2018. január 7., vasárnap

Helló 2018

Mivel az ünnepek alatt végig beteg voltam, ezért hipp-hopp eltelt a karácsony és a szilveszter is. Még most sem vagyok igazán jól, de legalább már kapok levegőt. ;-) Na akkor nézzük mi volt 2017-ben.

Nyugodtan elmondhatom, hogy elég mozgalmas volt a 2017-es év. Kezdve azzal, hogy Gyerkőccel az év elején készültünk a központi felvételire, és a szóbelire. Elég megterhelő volt a 4.-es gyereknek is, de szülőként Apjukkal teljesen szétizgultuk magunkat. Persze tudtuk, hogy igazából nincs tétje, hiszen ott van még előttünk a 6 osztályos, és a 4 osztályos gimnáziumok is, de állandóan ott motoszkált az agyunkban, hogy mi lesz ha a kudarcot nem tudja feldolgozni a gyerek . Szerencsére erről nem volt szó, és Apjuk mája rendesen dagadt, amikor a szóbelin csak folyamatosan dicsérni tudták a lányát. Nem lenne elég izgalmas ez a felvételi procedúra, ha a felvételt  nyerő levél láttán még utoljára nem gondolkozna el a szülő, hogy biztos jót tesz-e a gyereknek, ha elviszi. A végén vittük, és nem bántunk meg semmit, se a Gyerkőc, se mi. Eddig minden ok. ;-)

Tavasszal nagymamám egyre rosszabbul lett, és sajnos nyár elején elveszítettük. :-(

Gyerkőc továbbra is vív heti 4 alkalommal. Eléggé leterhelt, azaz totálisan leterhelt, és ismét szülőként folyamatosan dilemmázunk, hogy csökkentsük-e az edzések számát. Az edző szerint tehetséges, de még mindig mentálisan nem tudja összeszedni magát a versenyen. Iszonyúan hiányzik egy sportpszichológus, aki meg tudná tanítani azokat a gyakorlatokat, aminek a segítségével a stresszt oldaná. Bár néha sikerül, mint az országos bajnokságon, ahol egyéniben és csapatban is ezüstérmes lett. Most korosztályt váltott, és mi abban bíztunk, hogy milyen jó lesz, mert magas lányunk van. De nem, az 1 évvel idősebb lányok másfél fejjel magasabbak Gyerkőcnél. Pedig a 11 éves lányom csak 2 cm-rel kisebb, mint én, azaz 166 cm magas. Lassan megint én leszek a legkisebb a családban. ;-)

Olvasni nem nagyon volt időm. 2017-ben 51 db könyvet olvastam, ez 21.130 oldalt jelent. Idén sikerült túltennem magam azon, hogy alig érem el a bűvös 50-es számot, és alig veszek részt a kihívásokban. Tavaly a fantasyt, és a sci-fi-t előnyben részesítettem, olyannyira, hogy december hónapban megéltem azt, hogy hidegrázásom lett ezektől. Most igyekszem más műfajú regényeket keresni.

A legnagyobb benyomást a következő könyvek okozták:
  1. Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
  2. Ian McDonald: Luna
  3. Carlos Ruiz Zafón: Marina
  4. Mia Couto: Az oroszlán vallomása
Mindegyik olyan élményt nyújtott, amit nem felejt el az olvasó. Érdekesek és izgalmasak. Persze az 51 db könyvből szerencsére, csak néhány volt igazi baklövés.

  1. Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú
  2. Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve
Szóval szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak ez a két regény vágta ki nálam a biztosítékot.

Na és mit szeretnék 2018-ban?

Bevallom jelentkeztem egy nagyon érdekes kihívásra. Ez az Antik & vintage kaland könyv- és fonalmolyoknak. A lényege az, hogy nemcsak könyveket kell olvasni egy adott korszakból, de kreatívkodni is szükséges. Én a keresztszemezést választottam egyenlőre, aztán meglátjuk. Már el is olvastam az első korszak könyvét, a nagy kedvencemet a Büszkeség és balítéletet. Először egy könyvjelzőt készítettem volna Lizzyről, de aztán rájöttem, hogy nem lesz időm rá. Ezért marad egy medál, csak azt is el kéne készíteni. Remélem nem bukom bele a kihívásba... már ennyi elég is lenne 2018-ra.

2017. december 25., hétfő

Boldog Karácsonyt!!!!



Minden kedves olvasómnak BOLDOG KARÁCSONYT kívánok!!!!


