Amanda Stevens: Örök kísértés (Sírkertek Királynője 1.)

Nincsenek megjegyzések
Gondolom már mindenki volt olyan helyzetben, hogy nem tudta mit olvasson. A múltkor én is így jártam, valahogy semmi sem tetszett a várólistámról, hiába böngésztem. Aztán megakadt a szemem az Örök kísértés borítóján. Anélkül hogy elolvastam volna a fülszöveget belecsaptam az olvasásba. Mindez történt este, amikor a család már lefeküdt. Néhány oldal után csak az visszhangzott a fejemben, hogy Te jó ég!!!!! Miért nem olvastam ezt hamarabb??? Biztos, hogy kimegyek egyedül a mellékhelyiségbe?????

A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.
John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.
A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…

Azt hiszem a könyv első mondata már odaragasztja az olvasót a fotelhoz. Amelia 9 évesen lát először kísértetet, és azután édesapja szabályait betartva éli az életét. Sírkő-restaurátorként dolgozik, amikor a rábízott temetőben gyilkosság történik. John Devlin nyomozó segítségét kéri Ameliának az ügyben. Igen ám, de a nyomozót a halott felesége és kislánya szellemei követik. Ameliának választania kell. Vagy betartja az apjának tett ígéretét, és messziről elkerüli a férfit, megtagadva a segítséget. Vagy megszegi az ígéretet és a férfi közelében marad. A döntést még az is nehezíti, hogy John nem mindennapi férfi még úgy sem, hogy kísértik. Az igyekezete hiábavaló, vonzalma erősebbnek bizonyul, és a férfit választja.

Ha valaki azt gondolja, hogy ez csak egy romantikus történet tévedni fog. Amanda Stevens egy misztikummal és szellemekkel teli világba repíti az olvasóit. Mindezek mellett tökéletesen jeleníti meg a déli vidéket, és az ősi, ódon temetőket. Gyönyörű tájleírásokkal megtűzdelve kapjuk a fekete levest, nevezetesen a brutális gyilkosságokat. A nyomozási szál kellően misztikus na meg gyomorfogató. Úgy egyébként is jellemző a könyve ez a kettősség. Egyrészt a mesés dél jelenik meg előttünk, másrészt a gonoszság a maga borzalmaival együtt. Mint ahogy Amelia élete is kettős, a külvilág számára egy nagyszerűen felkészült sírkő-restaurátor, míg valójában egy különleges képességgel megáldott (vagy mégsem) személy.

Amelia szemszögéből éljük át a történetet. A lány zárkózott világába csak kevés ember kapott eddig bebocsájtást. A tökéletesre csiszolt nyugalma alatt valójában Amelia egy érzelmi hullámvasúton ül, az élete teljesen megváltozik John miatt, az apja által felállított szabályok felrúgásával az élete veszélybe kerül. 
John személyét a titokzatosság és az ősi erő veszi körül. Az elején nem egyértelmű, hogy pozitív vagy negatív hősről van szó, hiszen valami elemi sötétség kavarog körülötte. A szereplőket a könyv befejezése után sem ismertem meg teljesen. A titokzatosság szerencsére megmaradt, hiszen sorozatról van szó, kellően felcsigázza az olvasót a következő részre. Viszont a nyomozás lezárul, hiszen a gyilkosságokat felgöngyölítette a páros. Nekem csak a cselekmény vége felé kezdett derengeni, hogy talán ki lehet a gyilkos, így azt mondhatom, hogy ez a könyv kriminek sem átlagos.

Teljesen elvarázsolt Amanda Stevens, így 1 nap alatt kiolvastam a könyvét, mert nem tudtam letenni. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
9/10

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 366 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska

Nincsenek megjegyzések
A gyerkőcöm 8 éves lesz idén, és elsős. Igaz már évek óta tud olvasni, de önállóan nem nagyon szeretett. Naiv anyukaként azt hittem, hogy majd a suli meghozza a kedvét az olvasáshoz, és persze lejövünk a szerről is, ami nálunk az Anna, Peti és Gergő mesék. Ezért már egy ideje újabbnál újabb könyvekkel bombáztam nem sok sikerrel. Majd a Molyon egy kis beszélgetés során ezt a könyvet is ajánlották. Próba szerencse alapon megrendeltem, úgy, hogy igazából semmit nem tudtam róla. 

Egy kicsit meglepődtem amikor a kezembe fogtam a meséskönyvet. Vártam egy hagyományos mesét, és kaptam egy keménytáblás, feltűnő színű, fekete-fehér képekkel telerakott néhol képregény beütéses könyvet. Az biztos, hogy az olvasó nem hagyja szó nélkül a kivitelezést. Nekem nagyon tetszik és azt kell mondanom, hogy pont ez fogta meg a lányomat is. Az illusztrációk valami fenomenálisak. A kezdő olvasóknak egy másik világ tárul a szemük elé, ahogy a pont megfelelő betűnagyságú szöveget olvassák, a képi világ pedig az elfáradt szemeket kímélik. A könyv végén mintegy jutalomként üres képeslapokat találhatunk vicces képekkel.

