B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

3 megjegyzés
Abbie Deal (született Abbie MacKenzie) gyermekkorában énekeső szeretett volna lenni. Álmaiban gyakran fellépett hangverseny termekben, elegáns ruhában, gyöngysorral a nyakában és a karcsú ujjaival a strucctollas kalapot fogva.
Valójában Abbie a telepesek egyszerű, de dolgos életét élte nemesi felmenőkkel rendelkező családjával Iowa földjein. A sors szeszélye folytán lehetőséget kap arra, hogy az álmai valóra váljanak, de Abbie a szívére hallgat. Will Deal-hez megy feleségül, akivel néhány év múlva Nebraska kietlen pusztaságába költözik, ahol megalapítják néhány telepessel együtt Cedartown települését.

Az élet nem egyszerű, a természet nem kegyelmez a telepeseknek, embertelen munka, pénztelenség és az álmok feladása gyötri az embereket. Ebben a közegben Abbie-t a férjébe vetett hite, szerelme és persze gyermekei segítik. Csak így képes élni, álmai lassan elhalványulnak, gyermekeiben él tovább.

A történetben az évek csak úgy peregnek, maga a főszereplő sem tudja egy percre sem megállítani az időt. Az olvasó Abbie-vel küszködik a nincstelenségben, fájdalmában. Azt mondhatnám, hogy egyszerű családanyáról szól a regény, de ez így nem igaz. A család, szeretet, hit az ami segíti az embert a mindennapokban. Ezek nélkül csak üres héj lennénk.
Tanulságos a mostani modern kori nőknek a történet. Talán túl emancipáltak lettünk, nem bírjuk a kötöttséget és a lemondást, talán ezért van annyi egyedül élő nő, családanya. Nem tudom, de azt igen, hogy minden tiszteletem az olyan asszonyoknak, mint Abbie Deal!

Az amerikai földfoglalásokról már jó néhány könyvet olvastam, és minden esetben elképesztett az a túlélési ösztön, ami ezeket a telepeseket jelemezte. Aldrich méltó emléket állít nekik.

A mindössze 234 oldalas könyvecske Abbie Deal egész életét felöleli, és igazán felemelő élményt nyújt az olvasónak. Szerettem minden egyszerű sorát és sajnáltam, hogy vége lett.
9,5/10

3 megjegyzés :

Jung Chang: Vadhattyúk

2 megjegyzés
Az írónő három nemzedéken keresztül mutatja be a család nőtagjait, illetve Kínát. A regény Yu-fang életének történetével kezdődik, aki a szerző nagyanyja. Még a feudális Kínában születik, ezért elkötik a lábát, és tizenöt évesen hozzáadják ágyasnak Xue generálishoz. Ebből a kapcsolatból születik meg De-hong, az írónő édesanyja. Ha valaki azt gondolná, hogy a nagymama megcsinálta a szerencséjét ezzel a "házassággal", akkor nagyot téved! Az ágyasokat Kínában sem övezte nagy tisztelet. Yu-fang szerencséjére a generális halála után, feleségül veszi egy tiszteletreméltó orvos, Dr. Xia. Bár valamennyire könnyebb lesz az élete, de az országban dúló japán-kínai háború beárnyékolja a család életét. A japán elnyomás, majd az orosz felszabadítás után sem következik be a várva várt béke. Polgárháború tört ki, a Kuomintang és a kínai kommunisták között. A fiatal De-hong a kommunisták mellé áll. Egyetért az eszméikkel, már eleget látta szenvedni és éhezni a népét. Így ismerkedik meg a párt egy ifjú feltörekvő vezetőjével, Shou-yu-val, akivel házasságot is köt. A házasság/szerelem mindkét félnek mást jelent, miközben Kína egyre jobban Mao Ce-tung hatalma alá kerül.

Ha még eddig még keveseltem volna a kínai nép szenvedését, akkor most teljesen belefulladtam a töménytelen butaságba, agresszióba. Képtelen voltam felfogni, hogy a kínai nép miként tudott Mao alatt élni. A kedvenc részem az, amikor mindenki vasat önt. Olvasás közben nevető görcsöt kaptam ekkora butaság miatt, de aztán hamar szembesültem a következményekkel a könyvben (mint például a gyerekevés). Akkor már nem nevettem, és magamban azt elemeztem, hogy Mao mekkora nagy játékos volt! Tökéletesen ismerte az emberi lélektant, amit maximálisan ki is használt.

A kommunista házaspárnak második gyermekekét születik meg az írónő, Jung Chang. Születése után az Ő szemén, érzésein keresztül látjuk a történéseket. A szülei felemelkedését, majd bukását. A bukásban osztoznak a gyerekek is. Jung Changban egyre többször felmerül az a kérdés, hogy nem Mao okozza-e Kínának a legtöbb rosszat a saját félelmei miatt. Visszahúzódó, jó eszű lányként még a pártba sem lép be. A tanulásban látja a jövőjét, és ezért mindent megtesz. Végül sikerül az álma, és ebben a könyvben méltó emléket állít a családjának.

Olvastam már Kínáról szóló történeteket, de a Vadhattyúk egészen más. A kínai emberek mélyen eltemetett érzéseivel is megismerkedhettem. Az a sok borzalom, ami történt ezzel a néppel szomorúsággal töltött el. Remélem mi magyarok soha nem fogunk ilyen zsarnok kezei között élni.

A könyvben régi fényképek is találhatók. A borító egyszerű, de szép. Igaz a régebbi borítók is tetszetősek. 10 pontra értékelem a könyvet.


2 megjegyzés :