2017. január 15., vasárnap

Susan Ee: End of Days - A vég napjai

Az Angelfall sorozat a szívem csücske. Az első rész magába bolondított, és még az sem érdekelt, hogy a főszereplő tizenéves. A második részt tűkön ülve vártam, és bár Rafi egy kicsit háttérbe szorult, de ez nem lett kárára a könyvnek. Tökéletesen felvezette a befejező részt. Ebből következik, hogy a harmadik részre már nagyon kíváncsi voltam, állandóan a kiadó honlapján böngésztem, hogy mikor jelenik meg az End of Days magyarul.


"Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek. Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?"


A harmadik kötet ott kezdődik ahol a második rész befejeződött, így az olvasó hamar belerázódik ebbe a különleges világba. Maga a cselekmény az elején egy kicsit belassul, de csak azért, hogy később csak kapkodhassam a fejem, annyi minden történik. Egy csomó kérdéssel indultam neki az olvasásnak, és már előre fentem a fogam, milyen jó lesz amikor kiderül minden. Az írónő tudott néhány meglepetést okozni, például akkor amikor kiderül, hogy Tündérmackó mire képes. A pokolba való alászállás egy érdekes fordulat, elég hátborzongatóra sikerült, de ezt már megszokhattam az írónőtől, hiszen úgy tűnik a félelmetes részek írása könnyebben megy neki, mint a romantikus részeké. Itt jött az első aha-élményem, hiszen a bukott angyalokat látván, már érthető Rafi vonakodása az ember lánya felé.
Külön élveztem, hogy az angyalok politikai csatározásaiba is pillantást nyerhettem, de sajnos azt gondolom, hogy az írónő bármennyire is igyekezett, nem tudta kellően megismertetni a világát. Nagy szívfájdalmam volt, hogy Penryn anyja nagyon keveset szerepelt, pedig alakja izgalmas, és igazából nincs megmagyarázva miért olyan amilyen. Lehet, hogy én gondoltam bele több mindent, de tudása és viselkedése azt sejtette nekem, hogy valamikor kapcsolatba léphetet a túlvilággal, vagy az angyalokkal. 
Egyre komolyabb és komolyabb harcok folynak az emberek és az angyalok között, a tét nagy, én mégis nem tudtam azonosulni a "nagy" csatával, sőt Du és Dam néhol idegesített, pedig ezidáig jókat nevettem rajtuk. Aztán a könyv befejezése betette nálam a kulcsot. Most komolyan!!! Csak ennyi!! Ezek az angyalok hova mennek, mit fognak csinálni? Mi lesz azokkal akik itt maradnak a Földön? Most már nem probléma a keveredés az emberekkel? Bah! Csak egy kicsit vagyok mérges! 
Annyi potenciál van ebbe a történetbe, csak épp nem aknázták ki. Igazán kár érte, mert így óriási hiányérzettel tudom csak zárni a sorozatot.
7/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: AncsaT

2017. január 6., péntek

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

Volt egy kolléganőm aki ösztöndíjat kapott egy finn egyetemre. Boldogan ment ki, de néhány hónap múlva haza kellett jönnie. Depressziós lett, mert alig látta a napot, és teljesen kikészítette a sötétség.

A Rekviem egy gyilkos asszonyért egy ismeretlen világba repíti olvasóját. A messzi Izlandon játszódik a cselekmény 1829-ben, amikor felkérik Thorvardur (Tóti) Jónsson segédlelkészt, hogy nyújtson lelki segítséget a gyilkos Agnes Magnúsdottir-nak. A vád a nő és két társa ellen gyilkosság. Agnest Kornsában helyezik el egy családnál a kivégzésig, és a fiatal segédlelkész megpróbálja a nőt felkészíteni a halálra. A befogadó család, és a vidék kis közössége felbolydul Agnes megérkezésekor. Különféle szóbeszédek járják Izland zord tájait, amik arról szólnak, hogy miként történt a kettős gyilkosság. Agnes, a harmincas éveiben járó gaz felbujtó, aki cselédként szolgált az áldozatnál, Natan  Ketilsson-nál, a heves vörös hajú Fridrik, aki még maga is kölyök, és Sigga a naív gyermeklány, akit csak sajnálni lehet. Natant és a nála ép megszálló Péturt brutálisan meggyilkolták, a házat felgyújtották, miközben megpróbálták megszerezni az áldozat pénzét. Nem csoda, hogy annyi szóbeszédet meghallva a befogadó család vegyes érzésekkel várja a nőt. 
Tóti segédlelkész mindent megpróbál, hogy lelki segítséget tudjon nyújtani, és lassan Agnes megnyílik. Az igazságra a könyv végére fény derül.

