Könyvek és Én

Colm Tóibín: Brooklyn

A kedvenc történeteim közé tartoznak azok a regények, amelyekben a főhős szerencsét próbál az Újvilágban. Talán azért, mert az én őseim között is található ilyen kalandvágyó fiatal, aki megnézte a nagy "Ámerikát", szorgosan dolgozott, majd hazatérve földet vett. 

Eilis Lacey fiatal, szegény ír lány, akinek nincs nagy kilátása a szülőföldjén, ezért nővére elintézi, hogy New Yorkba mehessen dolgozni. Eilis-nek nincs választási lehetősége, elhagyja otthonát, édesanyját, és életében először egyedül próbál lábra állni az idegen világban. Brooklynban található kis albérleti szobácskájában tengeti szomorúan az életét, miközben szörnyű honvágy gyötri. Úgy tűnik a fiatal lány nem fog tudni beilleszkedni az új világba, de a sors közbeszól. A félénk, önbizalomhiányos lánykából tanult, határozott nő lesz, és ehhez nem kell más egyéb, mint a szerelem. 
Eilis nem törődve az előítéletekkel megismerkedik egy olasz fiúval, Tonyval. A komoly, megbízható fiú bevezeti a lányt az olasz család mindennapjaiba, ráadásként megismerteti vele New York látnivalóit. Eilis boldog, és álmodozni is megtanul. Úgy tűnik minden rendben lesz, amikor a lány élete hirtelen megváltozik...

Maga a cselekmény lassan hömpölyög, amiben Eilis alakja egyre jobban kirajzolódik, ahogyan a másik főszereplőé, Tonyé is. Mindkettő alakja szerethető, habár hozzám közelebb Tony karaktere állt. Egy kedves kis könyvecskéről van szó, ami ha nem úgy végződne ahogy, azt mondanám, hogy egész jó. Szinte nekem fájt Eilis döntése, persze értem én, hogy az erkölcsi példamutatásért ez egy szükségszerű döntés volt az írótól, de  véleményem szerint így vette el azt a pluszt, ami kiemelte volna a regényét a többi hasonló könyvek közül. De megtörtént, és ezzel egy leheletkönnyű regényke lett, ami a felnőtté válásról, döntésekről szól. 
Kellemes kikapcsolódást okozott, de mély nyomot nem hagyott bennem. A regényből film is készült, amit még nem sikerült megnéznem. A kritikái alapján jobb lehet, mint a könyv.
8/10
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 308 oldal
Fordította: Greskovits Endre

Őszi csemegék

A kiadók valamit tudnak, mert ezen az őszön jobbnál jobb könyvek fognak megjelenni. Ennek egyenes következménye, hogy folyamatosan előrendelek. ;-) 

Azt hiszem a 21. Század Kiadó nagyon eltalálta az ízlésemet. 
A KULT sorozatban megjelenő könyvek közül Rose Tremain könyvének örültem a legjobban. Az írónőtől már olvastam a Színarany című regényét, és bevallom még mindig a szemeim előtt peregnek a könyv jelenetei.

"Egy ​nem mindennapi gyerekkori barátság lélegzetelállító története, amely kiállja az idő próbáját.
Gustav Perle egy svájci kisvárosban nő fel, ahol a II. világháború szörnyűségeiből csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, akimeglehetően mogorván bánik vele. Összebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó eszű zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával. 
A regény Gustav családjának történetét követi nyomon, feltárja az anya antiszemitizmusának gyökereit, amelynek kihatása lesz fia és legkedvesebb barátjának életére is. Visszatekintés a háborús évekre és egy lelkiismereti ügy kellemetlen következményeire és előre nézés két életútra, két karrierre, egy szállodatulajdonoséra és egy zongoraművészére. 
A Gustav-szonáta egy gyerekkori szenvedéllyel, érzelmekkel teli barátságról, annak elvesztéséről, átalakulásáról és visszaszerzéséről szól egy élethossz során. Egy erőteljes és mélyen megindító mű az egyik legnagyobb kortárs regényíró tollából."


