2017. december 6., szerda

Alastair Reynolds: Lassú lövedék (GABO SFF Zsebkönyvek 1.)

A GABO SFF nagy fába vágta a fejszét, elindított egy zsebkönyvsorozatot. A kötetek 120x180 mm méretűek, és puhafedelesek. Sci-fi és fantasy történetek kerülnek ezekbe a kis könyvecskékbe.
Rögtön felkeltette az érdeklődésemet az első két kötet, hiszen ki ne szeretne viszonylag gyorsan befejezni egy könyvet, miközben rendesen megmozgatja az olvasó agytekervényeit. Persze a kisregényeknek meg van a hátulütőjük is, vajon elegendő információt tud közvetíteni, fel tudja kelteni az olvasó figyelmét, ki tud bontakozni a cselekmény?

Alastair Reynolds számomra eddig ismeretlen volt, bár a nevével már sokszor találkoztam, és azt is tudom, hogy elismert sci-fi írónak számít. Azt gondoltam itt az idő megismerni az írásait, ez a kisregény talán kezdésnek jó lesz.

Végre befejeződött egy olyan háború ami több száz világot és naprendszert érintett. Szkur, egy háborús veterán csak a családjához szeretne visszatérni, amikor elszakadt a csapatától, és egy öntörvényű, agresszív ellenséges csapatba botlik. A vezetőjük különösen kegyetlen, és lassú, kínokkal teli haldoklás vár a katonanőre, de a szerencse mégis Szkurnak kedvez, életbe marad, és egy szökkenőhajó fedélzetén tér magához. Csak van egy kis bökkenő, ez a hajó egy fegyencjárat, amiben a háború két oldalán lévő katonai söpredéket tárolták, és most felébredtek. Úgy tűnik ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy a hajó rendszere megsérült, valami nem stimmel, és amikor kiderül az igazság, csak sokkolni tudja Szkurt és kis csapatát. Ráadásul a hajón tartózkodik az az ember is, aki meg akarta ölni. Vajon sikerül életben maradnia?

A fülszöveg kellően felcsigázott, és az első oldalak csak úgy beszippantottak Szkur világába. Nagyon tetszett a narráció, még akkor is, amikor már a legelején rájön az olvasó arra, hogy egy visszaemlékezést olvasunk, azaz a főszereplő él és virul, és ha azt gondolnánk, hogy így nem érdekes, akkor fel kell hívnom mindenki figyelmét arra, hogy a könyv vége azért tartogat még meglepetéseket.
Egy 2017-es kisregényről van szó amiben nem lesz meglepő, hogy vallási témát dolgoz fel többek közt az író. A címben szereplő lassú lövedéknek a központi szerepe, az emberek identitásának megőrzése kellően izgalmas lehetne, de nekem sajnos nem volt. A cselekmény egyszerű, kikövetkezhető (a végét azért nem), pontosan ezért a figyelmemet nem tudta felkelteni. Valahogy kidolgozatlannak tűnik a világ, mintha egy kulcslyukon kandikálnék be, és csak egy szűk sáv látszódna belőle. 
Meg kell dicsérnem a borítót, nagyon jól illik a cselekményhez. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ez a kisregényt. Bár vannak hibái, mégis kellemes élményt nyújtott.
7/10
Kiadó: GABO 
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 200 oldal
Fordította: Tamás Gábor

2017. december 4., hétfő

Advent I.




Azt hiszem vasárnapi estére nem is kell más, mint egy jó társasjáték és egy jó könyv. A Gyülekező árnyak pont megfelelő választás, legalábbis eddig annak tűnik. 
Elég rázós volt az életünk a mai nap reggelig, és csak abba tudok reménykedni, hogy Advent elhozza a békét és a nyugalmat.
Ha az ablakon kinézek esik a hó, sajnos azonnal el is olvad, de gondolom a hegyekbe már összefüggő hóréteg van. Lassan nálunk is karácsony lesz, hiszen bármerre nézek mindenhol karácsonyi dekoráció van. Mostanában rákattantam az Instára, szebbnél szebb képeket találok rajta, azt is mondhatnám, hogy "szétisnspirál" ;-) Apjuk rosszul is van, hogy mindennap valami újat találok ki, hogy mit kéne csinálni a lakásban, vagy mit kellene venni. Szóval tervezgetek...


2017. december 3., vasárnap

Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk (GABO SFF Zsebkönyvek 2.)

