Mason Murray: Visszatérő végzet

Nincsenek megjegyzések
Be kell vallanom, hogy Mason Murray könyveket én még nem olvastam, de nem is nagyon akartam, eddig. Történt, hogy a mostani miskolci Moly-találkozóra az író is eljött, és néhány példányt a legújabb regényéből magával hozott. Ha már itt volt az alkalom vettem egyet, és kinyitva a könyvet, rögtön egy zuhanyzós jelenetről olvashattam, amiről viccesen kérdeztem, hogy ugye nem női regényt vásároltam? Innentől kezdve elvadultak a dolgok, főszerepbe kerültek a fókák, a békák, de még egy 2 méteres óriássáska is. A végén szegény Mason Murray csak annyit ígértetett meg velem, hogy még aznap este az első fejezetet elolvasom. Betartottam az ígéretemet, és egy izgalmas nyitánnyal lehettem gazdagabb. Persze nem tudtam letenni a könyvet, olyannyira hogy kevesebb mint 1 nap alatt sikerült elolvasnom.

Mint már írtam az első fejezet méltó bevezetés ehhez a misztikus krimihez, kellően felcsigázza az olvasót.
Russel Sheldon egy különleges férfi, különleges tulajdonsággal, amit Ő inkább átokként él meg. Ráadásul a mai nap még rosszabb számára, szakít a barátnője vele, szerepelt egy majdnem tragédiában, és holtan találja a lakásán a főnökét. Kell ettől több? Russel borzasztóan érzi magát, és  él azzal a gyanúval, hogy érzékelte főnökének gyilkosát.
Walter Donelly nyomozónak sem ez a legjobb napja, és az se könnyíti meg a helyzetét, hogy érzi a holttestet megtaláló férfi fura, és valamit titkol előle.
Russelnek felocsúdnia sincs ideje, még gondolatban a gyilkos foglalkoztatja, amikor váratlanul a képességeit ismét használva megment egy lányt, aki ráadásul felismerni véli a férfit. Csakhogy Russel nem ismeri a lányt, és 12 éves kora előtti életére egyáltalán nem emlékszik. Ki ez a lány, és honnan ismeri őt? Egy őrült ámokfutás kezdődik, amiben Russel, a titokzatos nő, a gyilkos és Donelly nyomozó vesz részt.

Hú, kevés ilyen gyors, feszített tempójú könyvet olvastam. A cselekmény, mint egy gyorsvonat végigrohan a lapokon, magával vonszolva az olvasóját. Talán ennek a következménye, hogy kevésbé kidolgozottak a karakterek, és az egyébként érdekes világ. Ahogy a főszereplőkben is folyamatosan felbukkannak a kérdések, úgy az olvasóban is. Szinte faltam a lapokat, mert minél gyorsabban meg akartam ismerni a környezetet és a szereplőket.  A jelenből a múltba érve a kínzó kérdések egy részére lassan megkaptam a válaszokat.
A néhány napos nyomozás alatt Russel és a lány, Laura, egyre jobban megismeri egymást, és rájönnek arra, hogy csak ők képesek a gyilkost elkapni. A végjáték nem hozott újdonságot számomra, sőt! Igazából itt vártam választ a jó néhány megfogalmazott kérdéseimre. Sajnos nem mindegyikre tudtam megoldást találni. Komolyan gondolkozok azon, hogy felírom ezeket a kérdéseket/kétségeket, és ha legközelebb találkozok az íróval rögvest nekiszegezem.

Ha összegezni szeretném az érzéseimet a regénnyel kapcsolatban elmondhatom, hogy egy igazán pörgős misztikus krimit olvashattam, amiben a főszereplő és a gyilkos szemein keresztül ismerhettem meg a történetet. Bár a miértekre nem mindig kaptam választ, ettől még élvezhető a könyv. Csak ismételni tudom önmagam, hogy nem hiába olvastam el kevesebb mint egy nap alatt, mert annyira hajtott a kíváncsiság. Elmondhatom, hogy tényleg bekerültem Mason Murray olvasói közé, hiszen megszavaztam neki a bizalmam, és remélem, hogy a többi regényeit is elolvashatom.
8/10
Kiadó:Mogul
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 346 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Nincsenek megjegyzések
Na ez az a könyv, amit rossz kategóriába soroltak. Tudniillik ez nem thriller, és én is csak a vakszerencsémnek köszönhetem, hogy megvásároltam. Mert a thriller nem a kedvenc műfajom, és nagyon keveset veszek belőlük. Akik meg szeretik azok ki fognak akadni Celeste Ng könyvén, mert akaratlanul egy társadalmi, lelki drámát él át.