Szintén a KULT sorozat része Colson Whitehead a Föld alatti vasút regénye. Teljesen elcsábultam a fülszöveg alapján, így ez is az előrendeléseim közé került.


"Pulitzer-díj 2017
Cora rabszolga egy georgiai ültetvényen. A rabszolgaság maga a pokol és talán senkinek sem annyira, mint a fiatal lánynak. 
Amikor először hall a Földalatti Vasútvonalról, elhatározza, hogy megszökik. De nem tudhatja, mennyire hosszú lesz az út…

Amerikai Könyvdíj, a New York Times bestsellerlista első helyezettje, Goodreads Év könyve, az idei Pulitzer díj nyertese.
Colson Whitehead regénye az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi szenzációja volt."


Margaret Atwood-tól A Szolgálólány meséje megdöbbentett és felkavart. Egyszerűen többet szeretnék az írónőtől olvasni, meg akarom ismerni, ezért ezt a könyvet is előrendeltem a Jelenkor Kiadótól.

"A regény alapján készült sorozat november 3-tól a Netflix műsorán.
A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…"

A Gabo SSF zsebkönyvsorozatot indít ősszel, és persze ennek sem tudtam ellenállni ;-)
A fantasy és sci-fi kisregények igazi csemegének érkeznek.

Harrison a Szörnydetektív, gyerekkönyvek hőse, jelenleg a harmincas évei közepén jár, és ideje nagy részét azzal tölti, hogy nem alszik. Stan kisebbfajta híresség lett, miután majdnem felfalta egy kannibálcsalád. Barbarát a csontjaiba vésett ábrák kísértik. Greta talán tömeggyilkos gyújtogató, talán nem. Martin pedig valami oknál fogva soha nem veszi le a napszemüvegét. 
A környezetük nem meglepő módon egyikük borzalmas történetét sem hiszi el, egy nap azonban megkeresi őket Dr. Jan Sayer. Ezek a valószínűleg eszelős kívülállók csoportterápiába kezdenek: együttes erővel megpróbálják kideríteni, az életüket megkeserítő szörnyetegek közül melyek rejtőznek odabent és melyek leselkednek rájuk odakint."
"Úgy ​tűnik, végre befejeződött egy több száz világot és naprendszert érintő háború. Szkur, aki katonaként csinálta végig a zűrzavaros időszakot, szeretne visszatérni a családjához és folytatni az életét, de a béke még nem köszöntött be teljesen, sem számára, sem az emberiség számára. Alighogy híre megy a tűzszünetnek, az egységétől leszakadt nőt elkapja egy agresszív, öntörvényű háborús bűnös, egy romos bunkerben a testébe juttat egy halálos lövedéket, és a sorsára hagyja. 
Szkur egy fogolyszállító fedélzetén tér magához, és hamarosan megtudja, hogy az űrhajó súlyosan meghibásodott. Mindkét háborús fél katonái a vártnál sokkal korábban ébrednek a hibernációból. Egyedül a testükbe ültetett lövedékekbe táplált adatok és emlékek biztosítanak valamiféle kapcsolatot a világhoz, amelyre máshogy nem ismernének rá. Szkur pedig rövidesen újra szembekerül régi ellenségével, csakhogy a tét ezúttal már jóval nagyobb, mint a saját élete. A Jelenések tere sorozat szerzőjének kisregénye csillagközi kalandot kínál árulásról, identitásról és a civilizáció fennmaradásáról."


Ha már a sci-finél járok, akkor szintén meg kell említenem a Fumaxtól érkező könyveket. Ezeket a szépségeket viszont ebookban vásárolom meg. Már nagyon várom...
Andy Weir nálam már bizonyított A marsival. Szerettem a stílusát, és az Artemis fülszövege igazán ígéretes.

