Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező

3 megjegyzés

Tegnap este hoztam el Balázséktől. Kb. este 8 körül ültem le olvasni, és 4 óra alatt ledaráltam!!!
Két lány barátságáról szól a könyv, de ez a barátság több, mint ahogy mi értelmezzük ezt a szót. A főszereplő, Liliom, elbeszéléséből megnyíllik előttünk Kína családainak háza, és mi megnézhetjük, hogyan éltek a lányok, és az asszonyok az 1800-as években. Szörnyű!!!!!! Nem tudok más szót használni arra, amikor a lábfejek elkötéséről olvastam! Annyira gusztustalan, és nem értem, mi tetszett a férfiaknak abban a lábban, hogyan lehet az a "nyomorék" láb a szépség, és a szexuális vágy megtestesítője!!!!!! Nagyon felkavart, és nem tudtam letenni, csak olvastam, olvastam, mert felkeltette a kiváncsiságomat, mi lesz a két lánnyal.
Íme egy idézet a könyvből:
"Tény, hogy a kislány nagyon szép, de az aranylótuszok jóval fontosabbak az életben, mint a csinos arc. A bájos pofi az ég ajándéka, de apró lábakon jóval feljebb lehet jutni a társadalmi ranglétrán."
" Egyik nap éppen a szobámban köröztem, mikor valami reccsent. Az egyik lábujjam tört el. Azt hittem, a hangját csak a saját testemen belül lehetett hallani, de úgy hasított a csendbe, hogy mindenki meghallotta a női szobában. Anyám hirtelen rám szegezte a tekintetét. -Mozogj! Végre haladunk! Az egész testem reszketett, ahogy továbbmentem. Estére eltört mind a nyolc lábujjam, amelyiknek el kellett törnie, de nem állhattam meg. Minden egyes lépés súlya alatt éreztem törött lábujjaimat, mert lazán lógtak a cipőmben."
Nekünk európaiaknak nagyon megrázó a lábfejelkötés, a könyv folytatása ugyanilyen megrázó! A fiatal lányok egészen az esküvő napjáig nem ismerik a férjeiket, de már "szeretni" kell a férje családját, az őseit, és ami a lényeg!!! A házasságban fiút kell szülni!!!! A fiú körül mozog minden. Ha fiút szül elismerik, ha nem, eldobhatják! Ennyi!! Ez az asszonyi sors!!!

3 megjegyzés :

Dragonlance: Az elveszett csillag sárkányai

Nincsenek megjegyzések

Mint már egyszer írtam, életem első fantasy regény-sorozatáról van szó. Ez azt jelenti, hogy az eredeti történethez szorosan kapcsolódó regényeket el kell olvasnom. Itt a "kell" a lényeges! A nyári tűz sárkányai kötet lezárta a sorozatot( azt hittem), az jó győzött összefogva a gonosszal, az istenek elmentek Krynn földjéről. Bár ezt a regényt is később írták, mint az eredeti történetet, de szorosan kapcsolódott hozzá, akarom mondani, nagyon jól hozzákapcsolták az eredeti történethez.
A szerzőpáros újra összeült, és létrehoztak egy újabb történetet, ami az eredeti történet főszereplőinek idős gyermekei korában játszódik. Ez a könyv a Lelkek háborúja "sorozat" 2. része. Aki ismeri a Dragonlance-t tudja, hogy több "sorozatból" áll. Nos ez a "sorozat" elég gyenge. Valahogy nem találom meg benne a régi varázst. Még az első részben volt valami, ami felkeltette az érdeklődésemet, de ez a mostani...egyszer elolvastam és kész. Valahogy összekuszálódott minden, a "Nyári tűzben" megismert hősök, itt megkeseredett "emberekké" váltak, nem méltók a régebbi kaladokhoz. Mintha nem is ugyanazokról volna szó!!!! Lehet, hogy a 3. kötetben minden összeillik, de engem eléggé elkeserített a 2.

