Susan Minot: Este

4 megjegyzés

Ann Lord haldoklik, és hagymázos tudatában keverednek az emlékek a jelennel. Életének egy meghatározó pillanatát éli át újra, amikor egy esküvőn megismerkedik egy jóképű férfival és halálosan beleszeret. 3 napig tart a felemelő érzés, mert utána soha többé nem látják egymást.

Susan Minot megmutatta hogy mit tud!!! Ha az olvasó néhány oldal után megszokta a cselekmény ugrásait, akkor egy gyönyörű történet bontakozik ki előttünk. Ann Lord egész életébe bepillantást nyerhetünk, miközben a családját és a barátait is megismerhetjük.
A gondolatjel nélküli párbeszédek jelzik az olvasónak, hogy egy "más" tudattal találkozunk, egybefolyik a jelen és a múlt, néha oldalakkal később jövünk rá egy-egy mondatfoszlány értelmének. De ez nem nehezíti meg az olvasást.

Ahogy Ann Lord állapota rosszabbodik úgy megyünk a történettel együtt a végkifejlet felé. Talán bennem van a hiba, de én még olyan nagy szerelmet nem éltem át, mint a főhős, de ez nem számít, mert jó olvasni róla, még akkor is ha csóválom közben a fejem.
Maga a betegség, haldoklás - bár központi téma - úgy van jelen a történetben, hogy nem szorong tőle az olvasó, hanem (bocsánat a kifejezésért) érdeklődve olvassa. Én is elmerengtem azon, hogy ha ilyen állapotba kerülnek, vajon hogy élném meg? Miről gondolkoznék? Én is emlékeznék? Vagy beleőrülnék abba a tudatba, hogy meghalok??? Ann Lord odamenekül a fájdalom elől, ahol a legboldogabb volt. Amit mélyen elrejtett a szívében, és senki nem tudott róla, még a gyerekei sem.

Maga a halál közelsége miatt felkavaró a regény. Olvasás közben sokszor éreztem a betegség, a halál szagát. Ezektől eltekintve Susan Minot nagyon jó könyvet írt, amiből film is készült (még nem láttam). A tízből tíz pont, érdemes elolvasni.

4 megjegyzés :

Asszociációs játék

Nincsenek megjegyzések
Ani hívott játszani! A szabályok egyszerűek: adott 5 szó, amihez 5-5 asszociációt kell írni, amit majd az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár által szervezett nyílt könyvtári napon, október 9-én fognak megbeszélni, kielemezni a résztvevők. A végén kisorsolnak egy Partvonal kiadós könyvcsomagot is.


  1. Olvasás: melegség, nyugalom, a könyv illata, fejlődés, élet
  2. Kortárs magyar irodalom: távoli, ismeretlen, zavaros, megfoghatatlan, próbálkozás
  3. E-könyv: modern, nem kell polc, szemfájdító, olcsó, nincs könyvillat
  4. Könyves blogok: izgalmas, ismeretlen ismerősök, ízlés változás, hosszú könyvlista, vélemények
  5. Könyvtár: csend, könyvek és por, határidő, tudás, bürokrácia

Akikre kíváncsi vagyok: Katherine's Bookstore, Viki a többiek azt hiszem már megkapták.

Nincsenek megjegyzések :

Tracy Chevalier: Isten teremtményei

2 megjegyzés

Az a típusú ember vagyok, aki egy szerzőtől (ha tetszik) egymás után olvasok regényeket. Ez általában nem jó, mert néha túl egyformák a történetek, és az ember hajlamos nem értékelni az írót megfelelően. Most Tracy Chevalier lázban égek! ;-)

Az Isten teremtményeit a kezembe véve azonnal valami nyugalom szállt meg, pedig ki sem nyitottam a könyvet. Talán a borító teszi, amin tengerparton sétál két nő (Michael Ancher: Két nő a tengerparton Skagennél, 1908). Amikor pedig elkezdtem olvasni a történetet, megszűnt körülöttem a világ. Belesüllyedtem a 19. századba, Lyme Regis városkába, abba a hímsoviniszta (bocsánat) világba, ahol Mary Anning és Elizabeth Philpot élt.

