Sarah Lark: Az ezer forrás szigete

Nincsenek megjegyzések
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Sarah Lark új könyvét már nagyon vártam. Persze az csalódást okozott, hogy nem A fehér felhő földjén című könyvének a folytatását adták ki, hanem az írónő egy újabb sorozatát. Halkan megjegyzem, az előbb említett sorozatot valamelyik kiadó felkarolhatná, habár tudom, hogy jogdíj körüli vita van körülötte. 

Ebben a regényben is egy tőlünk távoli világban játszódik a történet, Jamaicában. A főszereplő Nora beleszeret egy elszegényedett nemesi fiúba, Simonba. A lány egy dúsgazdag kereskedő lánya, akinek nem egy nincstelen férfit szeretnének férjéül látni, ezért nem támogatja az apja a kapcsolatot. Nora hajthatatlan, szerelmével arról álmodoznak, hogy talán Jamaica szigetén megtalálhatnák a szerencséjüket, és új életet kezdhetnének együtt. De Simon hirtelen halála mindent megváltoztat. Nora teljesen összetörik, és úgy tűnik nem tud a szeretett férfi emlékétől szabadulni. Egy vágy hajtja, hogy beteljesítse közös álmukat a földi paradicsomról, ezért hozzámegy a tőle jóval idősebb jamaicai cukornád-ültetvényeshez. A fiatal lánynak fogalma sincs milyen az élet a gyarmaton, és mit jelent a rabszolgaság. Férjével az oldalán egy idegen világba csöppen, és hamar rádöbben arra, hogy az udvarias férji álca mögött egy másik ember lakozik. 

Igazi romantikus regényt kapunk az írónőtől, megspékelve az egzotikus vidékkel és rabszolgatartással. Azért szeretem Lark könyveit, mert alaposan bemutatja a cselekményben szereplő vidéket, helyiségeket, vallásokat és nem utolsósorban az embereket. A romantikus szál mellett a rabszolgák vallása, hiedelem világa bontakozik ki előttünk, a fehérek felsőbbrendűségével és kegyetlenkedésivel együtt. Megismerhetjük a maroonok világát, akik szökött rabszolgák voltak és kisebb városokat hoztak létre. Jamaica történelmében fontos szerepet játszottak. Itt többet is lehet róluk olvasni.

Nora hihetetlen kalandokban vesz részt, néhányat túlzásnak éreztem, de összességében nem zavarók. Érdekes, de nincs kedvenc szereplőm a regényben. Norat első perctől kezdve felelőtlen leányzónak gondoltam, és hiába ért meg az alakja a történet végére, kedvencé nem tudott válni. Ettől függetlenül tényleg élveztem minden sorát a regénynek, hiszen egy olyan világba repített a 18. század elején, ami érdekes és nem mindennapi. A sorozatnak megjelent a második része is, a címe: A vörös mangrovefák
Ez a könyv is a kívánságlistámra került.
9/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 688 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Lucinda Riley: Fény az ablak mögött

Nincsenek megjegyzések
Nem túlzás ha azt mondom, hogy teljesen véletlenül vettem meg a könyvet. A Molyon nagyon jó kritikákat kapott, és egy akció keretében azonnal lecsaptam rá.

Emilie de la Martiniéres édesanyja halála után hatalmas vagyont örököl, na meg persze óriási adósságot is. Emilie az egyedüli örökös, aki ráadásul menekülne a hagyatéktól, mert egész életében egyszerű életet szeretett volna élni, nem a francia nemesség egyik üdvöskéjeként. Kelletlenül veszi kezébe az ügyeket, leutazik a lerobbant családi kastélyba, ahol el sem tudja képzelni mit tegyen az örökséggel. A lelkileg összetört lánynak hirtelen segítsége érkezik Sebastian Carruthers személyében, akivel egy étteremben ismerkedik meg. Az ismeretlen férfi hamar a szívébe lopja magát, és  nélkülözhetetlen segítsége lesz a hagyatékkal kapcsolatos feladatokban. A kastély igazi meglepetésekkel szolgál, és Emilie rájön arra, hogy egyáltalán nem ismeri családjának történetét. A nyomozás elkezdődik...

Imádom az olyan könyveket amiben családi titkok vannak, nincs is annál jobb, mint amikor a főszereplővel együtt felfedezzük az eltitkolt múltat. A történet két szálon fut, Emilie a jelenben próbálja megfejteni és megismerni a családját, és a múltban Constance szemével látjuk a második világháború borzalmait. Már a történet elején kiderül, hogy Constance és Emilie családja hogyan kapcsolódik egymáshoz, de azt csak lassan világosodik meg számunkra, hogy a többi szereplő valójában kicsoda és mi lesz velük.
Teljesen elvarázsolt a könyv, a kastély megelevenedett a szőlőskerttel együtt, és a napsütötte francia vidéken felbukkant a sötétség és a titok is. Szívem szerint állandóan a múltban lettem volna, mert annyira érdekes és izgalmas volt számomra Constance története. Na meg a kíváncsiság is hajtott, hogy megtudjam már végre a titkot. Ezért szegény Emilie-s részeket legszívesebben átugrottam volna, de aztán a könyv felétől már a jelenben is megtaláltam azt a csöppnyi titokzatosságot, amitől még jobbá vált (ha lehet) az egész cselekmény.
Olvasás közben Az almamag íze, A tizenharmadik történet és a Kate Morton könyvek jutottak eszembe. Nálam ugyanazt az érzéseket váltotta ki, mint a fent említett regények.

Igazából három család életét tárja elénk az írónő, kevés szereplővel. Emilie alakja az olvasás elején nem volt szimpatikus, nem értettem meg, de később a jellemfejlődése után már egy igazán karakán nő lett. Sebastiant első perctől valami titokzatosság veszi körül, az olvasó érzi, hogy valamit takargat. A kedvenc szereplőim Constance és Sophia, akik annyira különböztek egymástól, mégis megható a barátságuk.

Elfogult vagyok a könyvvel kapcsolatban, mert nekem nagyon tetszett. Pedig vannak benne hibák, még sem zavartak meg az olvasásban (igaz az utolsó lapokon heves számításokba kezdtem egy személy kora miatt). Kárpótol az az érzés ami szétáradt bennem, ahogy elkezdtem nézni a sorokat, tényleg rabul tudja ejteni az embert.
10/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 472 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Endymion felemelkedése

Nincsenek megjegyzések

Nagyon várom már a befejező részt a Hyperion sorozatnak, ezért örülök annyira, hogy november 7.-én a kezembe vehetem!!!! Elég nagy terjedelmű (832 oldal) lett, de ettől a fanatikus rajongók nem tudnak megijedni. ;-) Ha bele szeretnél olvasni, itt megteheted!

Nincsenek megjegyzések :