John Scalzi: A lázadás hangjai

Nincsenek megjegyzések
Azt szeretem John Scalzi-ban, hogy a maga humorában az arcunkba dugja az emberiség agresszivitását és megalomániáját. S mindezt úgy, hogy egyáltalán nem nehézkes a regénye. Már a sorozat első részében engem levett a lábamról John Perry, aki az ironikus beszólásaival valami különleges hangulatot teremtett. Elkötelezett híve lettem az írónak és a sorozatnak, még akkor is, amikor érzékelhetően nem tudta hozna azt a színvonalat, amit az első két részben már megszokhattunk. Szóval elég kíváncsian vettem a kezembe A lázadás hangjait. 

John Perry hirtelen megjelenése egy "kisebb" flottával a Földnél, elég nagy port kavart. A Föld lakói felháborodtak, és azonnali hatállyal megszüntették a kapcsolatot a Gyarmati Szövetséggel. Hamarosan a Szövetség rádöbben arra, hogy komoly "erőforrás" problémákkal fognak néhány évtizeden belül küszködni, és talán az egész földi gyarmatosítás látja majd a kárát. A tét nagy! Olyannyira, hogy teljesen más utat választanak a külpolitikában, hátha sikerül valahogy fennmaradni, és a Földet is újra maguknak megnyerni. Harry Wilson hadnagy az egész diplomáciai próbálkozás kellős közepén találja magát, mint a Gyarmati Véderő katonája, aki már egy ideje csak kutatásokkal foglalkozik. Wilson hadnagy a diplomata Abumwe csapatához kerül, akikkel együtt lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetbe kerülnek. A diplomácia sakktábláján sokszor feláldozhatónak tűnnek, de a hadnagy és a társai minden helyzetben remekelnek.

Végre ismét van egy karakán, vicces, ironikus figuránk Harry Wilson személyében, aki a maga laza stílusában menti a menthetőt. A cselekmény pörgős 13 fejezetből (plusz ráadásként még kettő kis történetből) áll, hiszen Scalzi epizódok formájában publikálta először a kötetben szereplő történeteket. Wilson hadnagy szinte lubickol a rábízott feladatokban, legyenek azok bármennyire is elképesztők, mi meg olvasók vigyorgunk az egészen.
Volt egy pillanat amikor azt hittem, hogy az író George R.R. Martin bácsitól eltanulva a szerethető karakterek élettartamát lerövidíti, de szerencsére nem. Érezhetően visszanyúlt a gyökerekhez John Scalzi, és ebből kifolyólag a sorozat egyik legjobb részét olvashattam. Az meg hab a tortán, hogy egy tekintélyes lapszámú könyvről van szó (a sorozat többi részeihez képest), amit könnyedén el lehet olvasni.
Egyszóval engem ismét megvett az író szőröstül-bőröstül. Olvasása közben folyamatosan vigyorogtam, régen szórakoztam ilyen jól. Nálam 10 pontos a regény.
10/10

Kiadó: Agave Könyvek Kiadó
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 464 oldal


Nincsenek megjegyzések :

Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr. Darcyval

Nincsenek megjegyzések
Ki nem szeretett volna visszamenni Jane Austen idejébe, amikor épp a könyveit olvasta??? Ki nem akart volna találkozni Mr. Darcyval, amint épp a parkban sétál??
Én igen, minden olvasáskor. Igenis szép, bájos, jól nevelt, gyönyörű ruhában lévő ifjú hölgy szeretnék lenni, aki elbűvöli az összes úriembert a társaságban. Akivel finoman bánnak, kinyitják előttem az ajtót, a széket betolják alám, kecsesen közlekedek, énekelek és zenélek. Khmm...azt hiszem a kezem belelóg a bilibe.
Mert miközben arra vágyok, hogy igazi úrilányka legyek, elfelejtem, hogy mennyire ki voltak szolgáltatva a nők az apjuknak, majd a férjüknek. Na meg szülőgépnek tekintettek volna, hogy biztosítsam a család fennmaradását. És én ebből nem kérek!!

Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?

A felvezetőből már kiderült, hogy én is nagy Austen rajongó vagyok, persze nálam nincs eldugva Mr. Darcy fényképe. Ebből adódóan Jane alapproblémáját nem tudtam megérteni, miszerint teljesen belehabarodik egy fiktív személybe/színészbe, olyannyira, hogy már a pasijait is hozzá hasonlítja. Bezzeg kapva kapnék az alkalmon, ha én mehetnék Pembrook Parkba, Angliába és játszhatnám a nagyúri dámát. Mint szerintem az olvasók elég nagy százaléka velem jönne, és elmerülnénk az austini világba egy kicsit. Mondjuk a megjátszott udvarlást kihagynám, de szívesen töltenék 3 hetet semmitevéssel.

