Könyvek és Én

Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét (...Szösszenet)

"Zulejka kinyitja a szemét." és belenéz abba a világba ami körülveszi. Sokkal idősebb férj, egy kibírhatatlan anyós, és halott gyermekek. Zulejkának nincs semmije csak a munka, ami teljesen kifacsarja a fiatal nőt. A napok ugyanúgy telnek, és a fásultság nemcsak Zulejkára hanem az olvasóra is rátelepszik, amikor a Vörös Hadsereg katonái megjelennek a faluba, és összeszedi az állítólagos kulákokat. A nő hirtelen egyedül találja magát, először összetörik, de aztán erőt vesz magán és megpróbálja túlélni a megpróbáltatásokat. Az úti cél a távoli Szibéria különböző nációjú, társadalmi helyzetű emberekkel. 

Mindig is érdekeltek az ilyen témájú regények, néhányat már olvastam is, de a családi legendáriumban is sajnos megtalálhatók a "málenkij robot" féle elhurcolások. 

"Zulejka kinyitja a szemét" és talán számára megváltás az elhurcolás. A kitelepítettek parasztok, értelmiségiek, urak, szegények és gazdagok, bűnözők. Még a vallásuk sem egyforma, muszlin és keresztyén jól megfér egymás mellett.

Tetszett, hogy nemcsak Zulejka szemén keresztül láthattam a történetet, ugyanolyan fontos szerepe volt a szovjet tisztnek, és az orvosnak is. A szovjet állam könyörtelenségéről már sokat hallottam, ebben a regényben az írónő megpróbálta ezt elénk tárni több kevesebb sikerrel. Bár érdekes volt a cselekmény, mégis néha nem éreztem kidolgozottnak, ettől függetlenül egy nagyon szép könyvről van szó. 
8/10
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 520 oldal
Fordította: Iván Ildikó

Vége a 2016/2017-es tanévnek!!!!!!

Persze még nem nekem, csak a gyerkőcnek. Egyáltalán miért írok róla? Mert ez a tanév nagyon kemény és megerőltető volt. Nekem még mindig az.

Azzal kezdődött minden, hogy amióta iskolás a Gyerkőc sokszor beszéltünk arról, hogy mi lenne ha 8 osztályos gimnáziumba menne. Mire észbe kaptunk, már elkezdődtek szeptemberben a felkészítők, de mi egyáltalán nem is akartunk oda járni. Aztán az egyik ismerősöm jelezte, hogy talán mégis jobb lenne ha menne, mert hasonló feladatokat fog kapni a szóbelin. Így az őszi szünet után a gyerek 4 napot edzett, 1 napot felkészült a felvételire. Mondanom sem kell, hogy hétvégén nem is csináltunk érdemben semmit, mert akkor pihente ki a hétköznapi fáradságot. Így mentünk február közepéig/végéig, amikor végre a szóbelin is túl jutott.

Valahogy ez a tanév a pech szériáról is szólt! Kezdve azzal, hogy a vívóversenyeken szegény Gyerkőc mindig megkapta a saját mumusát. De tényleg mindig, és már az első körben. Egy idő után kezdtük megszokni, és megpróbáltuk a gyereket arra felkészíteni, hogy a "mumust" is le lehet győzni.
Aztán folytatva azzal, hogy amikor a központi felvételit írta, kitört rajta az influenza, alig tudta a tollat tartani úgy remegett. Azt hittem ilyen nem történhet meg, max a szülők ezzel védekeznek, ha nem mennek el felvételizni. De létezik! A magyar közben tört ki, szünetre úgy jött ki, hogy remegett, mint a nyárfalevél. Akkor közösen úgy döntöttünk, hogy végigcsinálja, nem függesztjük fel az írásbelit. Amikor hazaértünk azonnal lázat kellett csillapítani, és egy hétig nyomta az ágyat. Ennek egyenes következménye az volt, hogy nem hozta a várt pontokat. Habár a szóbelin mindkét suliba brillírozott, azért az írásbelin elvesztett pontokat nehéz volt pótolni.

De minden jó, ha vége jó! Márpedig nekünk az! Sikerült a felvételi, és az országos bajnokságon második lett egyéniben, és csapatban is. Nem utolsó sorban legyőztük a Mumust.
Itt még Balatonfüreden a szálláson.
Gyerkőc egyke, és már néhány éve siránkozik egy kutyáért. Eddig sikerült leszerelni. Még a bajnokság előtt, odajött hozzánk alkut kötni. Ha bejut a 8-ba kutyát kap. Belementünk az alkuba, és most vasárnap haza is hoztuk Szivacsot, aki egyébként Púp a hátamon. Amúgy cuki, épp ma fürdettem. Szegény úgy remegett, most a nagy ijedelem miatt szunyókál. Bezzeg este 11-kor csak úgy feléled, és éjfélig randalírozik. Én meg kísérgetem, nehogy valamit megrágjon.