A könyv a két nő munkásságát mutatja be, nőkhöz egyáltalán nem illő "szórakozást" találtak ki, Mary a szegénység miatt, Elizabeth az unalom ellen keresgélt a parton különböző fosszíliákat, csontokat. Bár a regény több évtizedet ölel fel, mégsem unalmas, pedig a szürke tenger és tengerpart körül forog minden. Fejezetenként váltva szólal meg egyes számban hol Mary, hol Elizabeth. Így belülről szemlélhetjük a két nő egyszerű, de a maga módján izgalmas életét, lelki világát. Még soha nem éreztem ennyire élesen azt a tényt, hogy a 19. században nőknek lenni nem könnyű. Kiszolgáltatott helyzetben élni egy férfitól (vagy akár többtől) számomra elképzelhetetlen, és fájdalmas. Itt ebben a regényben is két nagyon tehetséges nővel ismerkedhettünk meg, akik csak azért nem tudtak érvényesülni mert nők, hiába okosabbak mint a férfiak. Tracy Chevalier ezt a tényt, ezt a kiszolgáltatottságot állandóan előveszi, és a főszereplői szájába adja. Talán túl sokszor is, nekem egy idő után Elizabeth "siránkozása" (most ez túl erős volt) vénlányságán sok, és valahogy nem hiteles. Mert egy tanult, okos nővel állunk szemben, aki biztos túl tette magát azon, hogy nem tudott férjhez menni. Akinek ráadásul épp elegendő pénze van egy normális, hétköznapi élethez, és izgalmas mindennapi elfoglaltságot talált magának.

Mary Anning és Elizabeth Philpot barátságán keresztül ismerhetjük meg két nőt, és a többi szereplőt is. Chevalier mesterien ábrázolta a női barátságot, és itt sem hiányozhatott a versengés a férfiért, amit valljunk be, a legtöbb női barátságban benne van, és a legtöbb barátságnak ez a vége is. A történet végére rájönnek arra, hogy sokkal többet jelentenek egymásnak, mint egyébként gondolták. Az utolsó fejezet címe: Csendben, együtt méltó befejezés a regénynek, mi pedig sajnáljuk, hogy nem olvashatjuk tovább a történetüket.


2 megjegyzés :

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

2 megjegyzés

Griet szolgálónak áll a híres festő Vermeerhez, mert édesapja nem tudja eltartani a családot a balesete után. Az eddig családja biztonságában élő lány kiszolgáltatottá válik az idegen helyen. A munka kemény, és az életét még a festőművész egyik gyermeke is megkeseríti. De mindezektől eltekintve Griet itt ebben a házban éli át az igazi szerelem érzését.

A 17. század Hollandiájában játszódó történetet az írónő csak kitalálta, Vermeer egyik leghíresebb festménye körül. Ügyesen adagolja a kitalációt és a kevéske valóságot, ami hitelessé tünteti a művet.
Érdekes bepillantani az akkori emberek mindennapi életébe, és Griet a szolgálólány által megismerhetjük a 17. századi háztartások életét. A történet két meg nem értett emberről szól. A szolgálólány, aki okos, csak belekényszerült a szolgálói szerepbe, a festő, akitől azt várják, hogy minél több képet fessen, de senki nem érti meg az érzékeny művészlelkét. A két embert a színek, a művészet hozza össze.

Ebben a könyvben senki ne várjon nagy fordulatokat, izgalmakat. Ez a könyv maga a nyugalom, ez a felszín, de alatta hatalmas érzelmek kavarognak. Griet és Vermeer érzelmei. Itt nem lehet beszélni egyszerűen szerelemről, több annál! Hiszen Vermeer teljesen másként éli át a szerelmet hiszen Ő egy művész. Itt Griet csak egy pillangó lehet, aki megégeti a szárnyait, és teljesen egyedül maradva odamegy, ahol tényleg igazán szeretik.

Teljesen elbűvölt a regény!!! Már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, de csak most sikerült. Minden sorát élveztem, és nagyon jó volt, hogy Griet élete nem zárult le Vermeer-nél töltött idővel, hanem azt is megtudhattam, hogy mi lett vele később 10 év múlva.

A könyvből film is készült 2003-ban, amiben Scarlett Johansson játszotta Griet szerepét, és Colin Firth Vermeer festőt. Erről a filmről mondtak meleget és hideget is. Nekem nagyon tetszett, kitűnő választás volt a rendezőtől a két főszereplő színész. Tökéletesen játszottak, és Scarlett Johansson igazán hasonlít a festményen szereplő lányhoz.

A 10 pontos skálán nálam 10 pontot kapott a regény.

2 megjegyzés :