2018. július 13., péntek

William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Végre egy olyan poszt-apokaliptikus könyvet olvashattam, amitől tényleg a hideg futkosott a hátamon, és teljesen elképzelhetőnek tartottam.

Amerikát terrortámadás éri, de nem a szokásos, bevett módszert alkalmazták, hanem egy újat és meglepőt. Az EMP támadás után a világhatalommal bíró ország egy másodperc alatt visszasüllyedt a "középkorba". Az elektromágneses hullám során minden tönkremegy, nincs áram, nem indulnak az autók, megállnak a peacemakerek, tönkremennek a gyógyszerek stb. Az egyszerű ember fel sem tudja fogni, hogy milyen kárt okozhat egy ilyen támadás.
John Matherson nyugalmazott katonatiszt, főiskolai tanár hirtelen egy brutális világban találja magát. Nemrég a lánya születésnapját ünnepelte, és a támadás után már a túlélésért harcol.
A regény első lapjain egy átlagos, álmos amerikai kisvárost ismerhettem meg, a főszereplővel egyetemben. John egyedül neveli két lányát a felesége halála után. A férfi még mindig nem tudott felépülni a felesége elvesztése után, hiába próbálnak segíteni neki. Anyósa ott segít ahol tud, de John nem tudja és nem is akarja elengedni feleségét. 
Egyik pillanatról a másikra megváltozik minden... Az emberek elképzelni sem tudják mi történt, csak azt látják, hogy nincs áram, megálltak az autók, lezuhantak a repülők, nem működnek a telefonok. Először csak azt hiszik, hogy egy brutális áramkimaradás van, aztán lassan kezdenek rájönni arra, hogy valami sokkal de sokkal rosszabb történt. És elkezdődik az apokalipszis...

Nekem a legjobban az tetszett, hogy bár a főhős igazi amerikai hero, mégis érik olyan veszteségek, mint az egyszerű mellékszereplőket. A megszokott világ széthullik, bandák veszik át a hatalmat és az éhség nagy úr, az emberek bármit megtesznek azért, hogy túléljék a katasztrófát. John és társai megpróbálják a lehető legkevesebb veszteséggel megmenteni a kisváros lakosságát. Sokkoló volt olvasni, hogy milyen veszélyekkel kell szembenézni a szereplőknek, miközben azt éreztem, hogy ez valós, és ha a valóságban is megtörténik ugyanígy fogunk visszasüllyedni az állatvilágba. 

Mondhatnám, hogy az író minden hatásvadász kelléket bevetett, de ennek ellenére, brutálisan megdöbbentő volt a regény, és bár éreztem, hogy néhol túltolja a cselekményt, összességében ezek nem rontották el az olvasási élményt. 
Elgondolkodtató az egész, és a könyv kiolvasása után még nagyon sokáig ott motoszkál az ember fejében. Arról már nem is beszélek, hogy ösztönösen túlélőmódba kapcsoltam, és számba vettem mi mindent lehetne betárazni, illetve hol lenne nagyobb esélyem túlélni egy ilyet.

Egyszóval jó kis könyv ez, több embernek el kéne olvasni, főként azoknak akik irányítják a világot.
9/10
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 464 oldal
Fordította: Nagy Ambrus

2018. július 10., kedd

Ebook vagy papírkönyv?

Szeretem a könyveket, és igazi hörcsög módra rendesen be is tározom azokat. Nem egy nagy lakásban élek, így sajnos végessé vált a könyvespolcom. Meg kellett hoznom a döntést, hogy bármennyire szeretem a könyveknek az illatát, mégis elektronikusan kell megvásárolnom a regényeket. Szerencsére a legtöbb engem érdekelt könyvet ebookban is kiadják. Arra is rájöttem, hogy ha esténként böngészek a könyves blogok között, és valami megtetszik, akkor akár azonnal meg is vásárolhatom, letölthetem. Bevallom ez nekem nagyon bejön, rendszeresen éjszaka vásárlok, gondosan figyelve arra, hogy mindig elegendő pénz legyen az internetes bankkártyámon. ;-)

Tisztában vagyok azzal, hogy a neten kismillió illegális tartalomhoz lehet jutni, többek közt a könyvekhez is. Azt gondolom, hogy mindenkinek el kell jutnia arra a szintre, amikor felfogja, hogy nem mindig jó az ingyenesség, mert nem biztos, hogy a kiadók túlélik a sok illegális letöltést. Ha nem élik túl, akkor nem lesznek jó könyvek, nem fejeződnek be a sorozatok. 

