2013. január 14., hétfő

Cynthia Hand: Angyalfény

Alig fejeztem be a sorozat első részét, azonnal belekezdtem a második részbe. Annyi kérdésre kerestem a választ, és reménykedtem benne, hogy ebben a kötetben megtalálom.

A történet ott folytatódik, ahol az előző könyvben befejeződött. Clara nem igazán teljesítette a rendeltetését, és kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy most új rendeltetést kap-e. Újabb álmok gyötrik, amik a jövőben nagy szomorúságot okoznak a lánynak. Clara nem mer segítséget kérni az anyjától, egyedül próbál megbirkózni a feladattal. Christian segítségével sikerül kiderítenie, hogy egyáltalán mit is jelent az álma. Ha Clara azt gondolta, hogy a rendeltetés megfejtése után könnyebb lesz az élete, akkor nagyot tévedett. Minden csak egyre nehezebbé válik.

Az első részben feltálalt szerelmi háromszög egyre jobban bonyolódik, hiszen az első kötetben mellőzött Christian nagyobb szerepet kap az Angyalfényben. Jobban megismerheti az olvasó, és a kicsit ellenszenves fiúból hamar az olvasók kedvencévé válik, miközben Tucker még mindig nagyon szimpatikus.

Az írónő lassan egyre több információt oszt meg az olvasókkal az angyalok világáról, de sajnos elég keveset. Éppen ezért a cselekmény elég lassan csordogál, és a nagyszerű tájleírások sem tudják úgy feldobni a történetet ahogy vártam. Bevallom nekem nagy csalódást okozott az a mérhetetlen nagy titkolózás, amivel az írónő bevezetni szeretné Clara múltját. Engem nem tudott kellően ráhangolni a nagy leleplezésre, mert annyira dühös voltam az anyjára, aki semmit sem mond el a gyerekeinek. 
Bár újra feltűnik a színen a fekete szárnyú Samjeeza, de igazából nem sok minden derül ki róla, bár kétségtelen, hogy az ember akaratlanul is megsajnálja az angyalt. De én pont a jó és a rossz angyalokról szerettem volna többet megtudni, a harcukról, a küldetésükről!
Ezért elég rossz szájízzel tettem le a könyvet, habár biztos el fogom olvasni a harmadik részt is, mert tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy az írónő az utolsó kötetbe zsúfol be mindent, vagy hogyan fogja megoldani a sok-sok kérdés dilemmáját.
7/10

2013. január 7., hétfő

Cynthia Hand: Angyalsors

Az utóbbi időben olyan regényeket olvasok, amelyek nem gondolkoztatják el az olvasót, könnyed kikapcsolódást jelent az embernek. Pontosan ezért esett a választásom az Angyalsors című regényre is, mert a fülszövege alapján kellemesen eltölthettem vele az időt.

Clara negyedvérű angyal akinek küldetése van, mégpedig az, hogy megmentsen az erdőtűztől egy fiatalembert. A látomásai helyszínét sikerült azonosítani, így kerül a fél-angyal anyukájával, és az öccsével Wyomingba. Most már csak az a cél, hogy megismerkedjen a fiúval, és felkészüljön a megmentésére.

Mint ahogy az ifjúsági regényekben szokás, itt is központi szerepe van az iskolának. Kiderül, hogy a megmentésre váró fiú - Christian - a nagymenők közé tartozik, és Clara az első pillanattól kezdve valamit érez a srác iránt. Persze a szerelmi háromszög sem maradhat ki, hiszen Clara érzelmi életét meglehetősen felzaklatta Tucker is, aki egy igazi cowboy szívdöglesztő kinézettel.

Nyugodtan mondhatom, hogy a cselekmény a szokásos módon halad az egész könyvben. Bepillanthatunk egy tini mindennapjaiba, megfűszerezve egy kis angyali léttel. Cynthia Hand szépen, lassan építi fel a világot, csak annyit tudunk meg az angyalokról amit Clara anyukája mond el, illetve egy másik főszereplő ki tud nyomozni. Valljuk be ez nagyon kevés, olvasás közben végig reménykedtem, hogy több infomozsához jutok, de nem. Bár igaz, hogy a történet vége kellően izgalmas, és sok mindent megértünk, de még így is rengeteg kérdés merült fel bennem, amit remélem a második kötetben kielégíthetek.

