas variáns, és az ENSZ fejvadásza.
Nagy feltűnést kelt az a Marsról érkezett űrhajó, ami Kalifornia partjaitól nem messze csapódik be az óceánba. Csak egyetlenegy túlélő van, egy tizenhármas, aki lemészárolta az űrhajó legénységét. A férfinek sikerül elmenekülnie a mentőalakulat előtt, és őrült gyilkosságokba kezd az amerikai kontinensen. Marsalist bízzák meg levadászni a tizenhármast, segítsége (őrzője) Sevgi Ertekin, a török származású nyomozó, akinek ugyanolyan bonyolult az élete mint Carlnak.

Richard Morgantól már megszoktam, hogy maga a világ nem annyira kidolgozott, amitől bevallom néha marom a falat, hiszen érdekes koncepciókat vett fel, és utána alig csepegtet valami információt róluk. Az írónak fontosabb szereplőinek lelkivilága, és talán pont ezért, de ritka bonyolult szereplőket hozz létre.
Brutális ez a könyv, nem kíméli a történet fő alakjait, de ezért lesz hihető a cselekmény. Izgalmas nyomozásba vehettem részt, ahol a partnerek először megpróbálnak együtt dolgozni, de később kölcsönös tisztelet alakul ki egymás iránt.
Csak ajánlani tudom ezt a könyvet, függetlenül attól, hogy mennyire nyers, és agresszív maga a cselekmény.
8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 602 oldal
Fordította: Roboz Gábor

John Scalzi: Vörösingesek

2016. július 31., vasárnap

0 megjegyzés
Akik ismernek engem, azok tudják hogy nagy Scalzi rajongó vagyok. Imádom a pasas stílusát, humorát. Szeretem ahogy viccesen az arcunkba nyomja az emberi hibákat, ahogy haláli könnyedén ír a legbrutálisabb dolgokról is. Az olvasó szinte elfelejti, hogy ezeknek a humoros könyveknek komolyabb mondanivalójuk is van, de csak szinte. Ezért örültem az új könyvének is. Végre jól szórakozok egy kicsit.

Andrew Dahl csak most érkezett a Rettenhetetlen zászlóshajóra, de azonnal érzi, hogy valami nem stimmel. A  hajón lévő emberek mintha bujkálnának a kapitány előtt, és senki sem tolong a lehetőségért, hogy új felderítésre menjen. Néhány nap után rádöbben arra, hogy a hajón a halálozási ráta nagyon magas, és néhány tiszt szinte halhatatlan. Andrew úgy érzi valamit tennie kell, ha túl akarja élni a hajón lévő szolgálatot. Barátaival összefogva egy lehetetlen küldetésre indul, amivel megváltoztathatja a Rettenhetetlen statisztikáját.

Ahogy a kezembe vettem a könyvet azonnal éreztem Scalzi stílusát, és már az első mondatoktól mosolygásra állt a szám. Valahogy úgy éreztem a regény olvasása közben, hogy az író a barátaival lemenve egy közeli sörözőbe, kellemes iszogatás közben dobálták össze ezt a történetet. Az győzött, aki a legnagyobb marhaságot tudta kitalálni. Komolyan mondom, ha én is ott lehettem volna, és lenyomtam volna két féldecit, akkor talán nekem is eszembe jutott volna néhány blődség, amit beleírhatott volna Scalzi a Vörösingesekbe.
Jó kis sci-fi paródia lenne, ha szimplán az író blogján olvashatnám, és nem kellett volna megvennem. Lehet, hogy anyagiasnak tűnök, de ez most egy kicsit sok volt. Úgy éreztem, hogy mint rajongót palira vettek, megkönnyítették a pénztárcámat. Pont az az író, akit én tényleg nagyon kedvelek. 

Ez a habkönnyű kisregény tökéletes egy vízparti olvasáshoz, persze arra vigyázni kell, hogy a mosolygásunk, esetleg halk vihogásunk ne váltson ki megrökönyödést a többi fürdőzőbe. Mert azt be kell vallani, hogy tényleg jól szórakoztam az olvasása közben, de csak ennyi. Több pluszt nem adott. 
6/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve 2016
Terjedelem: 266 oldal
Fordította: Pék Zoltán