Mint a legtöbb ember én is megnézem hova teszem a pénzem. Megpróbálom minél olcsóbban beszerezni a várva várt regényeket. Onnan vásárlok, ahol a legolcsóbb, ahol a hűségemért kapok valami pluszt. Mivel egyre több ebookot veszek, egyre jobban bosszant, ha nem tudok hozzá jutni a várva várt könyvhöz, mert később jelenik meg elektronikusan. Értem én, hogy így próbálják elérni azt, hogy papír alapon vegyék meg többen, de én mint rajongó az idegtől nem látok szét, hogy akár 1 hónap múlva kerülhet az olvasómra. Azt meg csak halkan mondom, hogy a torrent oldalakra 1 hónap alatt simán kikerülhet még úgy is, ha hivatalosan nincs digitalizálva. Akkor meg minek kell várni?? Nem hiszem, hogy többen fogják megvenni papíron, max ha nagyon rossz lesz a kritika, akkor elektronikusan 1 hónap múlva már a kutya sem fogja megvásárolni, míg a megjelenéskor rárabolnának. Én legalábbis így gondolom.

Tudom, hogy nem éri meg az elektronikus könyvpiac, de azt baromira nem szeretném, ha lassan de kivonulnának erről a piacról a kiadók. Mert mint már fentebb megjegyeztem, nem férek a könyvektől, de szeretnék vásárolni és nem könyvtárból kölcsönözni. Megoldás erre csak az lenne, ha senki nem töltene le semmit illegálisan. Ettől mi magyarok szerintem elég messze vagyunk, sajnos. Így csak szurkolni tudok, hogy mégis lesz új ebook, nem adjál fel a kiadók. (Mert ha mégis, én istentelenül dühös leszek, ami persze senkinek nem jelent semmit)

Még így a végén azt meg kell említenem, hogy az meg különösen fáj, hogy úgy tűnik, ha valaki ebookban szeretne vásárolni, és erről hangot is ad, akkor magyarázkodnia kell, hogy én megveszem, nem csak úgy letöltöm, mert mindenki azt feltételezi róla, hogy tuti lopja a könyveket. Most komolyan csatoljam a fotót a rendeléseimről??

na mindegy, ez csak úgy írtam...

2018. július 9., hétfő

Az új "drágaszágom"!!!

Jó pár éve egy Kindle Touch tulajdonosa vagyok. Mindig mosolygok azon, ahogy a tulajdonomba került. Amikor kinéztem az Amazonon, akkor még Európába ezt a típust nem szállították, de sebaj, mivel a sógorom Amerikában él, és Ő meg tudta vásárolni nekem. Cirka fél évet vártam arra, hogy leüljön a számítógépe elé, és megrendelje az ebook olvasót. Mire megérkezett postán hozzám, már 1 hete az Amazon el kezdte szállítani Európába is. ;-)



Első látásra szerelem volt, és a mai napig imádom. De már újabbat szerettem volna, a világítás nagyon hiányzott, hiszen Apjuk jó néhányszor kiakadt rám, hogy még hajnal 1 kor is ég a lámpám, Ő meg nem tud aludni. 

Szóval elkezdtem nézni az új Kindle olvasókat, és rögtön egy dilemma elé kerültem, Paperwhite vagy Oasis legyen a következő kis kedvencem. Beletelt néhány napba mire eldöntöttem, és tudom, hogy néhányan butaságnak tartják majd a választásomat, de nem tudtam ellenállni az Oasis formájának. Ismét a sógorom, illetve a sógornőm segítségét kértem a rendeléskor, hiszen majd féláron tudtam így megvenni, mintha Magyarországon vettem volna meg, vagy ide rendeltem volna (az Áfa és a vám jól megdobta volna az árát). És tádám!!! A múlthét csütörtökön végre a kezembe foghattam az új olvasómat. IMÁDOM!!! Csak így egyszerűen. Szegény kis Touch-ot mellőzöm, még nem tudom mi lesz vele.



2018. június 10., vasárnap

Sarah Pinborough: 13 perc

Sarah Pinborough könyveit eddig még sajnos nem olvastam. A 13 percbe is csak véletlenül botlottam, és a fülszöveget olvasva hamar a várólistámra került.

Tasha-nak fogalma sincs hogy került a hideg folyóba, de az biztos, hogy 13 percig halott volt, és az is maradt volna, ha egy kutyát sétáltató férfi észre nem veszi a teljesen kihűlt lányt. Tasha igyekszik visszaemlékezni, hogy mi történt, de egy sms üzeneten kívül, ami a szokott helyre hívja éjszaka, semmi nyom nincs. Az ügy kivizsgálásával foglalkozó rendőrnő egyenlőre nem tudja eldönteni, hogy egy egyszerű balesetről vagy gyilkossági kísérletről lehet szó.