A könyv borítója igazán tetszetős, nagy pont a kiadónak érte. A történet szereplői szerethetők, különösen Tucker. A tájleírás ebben a regényben tökéletesre sikerült, sokszor láttam a lelki szemeim előtt a hegyeket, vagy éreztem az orromban az illatokat. Nem csalódtam Hand könyvében, egy kellemesen olvasmányos, és kellően izgalmas regényről van szó. Ami a befejezést illeti, tökéletesre sikerült. A cselekmény vége az, ami kiemeli a szokványos, teljesen egyforma ifjúsági regények halmazából. Azonnal belekezdtem a folytatásba, mert tudnom kell, hogy mi van Cynthia Hand világában.
8/10

2013. január 6., vasárnap

Ugye nem felejtettétek el?


Trónok harca 3. évad kezdési időpontja!

2013. január 4., péntek

Tami Hoag: Sarah bűne

Dr. Matt Thorne egy bandaháború kellős közepén találja magát a saját kórházában, amiből csak súlyos sérülések  után kerül ki. A nővére magával viszi egy kisvárosba a saját panziójába, hogy ott próbálja kigyógyitani a sérüléseiből. Bár a férfi még mindig nagyon beteg, de nővérének sürgősen el kell utaznia. Testvérét az alkalmazottjára, az amis Sarah-ra bízza. Nem is gondolja, hogy ezzel a megbízással milyen érzelmi lavinát indít el.

Bevallom én azért kezdtem el olvasni ezt a kisregényt, mert érdekelt benne az amis Sarah. Hihetetlen, hogy főként Amerikában létezik egy olyan vallási közösség, akik elutasítják a technikai fejlődést. Számukra megállt az idő, életük középpontjába az Isten, a Biblia és a család áll. Általában földműveléssel foglalkoznak, és az öltözetük is egyszerű, régimódi. A 21. század embere hamar azt gondolja, hogy az amisok élete mennyire tiszta, és egyszerű. Pedig a valóságban keményen dolgozhatnak a földeken a régimódi technikával, és biztos nehéz lehet a világ hívásának nemet mondani. Legalábbis én így gondolom. Sajnos nem sok mindent találtam az amis közösségekről, de itt néhány mondatot lehet róluk olvasni.

Több információra számítottam a könyv olvasása során Sarah népéről. Valójában a regény egy kellemes és megható szerelmi történet, amiben az írónő azt feszegeti, hogy bűn-e a szerelem. Azt is meg kell jegyeznem, hogy nem éppen pozitívan állítja be az amisokat, pedig szerintem ezt mi nem tudjuk eldönteni, és mindenképp tiszteletbe kell tartanunk embertársaink választását. Igaz a könyv végén a szabad választás megjelenik, nekem mégis hiányzott valami végig az olvasás során. 
Igazán kellemes kis olvasmányt sikerült elolvasnom. A kevés szereplőket felvonultató kisregény, meseszép helyszínt kapott. Én is szívesen elmennék oda, és az a nyugodtság, egyszerűség engem is vonz. Néha én is megszöknék a világ elől, de őszintén szólva néhány hét után már a város hiányozna. Ettől függetlenül az olvasó elgondolkozik azon, hogy biztos a megfelelő helyen él-e, a megfelelő értékrenddel. 

A könyv borítója tetszetős, bár a kifestett lány nem tudom, hogy miként kapcsolódik Sarah-hoz. Az olvasó a regény végén akaratlanul elgondolkodik azon, hogy mi lesz a sorsuk a főszereplőknek. Nem mondhatnám romantikus alkatnak magam, de most a szívem mélyén el akarom hinni, hogy történhetnek még csodák.
8/10
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...