A GABO SFF nagy fába vágta a fejszét, elindított egy zsebkönyvsorozatot. A kötetek 120x180 mm méretűek, és puhafedelesek. Sci-fi és fantasy történetek kerülnek ezekbe a kis könyvecskékbe.
Rögtön felkeltette az érdeklődésemet az első két kötet, hiszen ki ne szeretne viszonylag gyorsan befejezni egy könyvet, miközben rendesen megmozgatja az olvasó agytekervényeit. Persze a kisregényeknek meg van a hátulütőjük is, vajon elegendő információt tud közvetíteni, fel tudja kelteni az olvasó figyelmét, ki tud bontakozni a cselekmény? 

Daryl Gregory írásait eddig nem ismertem, és bevallom a könyvecske fülszövege sem keltette fel olyan nagyon az érdeklődésemet. De mivel a sorozat második részéről van szó, ezért bizalmat szavaztam neki. Milyen jól tettem!

A kisregény forma miatt szinte azonnal a cselekmény sodrásába kerültem. Adott hat ember, akik közül egyik dr. Sayer, a pszichológusnő, aki egy csoportot hoz létre, amiben olyan emberek találkoznak, akiket az átélt trauma miatt a társadalom nem ért meg, dilisnek tartja őket. Harrison a Szörnydetektív, aki egy gyerekkönyv hőse, a tolószékes Stan, akit fiatal korában majdnem felfalt egy kannibálcsalád, Gréta, aki úgy néz ki, mint egy fiatal emós, Barbara, a középkorú háziasszony, akit elkapott egy Csontmetsző, és Martin, akinek a szemén mindig rajta van a szemüveg. Sérült emberek, hiszen meglátták a pokol egy szegletét, és többet láttak, mint az egyszerű emberek. Képesek lesznek a csoportterápián megnyílni, esetleg meggyógyulni? 

A váltott szemszögek miatt úgy éreztem jobban megismertem a szereplőket. Mindegyik története bizarr és fura, először tényleg azt hittem, hogy egy pszichoanalízis kellős közepébe kerültem, de aztán kezd minden összeállni, és jelentkeznek a fantasy elemek. Nagyon izgalmas a történet, szinte faltam a sorokat, hogy minél hamarabb kiderüljön az igazság. Az író tényleg nagyon jól fenn tudja tartani az izgalmat, egészen a végéig, amikor egy nagy sóhajjal tudtam csak letenni a könyvet. Kár, hogy ilyen rövid volt, habár tudom, hogy ha hosszabb lenne a cselekmény, nem tudta volna ilyen feszesre írni. 
Bár váltott szemszögeken keresztül ismertem meg a csoport tagjait, a főszereplő Harrison, aki valószínűleg a legtöbb tudással rendelkezik az összes közül, és talán a legerősebb mentálisan is. Igazából nem tudtam azonosulni senkivel, túl brutális az egész, de mégis együtt csapatként közel kerültek hozzám.
A borító zseniális, tökéletesen illik a cselekményhez. Nem tudok, és nem akarok hiányosságokat mondani a könyvről. Nálam telitalálat volt.
9/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 208 oldal
Fordította: Novák Gábor

2017. november 27., hétfő

Wesley Chu: Időrabló

Az időutazás mindig birizgálta a fantáziámat. Bevallom már eljátszottam azzal a gondolattal, hogy hova és melyik korszakba mennék vissza, ha lenne időgépem. Úgy gondolom imádnám az egészet, vagy mégsem? Wesley Chu könyvét elolvasva már annyira nem jó ötletnek tűnik az időutazás.

A 25. század nem olyan ahogy mi most elképzeltük. A Föld haldoklik a környezetszennyezéstől, és már csak kevesen élnek a háborúktól megtépázott bolygón. De azok az emberek sem élnek jobb körülmények között, akiknek sikerült a naprendszerben szétszóródni, hiszen ők is csak tengődnek az idegen bolygókon és holdakon. Úgy tűnik az életbe maradás eszköze csak az időutazás, amikor az időutazóknak, azaz a kronoembereknek az elsődleges feladatuk, hogy energiaforrást szerezzenek a múltból, és ezzel valahogy meghosszabbítsák a többiek életét. Maga az időutazás szigorú szabályok betartásával történhet meg, ahol az egyik legfontosabb szabály az, hogy nem változtathatják meg a történelmet. Pontosan ezért egy szervezet felügyeli a múltba ugrásokat, a KronoCom.

James Griffin-Mars egy kronoember, akit felbérel egy cég a KronoCom-on keresztük, hogy szerezzen meg egy fontos eszközt a cégnek a múltban. Bár a feladat nehéz, de a jutalmazás csábító, ezért James elvállalja. Visszamegy 2097-be, amikor az úgynevezett Nutris-platform fel fog robbanni, ahonnan el kell hoznia azt a bizonyos eszközt. A helyszínen a férfi rádöbben arra, hogy valami nem stimmel a küldetéssel. Hirtelen döntenie kell, és James nem habozik megszegni a legfontosabb törvényt, magával hozza a jelenben Elis Kimet, a platform vezető kutatóját. A hajsza elkezdődik, a KronoCom és a cég mindenáron meg akarja szerezni a nőt. James csak egyet tehet, elmenekül az üldözői elől, miközben magával viszi Elist is. Valahogy életben kell maradniuk.

