2015. január 19., hétfő

Adrian Barnes: Álmatlanok (...szösszenet)

Csak egy percre, de próbáld elképzelni, hogy este nem tudsz elaludni. Egész éjjel fent vagy, forgolódsz az ágyban. Másnap reggel rádöbbensz arra, hogy a világon néhány ember kivételével senki nem tudott aludni. És ez még nem mindegy, mert nincs megoldás erre a problémára, továbbra is képtelen vagy elaludni több milliárd emberrel egyetemben. Belegondoltál???

Paul éli az egyszerű életét a barátnőjével egyetemben, amikor egyik napról a másikra kiderül, hogy képtelen a világ az alvásra. A kezdeti meglepődés után hamar a világrend felbomlását láthatja maga előtt az olvasó. Úgy ahogy a nagykönyvben le van írva, klisékkel teli mozgalmas napokat kapunk az írótól. Persze mit várnánk a társadalmaktól, amikor szembesítik őket, hogy hat nap múlva bekövetkezik az alvásdeprivációs pszichózis, és négy hét után meghalnak. Csak épp addig mindenki kikészül, megőrül, képzeletei lesznek. 
Paul szemszögéből olvashatjuk a történéseket, és a könyv főszereplője szinte kívülállóként jeleníti meg az apokaliptikus napokat. Nem meglepő ez, hiszen Ő Álmodó, végtelen haragra gerjesztve a tömeget, akik egyre jobban elszakadnak a valóságtól.

Micsoda potenciál van ebben a könyvben!! Még akkor is, ha már rengetegszer találkozhattunk hasonló témával, és megoldásokkal. Mégis dühös vagyok:
  • mert a szereplők kidolgozása valahogy a könyv közepétől elnagyolt lett,
  • mert ellentmondást érzek a cselekményben, ha nem tudnak aludni az emberek, akkor a szervezettség áll a legmesszebb tőlük,
  • mert habzsoltam addig a lapokat, amíg az első 10 napról olvashattam, utána úgy éreztem, hogy az írónak is sikerült ebbe a fura alvásmentes állapotba kerülni. 
  • klisék végtelen tárát felsorakoztatva a 224 oldalon keresztül megfordult a fejemben, hogy talán novellaként kisebb terjedelemben jobb lenne a cselekmény

Mégis a könyv nyomasztó hangulata beszippantott, és nem engedett el. Akaratlanul is elgondolkoztam az álmatlanságon, még az emlékeimet is előhívtam, hiába gyakorló anya vagyok (gyerkőc 2 éves koráig alvásmegvonásba volt részem). Hazudnék ha azt mondanám, hogy tetszett, de azt sem mondhatom hogy annyira rossz volt. Csak csalódtam, mert sokkal, de sokkal jobb regényt lehetett volna ebből írni. Az eleje tényleg ígéretes...
7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 224 oldal

2015. január 12., hétfő

Janette Oke: Ha szólít a szív

Vannak olyan könyvek amik csak egyszerűen bájosak, szívmelengetőek. Ilyen ez a regény is. Egyáltalán nincs túlkomplikálva, az ember olvasás közben végig mosolyog, és valami megfoghatatlan jóérzés kavarog a szíve körül.

A jómódú családból származó Elizabeth Thatcher a szülei támogatásával nyugatra utazik, hogy az ottani vad világban valami fényt, műveltséget vigyen. Az ifjú tanítónőnek elképzelése sincs arról, hogy miként élnek a Sziklás-hegység lábánál fekvő eldugott kis településen az emberek. A körülmények annyira ismeretlenek számára, hogy a mindennapok is komoly megpróbáltatásokat jelentenek. Mégis eltökéli, hogy megpróbál beilleszkedni ebbe a vad világba. Szerencsére nincs egyedül, mert a település lakosai és a gyerekek őszintén megszeretik a tanítónőt. 
Kissé egyhangú életét egy fess fiatalember megjelenése zavarja meg, Wynn Delaney személyében. Elizabeth észre sem veszi, hogy talán többet érez a férfi iránt, mint ahogy magának bevallja.