Nincsenek megjegyzések :

Robert Merle: A gyermekkirály

Nincsenek megjegyzések

Folytatódik Pierre-Emmanuel de Siorac kaladjai, és ezzel együtt megismerjük Medici Mária régensségét, és az ifjú XIII. Lajos király mindennapjait. Bevallom hiányos az ismereteim XIII. Lajosról, és túl lusta vagyok utána nézni, de nagyon tetszik, ahogy Merle megismertett a kis király gondolataival. Az író egy tehetséges, de végtelenül háttérbe szorított királyt tár elénk, aki képtelen az anyja és az olasz Concino Concini kezéből szabadulni. Feltűnik a színen Richelieu, aki még nem bíboros, de már érezhető a hatalomvágya, és ha nem is emlékeznénk a Három testőrre, aki is érezhetjük, hogy fogunk még találkozni vele. Nekem tetszett a regény, Merle megint könnyedén szövi a kalandokat és az eseményeket (szerencsére), bízzom benne, hogy a sorozat utolsó köteteire is marad a könnyedségből.
Bár nem a regényben olvaható, mégis számomra érdekes adalék XIII. Lajosról: állítólag 6 éves korában mosott először lábat. Az orvosa Héroard mindent feljegyzett a királyról, ezt Merle is leírja, innét lehet tudni a fenntebb említett tényt! ;-)

Nincsenek megjegyzések :

Tom Dowd: Az éjszaka markában (Shadowrun)

Nincsenek megjegyzések

Szokásos Shadowrun-os regény! A főszereplő egy kiöregedett volt testőr, akinek a múltjában van egy-két dolog, amit jobb lenne elfelejteni, mégis visszaköszön. Aki már olvasott ilyen típusú fantasyt, az tudja, hogy egy mágiával átítatott, és hiper-szuper technikával felszerelt világban játszódik a regény. A főhős fel van turbózva mindenféle beültetésekkel, és itt van az ami nem tetszik a regényben, hogy állítólag már kiöregedett cuccos van benne, mégis úgy néz ki, hogy még mindig nincs párja az übertápnak. Akkor ez hogy is van?????? A könyvben van egy húzás, amire nem számít az ember, ez rendesen fel is csigázza, de végét valahogy nagyon összecsapta Tom Down. Látszik, hogy fogalma sincs mivel zárja le a cselekményt, így maradt a jó öreg "kigyilkolokdemindenkit" megoldás.

Nincsenek megjegyzések :

Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Nincsenek megjegyzések

Kölcsönkaptam Erikától a könyvet, mivel még nem olvastam, csak filmen láttam. A BBC készített belőle egy kisebb sorozatot, de valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy nem láttam belőle 1-2 részt. Már filmen is tetszett, de könyvben természetesen sokkal több érzelmet kap az olvasó. Egy kislány, Molly Gibson, felnőtté válását követhetjük nyomon. Az apja mindentól óvja a gyermeket, és amikor kamaszlány lesz, úgy érzi már nem képes vigyázni a lányára, így újra nősül. A mostahanyának szintén van egy lánya, Cynthia, aki alig idősebb Mollynál. A 2 lány teljesen különböző, mégis jó barátnők lesznek. Cynthia múljában van valami titok, amit senki nem ismer, még a saját anyja sem, és nagyon befolyásolja a viselkedését a lánynak. A regényben mind a női, mind a férfi szereplőknél megtalálhatól a két teljesen ellentétes személyiség. Bevallom nekem Molly "tudatlansága" néha sok volt. Az orvos apa a szerinte legjobb dolgot cselekszi, megnősül, csak azért mert Mollynak az egyik tanítványa szerelmes levelet ír, amit az apa véletlenül meglát és elolvas. A házasság után rájön arra, hogy a kiválasztott hölgy nem épp az ideális feleség, de elfogadja ezt a tényt, és megpróbál velük élni. Mennyi, de mennyi házasság van így!!!! Még most is!! A felek csak élnek egymás mellett, de semmilyen lelki kapcsolat nincs köztük! Szörnyű!!! Még a közvetlen rokonságunkban is van ilyen!!!
Cynthia körül mindig van valami, felkavarja a békés kisváros mindennapjait, még Molly-ét is. Pletyka, árulás, szerelem, halál mind megtalálható a könyvben. Az írónő nem tudja befejezni a könyvet, halála megakadályozza, mégis sejtjük, sőt, tudjuk, hogy Molly megtalálja a boldogságot.
Könnyű, kedves kis olvasmány. Nem kell gondolkodni ;-), tökéletes a kikapcsolódáshoz.

