Blogkövetés

Nincsenek megjegyzések
Előttem már jó sokan írtak erről, én nem szeretném tovább fokozni. ;-) Én is a Bloglovin táborát erősítem, ha szeretnéd követni a blogomat oldalt megtalálod a Bloglovin gombot amire kattintva már követed is. :D


Nincsenek megjegyzések :

Philippa Gregory: A másik királynő

Nincsenek megjegyzések
Olvasóként nagyon sokszor elgondolkoztam azon, hogy milyen egy jó királynő? Ez a kérdés akkor válik még bonyolultabbá, amikor az Újkor hajnalán lesz valaki királynő, hiszen akkor még egy erős férfiuralom koráról beszélünk. Egyáltalán férfi nélkül tudott valaki uralkodni?

Stuart Mária alakja számos írót megihletett hányatott sorsa miatt. Mária születése után 1 évvel már skót királynő, majd a francia trónörökös menyasszonya lesz, és Franciaországba kerül II. Henrik udvarába, ahol a szép kis hercegnő mindenkit elbűvöl, főként a királyt. Reneszánsz nevelésben részesül, és 16 évesen hozzámegy Ferenchez. Uralkodásuk rövid és tragikus, hiszen a beteges Ferenc alig 17 hónapot uralkodhatott, majd meghalt. Máriát arra készítették föl, hogy Skócia és Franciaország királynéja lesz, ezzel szemben férje korai halála után Skóciába tér vissza, ahol nem fogadják kitörő örömmel a skót főurak. Az ifjú királynő hozzámegy Darnley urához, Stuart Henrikhez, de a házasság nem bizonyul szerencsésnek. A férfi hatalomvágya miatt felesége ellen fordul, majd a skót főurak Bothwell vezetésével megölik Darnley-t, és Mária nem vonja felelősségre a nemeseket. Ezzel a cselekedettel azt sugalta népének, hogy Ő maga is bűnös a gyilkosságban. Azt sem segít a helyzetén, hogy Bothwell elrabolja, majd házasságra kényszeríti a királynőt. A nép úgy gondolta, hogy a királynő így jutalmazta meg hűséges emberét. A lázadás a tetőpontra hág, a királynőt kényszerítik, hogy lemondjon kiskorú gyermeke, Jakab javára, majd később sikerül elszöknie országából, és 1568-ban Angliába menekül, hogy segítséget kérjen unokatestvérétől, I. Erzsébettől.

1568 őszén csatlakozunk be a történetbe az új Gregory regényben. Maga a cselekmény Angliában játszódik, három személy közvetíti gondolatait az olvasó felé.
George Talbot, Shrewsbery grófja az egyik szereplő, akinek a házába kerül Stuart Mária őrzésre.
Bess Talbot, a másik személy, akit inkább úgy ismernek hogy Bess of Hardwic, Ő George felesége, akinek sikerült az alacsony származása ellenére úgy férjhez menni, hogy a negyedik férje a főnemes Talbot lett. 
A harmadik szereplő természetesen maga Stuart Mária. 
Három ennyire különböző ember összezárása a regényekben fordul elő, de most a történelem fintorának tudható be, hogy valóban ők azok, akiknek együtt kell élniük.
George Talbot egy talpig becsületes nemesember, akinek az országa és a felkent törvényes uralkodója szent és sérthetetlen. Minden más eltörpül életében, csak a királynője szolgálása a fontos. Ezzel szemben Bess egy kisebb szamárlétrát jár végig, amíg eléri a mostani pozícióját. Sokat nélkülöző asszonyról van szó, aki jól megválogatta a férjeit, és üzleti érzékének na meg a kapcsolatainak köszönhetően maga is jókora vagyonra tett szert. Ő testesíti meg Erzsébet új Angliájának a minta polgárát. A kezdeti lelkesedés után hamar rájön a házaspár, hogy Mária vendégül látása milyen költséges, és politikailag veszélyes. Hiszen a vendégség köntösébe zárt skót királynő mindent megtesz azért, hogy kiszabaduljon. De Erzsébet fél kuzinjától, tanácsadója William Cecil veszi kézbe Stuart Mária sorsát, egyértelműen be akarja bizonyítani Mária bűnösségét férje halálában. Terve nem sikerül, mert Talbot az igazság bajnoka a koholt vádak alapján nem ítéli el a skót királynőt. Cecil nem adja fel, most már az a cél, hogy Máriát felségárulással kivégezhesse. Ezt a játszmát akaratlanul segíti maga Suart Mária, aki minden eszközzel azért harcol, hogy elnyerje a skót és Erzsébet halála után az angol trónt is. Szövevényes levelezést folytat a megmaradt hű embereivel, a katolikus hit visszaállítását is tervezi, így a pápa is mellé áll, sőt Spanyolország is segítséget ígér a rab királynőnek. A végkifejlet mindenkinek ismerős.