Natasha két legjobb barátnője Hayley, és Jenny, ők a Barbie-k így hárman. Az iskola irigyelt hármasa, a menő csajok. Épp ezért érthetetlen ez az egész Rebeccanak, aki gyermekkorában Jenny helyett beletartozott Tasha "örök bari" köréhez, de egyszer csak saját hibáján kívül kikerült, és Jenny került a helyére. Ezt Becca soha nem tudta megbocsájtani. Az anyja unszolására meglátogatja Tashát a kórházba, és meglepődve tapasztalja, hogy régi barátnője újra ragaszkodni kezd hozzá, és a másik két lány idegesen figyeli a kórházi ágyon fekvő lányt.

A történet több szemszögű, a legfontosabb egyrészt Natasha privát naplója amin keresztül a történéseket látjuk. A naplóírást a pszichológushoz járó lány azért kezdte el, hogy hátha sikerül kideríteni, hogy mi történt azon az estén. A másik fontos szemszög Rebeccáé, aki hihetetlennek tartja, hogy újra ráfigyel Tasha, és érte mellőzi a régi barátnőit. Becca először fél ettől a változástól, hogy talán újra meg fogják alázni a lányok, de később segít Natashának az emlékezésben.

Azt kell mondanom, hogy engem teljesen levett a lábamról ez a regény. Pedig először a középiskolás lányok csacska bajai nem érdekeltek, hiszen a szokásos klisét hozta, azaz menő csajok kontra lúzer csajok. De aztán rádöbbentem arra, hogy a lányom osztályában pont most folyik ez a folyamat, és teljesen más szemszögből kezdtem látni a történetet. Az írónő szerintem tökéletesen ábrázolta a kamaszok lelkivilágát, a megfelelni a menőknek késztetést, és a kétségbeesett párkapcsolatokat, na meg persze a "tökéletes" szülőket.
A krimi szál izgalmas, hiszen az elejétől sejtjük Beccával együtt, hogy valami nem stimmel, és az írónő igazán érdekes csavart alkalmaz. Hiába sejti az olvasó a megoldást, mégis végig izgalmas tud lenni a cselekmény. Az utolsó oldalakat irtó gyorsan olvastam, hogy minél hamarabb megtudjam a végét, és bevallom nagyon rosszul esett, amikor abba kellett hagynom az olvasást, mert fontosabb dolgom akadt. ;-)

Ez egy remek regény, ami végig fenntartja az olvasó izgalmát, és még a befejezését sem rontották el. 
9/10
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2018
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: Tomori Gábor

2018. május 27., vasárnap

Terri Fleming: Észérvek és érzelmek

Igazi Jane Austen rajongónak vallom magam, és elég gyakran szeretném az írónő főhőseinek az életét továbbkövetni. Ezt nemcsak én szeretném, hanem szinte az összes "fan", amit a kiadók illetve az írók ki is használnak. Jó néhány regény született már az austini hősekkel, amik hol sikeres adaptációk lettek, hol förmedvények. 
Erről a könyvről a Katherine's Bookstore-nál hallottam először. Többé kevésbé egyezik az ízlésünk,  ezért meg mertem venni. Nagyon szeretem a Büszkeség és balítéletet mind könyv és mind film formájában is. Bevallom az 1995-ös sorozat a szívem csücske, kívülről fújom minden sorát. ;-) Éppen ezért Mary története rögtön érdekelni kezdett.

"Mary Bennet nem álmodozik házasságról. Anyja legnagyobb rémületére, Mary nem kíván nővérei, Jane (most már Mrs. Bingley) és Lizzy (most már Mrs. Darcy) nyomdokaiba lépni. Mary és Kitty még a szülői ház biztonságában él, azonban őt – húgával ellentétben – egyáltalán nem érdeklik sem a férfiak, sem a divat, sem a hízelgés. Reményei egyszerűek; zongorázhasson, olvashasson, s ne kelljen hozzámennie az első férfihoz, akit az anyja kifog neki. Csakhogy Mrs. Bennetnek nem szokása, hogy a lányaira hallgasson. Mikor Meryton egyik legtehetősebb lakosa bejelenti, hogy a fia visszatér a városba, Mrs. Bennet azonnal elhatározza, hogy egyik lányának bizony megkondulnak majd azok az esküvői harangok. A társasági életbe csöppenve Mary rájön, hogy az ígéreteket megszeghetik, a pénz győzedelmeskedhet a szerelem felett, s hogy a boldogsághoz vezető út nem mindig a kötelesség. Ám mire ráébred, hogy talán rosszul látta a dolgokat, már lehet, hogy el is szalasztotta az esélyt arra, hogy olyan jövője legyen, amilyenről soha nem is álmodott."