Nincsenek megjegyzések :

Syrie James: Jane Austen naplója

2 megjegyzés

Mielőtt megvásároltam ezt a könyvet a neten utána néztem ki mit ír róla. Így már az első perctől fogva tudtam, hogy kitaláció az egész.
Syrie James egy szerelmes történetet ír le Jane Austenról, egy igazán jól kidolgozott, részletekre figyelő romantikus regény, méltó Austen emlékéhez. Érdekes, hogy a rajongók nem akarják elhinni, hogy Austen-nak nem volt egy mindent elsöprő, hatalmas szerelme. Az írónő most kitalált egyet.
Tipikus Austen regény (annak is kell lennie, mert egy kitalált naplóról van szó, Jane egyes szám első személyben írja), mégis nekem nem annyira kifinomult. Mivel szinte a Büszkeség és balítélet, illetve az Értelem és érzelem figurái, történései jellennek meg, mintha Jane megélte volna ezeket, ezért óhatatlan, hogy ne hasonlítsuk össze ezt a naplóregényt az eredeti művekkel. James nagyon ügyelt a részletekre, hiszen tudta nagyon jól, hogy a rajongók "szészedik" a naplóját, talán ezért sikerült olyan jól. Ha hibát szeretnék benne keresni, akkor az előre "becsomagolt" végkifejlett az ami egy kicsit lerombolja a könyv értékét. Hiszen első perctől tudja mindenki, hogy ez a szerelem nem teljesülhet be.

2 megjegyzés :

Carol Shields: Jane Austen

1 megjegyzés

Nagy csalódás volt!!! Ezért is nem írtam róla még semmit, pedig elég régen elolvastam. Félreértés ne essék, nem Austen élete a csalódás, hanem a tálalás. Carol Shields 23 fejezetben ecseteli az egyik kedvenc írónőm életútját. Majdnem minden fejezet elején összefoglalja az addigiakat, szinte ki akarja tölteni az üres sorokat valamivel. Nem akarja belátni, hogy Austen életét nem biztos, hogy 23 fejezeten keresztül kell taglalni. Elég lenne 12 fejezet is. Nem lenne annyi ismétlés, utalás az egész könyvben, ami a 3. fejezettől már unalmas, sőt idegesítő. Kis túlzással azt mondom, hogy meg lehet kívülről tanulni Jane egész életútját ebből a könyből, annyiszor olvassuk a fontosabb állomásokat. Alig tudtam a végére érni, pedig Austen élete érdekelt volna/érdekelt. Nekem fáj, hogy ennyira méltatlan könyvben olvashatunk erről a nagyszerű írónőről.

1 megjegyzés :

Susan Loois: Ház a Tatin utcán; Életünk a Tatin utcában

Nincsenek megjegyzések




E két könyv előtt soha nem olvastam gasztro könyveket. Pár hónappal ezelőtt akciózták Stahl könyvtárában lévő könyveket, és kiváncsiságból megrendeltem Susan Loomis könyveit. Nincs összehasonlítási alapom ebben a műfajban. Nekem nagyon tetszett mindkettő. Ott voltam Susannal a piacokon, vele együtt szagoltam, vásároltam a zöldségeket és gyümölcsöket. Olvasás közben kedvet kaptam az ételek elkészítéséhez, majd amikor letettem a könyvet, akkor gondolkoztam el egy-két dolgon. Páldául azon, hogy ha nálunk egy egyszerű hétköznapi családnak főznénk meg ezeket a finomságokat (amiket Susan készít a családjának) bizony Darius kincse is kevés lenne a családi kötségvetésnek. Ez van! Arról meg nem is beszélek, hogy nálunk hiányzik az olyan piac, ahonnan friss, jó minőségű árukat vehetnénk. Ami piac nálunk van, onnan kiszorultak a kistermelők, így szintén a nemzetközi zöldségekkel, gyümölcsökkel találkozhatunk.
Ettől eltekintve a két könyv jó, olvasmányos. Susan Loomis és családja franciaországi letelepedését olvashatjuk, miközben finomabbnál finomabb ételeket készít el. Megnéztem Susan honlapját is, ahol csomó fényképet találtam az olvasó által is jól megismert kisvárosról.
Ha volna felesleges pénzem, és nem felejtettem volna annyit angolból, biztos beiratkoznénk egy Looomis féle főzőtanfolyamra.

