2014. február 28., péntek

Andrzej Sapkowski: Vaják - A megvetés ideje

Nem tudom miért, de a baráti társaságomban még nem nagyon ismerik Sapkowski Vaják sorozatát, pedig  igazán igényes fantasy irodalomról van szó. Az író úgy repíti az olvasót a kitalált, - mellesleg tökéletesen felépített világába - hogy hús-vér szereplőként éli meg a cselekményt, miközben bármennyire is komor hangulatú a történet, jól szórakozik. 

A sorozat előző részében még csak beszélnek a háborúról, de most minden borzalmával egyetemben lecsapott, és a világ kifordult önmagából. A nilfgaardiak kijátszák egymás ellen az embereket és a másfajúakat, és ők maguk is fekete förgetegként támadják meg az északi királyságokat. Az összefogás elképzelhetetlen, talán a varázslók segíthetnének ismét megállítani a betörő hordát, de a királyok nem bíznak a mágusokban. A széthúzás egyre csak nő, koncként odadobják a szegényeket és a védteleneket, mindenki a saját hasznára dolgozik. 
Ebben a káoszban Ríviai Geralt rádöbben arra, hogy a híres semlegessége nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Ha semleges marad, akkor végig kell néznie szeretteinek és világának az elpusztítását. Geralt egy érzelmi hullámvasúton ülve próbál józan maradni, és meghozni azt a döntést, amivel mindenkit maga körül életben tud tartani. A harcos a politikai csatamezőn találja magát, ahol szétszedik az ellenfelek. Miközben a Vaják megpróbál a számára ismeretlen területen talpon maradni, a kis neveltjére egyre többen fenik a fogukat. Ciri, az "Ősi Vér Gyermeke" kulcsfontosságú ebben a politikai csatározásban, ahol mindegyik fél fel akarja használni a saját céljaira. Csak épp meg kéne találni ezt a gyermeket. A hajsza fokozódik, és Ciri kénytelen megtanulni a saját félelmeit kezelni, és ha kell egyedül is életben maradni.

Elérkeztük a történetben oda, amikor le kell lassítani, ki kell bontakoztatni a politikai hátteret is. A negyedik rész már nem önálló regény, hanem szervesen kapcsolódik a Tündevérhez. Most már csak azok értik meg az eseményt, akik az előzményeket is elolvasták. Külön tetszett, hogy nemcsak Geralt vagy Ciri szemszögéből ismerhettem meg a cselekményt, hanem más szereplők szemein keresztül láthattam bele Sapkowski megálmodott világába. Ami valljuk be elég komor és mocskos, és az olvasónak azért nem keserű a szájíze, mert az író a cinizmusával és a humorával feldobja az egyébként keserű történetet.

Nagy kedvenc nekem ez a sorozat, ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy játszani is kéne vele, csak hát az idővel állok egy kicsit hadilábon.
A fordítás most is tökéletes, köszönet érte Szathmáry-Kellermann Viktóriának. Itt olvashattok vele egy interjút.
9/10

Kiadó: PlayOn
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 304 oldal

2014. február 12., szerda

Kiera Cass: Az Elit

Nagy nagy várakozással vettem a kezembe a Párválasztó sorozat második részét, mert úgy gondoltam, hogy itt végre a kitalált világról valami kiderül. Már az első kötetnél is azt éreztem, hogy nagy hibát követett el az írónő, amikor a szerelmi szál mellett oly keveset árul el a rendszerről, a lázadókról.

A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak - s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani... 

A második rész ott kezdődik, ahol az első véget ér. America bent marad a 6 lány között, és a könyv nagy részében az Ő nyavalygását olvastam, hogy akkor most melyik fiú tetszik neki jobban és miért. A miért szál elég gyatrán sikerült, mert igazából egyik fiú mellé sem tud normális észérveket felsorolni, csak épp az aktuális érzelmeit vetíti ki rájuk. Miközben lapokon keresztül nem történik semmi, sajnos a disztópiás világról sem tudunk meg olyan sokat. Igaz az első részben átadott Gregory Illéa naplója egyre érdekesebb, ezt jobban ki kellett volna használni az írónőnek, sokkal izgalmasabb könyvet tudott volna a segítségével megírni. 
Ennek következtében a lázadók számomra még mindig szimpatikusabbak, bár a megnyilvánulásaik gyerekesek, és még a véresebb jelenetek is mesterkéltnek tűnnek. Most komolyan, egyáltalán hogy tudnak a palotába betörni, ha meg tényleg sikerül, akkor a palota védelmét miért nem kell megerősíteni, vagy elköltözni onnan?? Arról nem is beszélve, hogy mennyire képtelenség a szándékos rongálást néhány nap alatt helyrehozni úgy, hogy elég gyakran történik meg. Na jó lenyugszom...

Szerencsére a könyv 2/3-át letudva elkezdődik VALAMI, ami érdekes, és egyre jobban megismertem a háttérszereplőket is, mint például Maxon apját, a királyt. Szóval amikor épp az unalomba fulladt volna az olvasás, az írónőnek sikerül visszarángatnia az olvasóit az életbe, és elérni azt is, hogy mindezek után várjuk a 3. részt. 
America még mindig nem tudta megkedveltetni magát velem, de Maxon okozott néhány pozitív csalódást. Egész tökös gyerek lett a vége felé, és a tesze-tosza viselkedésére is választ kaphattam. 
Még mindig azt érzem, hogy várható valami nagy bumm a 3. részben mint a cselekményben, mint a szereplőknél. Remélem igazam lesz!
6/10
Kiadó: GABO Kiadó
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 356 oldal
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...