Ebben a regényben alig van párbeszéd, belső monológokat olvashatunk, amiből a szereplők érzésit, gondolatait ismerhetjük meg. Nekem kicsit szokatlan forma, így nem tudtam annyira beleélni magam a történetbe, és folyamatosan lassult a cselekmény is. Ráadásul nagyon sok ismétlés is van a gondolatokban, nemcsak Stuart Máriánál, aki legalább ezerszer elmondja, hogy Ő királynő, hanem a többi szereplőnél is. Engem ez nagyon zavart, nem érte el nálam azt amit az írónő akart. Ezzel nem nyomatékosított semmit, csak az őrületbe kergette az olvasóit az éppen csak csordogáló történettel egyetemben. Pedig a skót királynő ellentmondásos alakja érdekelt, mégis nem nyújtott igazi kikapcsolódást a könyv. 
Kezdetben ellenszenves volt számomra Bess alakja, de ahogy haladtam előre a regényben, úgy kedveltem meg egyre jobban. Az életrevalósága kivívta a megbecsülésemet, míg az igazság bajnokaként fellépő férje néha kifejezetten idegesített. Mária alakja ellentmondásos, egyrészt sajnálatra méltó, mert talán ha jobban ment volna másodszor férjhez, nem jutott volna el idáig. Másrészt elítéltem a gátlástalan viselkedése miatt.
Az írónőtől már megszokhattuk, hogy a regényeiben mindig valósághű korrajzot kapunk, most is így volt. Nagyszerűen megjelenik az Erzsébet-kori Anglia, az épületek és a ruházat. Mindig elvarázsol ha ebben a korban lehetek. A könyv borítója tökéletesen illik a korábban megjelent kötetekhez.
Bajban vagyok, mert szeretem az írónő regényeit. Viszont mindig van egy-egy olyan könyve amiben csalódok, és befejezem a művei vásárlását. Aztán megint olvasok tőle valami eszméletlen jót, és újból megszavazom a bizalmat neki, ismét rendelem a könyveit. Valószínűleg bennem van a hiba, de most ismét hanyagolni fogom a regényeit.
7/10
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 460 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Nincsenek megjegyzések
Fogalmam sincs miért van az, hogy az egyik fantasy regény tökéletesre sikeredik a másik meg nem. Pedig elvileg majdnem ugyanaz a kellékek szerepelnek mindegyikben.
Szerencsére Sapkowski azon szerencsések közé tartozik, akiknek sikerült egy hihetetlenül izgalmas világot felépíteni. Persze ebben a világban elengedhetetlen egy igazi főhős, aki a karakterével leveszi a lábáról az olvasót. 

Geralt - a vaják - már az első részben is bebizonyította, hogy több van benne, mint egy egyszerű gyilkológépben. Ahogy már megszoktuk, ebben a kötetben is novellákat találunk amik időben egymás után követik egymást. Így az olvasó nem is veszi észre, hogy valójában kis történeteket olvas, mert az egész egynek áll össze. A világ még mindig mocskos és komor, de Geralt alakja, na meg a regényben elő-előbukkanó humor átsegíti az olvasót a nehéz részeken. Az első részben megismert szereplőkön kívül találkozhatunk újakkal is, de nekem még mindig a vaják és Kökörcsin a kedvenceim. 

Geralt valahogy emberibb lett, a titokzatosságából veszít egy keveset, de ez nem lesz hátrány mivel a cinizmusa megmaradt. A könyv címében szereplő végzetnek most fontos szerepe van a vaják életében. Egyáltalán mi az a végzet, és ki lehet térni előle? A válasz egy része ott lapul a sorok között, és olvasása során valahogy elszorul az ember szíve.
A novellák izgalmasak és kalandokban bővelkednek, egyáltalán nem unatkoznak a hőseink a lapokon, ahogy az olvasók sem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ahogy befejeztem a Végzet kardját azonnal megrendeltem a sorozat következő részét, így újra beléphettem az író titokzatos, kemény és sötét világába. Az már más kérdés, hogy a 3. rész után mennyit kell várni a folytatásra.