Számomra Mary Bennet egy csúnyácska, tudálékos, fontoskodó leányzó, akire senki nem figyel igazán, aki tényleg szeretne kitűnni valamiben. Legalábbis a Büszkeség és balítéletben, illetve a sorozatban ilyennek ismertem meg. Marynek nincs szép arca, ezért az anyja észre sem veszi, ha mégis akkor csak szánakozni tud rajta, és igazából éles ésszel sem áldották meg, így az apjának sem jelent semmit. Ha belegondolok, akkor ennek a lánynak elég nehéz élete lehetett a családjában. Na mármost ebből a nem túl szép és nem túl okos leányzóból ugyan mi tud kihozni az írónő?

Már az elején le kell szögeznem, hogy ha a fentebb említett jellemzést nem tudja elfelejteni az olvasó, akkor lehet hogy nem fogja szeretni ez a regényt. Tudniillik ebben a történetben Mary bár csúnyácska maradt a maga módján, de észbeli képességei jóval többek mint a Büszkeség és balítéletben. Persze megmagyarázhatnám azzal, hogy évek teltek el a kettős esküvő után, ami alatt Mary tényleg fejleszteni tudja magát, de számomra ez nem volt hihető. Inkább üres lapként tekintettem a harmadik leányra, és nem foglalkoztam a régi benyomásokkal.
Könnyű volt ezt tennem, hiszen Terri Flemingnek tényleg sikerült egy igazi austini világot, miliőt létrehozni. A bájos történet szinte felfrissített, mosolyogtam az olvasása alatt. Jó volt elmerülnöm benne, hiszen nemcsak Maryvel, hanem Kittyvel, Mrs Darcyval és Mrs Bingleyvel is találkozhattam. Sőt néhány mondatban még a bolondos Lydiáról is hallhattam. Kell ennél több egy rajongónak?
Habár sejtései elég hamar lesznek az olvasónak a történet kimenetelével kapcsolatban, ez mégsem befolyásolja az olvasási élményt. Marynek sikerült felnőnie, megismernie magát. Nővérei segítségével egy magabiztosnak látszó, divatos nővé alakul, akinek határozott véleménye van az életéről. 
Teri Fleming biztosra ment, hiszen a történetvezetése annyira Jane Austen-os. Ha hibát kellene keresnem talán pont ezt hoznám fel. Ennyire nem kellett volna "másolni", de megbocsátom, mert a végeredmény egy igazán kellemes olvasmány. 
9/10
Kiadó: I.P.C.
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 384 oldal
Fordította: Kiss Nóra Titanilla

2018. május 13., vasárnap

Hillary Jordan: Mudbound - Sárfészek

Hillary Jordan számomra egy teljesen ismeretlen írónő volt. Nem is hallottam róla, csak a kiadó erőteljes marketing tevékenységére figyeltem fel. A fülszöveg elolvasása után nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvet én megrendelem.

A tanult, nagyvárosi lány, Laura már lassan a vénlánykorba lép, amikor hirtelen hozzámegy Henryhez. A házasság kiegyensúlyozott, úgy tűnik mindkét fél boldog benne. Gyönyörű gyermekeik születnek, Laura boldognak érzi magát, de talán nem is ismeri úgy a férjét ahogy gondolja. 
Henry álma egy farm, ahol a családjával élhet, egy igazi amerikai farm. Mire Laura felocsúdhat már farmerfeleség, ráadásként a nehéz természetű apósa is hozzájuk költözik. Ha ez nem lenne elég, Henry meggondolatlanul próbált a családjának megfelelő házat találni, aminek következtében a nő a lányaival együtt egy poros, kicsi, minden kényelemtől mentes házikóba találja magát. A természet sem kegyes hozzájuk, ha sok eső esik akkor a farmjukat elzárja a külvilágtól a megáradt folyó, és minden csupa sár lesz.
Laura igazi sárfészeknek érzi az új lakóhelyét (innen a neve is), de hősiesen próbál jó feleség és anya lenni. 
A család mellett fontos szerepe van Henry öccsének, a régen sármos és szívdöglesztő Jamienek, aki már menyasszony korában megdobogtatta Laura szívét. A második világháborúban pilótaként harcolt, és egy leharcolt, meggyötört emberként tér vissza az Államokba, ahol jobb híján a bátyához költözik a farmra.
A farmhoz tartozó bérlők közé tartozik a Jackson család. Florence az anya, nemcsak bábaként dolgozik, hanem segít Laura-nak is, hogy beilleszkedjen a farmerfeleség szerepbe, kisegít nála, egyfajta házvezetőnő lesz. Florence férje egy szabálykövető ember, aki keményen dolgozik a földeken, hogy elérje álmát. Nagyobbik fiúk Ronsel szintén részt vett a háborúban egy fekete alakulatban Európában, ahol megismerheti azt, hogy embernek nézik a feketéket is, sőt mi több, kitüntetéssel  érkezik haza a szüleihez. Ezt a két embert összeköti a háború borzalma, a két férfi között valamiféle fura barátság alakul ki, amit nem néznek jó szemmel a fehér gazdák, különösképpen Jamie öreg apja. A levegő előítéletektől terhes, amiben a szereplők fulladoznak, mi olvasók pedig érezzük, hogy hamarosan minden végérvényesen megváltozik.