Szóval csak ennyi. Meg még annyi, hogy egy csomó statisztikát kell csinálnom, és napok óta tök ideg vagyok egy pályázat miatt. Amit már a hátam közepére kívánok.

Jeff Vandermeer: Borne (...Szösszenet)

Vandermeer számomra tabula rasa volt eddig. Igazából akkor kezdtem egy kicsit utánanézni, amikor az egyik molyos barátosném csendben megjegyezte, hogy neki nem igazán kellemes a viszonya az író műveivel. De ekkora már a kezemben volt a könyv. Ezek után nem csoda, hogy kicsit félve kezdtem el olvasni. A félelmem az első néhány oldalnál is megmaradt...mi van????? Repülő medve, szivárvány színű Borne, elpusztult város. Aztán elkezdett tetszeni.

"Rachel ​guberálásból él a jövő egy porig rombolt, névtelen városában. Az egyik nap egy furcsa teremtményt talál Mord, a gigantikus zsarnoki medve bundáján, aki egykoron a Vállalat nevű biotech cég folyosóin nevelkedett, majd a rajta végzett kísérletek után megnőtt, a kínzások eredményeként pedig megőrült és elszabadult. Azóta rettegésben tartja a várost, de ugyanakkor élelemmel is ellátja a bujkáló lakókat.
Rachel a teremtményt Borne-nak nevezi el, aki először semmire se hasonlít – egy kis zöld dudor csupán, ami akár a Vállalattól is eredhet. A Vállalatról pedig azt pletykálják, hogy habár jelentős károkat szenvedett el, de mindmáig létrehoz furcsa lényeket, és olyan távoli helyekre küldi őket, ahova még nem ért el a pusztulás.
Rachel és Borne között különösen szoros kapcsolat alakul ki, de ebben a világban minden kötelék csapda, és bármilyen gyengeség könnyen megölheti az embert. A lány hazaviszi a teremtményt a földalatti menedékébe, és a drogokkal kereskedő szeretőjét, Wicket is sikerül meggyőznie, hogy fogadják be a titokzatos jövevényt. De ebben a furcsa háromszögben mindenkinek titkai vannak, és amit Rachel a Vállalat épületének elfeledett mélységében talál, az mindent és mindenkit örökre megváltoztat."
Rachel emlékezéseiből lassan megismerhető a világ, illetve hogy miért lett ilyen. A szemem előtt az író látomása életre kelt, és a világ hiába kegyetlen, mégis Vandermeer szemein keresztül egyedivé, néha varázslatossá válik. A kulcsszó a varázslatos. Mert abban a lepusztult szemétben ami maradt a városból, mégis látványos helyzeteket tud teremteni. A könyv képi világa tökéletes, és bár a legégetőbb kérdésekre nem kaptam választ, magam is meglepődtem azon, hogy nem volt hiányérzetem. Talán azért is, mert ez a biotechel teletűzdelt világ nem annyira idegen tőlem, simán el tudom képzelni, hogy néhány évtized múlva már mi is használni fogjuk.
Borne és Rachel kapcsolatára épül a regény naplószerűen. Minden más másodlagos, Rachel érzelmei a "lény" iránt intenzívek, és éppen ezért cselekmények sorozata indul el, hogy megvédje kapcsolatukat. 
Érdekes és egyedi ez a könyv. Egyáltalán nem bántam meg az olvasását.
8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Farkas Veronika


Robert Jackson Bennett: Pengék városa (Isteni városok 2.)

A sorozat első kötetéről már írtam, nekem nagyon tetszett a felvázolt világ, így megvettem a második részt is. 

5 év telt el, és Shara Komayd-nak semmivel sem könnyebb, sőt, egyre nehezebb a helyzete. Kénytelen régi barátjától segítséget kérni a vúrtyavasztáni gondok miatt. Turjin Mulaghesh nem tud nemet mondani Shara-nak, elvállalja a feladatot, hogy kiderítse mi folyik a Pengék városába. Az öregedő tábornok hamarosan rituális gyilkosságok közt találja magát, és ha ez még nem lenne elég, az éjszakáit is megkeserítik a rémálmok. Ráadásul régi harcostársa lányával, Signe Harkvaldssonnal is meg kell találnia a hangot, mert eddig a lány csak az idegeire ment.  De az igazi nagy problémát az okozza, hogy Mulaghesh esküdni merne arra, hogy Vúrtyavasztán régi istennője vissza akar térni, a legyőzhetetlen harcosaival egyetemben.