Nincsenek megjegyzések :

Beke György: Csángó történet

Nincsenek megjegyzések

a Babits Kiadó jelentette meg a Korjellemző Magyar Próza című sorozatát, amit én meg is vettem, mivel nem igazán olvastam ezekről az évekről semmit. Eddig! Ahogy érkeztek a könyvek, úgy próbáltam elolvasni is. (Halkan megjegyzem, hogy már évek óta a polcon csücsül a sorozat.) Az eredmény lesújtó! Több mint a felét képtelen voltam elolvasni. Ezek után felhagytam a kisérletezéssel. Pár héttel ezelőtt (jobb híjján) elővettem ezt a könyvet ( ez egy régebbi post, amit most fejeztem be). A csángó szó fogott meg benne, és elkezdtem olvasni.

Romániában, Székelyföldön játszódik a történet, egy középkorú agrármérnök pár napját öleli fel a faluban. Egy férfi vívódását olvashatjuk végig a könyvben, hozott egy döntést, ellenáll a hatalomnak, és jövőhét hétfőn felel a tetteiért. Gyötrődése közepette folyamatosan visszaemlékezik az életére, így megismerhetjük, kiismerhetjük a főszereplőt.
Egy pici faluban él a főszereplő az orvos feleségével és a kisfiával. Becsökevényesedett emberek közt, ahol a kultúra a hétvégenkénti összejövetelekben (orvos, tanár, stb) valósul meg. Tényleg becsökevényesedett emberekkel van dolgunk??? Vagy csak a mérnök és a felesége érzi azt?? Egy falu, ahol létrejött a Téesz, ahová jönnek és mennek az agrármérnökök, miközben a rossz döntéseik miatt a falu népe szenved. A főszereplő sem akar rosszat a falunak, mégis amikor megérkezik, meghajol az elnöknőnek, elfogad, aláír egy olyan új létesítmény tervet, amiről tudja, hogy eleve megbukott ügy. Belülről rágja a dolog, és kicsinyes bosszút áll az elnöknőn, összezördül az emberekkel, sőt még a feleségével is. Mégsem lép, csak ideges, mindenkit hibáztat, olyan tipikus férfi (bocsánat a férfiaktól). Nem érti meg a feleségét sem, aki nem tudta feldolgozni kislánya halálát, aki menekülne erről a helyről , ami emlékezteti a szörnyűségre. Nem lát és nem hall. Majd erőt vesz magán, és ellenáll. De már késő! Az építkezés befejeződött, most a közművesítést megállítani felesleges. Érzi ezt Ő is, és az olvasó is. Én nem szeretem az ilyen tehetetlen férfiakat. Mert nekem a főszereplő az. Hiába lázad fel a végén. Ez csak egy kisfiús megnyilvánulás, ehhez Ő túl gyáva.

Szóval forrongtam olvasás közben, legszívesebben bekiabáltam volna a könyvbe, hogy ÉBRESZTŐ!!! Mit csinálsz!!!!!?????? Azért egyszer el lehet olvasni. ;-)

Nincsenek megjegyzések :

Újra

Nincsenek megjegyzések
Újra elkezdem írni a blogot. ;-) A postok a Macus meg én-ben is megtalálhatók lesznek!

Nincsenek megjegyzések :