Egyszóval Jane kisebb vonakodás után elmegy Pembrook Parkba, ahol egy új személyiséget kap arra a 3 hétre amit ott tölt. Első perctől kezdve úgy érzi, hogy nem megy a beilleszkedés, hiányoznak a technikai kütyük, na meg egy kissé zavarja a színészes dolog. Nem tudja lassan eldönteni, hogy mi valódi és mi nem, ahogyan az olvasó sem. A pembrook parki szereplők szépen megjelennek, Jane-nel együtt katalogizáljuk őket, hogy ki melyik könyvben szerepelhet, amikor elkezdődik Jane-nél egy kisebb nyavalygás, hogy itt semmi sem igazi. Talán csak a kertész, Martin, akivel már az első napon megismerkedik, és elkezdődik a lány gyötrelme Martin és Mr. Nobley (azaz Mr. Darcy)között. 
Féltem egy kicsit, hogy túlságosan rózsaszín lesz a történet, hogy átmegy valami giccsparádéba. De nem, szerencsére. Külön tetszett, ahogy az írónő bemutatja Jane ex-barátjait. Feldobta vele a cselekményt, mert jókat derültem rajta. A befejezés nekem kellemes meglepetést okozott, habár az én ízlésemnek a vége egy kicsit sok volt. Jane alakján sokat mosolyogtam, de azonosulni nem tudtam vele.
Ez egy igazi könnyed kis regényke. Nincs gondolkodás, csak kellemes érzés marad utána. Nyári olvasmánynak tudom elképzelni, valahol a vízparton.
9/10

A könyvből film is készült, meg fogom nézni, ha sikerül megszereznem.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 240 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Katherine Webb: Örökség

Nincsenek megjegyzések
Fogalmam sincs mi az ami vonz a titkokkal terhes családregényekben, de mostanában egyre többet olvasok belőlük. Igazán jól érzem magam, amikor a porlepte pincékben, padlásokon a szereplők kutakodnak. Valahogy megjelenik a múlt, érzem az idő vasfogát a töménytelen porral együtt.

Katherine Webbtől már elolvastam a Homály című regényét, ami kellemes olvasmánynak bizonyult. Bevallom az Örökség fülszövege sokkal jobban megfogott, mint az előző könyve.

Erica és Beth Calcott testvérek. A fagyos tél közepén visszatérnek abba a házba, ahol oly sok idilli nyarat töltöttek gyermekként. Elhunyt nagyanyjuk rájuk hagyta a házat, ők pedig az örökségüket nézik és válogatják át. Az ott töltött napok során rég elfeledett vagy elrejtett emlékek felvillanásából kirajzolódik a két lány gyermekkora, amikor is egy régi nyáron az unokatestvérük, Henry, nyomtalanul eltűnt.

Ahogy már mondtam az olvasás során azt vártam, hogy a két lány gyermekkora jelenik meg előttünk. De micsoda kellemes meglepetésben volt részem! A történet két szálon fut. Egyrészt a felnőtt nővérekkel találkozhatunk a jelenben, amikor a régi házhoz visszatérnek. Erica és Beth múltjában történt valami, amikor még gyerekek voltak. Unokatestvérük, Henry, nyomtalanul eltűnt, amit azóta sem tudtak feldolgozni. Akaratlanul is befolyásolta az életüket, és ezen szeretne változtatni Erica, hiszen Ő semmire sem emlékszik az ügyből, de érzi, hogy valami történt, amire talán emlékezni fog, ha visszatér a régi házba. Magával hozza a testvérét is, aki egy ideje a depresszióval küzd, talán neki is segít felgyógyulni, ha kiderítik mi történt Henryvel.
Bevallom én azt képzeltem a fülszöveg alapján, hogy a múlt az nem más, mint a lányok gyermekkora. De nem, mert a másik szál a dédnagymamáról szól, aki fiatal, gazdag, árva lányként hozzámegy egy farmerhoz. Igazi szerelemről van szó, de Caroline városi úri kisasszonyként nincs felkészülve a farmerek nehéz életére. Egy csapásra a puszta közepén találja magát, a kezdetleges bútorokkal ellátott kis házban, ahol bizony nem árt ha az asszony még főzni is tud. A szemünk előtt változik meg Caroline, és nem úgy, ahogy mi olvasók szeretnénk elképzelni.

Kellemesen tobzódtam a titkokkal terhes cselekményben, hiszen egyszer ott volt a régmúlt, aztán a közelmúlt, és persze a jelen, amit rendesen megbonyolít egy kisebb szerelmi háromszög. Nekem ez a könyv jobban tetszett a Homálynál, igaz Erica alakja néha idegesítő, és Caroline sem szimpatikus. Azt is mondhatnám, hogy semelyik szereplővel nem tudtam azonosulni, de a cselekmény lekötött, és iszonyú kíváncsi voltam a titkokra. 
Nálam az írónő bizonyított, szeretném elolvasni a legújabb regényét is aminek a címe: Az elfelejtett dal
9/10

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2011
Terjedelem: 472 oldal

Nincsenek megjegyzések :