"Jazz ​Bashara bűnöző. 
Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem egetverő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi. 
A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött. 
Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére. 
A marsi sikerlista-vezető szerzője, Andy Weir újabb lenyűgöző főszereplőt alkotott, Jazz történetét pedig a rá jellemző humorral és tudományos alapossággal írta meg. Az Artemis filmes jogai már a könyv bejelentésének napján elkeltek, a 20th Century Fox és a New Regency máris dolgozik az adaptáción."


Adrian Tchaikovsky teljesen ismeretlen számomra, de a bizalmat neki is megszavaztam.
"Ki ​örökli az általunk teremtett új világot?
Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására. 
Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt Új Földet. 
Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az Új Föld birtokosa.

Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos fantasztikus irodalomban."

Utoljára hagytam Dan Simmonstól az Olümposzt az Agave Könyvektől. Simmons nekem örök szerelem, a Hyperion Cantos mindig kedvenc marad. Az Ílion-duológia második részét régóta várjuk. 
"Görögország ​és Trója dicsőséges seregei összecsapnak az istenek figyelő tekintete előtt, gondosan követve Homérosz időtlen narratívájának forgatókönyvét. De ez még azelőtt történik, hogy egy megfigyelő — Thomas Hockenberry, a huszonegyedik századi — fel nem kavarja a véres állóvizet; azelőtt, hogy a felháborodott Akhilleusz egyesítené erőit a nemezisével, Hektórral; és azelőtt, hogy a gyorslábú férfiölő Zeusz, Héra, Athéné, Afrodité, Apollón és a többi manipulatív isten ellen fordítaná a dühét. 

Dan Simmons, a Hyperioni énekek-ciklus többszörösen díjazott szerzője ezzel a várva-várt befejezéssel tér vissza, amely a kritikusok elismerését is elnyerő Ílion-duológiát zárja le. Ez a koncepcióját és mélységét tekintve önmagában is lélegzetelállító regény egy zseniálisan elképzelt katasztrofális jövő képét vetíti elő, amelyben a halhatatlan “poszthumánok” a saját szórakoztatásukra újraalkotják a marsi Olympos Mons tetejéről a trójai háborút, miközben az emberiség megmaradt képviselői arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek végső pusztulásukkal."

Izgalmas lesz az ősz. Lesz mit olvasni, csak időt kell szánni rá!

Robert Masello: A Romanov-kereszt (...Szösszenet)

dr. Frank Slater őrnagy mire észbe kap már le is szerelték, de cseppet sem bánta meg tettét. Csak az a fájó pont, hogy orvos kollégái mit fognak a leszereléséhez szólni. Sokat nem tud ezen gondolkodni, mert régi kollégája, felettese egy titkos küldetésre küldi a járványokkal foglalkozó Slatert. Egy kis szigetre kell elutazni Alaszka közelébe, mert felbukkant egy öreg koporsó, amiben valószínűleg spanyolnáthában elhunyt férfit temettek. Frank erre a küldetésre a lehető legjobb csapatot szedi össze, és úgy gondolja, hogy ha járvány lesz, képes lesz megállítani. 

Két sík váltakozik a regényben, egyrészt napjainkban járunk, míg a másik sík a Romanovok hányatott sorsához vezeti az olvasót. Mivel misztikus thrillerről van szó, a cseppnyi borzongás épp csak pikánssá teszi a cselekményt. 
Frank a legjobb tudása szerint próbálja a járvány legcsekélyebb jelenlétét is kideríteni, de igyekezetét a sors két balfék rabló személyébe nehezíti. A rablók a humoros elem ebben a regényben, jól kiegészítve a borzongást. Vajon sikerül Franknek kideríteni, hogy mi történhetett a kis faluba 1918-ban?