Nagyon, nagyon vártam a Karácsonyt, de 24. reggel már éreztem, hogy ez nem lesz a napom. A megfázás őrült erővel tört ki rajtam, a sütiket alig tudtam befejezni, és a családi ebédnél is csak sóhajtozni tudtam, mert egyre rosszabbul éreztem magam. Délután a gyerkőc új társasjátékával már nem is tudtam játszani, mert lázas lettem. Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek arra, hogy immár néhány éve én mindig beteg vagyok Karácsonykor vagy Szilveszterkor. Öröm az ürümben, hogy a két napos szilveszterem legalább jobban fog telni, hiszen addigra jobban leszek. Az már kevésbé tetszik, hogy lemondtuk a vendégeket, szégyelltem is magam miatta, de semmi értelme a vendégségnek, hiszen csak elfertőzöm az embereket.
Tehát a Szentestém az ágyban telt, enyhe bódulatban a gyógyszer miatt, és a mai napom is, de szerencsére érzem, hogy elkezdődött valami változás, vagy nagyon jól bebeszélem magamnak. Muszáj, mert egy meglepetés szülinapra vagyunk hivatalosak, és nem szeretnék arról hiányozni. Na de elég a rinyálásból...nézzük a jó oldalát, van időm olvasni!!!

2017. december 20., szerda

John Scalzi: Az összeomló birodalom (...Szösszenet)

Be kell vallanom, hogy régen nagy Scalzi-fan voltam, de a Vének háborúja sorozat utolsó részeinél, illetve a Vörösingesek könyve után, egy kicsit megcsappant az író utáni érdeklődésem. Ettől eltekintve azért szinte automatikusan rendelem az éppen megjelenő könyveit. ;-)
Summa summarum félve kezdtem el olvasni Az összeomló birodalmat.

"A világegyetemünket a fizika törvényei uralják, így nem lehetséges a fénysebességnél gyorsabb utazás. De egy dimenziókon túli mező, az Ár felfedezése mindent megváltoztat. Az emberiség elérheti a téridő bizonyos pontjait, melyeken át számtalan naprendszerbe eljuthat. 
Az emberiség kiárad a Földről az űrbe, idővel megfeledkezik a gyökereiről, és új birodalmat alapít, az Egyesülést. Alapelvük, hogy egyetlen emberi előőrs sem maradhat meg a többi nélkül. Ez biztosítékot jelent a csillagközi háború ellen, de egyben az uralkodás záloga is a birodalom vezetősége számára – a rendszer azonban nem hibátlan, és erre néhányan rájönnek. 
Egy tudós az élete kockáztatásával próbálja tudatni az uralkodóval, hogy a birodalom az összeomlás szélére került. Az egyik kereskedőház sarja ördögi összeesküvés nyomaira bukkan. Az Egyesülés új császárnője pedig veszélyes hazugságokkal és árulással kénytelen megküzdeni, miközben körülötte kitörni készül a forradalom. Míg mindhárman versenyt futnak az idővel, hogy megmentsék az emberi civilizációt, az ellenfeleiknek egészen más terveik vannak. "


Az előszó elolvasásakor úgy éreztem, hogy Scalzi a határidő betartása miatt írt valamit, de az olvashatatlan. Lázadási protokoll? Ár? Mi van?

A több szálon futó cselekmény először zavaró volt. Nem értettem mi az összefüggés a Mezsgye, az Origó és a Lagos-házzal, aztán minden kitisztult, és elkezdtem élvezni a történetet.
Akkor már nem zavart, hogy a hajók nevei hasonlatosak Ian M. Banks Kultúra sorozatában található hajónevekhez, hogy Kiva száját ki kellene mosni, és hogy a történet egyszerű mint a faék. Scalzi humora jó és élvezetes, minden más háttérbe szorul. Persze ehhez az is kell, hogy ne akarjunk egy igazi, komoly sci-fit olvasni, mert ez nem az. Itt a szórakozás a lényeg, hogy az olvasó néhány órára jól érezze magát. Hiszen a kereskedőházak hatalmi harca, elfelejtett (vagy mégsem) tudós történet szálak nem tudnak olyan mélységet adni, ami egy komoly sci-fihez kell.

Kezdéskor a rossz szájízt hamar felváltotta a mosolygás, majd a nevetés. Örülök, hogy bizalmat szavaztam Scalzi új sorozatának.
8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 312 oldal
Fordította: Benkő Ferenc


2017. december 17., vasárnap

Advent III.

Lassan itt a Karácsony, és én is a héten megkaptam az utolsó könyvcsomagomat. Bevallom a legjobban Dan Simmons könyvét vártam, az az ember egy csoda, a könyvei letehetetlenek.