Wesley Chu igazán jól el tudja hitetni az olvasóval, hogy a jelen egy sáros, hideg katyvasz, ahol senki nem érzi jól magát. Még az olvasó sem. Néhány oldal után érezhető, hogy valami nincs rendben a KronoCom körül, ami később már egyértelművé válik. Szerencsére James alakja elég határozott, még akkor is, ha a saját démonjaival hadakozik állandóan.
Egy ilyen jövő mindenkit sokkolna, ahogyan Elist is. Elképzeltem, hogy én miként viselkednék, ha a napfényes világból, egy lepusztult sötét jövőbe kerülnek. Lehangoló. Szerencsére az író karakán kishölgyé alakította Elist, tökéletesen kiegészíti a marcona, mindig morgós Jamest.
A cselekmény izgalmas, habár könnyen kiszámítható. Ettől függetlenül élvezetes volt olvasni, és kíváncsian várom a folytatást.
9/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 464 oldal
Fordította: Kerekes Éva

2017. november 19., vasárnap

V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia

Ez a regény kapott elég meleget és hideget is, és bevallom pont ezért aránylag elég későn kezdtem el olvasni. Pedig a fülszöveg érdekesnek láttatja a könyvet.

Régen 4 London létezett párhuzamosan egymás mellett, a Fehér, a Szürke, a Vörös és a Fekete London. Most már csak 3 London maradt, Fekete Londont elzárták a féktelen mágiája miatt. Ezek a városok egy képzeletbeli nyakláncon egymás után helyezkedő gyöngyök. Fehér London közvetlenül a Fekete mellett található. Mivel elsősorban neki kellett a sötétséggel megküzdenie, ezért egyre jobban ez a város is átalakul. Kifakul, lassan elfogy a mágia belőle, és uralkodó testvérpárjuk mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze a mágia hatalmát. A Vörös London ezzel szemben maga a szín, és a mágia világa. Szinte lüktet az élettől, az itt élő emberek boldogok és normális életet élnek. Szürke London a mi világunk, a legtávolabb helyezkedik Fekete Londontól, a nyers mágiától. III. György az uralkodó, és mivel szinte nincs varázslás, ezért ez a világ a technika felé kacsingat. Elfejtették milyen is az, amikor a mágia hömpölyög a Temze hullámain. Apropó Temze! Fontos szerepet tölt be a regény cselekményében. Ez a folyó maga a nyers erő bárhol is vagyunk, csak másként hívják.

Kell a regény főszereplője, aki egy antari, azaz egy olyan kiváltságos személy, aki át tud menni a kapukon, és így átmehet a különböző Londonokba. A Vörös Londonban él, és szolgálja a királyságot. Még egy antari létezik, Ő Holland, aki a Fehér London szolgálatában áll. Elvileg csak ez a két személy járhat át a világokon, akik fenntartják a diplomáciai kapcsolatot a városok között, de van egy fontos szabály amit be kell tartaniuk. Nem hozhatnak át semmit az egyik világból a másikba. Kell megszegi ezt a szabályt, és olyan valamit indít el, amire még nem készült fel, és sokkal nagyobb a tét, mint ahogy gondolná. Kénytelen segítséget is elfogadni Lina személyében, aki egyébként a Szürke Londonban él, mert egyedül képtelen megállítani a sötétséget, ami azzal fenyeget, hogy tönkreteszi a világokat.

Érdekes világ a maga három, illetve négy városával. Igaz Fekete Londonról szinte semmit nem tudtam meg, de a sorozat következő részében már erről a városról is szó lesz. Kell és Lina szerethető főszereplők, akik a világmegváltáson kívül még a saját problémájukkal is meg kell küzdeniük. Ezért szerethetőbbé válnak, még akkor is, ha a múltjukban sok szörnyűség található. Ami a két fiatalban megegyezik, hogy mindketten a múltjukat kutatják, hogy kínzó kérdéseikre választ kaphassanak. Én még Holland kemény, és sötét alakját is megkedveltem, hiszen nem önmaga, és valahol mélyen eltemetve az igazi Holland is megtalálható. 
Az írónő fantáziája végtelen, nagyon szemléletesen írja le a városokat, olvasóként hihetőnek éreztem mindent. YA könyvként kellemes csalódást okozott a regény, mivel sorozatról van szó így alig vártam, hogy a következő rész is megjelenjen, mert kíváncsi vagyok, mi lesz a szereplőkkel.
9/10
Kiadó: Ventus Libro
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 446 oldal
Fordította: Sámi László

