Anthony Capella: A kávék költője

Nincsenek megjegyzések
Fel sem figyeltem Anthony Capella könyvére, egyáltalán ki is Anthony Capella? Talán sosem olvastam volna el A kávék költőjét, ha a barátnőmnél nem láttam volna meg, és előtte néhány véleményt nem olvastam volna a könyvről. Azonnal elkértem, de egyéb gondok miatt nem tudtam elkezdeni, később pedig megrendeltem, mert már én éreztem furcsán magam, hogy még mindig nálam csücsül olvasás hiányában a regény. Milyen jól tettem!!!!

Képzeld el, hogy az olvasáson kívül még a különböző érzékszerveidet is ingerek érik! Képzeld el, ahogy megjelenik a lelki szemeid előtt a viktoriánus Anglia, majd a buja, forró Afrika, és később a szüfrazsettekkel menetelsz London hideg,  koszos utcáin! Na és az illatok!!! Óh, az illatok! Talán az első olyan könyvemről van szó, ahol ennyire intenzív illatorgián vehettem részt, miközben a számban is éreztem a kávé kissé kesernyés, fanyar ízét. Nem túlzok amikor azt mondom, hogy a regény olvasásakor vissza kellett fognom magam, mert állandóan kávét szerettem volna inni. Persze végül győzött a kávé, és egy-egy forró itallal a kezemben kucorodtam össze a kanapén, miközben faltam a sorokat. Na ez A kávék költője, egy igazi felfrissülést hozó regény, amiben megismerkedhetünk a főszereplő Robert Wallis-szal, a kávéval és persze a szerelemmel.

Robert Wallis egy igazi ficsúr, aki csak a pénzt szórja és semmilyen terve nincs az életével kapcsolatban. Anyagi gondjai miatt elvállal egy munkát Samuel Pinker kávé-nagykereskedő cégénél, ahol teljesen átalakul az élete. Megismeri a kávé világát, és először csak fanyalogva veti bele magát a munkában, később már szenvedéllyel keresi az igazi jó kávét. Igaz a változást a főnök lánya idézte elő, a karakteres Emily, akibe beleszeret és nőül akarja venni. Ahogy a mesékben szokás, itt is Robertnek szerencsét kell próbálnia ahhoz, hogy megkapja álmai hölgyét. Afrikába megy, ahol megtapasztalja az igazi szenvedélyt és még a bukást is. Új emberként érkezik vissza Angliába évek múltán, megpróbál megélni a változásokkal teli országban. Lassan rádöbben az igazi érzelmeire, ha kell harcol a szüfrazsettekkel, ha kell minőségi kávét főz. Robert Wallis megismeri önmagát, az érzésit, és ezt az átváltozást mi olvasók is szemmel kísérhetjük.

Kezdetben nem volt szimpatikus Robert Wallis, én az ilyen típusú férfiaktól 5 percen belül a falat kaparom, de később ahogy a jellemfejlődése elkezdődik majd kiteljesedik, egyre szimpatikusabbá volt, és a kedvenc szereplőmé alakult. Emily alakja nagyon meghatározó, a vele történések bemutatják a nők akkori életét. A feminista énem borzongott a róla olvasottaktól, azt hiszem én is az első sorokban lettem volna a tüntetéseknél. 
Erőteljes illatok, ízek és érzelmek jellemzik a regényt, na meg a humor ami végig áthatja a lapokat. Igazi korrajzot kapunk az írótól, és a vadkapitalizmust. Ettől a gátlástalanságtól felfordult a gyomrom, különösen azért, mert még mindig ilyen folyik a világban. 
Különösen tetszik a könyv borítója. A finom csipkés ruha, az erőteljes színű kávéscsésze teljesen elvarázsolt, méltó a regényhez.

A számomra ismeretlen író az afrikai Ugandában (micsoda meglepetés) született 1962-ben. Szerencsére több könyve is megjelent magyarul:
A szerelem étke
A jégkirálynő
Róla és a könyveiről itt olvashatsz.
10/10

Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 552 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Rozsnyai János: A táltos keresztje

Nincsenek megjegyzések
Szerencsére Rozsnyai Jánost megihlette a kis alföldi falu határában található Kunkereszt, és így egy újabb magyar szerzővel bővült hazánk történelmi regényeket író közössége. Külön örültem annak, hogy egy igazán izgalmas korba helyezte regénye főszereplőit, hiszen II. András kora Magyarország egyik meghatározó korszaka. 
Mindig érdekelt, hogy mi mozgatta azokat az embereket, akik a Szentföldre mentek harcolni. A hit vagy a zsákmány? Ebben a történetben a főszereplő várjobbágy Ketelnek a zsákmány szerzés dobogtatja meg a szívét, persze még megszeretne szabadulni a bűnétől is, amit egy ártatlan lányon és az apján követett el. Ura, Makó bán seregével elindul Jeruzsálem felé, és az úton igaz barátokra lel Vadász, és Bölény személyében. Együtt hihetetlen kalandokban vesznek részt, és az egyszerű várjobbágy a harcoláson kívül megismeri önmagát is.