Eredeti levél. Forrás
Nem sok olyan könyvet olvastam ami Izlandon játszódik. Talán ezért is keltette fel a figyelmemet, meg persze az 1800-as évek mindig elcsábítanak. Gyönyörű tájleírást kaptam az írónőtől, először a nyári Izland, a határtalan legelőivel, majd később a téli Izland a kopár, fagyos, szeles földjeivel lopta be magát a szívembe. Azt hiszem el kell egyszer jutnom ebbe a csodálatos országba, ahol régen erős, dolgos, nők és férfiak éltek. Ezek az emberek a mindennapi betevőjük megteremtéséhez is rengeteget dolgoztak, és még az időjárás sem kímélte őket. A tél maga volt a pokol, amikor éhséggel, hideggel és az egyedülléttel is meg kellett küzdeniük. Ebbe a világba született Agnes, a fattyú, aki korán árva marad, és még gyerekként dobálják házról házra, családról családra. De Agnes túlélő, akinek gyors észjárása van, és még jól is dolgozik. Nem vágyik semmi másra csak szeretetre, és arra, hogy szerethessen. Kevés ennyire jól megírt főszereplővel találkoztam eddig, Agnes karaktere erős, megelevenedik a lapokon. 
A másik ilyen erős karakter a befogadó család anya alakja, Margrét. A beteg, megtört anya szikár, és komor alakja a történet végére megszelídül. 
Agnes apránként elmeséli életét, hol Tóti segédlelkésznek, hol Margrét-nak, vagy csak egyszerűen elmerül a saját emlékeibe. Az akkori humánusnak tartott bánásmód felőrli Agnes erejét, hiszen hogy lehet úgy élni, ha tudjuk mikor végeznek ki, és ez az időpont napról napra közeleg. 

A könyv utolsó lapjai emberpróbálóak. Az írónő nem szépít semmit, az olvasó pedig megpróbálja feldolgozni az olvasottakat. 
Gyönyörű, fájdalmas, komor drámát kaptam. Az érzelmeim túlcsordultak, és Agnes alakját nem fogom elfelejteni.
10/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 400 oldal
Fordította: Lengyel Tamás

2017. január 2., hétfő

Mi volt 2016-ban?

Forrás
Azt hiszem egy elég kemény évet zártam 2016-tal. Igazából semmi rendkívüli nem történt, nem találtam ki hogy újítsuk fel a lakást (azt majd most), nem történt munkahelyi változás, szerencsére haláleset sem, mégis húzósnak éreztem 2016-ot.

Valahogy elrepült ez az év, és én állandóan időhiánnyal küszködtem. Ez meglátszik az olvasásomon is, mindösszesen 57 db könyvet olvastam, azaz 25.476 oldalt. A tavalyi évben inkább sci-fi és fantasy műfajokat preferáltam (35 db). A nemek aránya az íróknál: 29 férfi és 28 nő.
Szerencsére nem szaladtam bele nagyon rossz könyvekbe, de azért akadtak olyanok, amik kevésbé tetszettek: 
- Sylvian Neuvel: Alvó óriások

Persze voltak igazán kiemelkedő könyvek is:
- Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

2016-ban a kihívásokat inkább hanyagoltam, rájöttem arra, hogy a megfelelési kényszeremet sutba kell vágnom, és csak azért kell olvasnom, mert jó!! Éppen ezért elég nehezen tudom rávenni magam arra, hogy jelentkezzek egy újabb kihívásra, pedig tényleg érdekelne. 365 nap alatt 52 könyv kihívás érdekesnek tűnik, és egyébként ezt általában évről évre hozom is. 
A blogot hanyagoltam a legjobban, amit igazán sajnálok. Mindig megfogadom, hogy többet leszek itt, de aztán valahogy nem megy. Itt jön be újra, hogy ez a 2016 valahogy teszetosza volt nekem.

Szóval meg kell ráznom magam, életet kell lehelnem a testembe, valahogy ezt a letargikus érzést ki kell üldözni, és így a 2017 jobb lesz. Remélem!