2017. november 13., hétfő

Ian McEwan: A gyermektörvény

Ian McEwan a Szombat és a Vágy és vezeklés című könyveivel nálam bizonyított. Olyan húrokat penget meg bennem, amik a regények olvasása után is sokáig rezegnek, hallom a hangjukat, átalakítják a gondolataimat. Egész egyszerűen azt is mondhatnám, hogy ilyen egy jó író, pont telibe találja az olvasót.

A gyermektörvény című alkotása már egy ideje a polcomon csücsült, de eddig mindig kikerült a várólistámról. Az író műveit úgy szeretem olvasni, ha teljesen rá tudok figyelni, ha semmi nem vonja el a figyelmemet a cselekményről. 

A főszereplő Fiona Maye felsőbírósági bíró, szakterülete a családjog. A korosodó felső középosztálybeli nő megtestesíti azt az ideált, amit manapság a legtöbb nő el akar érni. Erős, jómódú, munkahelyén elismert és sikerekben gazdag, nem mellesleg egy ideális férje is van. Minden tökéletes, vagy mégsem?

Bár a munkájában sikeres, és tényleg elmondhatja magáról, hogy mindenféle nációjú, vallású családoknak, illetve gyerekeknek segített, mégis a magánéleti problémája miatt, egy csapásra összeomlani látszik az a világ, amit felépített magának. Férje élni akar a hátralevő életében, és nem asszisztálni a feleségének a teljesen megtervezett, és letisztult világában. Ebbe a "káoszba" érkezik egy ügy, amiben a 17 éves Adam vallási okokból meg akarja tagadni az orvosi kezelést, de ezzel az életét veszélyezteti. A bírónő hirtelen felindulásból meglátogatja a kórházban a beteget, de Fiona sebezhető, és a majdnem 18 éves fiú egy csapásra elbűvöli. Adam intelligens, tehetséges, humoros és nagyon, de nagyon sebezhető, ártatlan. A nőnek nehéz döntést kell hoznia, vagy szembeszáll a vallásos családdal és fiúval, vagy elfogadja hogy Adam tényleg felelősségteljesen tud dönteni a sorsáról.

Azt, hogy miként fog dönteni a bírónő, az olvasó érzi és tudja. Hiszen McEwan Fiona ügyeit bemutatva előrevetíti, hogy mi lesz Adam ügyében. De egy probléma mégis adódik, az érzelemmentesség, a racionalitás repedezni látszik a bírónőn, és ebben az ítéletben előjönnek az érzelmek. A döntés megszületett, a következményeket vállalni kell! 

Megrázott, felkavart ez a történet. Most sem csalódtam az íróban, szinte érzelmileg levetkőzteti a szereplőit, kitárva az emberi természetet, az elfojtott vágyakat. Bár vékony könyvecskéről van szó, mégis nem éreztem befejezetlennek a cselekményt. Érdemes elolvasni!
10/10
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 206 oldal
Fordította: Lukács Laura

2017. november 11., szombat

Évforduló



10 éves a blogom, még leírni is hihetetlen! A személyes blogomból vettem ki először a könyves posztokat, mivel egy idő után oda nem illőnek gondoltam, illetve egyre többet posztoltam a könyvekről. 
Az elsődleges szempontom mindig is én voltam. (Örök ego ;-) ) Azért írok könyves posztokat, mert nekem jó. Egy időben engem is érdekelt a "recenziós világ", de hamar rájöttem, hogy pont azt veszi el tőlem, amit szeretek ebben a blogban. Azaz arról írok amiről akarok, és nem utolsó szempont azt sem, hogy akkor amikor akarok. Úgyhogy hamar abbahagytam a recis dolgot. 
A látogatottság sem érdekel nagyon, persze néha rálesek, de mindenki tudja, hogy a blog halála, ha nem vagy jelen állandóan. Én pedig nem vagyok, néha-néha eltünedezek, de eddig mindig visszatértem. ;-)
Egyre kevesebb szabadidővel rendelkezem, és mostanra azt is elviselem (nem frusztrál), hogy nem biztos hogy elérem az 50 db könyv/év olvasást. Ez nagy szó, mert eddig bizony baromira zavart, hogy keveset olvasok. Persze kinek mi a kevés...
Remélem 10 év múlva lesz hova még posztolnom, és még akkor is szeretni fogom a könyveket!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...