A cselekmény nagyon gyors folyású, a főszereplők az egyik kalandból a másikba esnek. Ezért kidolgozatlan a cselekmény mellékszálai, mintha az író ömlesztve beledobálta volna az eseményeket a könyvében, pedig annyi érdekes dolog történik, mégis olyan kevés információt kapunk. Mintha egy gyorsan pergő filmet néznénk, és a háttér elmosódva jelenne meg. Engem ez nagyon zavart, ráadásul a főszereplő Ketel személyét ellentmondásosnak éreztem. Nem tudtam megkedvelni a nagydarab fiút, csak a könyv utolsó lapjain változott meg annyira, hogy a viselkedését valahogy elfogadtam.
Elvileg több szálon fut a történet, de annyi minden van belesűrítve egy-egy szálba, hogy nekem összefolyt az egész. Úgy érzem, hogy még két kötet kitellett volna a cselekményből. 
Tetszett, ahogy az író beleszőtte az ősi magyar hitet a könyvébe, hitelessé tette a szereplőket. Nagyon sok véres harc jelenik meg a lapokon, de ezt ellensúlyozza a humor, és az ízes, régies beszéd, ami fel-feltűnik a sorokban. A csaták leírás izgalmas, olvasás közben teljesen beleéltem magam.

Nem bántam meg, hogy elolvastam Rozsnyai János művét. Bár találtam benne hibákat, mégis kellemesen kikapcsolódik tőle az ember. 
6/10
Kiadó: Atlantic Press
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 446 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Dan Brown: Inferno

Nincsenek megjegyzések
Nem vagyok Dan Brown rajongó. Egy könyvet olvastam tőle, a Da Vinci-kódot, amit egy tanítványom ajánlott és hozott el nekem. Bár tetszett, de igazából nem volt nagy hatással rám. Talán ezért nem került a kezembe ezidáig egyetlen más könyve sem. De most változtattam ezen, és elolvastam a legújabb könyvét, az Inferno-t.

Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója Firenzében egy kórházi ágyon ébred fel, és fogalmam sincs hogy került Olaszországba és a kórházba. Csak egy furcsa tárgyat talál a zakójában, ami talán választ ad a kérdéseire, de mire lassacskán feleszmélne menekülnie kell az orvosa társaságában, Sienna Brooks-szal. Egy izgalmas hajsza bontakozik ki, amiben Langdon és Sienna megpróbálja megfejteni a rejtélyt, amivel talán megmenthetik a világot egy katasztrófától.

Dan Brown hihetetlenül tudja keverni a valót a valótlannal, és ember legyen a talpán, akinek sikerül kibogoznia, hogy akkor mi is a valóság. Na de pont ez a cél, hiszen a krimi/kaland szál nem lenne ennyire izgalmas és hiteles, ha az olvasó nem gondolkozna el azon, hogy tényleg ebben van valami igazság. 
A könyvben fontos szerepet kap Dante Isteni Színjátéka, abból is a Pokol, olvasás közben megismerhetjük a sötét bugyrait, és valamelyest Dante-t is. 
Botticelli: Chart of Dante's Hell


A cselekmény jól felépített, és igazán bővelkedik fordulatokkal. Talán mert nem ismerem annyira az író műveit, engem az egyik fordulat igazán meglepett. Onnantól kezdve folyamatos vizsgálat alá helyeztem a szereplőket nehogy becsapjanak, de azért  még egyszer sikerült.
A helyszínek izgalmasak, és színesek. Kisebb művészettörténet túrán vettem részt, ami nem ártott, mert bizony elég nagy hiányosságaim vannak a művészetekben.
Brown mindig olyan témához nyúl, amiről az emberek így vagy úgy, de állást foglalnak. Engem kimondottan érdekel ez az erkölcsi dilemma, ezért izgalommal vártam, hogy mi lesz a csattanó. Nem lepődtem meg a befejezésen, egy idő után szerintem kikövetkezhető, de ettől függetlenül izgalmas és érdekes marad a könyv. 

Összességében elmondhatom, hogy enyhén felfokozott izgalmi állapotban szaladgáltam a főszereplőkkel a különböző helyszíneken, aminek következtében élveztem a regény olvasását. Az már bizonyos, hogy az írótól még egy könyvet elolvasok. 
9/10
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 656 oldal

Nincsenek megjegyzések :