Sikerült az írónak sokkal jobb regényt írni, mint a sorozat első része. Sokkal kidolgozottabbak a karakterek, és a kelő humor is megmaradt. Sokszor mosolyogtam Mulaghesh-en, ami kellett is, mert egyébként a cselekmény véres és komoly. A kitalált világ egyre érthetőbbé válik, a félkarú tábornok visszaemlékezései megmagyaráznak néhány dolgot. Ennek a nőnek hatalmas szíve van, és bár nem fiatal, nem szép, mégis szurkol az olvasó neki, és a könyv végére megszereti. A pörgős történet olvastatja magát, mire észbe kaptam már a végénél jártam. Ahogy az első résznél is, itt is egy csomó minden még függőbe maradt, hiszen sorozatról van szó, és én már várom a harmadik részt.
10/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 464 oldal
Fordította: Huszár András


Ian McDonald: Újhold (Luna 1.)

Ian McDonaldtól eddig még semmit nem olvastam, de egy ideje a várólistámon csücsül. Az Újhold a Könyvhétre jelent meg, és engem egészen elcsábított a fülszövege, illetve a könyv borítója. Egy percig nem haboztam és azonnal megvettem e-bookban, amint lehetővé tették.

"A Holdon meg kell küzdened minden talpalatnyi helyért.
És Adriana Corta pontosan ezt tette.
A Hold legfiatalabb uralkodócsaládjának fejeként Adriana kicsavarta a Hold hélium-3 iparát a Mackenzie vállalat kezéből, és új státuszt vívott ki a családjának. Élete alkonyán azonban Adriana vállalatát számos ellenség támadja, akiket üstökösszerű felemelkedése során szerzett. A Corta család csak úgy maradhat fent, ha Adriana öt gyermeke megvédi az anyjuk birodalmát a támadóktól… és egymástól is."

Az első benyomásom a könyvről bármennyire is nevetségesen hangzik, olyan mint a Dallas némi koreai beütéssel. Még mielőtt bárki fintorogva elhúzza az orrát, ez nem azt jelenti, hogy olyan rossz is lenne. Sőt!
Szóval adott a jövőben a Corta család, akik a szerencséjüket a Holdon alapozták meg. A Corták az öt sárkányok egyike, azaz a Holdat öt nagyhatalmú család "irányítja", vagyis zabolátlanul használja a nyersanyagait. Ebben a regényben a Hold egy poros, kopár sziget az emberiségnek, ahol keményen megharcolnak az életért az itt élők. Mélyen a felszín alatt városok alakultak ki, ahol csak az öt család tagjai, illetve dolgozói tudnak igazán érvényesülni, mások állandóan az élet-halál között remeg. A négy elem (a víz, a tér, az adat és a levegő) számlálója állandóan pörög a szembe épített csib-en. A Holdon nincsenek törvények csak szerződések, és csak nemrég van viszonylagos nyugalom a két rivális klán között, a Corták és a Mackenzie családok között. Itt a család a fontos és az összetartás, már gyermekként ezt nevelik az emberekbe. Merev szabályok közt történik a nagy mamutvállalatok irányítása, ahol a családfők tejhatalmú urak, akik életről és halálról is dönthetnek. A Holdra nemrég érkezett embereket holdbéláknak hívják, és körülbelül két évük van arra, hogy eldöntsék maradnak vagy visszamennek a Földre. Két év után annyira megváltozik az emberek csontjai, hogy képtelenek lennének élni az anyabolygón. A Hold börtön, ahonnan nem lehet elszabadulni!
A regény elején a Corta családod ismerhettem meg, és közben rálátást kaptam a többi családról is. Néhányszor kapkodtam a fejem az ismeretlen szavak miatt, de szerencsére a könyv hátulján a szószedet segítséget adhat, igaz egy idő után ki lehet következtetni, hogy akkor most ez mit jelent. A Corta család mérföldkőhöz érkezett, igazi nagyágyúk lehetnek még az öt sárkány között is, csak a megfelelő lépéseket kell tenni. De senki sem gondolja, hogy a háttérben milyen hatalmi harcok folynak, és egy idő után az olvasó is csak sejti, hogy több van a sorok között, és valami történni fog. Ez a sejtés végigkísért az olvasás során, és a könyv végénél BUMMM... most már értem az összehasonlítást Martin papával. Ó Te Jó Ég! De szeretném a folytatást olvasni!!!
Néhány karakter érdekes volt számomra, bár igazán kedvencet nem avattam. Eléggé szabados az Újhold. A homofób férjemnek nem is tudom ajánlani, mert teljesen kikészülne a könyvtől.  De nekem így tetszett, az író még ezzel is jelképezte a Hold társadalmának sokszínűségét, a kultúrák keveredését, és nem utolsósorban a félelmet, amit a bezártság okoz és az a tudat, hogy bármikor meghalhat az ember.
Összegezve azt mondhatom, hogy McDonald sikeresen megvett magának. Egy igazán ütős regényt írt, ami játszódhatna bárhol, de a Hold egy olyan pluszt ad a cselekménynek, ami az író zsenialitását jelzi.
9/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 432 oldal
Fordította: Tamás Gábor