Az írónő az előszóban annyira felkeltette az érdeklődésemet a mountie-k (északnyugati lovasrendőrség) iránt, hogy habzsoltam a sorokat annyira meg szerettem volna ismerni a vad nyugatot, na meg Elizabeth csetléseit-botlásait. Részben teljesült a kívánságom, de csak kis részben.
A történet kiszámítható, igazából semmi komoly konfliktus nincs a cselekményben, de nem is várja az ember ettől az egyszerű romantikus regénytől. A fájdalmasan rövidke - mindösszesen 280 oldal - könyvből pont azok a részek maradtak ki, ami igazán kiemelkedő történetté alakíthatnák, így az olvasás után felejthető kategóriába került. 
A gyors történetvezetésnek a legnagyobb károsultja maga a környezet, és azok az emberek, akik Pine Springsben élik az egyszerű életüket. Többet olvastam volna még Elizabeth megpróbáltatásairól is, hiszen a városi lány egy csapásra a kietlen, infrastruktúrával nem rendelkező vidékre érkezik. 

Mégis szerettem minden sorát, habár bevallom én odaképzeltem azt, amit az írónő kihagyott. Többen írták már, hogy legjobban talán a Christy sorozatra hasonlít ez a regény. Én is így éreztem, bárcsak láthatnám újra! 
A könyvből film is készült, és az utolsó oldalakon néhány képet is beillesztettek a forgatásról. Angolul tudok előnyben, mivel még nincs magyar felirat hozzá.


Összességében azt mondhatom, hogy kellemesen kikapcsolja az olvasót ez a regény. Egy olyan világba repített, amiben mindig szerettem volna élni.
8/10
Kiadó:  Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 280 oldal

2015. január 3., szombat

Chris Cleave: Méhecske (...szösszenet)

Méhecske egy harmadik világban született lány, aki boldogan él a családjával addig a napig, amíg meg nem támadják a faluját a "férfiak". A lány élete egy csapásra megváltozik, úgy, hogy igazából azt sem tudja miért. Chris Cleave olyan utazásra hívja az olvasóit, hogy azok kénytelenek átgondolni az addigi életüket és világnézetüket.

A menekültek közöttünk élnek, de könyörgésüket nem halljuk, könnyeiket nem töröljük le, a szörnyűségekről, amiket átéltek, nem akarunk tudni – kényelmesen visszahúzódunk mindennapi életünkbe. Andrew és Sarah, a középkorú brit házaspár Nigériába utaznak, hogy megmentsék széteső házasságukat. Itt találkoznak egy bájos kislánnyal, Méhecskével és nővérével, akik az olajban gazdag Niger-delta vidékén élnek. Az ásványi kincsekért folytatott véres konfliktus a küszöbön áll, így Andrew-nak a veszélyes politikai helyzetet mérlegelve döntenie kell: mit hajlandó feláldozni azért, hogy megmenthesse a lányok életét. Két évvel később Méhecske csupán a véletlennek köszönheti, hogy el tud menekülni Angliába. Andrew öngyilkos lesz, a 16 éves lány pedig ott áll Sarah ajtaja előtt: a segítségét kéri, hogy megkaphassa a brit állampolgárságot. A bűntudat, a szeretet, a félelem és a megbocsátás szövi újra kettejük kapcsolatának kusza hálóját. A Somerset Maugham-díjas író, Chris Cleave megrázó regényében Méhecske és Sarah szemszögéből meséli el a hátborzongató titkot, amely örökre összeköti a két nő életét.

Valamikor mostanában azt hallottam, hogy a Föld valójában hétmilliárd ember helyett csak három vagy négymilliárd embert tudna ellátni. Az 1980-as évekig az emberek a Föld természeti kincseinek a kamataiból élt, de azóta a tőkét használjuk. Nem valami jó előrejelzés, igaz? 
Kínában 200-300 millió ember él olyan szinten, mint az európaiak vagy az amerikaiak. Ha a lakosság többi része is ezen a szinten élne, a Föld nem lenne képes ellátni. Mindenki szeretne jobban élni: nagyobb kocsi, lakás, szebb ruhák, na meg még több könyv. ;-) Bele sem gondolunk, hogy ezért a harmadik világban lehet hogy meghal egy ember vagy kiirtanak egy falut. Mert kell a fa, vagy ahogy Méhecskénél történik az olaj. 

Bevándorlók. Hozzánk kevesen jönnek, de mi magyarok is bevándorlók vagyunk jó néhány "fejlettebb" országba. Halljuk és tudjuk miként bánnak, miket gondolnak rólunk, pedig mi is fehérek vagyunk. Méhecske nem az. 

Brutális ennek a könyvnek minden sora, pedig csak 320 oldal. Gyenge gyomrú olvasó is vegyen erőt magán, mert ezt a regényt nagyon, de nagyon sok embernek el kellene olvasni, hátha megváltoznánk egy kicsit. Emberré válnánk!
10/10

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2011
Terjedelem: 320 oldal
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...