A váltott szemszögű cselekménynek köszönhetően a főszereplők álmai, vágyai, korábbi élete nyitott könyvvé válik az olvasónak. Ezáltal még érdekesebbé válik a történet, néhány főhős közelebb kerül az emberhez. Nekem a könyv hangulatától, cselekményétől Dorris Lessingtől A fű dalol, illetve Steinbeck regényei jutottak eszembe. A szívem repdesett, hiszen egy nagyon jól megírt társadalmi drámát olvashattam a 40-es évek Amerikájáról. Ezek az emberek megelevenedettek a lapokon, akik harcoltak, szerettek, űzték az álmaikat. 

A Netflix egy igazán nagyszerű filmet készített belőle. Érdemes elolvasni és megnézni!!
10/10
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Babits Péter


2018. április 1., vasárnap

Húsvét

Most már egy kicsit dühös vagyok az időjárásra, mert amikor az ember lánya egy kicsit szeretne a szabadban lenni, d- vitamint szerezni, rögtön esik az eső. Persze nézhetjük a jó oldalát is, nem esik a hó.
Na mindegy, legalább olvashatok!!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket és sok sok olvasást kívánok mindenkinek!!


2018. március 25., vasárnap

Vegyes vágott...azaz gondolatok néhány könyvről (Joseph Boyden, Lucinda Riley, Naomi Novik)

Nem titok, hogy szeretem az indiános könyveket, amikkel először gyermekkoromban találkoztam. Még most is időről időre szükségem van, hogy belemerüljek a "vademberek" világába. 
Ez a könyv azért tetszett nekem, mert egy fiatal jezsuita szerzetes szemén keresztül bepillantást nyerhettem az indiánok életébe. Mivel váltott szemszögű a történet, a másik két főszereplő Hóesés, egy irokéz kislány, akit az ellenséges huron harcos, Madár örökbe fogad, miután kiirtották a családját. Érdekes ez a világ, vad és a mai ember számára brutális. Bár  más könyvekből megismerhettem az indián szokásokat, de a mai napig rá tudok csodálkozni, meg tudok lepődni. 
Az olvasó megismerheti a 17. századi indián falut, társadalmát, szokásait, na meg a vakbuzgó, de alapvetően emberséges Christophe jezsuita szerzetest. Két kultúra feszül egymásnak, és mi olvasók tudjuk, hogy melyik fog győzni.
Jó kis regény ez, amit érdemes elolvasni.

"A ​fiatal Christophe jezsuita szerzetes, Franciaországból érkezik az Újvilágba, hogy megtérítse a „vadakat”. Arra azonban nem számít, hogy a huronok és az irokézek nemzedékek óta tartó küzdelmének kellős közepébe csöppen. A sorozatosan véres összecsapásokkal tarkított ellentét még jobban elmérgesedik, amikor a nagy huron harcos, Madár egy rajtaütést követően magával hurcol egy irokéz kislányt, Hóesést, hogy örökbe fogadja és a sajátjaként nevelje fel. A korábban baltákkal és késekkel vívott háborúban megjelennek az európaiaktól kapott lőfegyverek is, ezért egyre inkább úgy tűnik, hogy az évszázadokon át meglévő kényes egyensúly felborul, és a harc addig nem ér véget, amíg az egyik nép teljesen el nem pusztítja a másikat. Christophe, Madár és Hóesés sorsa végzetesen összefonódik ebben a több mint egy évtizedet felölelő regényben, és sem ők, sem az olvasók nem sejthetik előre, mit tartogat számukra a sors…"

Lucinda Riley A hét nővér sorozatának második részéről van szó. Nekem az első rész kevésbé tetszett, de azért adtam még egy esélyt a sorozatnak. 
Ally D'Apliese egy érdekes nőszemély, kétségkívül sokkal erősebb személyiség, mint az első nővér, Maia. Talán ezért is tetszett jobban a második kötet. Ally nem hagyja, hogy mások irányítsák az életét, még akkor sem amikor tragédiák sorozata érik. A lány Norvégiába megy, hogy felkutassa az őseit, és hirtelen egy igazán érdekes történet kerekedik ebből a regényből. Elmondhatom, hogy ebben a könyvben nemcsak a múlt szál, hanem a jelen szál is izgalmas. Csak úgy faltam a lapokat, hogy megtudjam ki kivel volt és mikor. Edvard Grieg személye is megelevenedik a lapokon, na meg a gyönyörű Norvégia. És még a jelen szál is elvarázsolt!!! Szóval ez a második rész a bizodalmamat is visszahozta a sorozat folytatásához.