Összességében azt mondhatom, hogy ezt a sorozatot nem szabad kihagyni, a fantasy rajongóknak kötelező. Az biztos, hogy én nagy rajongója lettem!
10/10
Kiadó: PlayOn
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 312 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Nincsenek megjegyzések
Nem olvasok sok sci-fi regényt, de eltökélt szándékom, hogy ezen változtatni fogok. Szerencsére az Ad Astra kiadó megkönnyítette a helyzetemet, igényes könyveivel hamar felkelti az érdeklődő olvasók figyelmét, köztük az enyémet is.

Az íróról semmit nem tudtam, de a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy számomra "emészthető" cselekményről van szó. Meg kell említenem a 808 oldalt, ami egy kicsit elbizonytalanított, de hamar túltettem magam rajta, és az olvasás során észre sem vettem, hogy valójában milyen hosszúságú könyvről van szó.

Vinge univerzuma zónákra osztott, van a Transzcendencia, ahol isteni lények élnek szinte elképzelhetetlen technikai fejlettséggel, minden civilizáció álma, hogy eljusson erre a legfelső szintre. Ez alatt található a Kívül, ami 3 részre tagolt (alsó-közép-felső), itt is sokat számít, hogy melyik részben található az adott társadalom. Technikailag már egy jól fejlett zónáról van szó, ahol érdekes megoldásokat alkalmaznak. Ez alatt terül el a Lomha Zóna, ahol a mi világunk is megtalálható. Itt korlátozott technikai megoldásokat használhatnak, a maximális sebesség mértékegysége csupán a fényév, így ha innét valaki szeretne kikerülni, akár több évtizedet is utazhat. A Lomha Zóna után a Gondolattalan Mélység következik, a nevéből is kikövetkezhető itt nincs szinte semmi.

Bevallom az első oldalakon elég nehezen rágtam át magam. Vinge zseniális világát elég nehéz volt megértenem, először nem tudtam térben elképzelni az egészet, ráadásul még ezen kívül is sok új dolgot kellett megemésztenem, úgy éreztem magam, mintha egy végtelenített hosszúságú medencében úsztam volna a kimászás lehetősége nélkül. Nem volt jó, de nem szokásom feladni és milyen jól tettem! Lassan kezdtem megérteni az összefüggéseket, valahogy helyre került minden, és onnantól kezdve elkezdtem élvezni az olvasást.

A cselekmény három szálon fut. A Straumli Birodalom egy eldugott kutatóállomást hoz létre, ahol ősrégi adathordozókból próbál adatokat kinyerni, feldolgozni. A feldolgozás során valami sötét, gonosz dolgot szabadítanak rá a világra. Amikor erre rájönnek már késő, csak egy kis hajó tudott elmenekülni, rajta százötven hibernált gyerekkel és egy házaspárral, na meg talán a gonosz ellenszerével. A Métely - azaz a gonosz - megpróbálja felkutatni a hajót, hiszen a létezése függ ettől. A hajó a Lomha Zónában található emberi életre is alkalmas bolygóra landol, de elszámítják magukat. A bolygón középkori szinten lévő intelligens kutyaszerű lények élnek, akik igazi falkatudattal rendelkeznek. A főszereplő két gyermek, a nyolc éves Jefri és a tizennégy éves Johanna, a két szembenálló falkához kerül, nem is tudva az életben maradt másikról. Egy érdekes világba csöppenünk, együtt botladozunk Jefrivel és Johannával, azt is mondhatnám, hogy már-már fantasynak érezhető a könyv, amikor a Tüskések világát mutatja be az író.
A harmadik szál a Kívül Zónában élő, de a Staumli Birodalomból származó Ravnát mutatja be. Ravna teljesen véletlenül keveredik bele a Métely elleni harcba. Métely megtámadja Transzcendenciát és a Felső Kívült is, ezért el kell menekülni Jeladóról egy különleges férfivel, Pham Nuwen-nel és két szkródutassal. A céljuk az, hogy megtalálják az elmenekült hajón lévő ellenszert, na meg a gyerekeket. Innentől kezdve elindul a hajsza. 

Vinge csodálatos idegenekkel létesítette be az univerzumát, az ember olvasás közben el tudja hinni, hogy léteznek. Néhányszor meglepődtem a kinézetükön, de aztán teljesen elfogadhatóvá váltak. 
Maga a cselekmény szokványos, felpörögni csak a végére fog. A karakterek hamar megszerethetők, de számomra egy sem volt annyira izgalmas. Talán Phan Nuwen alakja volt annyira misztikus, hogy többet is olvastam volna róla.
Nem csalódtam a könyvben, és remélem, hogy a kiadó gondozásába veszi a sorozat többi részét is.
8/10
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 808 oldal

Nincsenek megjegyzések :