Doris Lessing: A fű dalol

4 megjegyzés
Már régen el akartam olvasni ezt a könyvet. Irodalmi Nobel-díj, rasszizmus nagy szavak, a kérdés csak az ténylegesen mi van mögötte.
A történet egy fehér nő meggyilkolásával kezdődik Zimbabwe egyik farmján. A gyilkos egy néger szolga, aki a farmon dolgozott. A gyilkosság után nem menekül el, ott marad, várja az igazságszolgáltatást. Érdekes, hogy már az első lapok olvasása után tudjuk, hogy mivel fog végződni a regény. A bevezetésben utalásokat olvashatunk arra, hogy a meggyilkolt nőt nem szerették, sőt a férjét is megvetették a fehérek. Ahhoz hogy megtudjuk mi történt valójában visszaugrunk az időbe, Mary (a meggyilkolt feleség) gyerekkoráig.
Az alkoholista apa, és a frusztrált, idegbeteg anya gyermekeként nehéz lehetett felnőni. Hamar elhagyja a szüleit, előbb az iskola majd a munkahely miatt. Egy boldog fiatal nővé érik, aki keményen dolgozik, de a barátaival rengeteget szórakozik. Nem is lenne semmi baj, de a társadalmi törvények közbe szólnak, és Mary férjhez megy, egy szegény gazdálkodóhoz Dick Turnerhez. Szó sincs szerelemről a nő oldaláról, neki férjhez kell menni, mert már elkezdtek suttogni a barátok. Amikor hazaviszi a férje, akkor döbben csak arra rá, hogy egy farmon fog élni, és ott találkozik igazi "testközelségben" a fekete munkásokkal.
Azt vettem észre, hogy olvasás közben feszültté és ingerülté válok. Először fogalmam nem volt miért érzek így, aztán rájöttem, hogy átvettem teljesen Mary Turner érzelmeit. Le kellett tennem a könyvet, hogy megnyugodjak és nem harapjam le a családtagok orrát, ha hozzám szólnak. A kezdeti rokonszenv amit Mary iránt éreztem, lassan érthetetlenségbe, majd közönybe ment át. A végén már azt kívántam, hogy essünk már túl a gyilkosságon, és zárjuk le ezt a szomorú, tragikus ügyet. Áldozatok! Folyamatosan ez a szó villogott a fejembe, mert ebben a regényben csak áldozatokról olvashatunk. A férj, a feleség, és a néger szolgák. A társadalom erkölcsi normái miatt történhetett mindez meg.
Ezt a könyvet nem lehet úgy olvasni, hogy valamilyen érzelmet (érzelmi viharokat) nem éljünk át. Jucusnak igaza volt, nehéz olvasmány, a saját érzelmeink miatt nehéz. Ha pontozni akarnám 10-ből 10-et kapna.

4 megjegyzés :

A hercegnő (The Duchess)

Nincsenek megjegyzések

Már egy ideje el akartam olvasni a könyvet (Amanda Foreman: A hercegnő), de még nem sikerült megvennem, ezért jobb híján megnéztem a filmet. Tipikus női film, de ez nem azt jelenti, hogy csöpög a romantikától, szerintem.
Adott egy ifjú lány, Georgiana Spencer, aki hozzámegy feleségül a jóval idősebb Devonshire herceghez. A házassága csőd, mint ahogy az eleve elrendezett házasságoknál általában lenni szokott. A férj mindenféleképpen örököst akar, és 2 leánygyermek születése után, értelem(értelmetlen)szerűen a feleséget hibáztatva még jobban eltávolodik az asszonytól. A színfalak mögött sorozatos megalázások állnak, miközben a nagyközönség, egy igazi dívát ismer meg, aki imádja a szerencsejátékot, és a politikát. Na ilyenkor örülök, hogy a 20. században születtem, mert ezt a hímsoviniszta (bocsánat) világot egyáltalán nem tudom megérteni. Isten, látja lelkemet, még valamilyen szinten megértem a herceget, belenevelték, hogy Ő a kiváltságos férfi, aki mindent megtehet, de egy bájos, okos feleség láttán miért nem tud megváltozni!!!!!!!!!!!
Az ifjú hercegnő életét még bonyolítja barátnőjének árulása, aki viszonyt kezd a férjjel, és a herceg a szeretőt és a feleséget is egy fedél alatt "tartja". Persze nem lenne érdekes a történet, ha a feleség nem találkozna a Nagy Ő-vel. Ettől kezdve megváltozik minden...
Nem szeretném végig elmesélni, mert ezt a filmet látni kell. Én ilyenkor békélek meg a helyzetemmel, és ismételten rájövök, hogy milyen szerencsés vagyok a férjemmel.

Nincsenek megjegyzések :

Marlena De Blasi: Ezer nap Toszkánában

Nincsenek megjegyzések
Az Ezer nap Velencében folytatódik. De Blasi asszony a férjével egy toszkán kis faluba költözködik, és megpróbálnak beilleszkedni a közösségbe. Megismerhetjük a lakókat, szokásukat, történelmüket. Végre éreztem az illatokat és az ízeket, ezeket nagyon hiányoltam az előző regényből. Sokkal jobban összeszedte az írónő a gondolatait, és végre nem "csak" a szerelemről ír. Hatalmas sétákat tehetünk a közeli vidéken (virtuálisan), miközben az ott élő emberek élettörténeteit olvashatjuk.
Ez a regény már sokkal jobban hasonlít egy igazi gasztro regényhez. Szerintem az első rész kihagyható, semmit nem veszítünk, ha nem olvassuk el, akkor is élvezhető lesz az Ezer nap Toszkánában.

Nincsenek megjegyzések :