"A ​gyengeség pillanataiban találhatsz rá a legfőbb erősségedre
Ally D'Apliese épp egy viharosan induló szerelem kapujában áll, amikor a nevelőapja haláláról értesül. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukba gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat meg egy levelet hagyott örökül, és ennek segítségével, ha a lányok úgy döntenek, közelebb kerülhetnek valódi gyökereikhez. 
Allyt egyik tragédia a másikba sodorja, és a kétségbeesett fiatal nő nem lát más választást, mint maga mögött hagyni mindent: Norvégiába utazik, hogy felkutassa a vér szerinti családját. 
Mi vár rá a fenséges szépségű országban? Mire jut egy százötven évvel ezelőtti életrajz elolvasása után, amely egy énekesnőről, Edvard Grieg világhírű zeneszerző múzsájáról szól? És milyen, az eddigi életét a négy sarkából kifordító, váratlan felfedezések várnak még rá Bergen festői partjainál?"

Már nagyon régen szerettem volna elolvasni Naomi Novik-tól a Rengeteget. Egy igazi felnőtt mese került a kezembe. Teljesen elvarázsolt, és észre se vettem, hogy kiolvastam. Pedig maga a cselekmény egyszerű mint a faék, de az írónő mégis élettel tudta megtelíteni a szokványos szereplőket és környezetet. Agnyeska kezdetben csetlik botlik, de lassan megismeri magát és a mágiáját. Észre sem veszi és a fordulatok közepébe kerül. Alakját hamar megszerettem, ahogyan Sárkány alakját is. Az elején lassan hömpölyög a cselekmény, aztán begyorsul és az olvasó csak azt veszi észre, hogy vége a történetnek.


"Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad."

2018. március 18., vasárnap

Dot Hutchison: Pillangók kertje

Még tavaly a Könyvmolyképző adventi akciójában vettem meg ezt a könyvet A testolvasó-val egyetemben. Bevallom nekem A testolvasó fülszövege és beleolvasója sokkal jobban tetszett, mint a Pillangók kertjéé. Igazából ez a könyv azért landolt a kosaramba, mert 2 db könyvtől ingyenes a szállítás. ;-)


Victor Hanoverian és Brandon Eddison FBI ügynököknek kell kihallgatni és felgöngyölíteni azt az ügyet, amiben egy csomó fogvatartott lányt szabadítanak ki egy titkos kertből. Ezeknek a lányoknak brutálisan szép, és részletgazdag pillangószárnyas tetoválás található a hátukon, amiből nincs egyforma. A lányok szemlátomást rettegnek és nem beszélnek az ügynökökkel, úgy tűnik közöttük van egy vezér, akire hallgatnak és figyelnek. A két ügynök kiemeli ezt a lányt a csapatból, és megpróbálják kihallgatni, hogy végre kiderüljön mi is történt velük. 
Maya a kezdeti ellenállás után lassan beszélni kezd, és olvasó előtt megelevenedik egy zsigerien gonosz férfi, a Kertész alakja, és a mesterséges világa, a Kert. 

Te jó ég!!! Hogy én mennyire élveztem ezt a regényt!!! A cselekmény szála ide-oda ugrik az időben, hiszen Maya nemcsak a Kertről és a Kertészről mesél, hanem megismerjük maga a lány életét is. Én is úgy jártam, mint Victor az FBI ügynök, aki először arra kíváncsi, hogy Maya esetleg nem egy beépített embere a Kertésznek, aztán ahogy fokozatosan kiderül, hogy mit csinál a férfi a lányokkal, ugyanúgy elborzadtam, majd tehetetlen dühöt éreztem, hogy a világban ilyen beteg emberek is élhetnek. 
A feszes tempójú történet végig fenntartja az izgalmat. Faltam a sorokat, hogy minél hamarabb megtudjam, hogy mi történt a lányokkal, és hogy tudták kiszabadítani őket. Maya elbeszéléséből nemcsak Viktor érzi, hogy valamit elhallgat, hanem az olvasó is. Folyamatosan gyártottam a teóriákat, hogy mi lehet az, amit Maya nem mond el. 
Igazából a szereplők közül csak Maya alakja van rendesen kidolgozva. A többiek a háttérben maradnak, hiszen ahogy bekerültek a kertbe, úgy kaptak nevet és pillangószárnyat, elveszítve az addigi igazi életüket, és belekényszerülnek egy képmutató, félelemmel és halállal teli világba, ahol túl kevés az idő és túl sok a borzalom ahhoz, hogy megismerjék  egymást a lányok.
Beteges, szigorú világban élnek, ahol a szabályok felrúgása egyenlő a halállal. A lányok/pillangók rövidke életükbe a Kertész megpróbál valami boldogságot is bevinni, de ettől még morbiddá válik a történet. Úgy tűnik ebből nincs kiút, de valami illetve valaki repedéseket okoz a Kertész jól megtervezett Kertjének a falán.

