Jodi Picoult: Törékeny

6 megjegyzés

Charlotte és Sean már régóta szeretne egy közös gyereket. Végre valahára megszületik a kislányuk, Willow. De Willow csonttörékenységben szenved, már az anyaméhben is összetörte csontjait. Az élete csupa veszély, de nemcsak neki, hanem a családtagjainak is. Charlotte előző kapcsolatából származó lánya, Amelia úgy érzi elhanyagolják, nem figyelnek rá. Bármit is csinál senki nem veszi észre. Az anyagi gondokkal is küszködő család egy félresikerült nyaralás után beperli azt a szülész-nőgyógyászt, aki Charlotte terhességét kísérte figyelemmel, aki nem más, mint az anya legjobb barátnője, Piper. A per nem várt érzelmeket vált ki a család minden tagjából. Egyszerre csak feje tetejére áll a világ Willow számára is.

Anya vagyok! A legtöbb nőnek a várandóság 9 hónapja maga a boldogság és a jó értelembe vett izgalom. Nekem kész rémálom volt! Még a terhességem kezdetén szembesülnöm kellett azzal, hogy nem biztos, hogy megszülethet a gyerekem. Gyógyszereket szedtem, amiknek a mellékhatásaitól rettegtem, nehogy a magzatban kárt tegyen. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy végül a 40. héten megszülethetett az egészséges lányom!
Nem mindenki járhat így. Véleményem szerint arra a kérdésre, hogy megtartaná a beteg gyerekét, senki nem tud válaszolni, hiába van a tarsolyában a megfelelő igen vagy nem válasz. Az igazi, őszinte válaszhoz benne kell lenni a szituációban, sajnos. Ezért nem tudok elítélni senkit, bárhogyan is választ. Szenved Ő eleget, a társadalom ne mondjon ítéletet.

Ezért értem (fogadom el) Charlotte viselkedését. Mert gondoljunk bele, mi történt ezzel a nővel?? Mint derült égből a villámcsapás tudta meg, hogy beteg gyereke lesz, akit megtartott. De a megtartásnak ára van! Nem dolgozhat, egész álló nap a beteg gyerekére kell figyelnie. Nem tud kimozdulni, nem tud kikapcsolódni, miközben a kislánya szenvedését látja állandóan. Belefásul, nemcsak Ő, hanem a férje is. A nagyobbik lány frusztrációjáról már nem is beszélek. Amelia örökké vesztesnek érzi magát, az anyának már nincs ereje foglalkoznia vele. Charlotte egy valamit lát a szeme előtt, a pénzt!!! Amit a per megnyerése után kapna. Bármit feláldozna érte, mert úgy érzi Willownak így tesz jót. Meg tudna neki mindent adni. Nem veszi észre, hogy valójában ettől a pénztől a saját maga szabadságát is reméli. Talán így könnyebb lesz neki, gondolja a tudatalattija.
Két dolgot nehezen nyeltem le, az egyik, hogy Charlotte megkeseredése miért Willow 5 éves korában történt!? Hiszen akkora már egy értelmes kislánnyal van dolga. Jobban megértettem volna, ha a gyerek 3 éves kora előtt történik. A másik, mindenkiben kell lenni egy gátnak, azaz egy darabig elmegyek, harcolok, de ha azt látom, hogy mindent összetörök vele, akkor kilépek. De Charlotte, mint egy terminátor megy előre, és nem nézi, kit sért meg. Úgy érzem ez a nő az első sokk után - amikor megtudta Willow betegségét - soha nem épült fel. Félek kimondani, de talán áldozatnak tartja magát.
A történet szinte napló formájában van írva, váltakoznak a naplót író szereplők, mintha Willownak írnák, hogy talán nagyobb korában mindent megértsen.
Meg kell említenem Marin-t, Charlotte ügyvédnőjét, aki keresi az igazi anyját, és ezért nem tud érzelemmentesen gondolkodni Willow ügyéről. Az Ő nyomozása párhuzamosan fut a fő történettel. Jodi Picoult ezzel is azt akarja sugallni, hogy mindenkinek van választása a gyermekvállalással kapcsolatban.
Az írónő az utolsó fejezetben teszi az i-re a pontot. Engem letaglózott! De azt kell mondanom, hogy így tökéletes a befejezés, bármennyire is megrázott.


6 megjegyzés :

Stieg Larsson: A kártyavár összedől

4 megjegyzés

Lisbeth Salander súlyosan megsebesül és a kórházba kerül. Származására fény derült, de a titkosszolgálat egy csoportja nem akarja, hogy Lisbeth újra "fényre" kerüljön. Minden eszközt bevetnek, hogy Salander örökre eltűnjön, és vele együtt tűnjön el Mikael Blomkvist is.

Végre a kezembe vehettem a Millennium trilógia 3. részét. Nagyon kíváncsi voltam a befejezésre, mivel a második részben a tetovált lány (Lisbeth) titkára fény derült. Tud-e valami újdonságot belecsempészni Larsson??!!
A szokásos írói stílussal találkoztam, a nehezen induló kezdés után gyorsan felpörögnek az események. Azaz felpörögnének, ha igazán lennének!!! Úgy érzem az igazi "nagyágyú" cselekmények az első két kötetben lezajlottak, itt már elvarrja a szálakat az író. De valahogy nem megy neki! Túl laposra sikeredett, vagy túl magasra dobta a labdát az előző két résszel. Vagy a második részben a titkosszolgálatról nem kellett volna fellebbenteni a fátylat, mert szinte már minden sejthető a Kártyavár összedől-ben. Az igazán happiend vég is valahogy fura, valahogy nem életszerű, ha meg minden szép és jó, akkor jöjjön már össze a két főszereplő!!!
Ezektől eltekinvte még mindig jó krimi sorozatnak gondolom a Millennium trilógiát! Érdemes elolvasni!

4 megjegyzés :