A téli szünetben szeretném elkezdeni olvasni, remélem akkor mindenki békén hagy, nem kell kikérdeznem a gyereket, nem kell játszanom Szivaccsal, és egyébként is ne szóljon senki hozzám. ;-)
Valahogy az év vége fele egy kicsit tömegundorom van, alig tudom rávenni magam, hogy elmenjek a boltba. Az a tömegnyomor ami ott van! Sajnos nem vettem meg a sütéshez csomó mindent, amit pótolnom kell, pedig a jövőhét teljesen be van táblázva.

Lehet, hogy Szivacs megfázott, ami elég gáz. Egyrészt sajnáljuk a kutyát, másrészt szilveszterezni vinnénk magunkkal, ami két napos lesz, és baromira hideg szokott lenni, mert folyamatosan a szabadban vagyunk. Csak Szivacs ezt nem fogja díjazni, különösen ha akkorra gyógyul meg, itthon meg nem hagyhatjuk. Totál úgy érzem, mintha egy kisbabám lenne, aki most húzta keresztül a terveinket. 



Anne Frasier: A testolvasó

Nagyon kevés krimit olvasok, női pszichothrillereket meg szinte egyáltalán nem. Anne Frasier könyvével egy véletlen során találkoztam, amikor beleolvastam a regénybe, és az a néhány oldal kiváltotta bennem a hörcsögöt. Nekem ez kell!!!

Jude Fontaine nyomozó három évig élt egy emberrabló kezei között. A fiatal nő az életben maradásért teljesen kikapcsolta az érzelmeit. A véletlen folytán sikerül megszöknie a fogvatartójától, és hamar rájön arra, hogy különleges adottsággal rendelkezik, képes mások testéből olvasni. Felépülése után visszatér a rendőrség kereteibe, az új társa Uriah Ashby lesz, aki kételkedik benne, hogy pont a gyilkosságiakhoz kellene tenni a nyomozónőt, hiszen alig telt el egy kis idő a szabadulása után. A férfi lesz a legjobban meglepődve, amikor azt látja, hogy újdonsült partnere egy halott lány megtalálásakor szinte azonnal kizárja az öngyilkosságot. Ashby kénytelen lesz elismerni, hogy bármennyire is fura az új Jude, de mégis neki van igaza, valaki meggyilkolta a lányt. A nyomozás alatt a partnerek egyre jobban megismerik egymást, elfojtott félelmeiket és titkaikat. Mindkettőjükből csak a legjobbat hozza ki a partnerség, és talán Jude és Uriah is el tud indulni a gyógyulás útján. Teljesen véletlenül a nő rájön arra, hogy egy sorozatgyilkos járkál Minneapolis utcáin, és ezzel a felfedezéssel veszélybe sodorja saját magát. A felépülése mély repülést vesz, és úgy tűnik teljesen egyedül maradt, senki nem segít az ügy felgöngyölítésében. Vajon képes lesz megoldani a bűntényt?

Ha eltekintünk egy sarkalatos hibától, miszerint 4 hónap alatt sikerül Jude-nak felépülnie mindazon borzalmakból amin átment a három év alatt, akkor egy izgalmas történetet kaphatunk. Először féltem, hogy nekem ez nem megy, folyton Shanara barátosném jutott eszembe, amikor egy könyv kapcsán Ő azt nem tudta felfogni, hogy egy nemi erőszak után, hogy lesz kedve a nőnek szexelni. Most pont így éreztem én is. Akit három évig megerőszakolnak, kínoznak stb., az az ember hogy tud a gyilkosságiakhoz visszatérni. De nagy nehezen lenyeltem a békát, és elkezdtem más szemmel nézni a könyvre. 
Nagyon olvastatja magát, és ez köszönhető az izgalmas cselekménynek, na meg a két főszereplőnek. Jude szikár, érzelemmentes alakja ha nem is tudta a szívembe lopnia magát, de az biztos, hogy valamiféle kezdődő tiszteletet kezdtem érezni iránta, hogy nem adta fel, még akkor sem, amikor ismét ellene irányulnak a fenyegetések. Számomra egyértelműen Uriah a fény és a melegség (nemcsak a neve miatt), habár Jude mellett inkább asszisztáló szerepet kapott az írónőtől. 
Bár a cselekmény izgalmas, mégis egyszerű, könnyen kikövetkezhető, de olvasóként kíváncsi voltam arra, hogy Jude mikor jön rá az igazságra. Ebből kifolyólag meglepetést nem tudott okozni, de egy kellemes délutánt el tudtam tölteni a könyvvel.
Nem tudom milyenek a női pszichothrillerek, de ettől a regénytől nem borzongtam, az írónő csak sejteti, nem az olvasó képébe tolja a naturalisztikus borzalmakat. Jobb is így, ha félni szeretnék akkor Nick Cutter könyveket olvasnék. 
Összességében azt mondhatom, hogy aki kedveli a kevésbé brutális krimiket mindenképp jól jár ezzel a regénnyel. 
8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 360 oldal
Fordította: Beke Zsolt

2017. december 6., szerda

Alastair Reynolds: Lassú lövedék (GABO SFF Zsebkönyvek 1.)