Kevés hasonló könyvet olvasok, pedig ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy mennyire jól szórakozok az olvasásuk közben. Ha lehet az mondani, kellemesen izgalmas volt a cselekmény, és különösen tetszett az orosz rész. Megelevenedik a cári család hányattatása, és hiába untig ismerős a Romanovok bukása, mégis érdeklődve olvastam. Az író tudása abban van, hogy a tényeket nagyon jól össze tudja keverni a kitalációval. Hihetővé válik minden, még akkor is, ha  nagy titkot nem tartogatott számomra, elég hamar rájön az olvasó, hogy ki kicsoda. Talán a misztikus szál az, ami tényleg egy pluszt adott számomra. Könnyű nyári olvasmányként kellemesen szórakoztam olvasása alatt. Robert Masello könyveit biztos el fogom olvasni a közeljövőben.
8/10
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 496 oldal
Fordította: Farkas Veronika

Életjel

Egy ideje eltűntem a blog világából. Valahogy nem volt időm vele foglalkozni, hiába olvastam jobbnál jobb könyveket. Most próbálom összeszedni a gondolataimat. ;-)

Az eltűnéshez közrejátszott az is, hogy tényleg "kreatívkodtam" a nyáron. Elővettem a régi hímzéseimet, és nem akarom elkiabálni, de talán befejezem őket.

Tavaly nyáron kezdtem el, még a szálöltések hátra vannak.


Ez egy több éves projekt. Gyerkőcnek csinálnám, kb. 1 órás meló van még hátra, de alig tudom rávenni magam, hogy folytassam.


A nyár egy pillanat alatt eltelt, már évek óta így érzek, és ez nem egy örömteli érzés. Valahogy kifolyik a kezeim közül az idő. Vicces, de amióta ősz lett, és visszamentem dolgozni talán az időbeosztásom is jobb lett. Igaz a szeptemberi nagy káoszra ez nem volt igaz, de az október talán már lassabb lesz, és élvezhetem egy kicsit az őszt. Merthogy én szeretem az őszt, a színeivel és az illataival egyetemben. Ilyenkor előjön a kuckózás érzés, na meg a teázásé, mondom ezt úgy, hogy alapvetően én nem szeretem a teát. :-)

Elkezdtem az Íliont, már ideje volt. Bevallom először nem nagyon tetszett, nehezen hangolódtam Simmons világára, pedig a Hyperion-cantos egy szempillantás alatt beszippantott. Egy kicsit megijedtem, de szerencsére most már minden rendben. Tetszik, nagyon tetszik. 
Csak a fránya 5 hónapos kutyánk elintézte a könyvet. Mit ne mondjak, majdnem sírtam amikor megláttam.


Megrágva :-(
Gyerkőc olvas!!!! Magától!!! A Coraline csodát tett, és a kis szabadidejében elkezdett olvasni. Szegény olvasna többet is, csak nincs ideje. Úgy tűnik jó választás volt a 8 osztályos gimnázium. Imád oda járni, és az osztályközösségbe is be tudott illeszkedni. A tanulási szokásán kell változtatni, most azon vagyok ezerrel. Viszont a gyerek elég önfejű, és nem akarja elhinni, hogy amit mondok a tanulásra az talán segítene. Így marad az, hogy hétvégén tanulunk ezerrel, vakulásig, mert hétköznap nem igazán néz át semmit. Van mit tanulni...
Vívunk továbbra is, most volt nálunk a férfi utánpótlás párbajtőrőzőink. A jövőhéten elkezdődik a versenyszezon, egy kategóriával fentebb, hosszú pengével. Ismét abba helyzetbe vagyunk, hogy elég nagy elvárás van a Gyerkőccel szemben. Ismét stressz helyzet, és én csak remélni tudom, hogy sikerül kezelnie. Az edző viccesen megjegyezte, hogy most találja ki mit szeretne a versenyszezon végére (egy másik kutyát ;-) ), hogy meglegyen egész évben a motiváció.



Szóval röviden ennyi, zajlik de nem csendesen. 

Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét (...Szösszenet)

"Zulejka kinyitja a szemét." és belenéz abba a világba ami körülveszi. Sokkal idősebb férj, egy kibírhatatlan anyós, és halott gyermekek. Zulejkának nincs semmije csak a munka, ami teljesen kifacsarja a fiatal nőt. A napok ugyanúgy telnek, és a fásultság nemcsak Zulejkára hanem az olvasóra is rátelepszik, amikor a Vörös Hadsereg katonái megjelennek a faluba, és összeszedi az állítólagos kulákokat. A nő hirtelen egyedül találja magát, először összetörik, de aztán erőt vesz magán és megpróbálja túlélni a megpróbáltatásokat. Az úti cél a távoli Szibéria különböző nációjú, társadalmi helyzetű emberekkel. 

Mindig is érdekeltek az ilyen témájú regények, néhányat már olvastam is, de a családi legendáriumban is sajnos megtalálhatók a "málenkij robot" féle elhurcolások. 

"Zulejka kinyitja a szemét" és talán számára megváltás az elhurcolás. A kitelepítettek parasztok, értelmiségiek, urak, szegények és gazdagok, bűnözők. Még a vallásuk sem egyforma, muszlin és keresztyén jól megfér egymás mellett.

Tetszett, hogy nemcsak Zulejka szemén keresztül láthattam a történetet, ugyanolyan fontos szerepe volt a szovjet tisztnek, és az orvosnak is. A szovjet állam könyörtelenségéről már sokat hallottam, ebben a regényben az írónő megpróbálta ezt elénk tárni több kevesebb sikerrel. Bár érdekes volt a cselekmény, mégis néha nem éreztem kidolgozottnak, ettől függetlenül egy nagyon szép könyvről van szó. 
8/10
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 520 oldal
Fordította: Iván Ildikó

Vége a 2016/2017-es tanévnek!!!!!!

Persze még nem nekem, csak a gyerkőcnek. Egyáltalán miért írok róla? Mert ez a tanév nagyon kemény és megerőltető volt. Nekem még mindig az.

Azzal kezdődött minden, hogy amióta iskolás a Gyerkőc sokszor beszéltünk arról, hogy mi lenne ha 8 osztályos gimnáziumba menne. Mire észbe kaptunk, már elkezdődtek szeptemberben a felkészítők, de mi egyáltalán nem is akartunk oda járni. Aztán az egyik ismerősöm jelezte, hogy talán mégis jobb lenne ha menne, mert hasonló feladatokat fog kapni a szóbelin. Így az őszi szünet után a gyerek 4 napot edzett, 1 napot felkészült a felvételire. Mondanom sem kell, hogy hétvégén nem is csináltunk érdemben semmit, mert akkor pihente ki a hétköznapi fáradságot. Így mentünk február közepéig/végéig, amikor végre a szóbelin is túl jutott.

Valahogy ez a tanév a pech szériáról is szólt! Kezdve azzal, hogy a vívóversenyeken szegény Gyerkőc mindig megkapta a saját mumusát. De tényleg mindig, és már az első körben. Egy idő után kezdtük megszokni, és megpróbáltuk a gyereket arra felkészíteni, hogy a "mumust" is le lehet győzni.
Aztán folytatva azzal, hogy amikor a központi felvételit írta, kitört rajta az influenza, alig tudta a tollat tartani úgy remegett. Azt hittem ilyen nem történhet meg, max a szülők ezzel védekeznek, ha nem mennek el felvételizni. De létezik! A magyar közben tört ki, szünetre úgy jött ki, hogy remegett, mint a nyárfalevél. Akkor közösen úgy döntöttünk, hogy végigcsinálja, nem függesztjük fel az írásbelit. Amikor hazaértünk azonnal lázat kellett csillapítani, és egy hétig nyomta az ágyat. Ennek egyenes következménye az volt, hogy nem hozta a várt pontokat. Habár a szóbelin mindkét suliba brillírozott, azért az írásbelin elvesztett pontokat nehéz volt pótolni.