Azt hittem 10 pontos lesz ez a regény, de sajnos mégsem. A könyv végét mintha csak összecsapták volna, a szabadulás számomra túl elcsépelt, és túl kiszámítható lett. Ráadásul a magyarázat is suta, mintha az írónő maga sem tudta volna eldönteni, hogy akkor miért is ilyen vagány Maya. Kár érte.
9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia

2018. március 3., szombat

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Régen olvastam ennyire gyomorforgató könyvet, amikor érzi az ember, hogy lassan kihűl a vére, megáll a szíve, és fojtogatóvá válik a levegő. Ez a disztópiás történet egyáltalán nem jelent könnyed kikapcsolódást, sőt! inkább összetöri az embert, mégis megéri elolvasni.

Adott egy sziget, ahol egy kis közösség éli a mindennapjait. Ezen a szigeten a férfiak kiváltságosak, a nők fiú gyermekért imádkoznak, és az idősek, akikre már nincs szükség megisszák az utolsó italukat. Az Ősök szigorú szabályokat fektettek le, amiket a Vándorok keményen be is tartatnak. Mihelyst a lányok menstruálni kezdenek férjhez adják őket, legyenek akár 12 évesek. A családoknak csak egy céljuk van, hozzanak létre kettő egészséges gyermeket, és álljanak félre, amikor a közösségnek nincs szükségük rájuk. 

Négy lány életén keresztül ismerhettem meg az Ősök által létrehozott kis világot. Vanessa, Caitlin, Amanda és Janey fiatal lányok, akik különböző korúak és különböző társadalmi helyzetű családokban élnek. A váltott szemszögből megismert cselekmény ahogy egyre jobban kitárul, úgy borzadtam el én. Volt amikor nem akartam hinni a sejtésemnek, de a későbbiekben minden kiderül, én meg összetörtem, mert ilyen borzalom nem lehet, de mégis volt. Ezek a lányok valamit a szívük mélyén éreznek, hogy ez a világ amiben élnek rossz, és az Óföld talán nem is egy felégett pusztaság. Ezek a lányok a maguk módján ellenállnak annak az elnyomásnak, amit valójában a saját szüleiknek kellene elhárítani. Ezek a lányok olyan borzalmakon mennek át, és gondolnak természetesnek, amitől az olvasónak hányingere lesz. Ezek a lányok a végsőkig harcolnak a maguk módján, hogy megmutassák a többi lánynak, hogy talán van kiút a rémálomból.

Szeretném azt mondani, hogy a könyv végén fellélegeztem, de nem így történt, mert a rémálom még sötét és ragadós amiben nők vergődnek.

A legelvetemültebb szülőkkel találkozhattam a könyvben, ahol az anyák legtöbbször utálják a lányaikat, és rettegnek a férjüktől. A család fogalma itt valami groteszk összetartási jelkép, valami szörnyűséget rejtő sátor, ami ráborul a nőkre, és lassan kiszipolyozza őket.
Janey sorsa rendített meg a legjobban, az elszántsága, ahogy harcol a nővé válás ellen és a szabadságért. Caitlin az összes lehetséges módon bántalmazva van, amitől mint olvasó egyre rosszabbul éreztem magam. Amanda számomra egy halovány árnyék, aki kétségbeesetten próbál menekülni a sorsa ellen. Vanessa az, aki talán a "legnormálisabb" családban él, de itt is állandó a bántalmazás, mégis valamilyenféle szeretet van a családban. Bár a lány apja sem különb, mint a többi apa, de érezhető, hogy a vak hit mellett, Ő őszintén ragaszkodik a családjához.

Sajnos a világot egyáltalán nem ismerhettem meg, nem tudom miért hagyták ott az Ősök az Óföldet, miért alakították ki ezt a szektaféleséget, és a férfiak miért csinálják azt amit. Ez az olvasói tudatlanság, illetve csak sejtés végigkíséri az olvasót, és így még ütősebbé válik a történet.