Wass Albert: Eliza (...Szösszenet)

Kedvelem Wass Albert könyveit, mert benne a dolgos, egyszerű embereknek állít emléket.

A történet Amerikában, Ohio államban játszódik a 19. században. A címszereplő Eliza egy egyszerű felszolgáló/kisegítő lány egy fogadóban. Szerelme, majd később a férje Jacob, szintén egy nagyon egyszerű bányász fiú, aki még írni és olvasni sem tud, de becsületessége és tisztessége kiemeli a többi bányász közül. Kitartásának, szorgalmának köszönhetően egyre jobban megy a fiatal párnak, olyannyira, hogy lassan az igazán tehetős családok közé tartoznak. De eközben elveszítik azt, ami talán a legfontosabb egy családnál, az egymásra figyelést.
Az olvasó szeme előtt lesz Jacob vállalkozó, és egyre gazdagabb, miközben egyre távolabb kerül attól az eszmétől, amit még fiatalként vallott. Bár becsületessége, és a munka szeretete egyáltalán nem változik, mégis egyre jobban eltávolodik a szeretteitől. Fájdalmas látni, hogy nem tud igazán "tiszta" maradni, mert őt is megfertőzi az emberi nagyzolás.

Wass Albert Ohio államba helyezte szereplőit, azokat az embereket, akik dacoltak az időjárással, a természettel, és megalkották lakhelyüket. Előbb pici falu, később már város állt a folyó partján. Munkájuk, verejtékük által az emberi civilizáció egy újabb szűz területet tört be. 
Csak azt sajnálom, hogy számomra oly kurtán lett vége ennek a regénynek. Még olvastam volna tovább a család sorsát.
8/10
Kiadó:Kráter
Kiadás éve: 2004
Terjedelem: 384 oldal

Jennifer Clement: Elveszett lányok országa

A Papírhattyú elolvasása után az érdeklődésem Mexikó felé irányult. Arra próbáltam keresni a választ, hogy tényleg annyira brutális a kartellek hatalma. Már régóta szemezek ezzel a könyvvel, de eddig folyamatosan csúsztattam a várólistámon. Itt volt az idő  az elolvasásához.

Ladydi egy pici faluban él Mexikóváros közelében. Ebben a falucskában nincsenek férfiak, a kemény élet elkoptatja a férjeket, sokuk a közeli USA-ba szökik illegális munkásként. Még eleinte küldenek pénzt az otthon maradt családnak, de néhány év múlva az asszonyok és a gyerekek nem hallanak többet a családfenntartóról. Így a nők kénytelenek egyedül felnevelni a gyermeküket. 
Ebben a faluban nincsenek lányok sem, azaz vannak, de az anyák fiúknak öltöztetik őket, nehogy a fekete terepjáró elrabolja ezeket a lányokat. Mert a kartell levadássza a szép nőket, akár már 12 évesen is, és ezek a lányok soha nem térnek vissza.

Ladydi és barátnői sorsát követi nyomon a regény. Ami kemény és rettegéssel teli. Ahol lyukakba bújnak a lányok a drogbárók elől, ahol holtesteket találnak a dzsungelben, ahol a helikopterek súlyosan mérgező vegyszereket szórnak a falukra. De mindeközben ezek a lányok megpróbálnak boldogok lenni, és összetartani. 

Az európai nők el sem tudják képzelni milyen az, ha kénye kedvére ki vagyunk szolgáltatva a férfiaknak. Ha rabszolgavásáron eladhatnak bennünket. Brrr... A hideg is kiráz ezektől. 
Összeszorult szívvel olvastam ezt a regényt, és csak bámulni tudtam Ladydi kitartását. Nem tudom most mi lehet Mexikóban, de reménykedem benne, hogy felszámolták ezeket a túlkapásokat.
9/10
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 264 oldal
Fordította: Mesterházi Mónika