De minden jó, ha vége jó! Márpedig nekünk az! Sikerült a felvételi, és az országos bajnokságon második lett egyéniben, és csapatban is. Nem utolsó sorban legyőztük a Mumust.
Itt még Balatonfüreden a szálláson.
Gyerkőc egyke, és már néhány éve siránkozik egy kutyáért. Eddig sikerült leszerelni. Még a bajnokság előtt, odajött hozzánk alkut kötni. Ha bejut a 8-ba kutyát kap. Belementünk az alkuba, és most vasárnap haza is hoztuk Szivacsot, aki egyébként Púp a hátamon. Amúgy cuki, épp ma fürdettem. Szegény úgy remegett, most a nagy ijedelem miatt szunyókál. Bezzeg este 11-kor csak úgy feléled, és éjfélig randalírozik. Én meg kísérgetem, nehogy valamit megrágjon.

Szóval csak ennyi. Meg még annyi, hogy egy csomó statisztikát kell csinálnom, és napok óta tök ideg vagyok egy pályázat miatt. Amit már a hátam közepére kívánok.

Jeff Vandermeer: Borne (...Szösszenet)

Vandermeer számomra tabula rasa volt eddig. Igazából akkor kezdtem egy kicsit utánanézni, amikor az egyik molyos barátosném csendben megjegyezte, hogy neki nem igazán kellemes a viszonya az író műveivel. De ekkora már a kezemben volt a könyv. Ezek után nem csoda, hogy kicsit félve kezdtem el olvasni. A félelmem az első néhány oldalnál is megmaradt...mi van????? Repülő medve, szivárvány színű Borne, elpusztult város. Aztán elkezdett tetszeni.

"Rachel ​guberálásból él a jövő egy porig rombolt, névtelen városában. Az egyik nap egy furcsa teremtményt talál Mord, a gigantikus zsarnoki medve bundáján, aki egykoron a Vállalat nevű biotech cég folyosóin nevelkedett, majd a rajta végzett kísérletek után megnőtt, a kínzások eredményeként pedig megőrült és elszabadult. Azóta rettegésben tartja a várost, de ugyanakkor élelemmel is ellátja a bujkáló lakókat.
Rachel a teremtményt Borne-nak nevezi el, aki először semmire se hasonlít – egy kis zöld dudor csupán, ami akár a Vállalattól is eredhet. A Vállalatról pedig azt pletykálják, hogy habár jelentős károkat szenvedett el, de mindmáig létrehoz furcsa lényeket, és olyan távoli helyekre küldi őket, ahova még nem ért el a pusztulás.
Rachel és Borne között különösen szoros kapcsolat alakul ki, de ebben a világban minden kötelék csapda, és bármilyen gyengeség könnyen megölheti az embert. A lány hazaviszi a teremtményt a földalatti menedékébe, és a drogokkal kereskedő szeretőjét, Wicket is sikerül meggyőznie, hogy fogadják be a titokzatos jövevényt. De ebben a furcsa háromszögben mindenkinek titkai vannak, és amit Rachel a Vállalat épületének elfeledett mélységében talál, az mindent és mindenkit örökre megváltoztat."
Rachel emlékezéseiből lassan megismerhető a világ, illetve hogy miért lett ilyen. A szemem előtt az író látomása életre kelt, és a világ hiába kegyetlen, mégis Vandermeer szemein keresztül egyedivé, néha varázslatossá válik. A kulcsszó a varázslatos. Mert abban a lepusztult szemétben ami maradt a városból, mégis látványos helyzeteket tud teremteni. A könyv képi világa tökéletes, és bár a legégetőbb kérdésekre nem kaptam választ, magam is meglepődtem azon, hogy nem volt hiányérzetem. Talán azért is, mert ez a biotechel teletűzdelt világ nem annyira idegen tőlem, simán el tudom képzelni, hogy néhány évtized múlva már mi is használni fogjuk.
Borne és Rachel kapcsolatára épül a regény naplószerűen. Minden más másodlagos, Rachel érzelmei a "lény" iránt intenzívek, és éppen ezért cselekmények sorozata indul el, hogy megvédje kapcsolatukat. 
Érdekes és egyedi ez a könyv. Egyáltalán nem bántam meg az olvasását.
8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Farkas Veronika