"Lydia halott." Így kezdődik a regény, és ezzel a mondattal egy érzelmi hullámvasútra ült a kedves olvasó is. Néhány oldal után már megtalálják Lydia holtestét, és a család megdöbbenve, belerokkanva keresi a válaszokat a miértekre. Az olvasó pedig együtt száll alá a szereplőkkel a múlt bugyraiba, hátha ott megtalálható a válasz a felfoghatatlanra. 

A főszereplő kínai-amerikai család egyáltalán nem mondható átlagosnak az 1970-es években. Még tombol a rasszizmus, és elképzelhetetlenek tűnik, hogy egy ferde szemű professzor tartson a cowboyokról órát az egyetemen. Pedig a történet nem itt kezdődik, hanem 1957-ben amikor James és Marylin megismerkedik, és nemsokára összeházasodnak. Észre sem veszik, hogy mindketten lelki sérültek, James a kínai származása miatt, Marylin az anyja, na meg az álmai miatt került jó néhányszor szorult helyzetbe. Mindketten a múltat erőszakosan lezárták, és csak a jövő érdekli őket. Ennyire két különböző ember nem is kerülhetett volna  közel egymáshoz. 

A múlt és a jelen váltakozva követik egymást, a múltból lassan kiderül, hogy James Lee milyen rasszista megnyilvánulásokkal találkozott, és mennyire amerikai akar lenni. Marylin pedig az orvosi karra szeretne felvételizni, akinek a legnagyobb félelme az, hogy olyan lesz mint az anyja, háziasszony. A két ember tabuként kezeli a múltat, nem beszélgetnek róla, ezáltal egyikük sem tudja, hogy valójában mit szeretne a másik. A gyerekek megszületésével egy új fejezet kezdődik a családban, a középső gyermek Lydia testesíti meg mindazt, amit az apa és az anya el szeretett volna érni az életben. Görcsös ragaszkodásuk a lányukhoz és az álmaikhoz, hamar előrevetíti a tragédiát. A nagyobbik gyermek, Nath alig várja, hogy elkerüljön otthonról, és végre az lehessen aki szeretne, míg a harmadik gyermek, Hannah csendes szemlélődőként jobban átlátja a tragédiát, mint bárki más. A rasszizmus komor árnyként ül az ázsiai kinézetű fiatalokra, hiába amerikaiak, a vegyes házasság sem könnyíti meg a dolgukat. Milyen lehet másnak lenni? Milyen lehet úgy tükörbe nézni, hogy körülöttünk mindenki másképp néz ki? Milyen lehet az állandó elutasítást feldolgozni? Egyáltalán fel lehet? Milyen lehet egy olyan családban élni, akik tettetik hogy minden rendben?

Empátia, szeretet, egymás meghallgatása talán egy működő család alapkövei, hát még ha különböző kultúrkörből jöttek a tagjai, és egy nem elfogadó országban élnek. Kötelezővé tenném ezt a regényt minden szülőnek, mert brutálisan megmutatja, hogy mit nem szabad csinálni gyerekneveléskor. De Celeste Ng mégis feloldozza szereplőit, és a regény befejezésekor megcsillant valamit a jövőből, ami fényes csillog.

2016 meglepetése volt számomra ez a könyv. Nagyon nagy hatással volt rám, szülőként talán jobban rá tudtam hangolódni a regény mondanivalójára, de azt gondolom, hogy minden olvasó talál csatlakozópontot a könyvvel. 
10/10
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Széky János

Nincsenek megjegyzések :