A GABO SFF nagy fába vágta a fejszét, elindított egy zsebkönyvsorozatot. A kötetek 120x180 mm méretűek, és puhafedelesek. Sci-fi és fantasy történetek kerülnek ezekbe a kis könyvecskékbe.
Rögtön felkeltette az érdeklődésemet az első két kötet, hiszen ki ne szeretne viszonylag gyorsan befejezni egy könyvet, miközben rendesen megmozgatja az olvasó agytekervényeit. Persze a kisregényeknek meg van a hátulütőjük is, vajon elegendő információt tud közvetíteni, fel tudja kelteni az olvasó figyelmét, ki tud bontakozni a cselekmény?

Alastair Reynolds számomra eddig ismeretlen volt, bár a nevével már sokszor találkoztam, és azt is tudom, hogy elismert sci-fi írónak számít. Azt gondoltam itt az idő megismerni az írásait, ez a kisregény talán kezdésnek jó lesz.

Végre befejeződött egy olyan háború ami több száz világot és naprendszert érintett. Szkur, egy háborús veterán csak a családjához szeretne visszatérni, amikor elszakadt a csapatától, és egy öntörvényű, agresszív ellenséges csapatba botlik. A vezetőjük különösen kegyetlen, és lassú, kínokkal teli haldoklás vár a katonanőre, de a szerencse mégis Szkurnak kedvez, életbe marad, és egy szökkenőhajó fedélzetén tér magához. Csak van egy kis bökkenő, ez a hajó egy fegyencjárat, amiben a háború két oldalán lévő katonai söpredéket tárolták, és most felébredtek. Úgy tűnik ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy a hajó rendszere megsérült, valami nem stimmel, és amikor kiderül az igazság, csak sokkolni tudja Szkurt és kis csapatát. Ráadásul a hajón tartózkodik az az ember is, aki meg akarta ölni. Vajon sikerül életben maradnia?

A fülszöveg kellően felcsigázott, és az első oldalak csak úgy beszippantottak Szkur világába. Nagyon tetszett a narráció, még akkor is, amikor már a legelején rájön az olvasó arra, hogy egy visszaemlékezést olvasunk, azaz a főszereplő él és virul, és ha azt gondolnánk, hogy így nem érdekes, akkor fel kell hívnom mindenki figyelmét arra, hogy a könyv vége azért tartogat még meglepetéseket.
Egy 2017-es kisregényről van szó amiben nem lesz meglepő, hogy vallási témát dolgoz fel többek közt az író. A címben szereplő lassú lövedéknek a központi szerepe, az emberek identitásának megőrzése kellően izgalmas lehetne, de nekem sajnos nem volt. A cselekmény egyszerű, kikövetkezhető (a végét azért nem), pontosan ezért a figyelmemet nem tudta felkelteni. Valahogy kidolgozatlannak tűnik a világ, mintha egy kulcslyukon kandikálnék be, és csak egy szűk sáv látszódna belőle. 
Meg kell dicsérnem a borítót, nagyon jól illik a cselekményhez. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ez a kisregényt. Bár vannak hibái, mégis kellemes élményt nyújtott.
7/10
Kiadó: GABO 
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 200 oldal
Fordította: Tamás Gábor

2017. december 4., hétfő

Advent I.




Azt hiszem vasárnapi estére nem is kell más, mint egy jó társasjáték és egy jó könyv. A Gyülekező árnyak pont megfelelő választás, legalábbis eddig annak tűnik. 
Elég rázós volt az életünk a mai nap reggelig, és csak abba tudok reménykedni, hogy Advent elhozza a békét és a nyugalmat.
Ha az ablakon kinézek esik a hó, sajnos azonnal el is olvad, de gondolom a hegyekbe már összefüggő hóréteg van. Lassan nálunk is karácsony lesz, hiszen bármerre nézek mindenhol karácsonyi dekoráció van. Mostanában rákattantam az Instára, szebbnél szebb képeket találok rajta, azt is mondhatnám, hogy "szétisnspirál" ;-) Apjuk rosszul is van, hogy mindennap valami újat találok ki, hogy mit kéne csinálni a lakásban, vagy mit kellene venni. Szóval tervezgetek...


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...