Maga a történet nem bonyolult, a nyelvezete humoros. A karakterek szerethetők, a rejtélyek pont annyira izgalmasak amennyire kell. Mr. Munroe hamar a lányom kedvence lett, sokat emlegeti a kis mocsárlakót. Ami talán problémát okozott, azok a nevek. Gyerkőcnek néha beletört a bicskája, kiolvasta nagy nehezen őket, aztán én angolosítottam a kiejtést, de folyamatosan magyarul próbálkozott. 
Nekünk beletelt néhány napba amíg elolvasta. Igaz az elején hangosan olvasott, később magában amit mindig kikérdeztem utána.
Nagy szívfájdalmunk viszont az, hogy a folytatásról nem tudunk semmit. Igazán nagy kár lenne, ha Ottolinától és Mr. Munroe-tól örökre el kellene búcsúznunk. Remélem a kiadó folytatja a sorozatot. 
10/10
Itt bele lehet nézni a könyve.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Terjedelem: 172 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Philippa Gregory: A folyók asszonya

Nincsenek megjegyzések
Annyira hullámzó az írónő könyveinek a színvonala, hogy egy ideje csak akkor veszem meg az új regényeit, ha az ismerőseim közül valaki olvasta, és azt mondta róla hogy jó. Így volt most is. Na és arról sem felejtkezhetem meg, hogy épp a The Hollow Crown BBC mini sorozatot néztem, amikor rájöttem arra, hogy te jó ég!!! Az utolsó részben megszületett csecsemőhöz (VI. Henrik) szorosan kapcsolódik ez a regény. Ennyi elég is volt, azonnal meg is rendeltem.

Jacquetta alakja már a Fehér királynéban felkeltette az érdeklődésemet, mert szeretem az erős akaratú nőket. Már akkor hiányoltam a magyar megjelenést A folyók asszonyának.
A regénnyel 1430-ba repülünk vissza, amikor a fiatal Jacquetta találkozik Jeanne d'Arc-kal. Mély nyomot hagy benne az ifjú lány, hiszen Ő is "lát" dolgokat, és nem utolsósorban a férfi uralta világban önálló, okos fiatal nő szeretne lenni. Viszont a szűz kivégzése egy életre megtanítja Jacquettát arra, hogy komolyan oda kell figyelnie a viselkedésére, nehogy boszorkányként végezze. Szülei parancsára 17 évesen a jóval öregebb Bedford hercegéhez megy, aki valójában a lány látnoki tehetségét szeretné kamatozni. Egy csapásra Anglia első hölgyévé válik, aki valójában nem boldog, csak a férje pajzshordozója - Richard Woodville - érti meg a fiatalasszonyt. Hirtelen megözvegyülve lehetősége lesz az életében először dönteni, és Ő a szerelmet válassza. Hozzámegy feleségül a pajzshordozóhoz, vállalva akár a kiközösítést is az angol nemességtől. A sors szerencsekereke felfelé repíti az immár boldog ifjúasszonyt, és VI. Henrik feleségének lesz az udvarhölgye. Míg Anglia egyre jobban elszegényedik, és a népe boldogtalan, a Lancaster-i udvar továbbra is nem veszi komolyan a problémákat. Jacquetta váratlanul a politika színterén találja magát, és minden ügyességét, okosságát bevetve próbálja a családját felemelni.

Aki olvasott már az írónőtől valamit, most megnyugodhat, mert ez a regény tényleg a jobb művei közé tartozik. A főszereplővel ha azonosulni nem is tudtam, de megértettem az érzéseit. Engem megvett, mert szerettem azokat a nőket, akik egyéniségek tudtak lenni abban az időben.
A legnagyobb problémán a sorrenddel volt. Tudniillik 2009-ben jelent meg A fehér királynő, ahol Jacquetta lánya a főszereplő, és ez a regény pedig 2011-ben látta meg a napvilágot, most az eredeti megjelenésekről beszélek. Hatalmasat ütött volna, ha ez fordítva történik, és a Rózsák háborúja sorozat a történelmi időrendet követte volna.
A borító nekem tetszik, a hölgy a fedőlapon szinte lelép a papírról valóságossá téve Jacquetta alakját. A sorozatból nekem még hátra van A fehér hercegnő, talán hamarosan azt is elolvasom.
9/10
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 568 oldal

Nincsenek megjegyzések :