Persze most kérdezhetnénk, hogyha ennyire brutális ez a könyv, akkor érdemes-e elolvasni? Egyértelműen igen, mert számomra az volt az üzenete, hogy a saját lányomat még önállóbbá, még erősebbé neveljem, hogy még véletlenül se engedje, hogy a jogaiban korlátozzák vagy diszkriminálják a női mivolta miatt. Hú...most legszívesebben harcos amazon lennék, és saját kézzel végeznék minden olyan emberrel, akik gyermekeket és nőket bántalmaznak!!!

Összegezve csak annyit írhatok, hogy egy igazán megrázó történet kis hibákkal.
9/10
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Terjedelem: 308 oldal (ebook)
Fordította: Diószegi Dorottya

2018. február 4., vasárnap

Jane Corry: A férjem felesége

Mostanában pszicho-thrillereket olvasok, egész jól szórakozok rajtuk. Ez a könyv is azért került a várólistámra, mert az említett kategóriába tartozik.

A fiatal ügyvéd, Lily, alig tér vissza a nászútjáról, amikor egy különleges esetet adnak neki. Egy gyilkost kell védenie, aki már a rácsok mögött van különleges kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságért. Lily tehetetlenül figyeli, hogy a látogatások alkalmával egyre jobban vonzódik a furcsa ügyfeléhez. Már csak egy cél lebeg a szeme előtt, hogy felmentse a férfit, illetve dülőre jusson a házasságával kapcsolatban.

Carla egy édes kislány, akit elhanyagol az édesanyja és annak a ritkán látott barátja. Az iskolában mindenki gyűlöli az olasz származású, szegény lányt. Egyre jobban szenved a gyerek, de senki nem veszi észre a problémáit.

Mi köze van egymáshoz Carlának és Lilynek? Milyen következményei vannak az elhallgatott titkoknak? És nem utolsó sorban milyen következményei vannak a rossz döntéseinknek? 

Így olvasás után néhány órával már talán tárgyilagosan tudom értékelni ezt a regényt. Először is le kell szögeznem, hogy szerintem ez a könyv nem egy pszichothriller, de még krimi sem.  Ezért nagy csalódást okozott nekem. Viszont ha eltekintek attól, hogy mit vártam, és csak azt nézem, hogy mit kaptam, akkor egy egész jó családregényszerűséget olvashattam. Csak én nem ezt szerettem volna olvasni...

Lily és Ed házassága eleve kudarcra hivatott, hiszen rövid időn belül házasodtak össze, ráadásul Lily kamaszkori traumáját a mai napig nem tudta feldolgozni, és úgy tűnik Ed is csak el akarja felejteni a régi barátnőjét. Már a nászút sem úgy sikerül, ahogy a nő szerette volna, és Lily új munkája csak fokozza az ellentétet a két ember között. Bár végig titkok övezik a szereplőket, igazából hamar rájuk lehet jönni. Így azon sem lepődtem meg, amit Lily ügyfele mondott a tárgyalás végén. Annyira egyértelmű volt, ahogy az ügyvédnő viselkedése is a tárgyalás után.  A többiről ne már ne is beszéljünk. 
Igazából egy valamiben viszont tökéletes ez a regény. Az írónő sikeresen rámutat arra, hogy a hazugságok hova vezetnek, először csak kis füllentések magunknak, kegyes hazugságok, és észre sem vesszük, hogy az egész életünket behálózza a hamisság. Szintén tanulságos, amikor azt mutatja be az olvasóknak, hogy a bennünket ért traumákat fel kell dolgoznunk, ha kell segítséget kell kérni, de nem hagyhatjuk feldolgozatlanul, mert tönkretehet bennünket. 

Lelki tragédiák sorozatáról szól ez a regény, amiben egyetlen egy szereplőt sem tudtam megkedvelni. Mindegyik annyira sérült, és furán viselkedő, talán Lily az, akit egy kicsit közelebb engedtem magamhoz, de még Ő is annyira más. Carlától hidegrázást kaptam, Ed pedig egy igazi "tunyacsáp", aki mindenkibe keresi a hibát, csak épp saját magában nem. Bár nem vagyok igazságos vele, hiszen ha én élnék Lily mellett valószínűleg én is elveszíteném az inspirációmat. Van két ember akit összeköt a házasság, de kiegészíteni nem tudják egymást, csak kioltani. Borzasztó lehet így élni!!!

Egyszóval, aki szereti a családi drámákat, a lelki megpróbáltatásokat azoknak telitalálat ez a könyv. Istenem, de szerettem volna borzongani, egy kicsit ijedezni, gondolkozni a megoldásokon! De itt nem kellett. Kár, hogy krimi, és pszichothriller címkét kapott. Nem kellett volna.
7/10
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 430 oldal
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...