2016. december 27., kedd

Mason Murray: Visszatérő végzet

Be kell vallanom, hogy Mason Murray könyveket én még nem olvastam, de nem is nagyon akartam, eddig. Történt, hogy a mostani miskolci Moly-találkozóra az író is eljött, és néhány példányt a legújabb regényéből magával hozott. Ha már itt volt az alkalom vettem egyet, és kinyitva a könyvet, rögtön egy zuhanyzós jelenetről olvashattam, amiről viccesen kérdeztem, hogy ugye nem női regényt vásároltam? Innentől kezdve elvadultak a dolgok, főszerepbe kerültek a fókák, a békák, de még egy 2 méteres óriássáska is. A végén szegény Mason Murray csak annyit ígértetett meg velem, hogy még aznap este az első fejezetet elolvasom. Betartottam az ígéretemet, és egy izgalmas nyitánnyal lehettem gazdagabb. Persze nem tudtam letenni a könyvet, olyannyira hogy kevesebb mint 1 nap alatt sikerült elolvasnom.

Mint már írtam az első fejezet méltó bevezetés ehhez a misztikus krimihez, kellően felcsigázza az olvasót.
Russel Sheldon egy különleges férfi, különleges tulajdonsággal, amit Ő inkább átokként él meg. Ráadásul a mai nap még rosszabb számára, szakít a barátnője vele, szerepelt egy majdnem tragédiában, és holtan találja a lakásán a főnökét. Kell ettől több? Russel borzasztóan érzi magát, és  él azzal a gyanúval, hogy érzékelte főnökének gyilkosát.
Walter Donelly nyomozónak sem ez a legjobb napja, és az se könnyíti meg a helyzetét, hogy érzi a holttestet megtaláló férfi fura, és valamit titkol előle.
Russelnek felocsúdnia sincs ideje, még gondolatban a gyilkos foglalkoztatja, amikor váratlanul a képességeit ismét használva megment egy lányt, aki ráadásul felismerni véli a férfit. Csakhogy Russel nem ismeri a lányt, és 12 éves kora előtti életére egyáltalán nem emlékszik. Ki ez a lány, és honnan ismeri őt? Egy őrült ámokfutás kezdődik, amiben Russel, a titokzatos nő, a gyilkos és Donelly nyomozó vesz részt.

Hú, kevés ilyen gyors, feszített tempójú könyvet olvastam. A cselekmény, mint egy gyorsvonat végigrohan a lapokon, magával vonszolva az olvasóját. Talán ennek a következménye, hogy kevésbé kidolgozottak a karakterek, és az egyébként érdekes világ. Ahogy a főszereplőkben is folyamatosan felbukkannak a kérdések, úgy az olvasóban is. Szinte faltam a lapokat, mert minél gyorsabban meg akartam ismerni a környezetet és a szereplőket.  A jelenből a múltba érve a kínzó kérdések egy részére lassan megkaptam a válaszokat.
A néhány napos nyomozás alatt Russel és a lány, Laura, egyre jobban megismeri egymást, és rájönnek arra, hogy csak ők képesek a gyilkost elkapni. A végjáték nem hozott újdonságot számomra, sőt! Igazából itt vártam választ a jó néhány megfogalmazott kérdéseimre. Sajnos nem mindegyikre tudtam megoldást találni. Komolyan gondolkozok azon, hogy felírom ezeket a kérdéseket/kétségeket, és ha legközelebb találkozok az íróval rögvest nekiszegezem.

Ha összegezni szeretném az érzéseimet a regénnyel kapcsolatban elmondhatom, hogy egy igazán pörgős misztikus krimit olvashattam, amiben a főszereplő és a gyilkos szemein keresztül ismerhettem meg a történetet. Bár a miértekre nem mindig kaptam választ, ettől még élvezhető a könyv. Csak ismételni tudom önmagam, hogy nem hiába olvastam el kevesebb mint egy nap alatt, mert annyira hajtott a kíváncsiság. Elmondhatom, hogy tényleg bekerültem Mason Murray olvasói közé, hiszen megszavaztam neki a bizalmam, és remélem, hogy a többi regényeit is elolvashatom.
8/10
Kiadó:Mogul
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 346 oldal

2016. december 18., vasárnap

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Na ez az a könyv, amit rossz kategóriába soroltak. Tudniillik ez nem thriller, és én is csak a vakszerencsémnek köszönhetem, hogy megvásároltam. Mert a thriller nem a kedvenc műfajom, és nagyon keveset veszek belőlük. Akik meg szeretik azok ki fognak akadni Celeste Ng könyvén, mert akaratlanul egy társadalmi, lelki drámát él át.

"Lydia halott." Így kezdődik a regény, és ezzel a mondattal egy érzelmi hullámvasútra ült a kedves olvasó is. Néhány oldal után már megtalálják Lydia holtestét, és a család megdöbbenve, belerokkanva keresi a válaszokat a miértekre. Az olvasó pedig együtt száll alá a szereplőkkel a múlt bugyraiba, hátha ott megtalálható a válasz a felfoghatatlanra. 

