Ken Follett: A Titánok bukása (Évszázad-trilógia 1.)

5 megjegyzés
Ken Follett nagy fába vágta a fejszét! Már megszokhattuk tőle a történelmi témájú regényeket, de most először írt egy olyan trilógiát, aminek a következő részei előreláthatólag 2012-ben és 2014-ben jelennek meg. Ezért az első résznek olyannak kell lenni, hogy felkeltse az olvasók érdeklődését, újraolvassák, na meg persze megvegyék a következő köteteket. A kérdés csak az, hogy ez sikerült-e?

A majdnem 1000 oldalas regény a lehető legjobb indítást kapta az írótól. Azonnal magába szippantja az embert, és érdeklődni kezd a szereplők után. Érdekes, hogy milyen kevés szereplő gárdával dolgozik Follett, habár igyekezett minden főbb társadalmi osztályból összeszedni őket. Így találkozhatunk az angol, német arisztokráciával, az angol munkásosztállyal, az orosz néppel/bolsevikokkal, és nem utolsó sorban az amerikaikkal. Egész jó kis korrajzot kapunk az írótól, habár nem ellenőriztem az állításait. Az első fejezetekben a főszereplőkkel és a hátterükkel ismerkedhetünk meg, majd a központi téma az első világháború lesz. Hihetetlen olvasni, hogy mennyi sok ember nem akart háborút, és milyen könnyen átformálható a véleményük.
Aztán átveszi a főszerepet a háború és úgy érzem, hogy a hús-vér emberek csak asszisztálnak a leírásában. Értem én az írót is, de szerintem kevesebb háborúval is sikeres könyvet írt volna. Eleinte lassan haladunk az időben, csak a könyv vége felé ugrunk éveket. Persze valahogy be kell vezetni az újabb generációt is, hiszen a folytatásban róluk lesz szó. Én velük foglalkoztam volna egy kicsit többet.

Nem rossz könyv, és én továbbra is fogok Ken Follett könyveket venni, szeretem a stílusát. Ezért én biztos újra fogom olvasni 2012-ben, és megveszem a trilógia következő részeit is. Ha most olvasnék először Follett regényt, akkor már nem annyira biztos, mert nem olyan meggyőző a Titánok bukása. Nálam 8 pontot kapott.

A sorozat következő része: A megfagyott világ
A sorozat utolsó része: Az örökkévalóság küszöbén

5 megjegyzés :

Tracy Chevalier: Hulló angyalok

Nincsenek megjegyzések

Viktória királynő meghalt, a Waterhouse és a Coleman család a temetőben találkozik egymással, mivel a sírhelyük egymás mellett van. A családok 5 éves lányai, Maud és Lavinia barátságot kötnek, függetlenül a szüleik burkolt neheztelésiekre. Sorsuk szorosan összefonódik, és kapcsolatukban központi helyet foglal a temető. Ez a temető az alfa és az omega, minden fontos lépés itt történik ami kihat a családok életére.

Chevaliertől megszokott módon a cselekmény elbeszélői váltakoznak, így a belső érzésekről is képet kapunk. Viktória királynő halála utáni Angliába járunk, megismerhetjük a konzervatív Waterhouse-ék és a liberális Coleman-ék mindennapjait. Bár a lányok a főszereplők, de fontos szerepet kap Mrs. Coleman is. Kitty Coleman vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Bár tisztelnem kellene azért, amiért harcolt a nők jogaiért, de én úgy érzem ezt sem szívből csinálta, hanem csak a szabadulásért, a felejtésért. Én az ilyen nőt semmibe sem veszem, mert számomra a gyerekem a legfontosabb, és minden mást utána utasítok. Így a könyv végéig idegesített az alakja, és sajnáltam a férjét, és a lányát Maud-ot.

Élvezetes volt olvasni a történetet. Jó kis korrajzot kapunk a 20. század elejéről. Egyértelműen Maud volt a kedvenc karakterem, a maga egyszerűségében és okosságában. Lavinia megmosolyogtatott, tipikus buta nő/kislány kategóriába tartozik, de ez nem az Ő hibája. A cselekmény egyáltalán nem volt unalmas, sőt fordulatos volt. Igazi nagy érzelmi viharokat élhetünk át a regény szereplőivel együtt.
Én 9 pontot adok a könyvnek.

Nincsenek megjegyzések :

Játék (körkérdés)

4 megjegyzés
Ani egy kedves játékkal lepett meg! Ezúton is köszönöm! Csak egyetlen egy kérdésre kell válaszolnom, és 3 bloggernek kell továbbadnom!

Íme a kérdés:
Melyik általad olvasott könyvben vállalnál szerepet, ki lennél és miért?

Annyiszor álmodtam arról, hogy egy időgéppel/csodagéppel elmennék a kedvenc könyveim idejébe, és belebújnék a kedvenc szereplőim bőrébe. Nagyon nehéz választanom a karakterek között. ;-) De talán Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján könyvet választom, az egyiptomi helyszín miatt. Természetesen Hatsepszut lennék, mert nőként elérte, hogy uralkodhasson Egyiptom felett. Nagyon erős, és kemény asszony lehetett!
Na meg persze minden vágyam, hogy kiderítsem, hogyan éltek ténylegesen az egyiptomiak. ;-)

Akiknek továbbadom a kérdést:
Csenga
Elhaym
Nima






4 megjegyzés :