A főszereplő kínai-amerikai család egyáltalán nem mondható átlagosnak az 1970-es években. Még tombol a rasszizmus, és elképzelhetetlenek tűnik, hogy egy ferde szemű professzor tartson a cowboyokról órát az egyetemen. Pedig a történet nem itt kezdődik, hanem 1957-ben amikor James és Marylin megismerkedik, és nemsokára összeházasodnak. Észre sem veszik, hogy mindketten lelki sérültek, James a kínai származása miatt, Marylin az anyja, na meg az álmai miatt került jó néhányszor szorult helyzetbe. Mindketten a múltat erőszakosan lezárták, és csak a jövő érdekli őket. Ennyire két különböző ember nem is kerülhetett volna  közel egymáshoz. 

A múlt és a jelen váltakozva követik egymást, a múltból lassan kiderül, hogy James Lee milyen rasszista megnyilvánulásokkal találkozott, és mennyire amerikai akar lenni. Marylin pedig az orvosi karra szeretne felvételizni, akinek a legnagyobb félelme az, hogy olyan lesz mint az anyja, háziasszony. A két ember tabuként kezeli a múltat, nem beszélgetnek róla, ezáltal egyikük sem tudja, hogy valójában mit szeretne a másik. A gyerekek megszületésével egy új fejezet kezdődik a családban, a középső gyermek Lydia testesíti meg mindazt, amit az apa és az anya el szeretett volna érni az életben. Görcsös ragaszkodásuk a lányukhoz és az álmaikhoz, hamar előrevetíti a tragédiát. A nagyobbik gyermek, Nath alig várja, hogy elkerüljön otthonról, és végre az lehessen aki szeretne, míg a harmadik gyermek, Hannah csendes szemlélődőként jobban átlátja a tragédiát, mint bárki más. A rasszizmus komor árnyként ül az ázsiai kinézetű fiatalokra, hiába amerikaiak, a vegyes házasság sem könnyíti meg a dolgukat. Milyen lehet másnak lenni? Milyen lehet úgy tükörbe nézni, hogy körülöttünk mindenki másképp néz ki? Milyen lehet az állandó elutasítást feldolgozni? Egyáltalán fel lehet? Milyen lehet egy olyan családban élni, akik tettetik hogy minden rendben?

Empátia, szeretet, egymás meghallgatása talán egy működő család alapkövei, hát még ha különböző kultúrkörből jöttek a tagjai, és egy nem elfogadó országban élnek. Kötelezővé tenném ezt a regényt minden szülőnek, mert brutálisan megmutatja, hogy mit nem szabad csinálni gyerekneveléskor. De Celeste Ng mégis feloldozza szereplőit, és a regény befejezésekor megcsillant valamit a jövőből, ami fényes csillog.

2016 meglepetése volt számomra ez a könyv. Nagyon nagy hatással volt rám, szülőként talán jobban rá tudtam hangolódni a regény mondanivalójára, de azt gondolom, hogy minden olvasó talál csatlakozópontot a könyvvel. 
10/10
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Széky János

2016. november 27., vasárnap

Marko Kloos: Frontvonalak

Szeretem a military sci-fit, pláne akkor ha humoros és tele van szarkazmussal. 

A távoli jövőben a Föld egy igazi lepusztult bolygóvá válik, ahol Andrew Grayson egy gettóban, azaz egy segélytelepen tengeti az életét. Innen nincs kiút, vagyis mégis van, csak az a hadsereg. Miközben a csillagokat hódítjuk, a Földön az emberek fejadagokon élnek. Andrew ezt unja meg, több akar lenni, mint egy vegetáló senki, ezért belép a hadseregbe. A sztori ettől kezdve kezd érdekessé válni, hiszen az olvasó elé vetítődik a kiképzés, ami általában brutális de egyben vicces szokott lenni.
Marko Kloos a szokásos kliséket hozza, lassan kipereg az újoncok közül a férgese, illetve örök barátságok (szerelmek) alakulnak ki, miközben jól megmozgatják az ember lányát és fiát. Andrew megpróbál a legjobban teljesíteni, az álmai kellően motiválják, de mégsem sikerül elérni a célját. 

Grayson a Földön marad, de nem marad ideje keseregni, mert hamar egy igazi akcióban találja magát. Egy gettóban lázadás tört ki, és a katonaságnak kell rendet teremteni. A kiképzés után a "frontra" kerül az olvasó a maga brutális valóságával együtt. Az író maga is rendelkezik katonai múlttal, az utcai harcok leírásánál érezhető ez a múlt. Nálam még A sólyom végveszélyben című film is állandóan az eszembe járt, folyamatosan kerestem a párhuzamokat. 

Az elején lassan csordogáló cselekmény a végére már felpörög. Igaz szinte semmi újdonságot nem tud nyújtani, ettől függetlenül kellemesen szórakoztam rajta. Habár az egy tucat kategóriába tartozik nálam, mégis voltak részek amikor sikerült ebből az egyformaság pocsolyájából kimásznia. Kár, hogy nem sok ilyen pillanat volt. Ez eredetiség hiánya miatt a szereplők sem kerültek közel hozzám. Scalzi Vének háborújához hasonlították ez a könyvet, de Scalzi fanyar humora teljesen hiányzik belőle, nem beszélve a világképről sem. Igaz a könyv vége reményt ad arra, hogy a folytatás már egyedibb lesz.

Összességében nem volt ez a regény olyan rossz. Kellően mozgalmas, és nem üli meg az olvasó gyomrát a harcok sem.
7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 320 oldal
Fordító: Farkas István


2016. november 2., szerda

Max Gladstone: Nagyrészt halott (...Szösszenet)

Amikor Shanara felhívta erre a könyvre a figyelmemet az első reakcióm a beleolvasó után az volt, hogy ez baromira össze-vissza regény. Azaz van itt kérem minden ami számít, mágia, vízköpők, istenek stb. Gondolatban megvontam a vállam, és rábólintottam a rendelésre, lesz ami lesz elolvasom. Aztán kellemesen csalódtam...

"Alt ​​Coulumb városának Kos nevû Tűzistene váratlanul elhalálozik, és a feltámasztását egy nemzetközi halottlátó cég kezdő munkatársára, Tara Abernathyre bízzák. A feladat komolyságát jelzi, hogy az isten nélkül maradt négymilliós metropoliszban bármelyik pillanatban leállhatnak a gőzfejlesztő gépek, így nem fognak közlekedni a vonatok, és pusztító zavargások törhetnek ki. Tara egyetlen segítsége Abelard, a halott isten láncdohányos kispapja, akinek érthető okból válságba került a hite.
Ráadásul kiderül, hogy Kos nem egyszerűen meghalt, hanem meggyilkolták, és az ügy Alt Coulumb bírósága elé kerül. Tara és Abelard hirtelen nagy veszélyben találják magukat, mert valami olyan dologba nyúltak bele, amibe nem kellett volna. Az igazság kiderítésére indított nyomozásuk tétje így már nem csak Alt Coulumb halvány reménye az életben maradásra, hanem a saját életük is."

Na szóval mi is van itt? Kérem szépen ebben a világban az istenek különböző szerződéseket kötnek a halandókkal, vagyis az emberekkel. Ezek a szerződések mindkét fél számára fontosak, hiszen az istenek az áhítatból nyerik az energiájukat, az emberek meg felhasználják az isten által rendelkezésre bocsátott erőt. Alt Coulumb városa istene halála után hamarosan az őskor szintjére fog süllyedni, hiszen honnan vennék a gőzgépekhez az energiát, hacsak nem sikerül Kos istenséget feltámasztani, illetve érvényesíteni vele szemben a szerződésekben foglaltakat. 
Ehhez a bonyolult művelethez, mármint az isten feltámasztásához, egy nemzetközi halottlátó cég küld szakértőket, Elayne Kevarian, illetve a főszereplő Tara Abernathy személyében. A világ érdekessége tovább fokozódik, hiszen az istenek mellett léteznek a Mesterek és a Mesternők, akik olyanok mint a mágusok, kemény tanulással néhányuk olyan hatalommal bír, mintha maguk is istenek volnának. 
Tara és Elayne egy meggyilkolt istenséggel találkoznak, így még bonyolultabbá válik az ügy, ki kell deríteni ki vagy mi volt a gyilkos, és közben a város érdekeit is meg kell védeni. Segítségükre Abelard kispap érkezik, aki zavarodottan figyeli a történéseket. 
Egy percet sem unatkozik az olvasó, a történet először lassú majd gyors folyású lesz. A karakterek tökéletesek, és a világ előbb-utóbb érthetővé válik mindenki számára. A krimi szál kelően izgalmas, együtt izgulhatunk a főszereplővel, hogy sikerüljön kiderítenie az igazságot.
Vámpír, vízköpő, Mesternők, istenek, papok és persze egyszerű mezei halandók. Ez a koktél nagyon jól sikerült, és már alig várom a folytatást.
9/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 384 oldal
Fordító: F. Nagy Piroska


Followers

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...