2012. november 22., csütörtök

Jodi Picoult: Gyere haza



Adott egy házaspár, Zoe és Max, akik gyereket akarnak. A sors közbeszólt, és többszöri próbálkozás ellenére is nem sikerült élő gyermeket kihordani és megszülni. Ebben az embert próbáló helyzetben Max teljesen összetörik, és feladja azt a reményt, hogy lehet gyereke. Nem tud támaszt nyújtani a feleségének, nem akar több orvosi kezelésre menni. Egyetlen kiutat lát az életében, a válást. 

Zoe nem érti a férje választását, Ő még tovább akar próbálkozni, hiszen három megtermékenyített, lefagyasztott petesejt várja őket. A válás, mint derült égből a villámcsapás éri, és megpróbál új életet kezdeni a férje nélkül. Segítségére egy újdonsült barátnő siet, Vanessa.  A kezdeti barátságból észrevétlenül szerelem alakul ki. 

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Az első néhány fejezetet őrült nehezen olvastam, mert folyamatosan elöntött a személyes érzéseim, tapasztalataim az elveszített baba miatt. Le kellett tennem a könyvet, mert nem bírtam elviselni a fájdalmat, Zoe és a saját fájdalmamat. Még így is nagyon megrázott, hogy Istennek hála nekem végül lett gyermekem. Ekkor éreztem azt, hogy ezt a könyvet nekem írták.

Ahogy Picoult-tól megszokhattuk mindhárom főszereplő szemével látjuk a cselekményt, és olyan társadalmi problémát boncolgat, amit nagyon nehéz szerintem megoldani. Számomra egy kicsit túl sok volt az, hogy Max fanatikus vallásosságba menekül. A hagyományos család legfőbb szószólójának nem egy minden eszközt bevető vallási szektának kell lenni. Ahogy haladtam a történetben, úgy kezdtem nem érteni, hogy akkor most boldog vagy nem boldog volt a házasság. Max figurája egyre ellenszenvesebbé vált számomra, de Zoe-val sem tudtam tovább azonosulni. Azt is mondhatnám, hogy számomra a könyv szereplői átlagosak nem kiemelkedők, laposak. Pedig maga a feldolgozott probléma tökéletes választás volt az írónőnek, hiszen erről a témáról mindenkinek van véleménye. 

Nem lett a kedvenc Jodi Picoult könyvem a Gyere haza, pedig az írónő a megszokott módon írta meg a regényét. Talán azért sem lett a kedvencem, mert most már valami újat várok tőle, de még mindig a régi. Ettől eltekintve ez egy igazi Picoult könyv, amit még megfűszerezz az a lehetőség, hogy zenét is hallgathatunk olvasása közben. A kiadónál le lehet tölteni a könyvben szereplő zenéket. Igazán ötletes, és segítségével az érzelmek csak úgy elárasztják az olvasót.
8/10

2012. november 7., szerda

Gyerekkönyvek

A kislányom 2,5 éves volt, amikor először írtam a gyerekkönyvekről egy kis szösszenetet. Azóta eltelt néhány év, a gyerkőc most már 6,5 éves. A mese vásárlási lázam semmit sem változott, ebből kifolyólag lassan új könyvespolcot kell vennünk a gyerekszobába. Nem lenne ezzel semmi baj, de valahogy a kislányomat nem hatja meg a dolog, azt is mondhatnám, hogy abszolút favorit kedvenc mesesorozat mellé teljesen mindegy hogy mit veszek.
Na akkor nézzük nekünk mi tetszik, vagy kevésbé tetszik:

1. Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő

Már a régebbi posztban is jeleztem, hogy a kislányom teljesen belebolondult a 3 gyerek történeteibe. Nem árulok zsákbamacskát, Macusnál ez az abszolút kedvenc sorozat. Még mindig! Amivel régebben semmi bajom nem volt, de tavaly óta van. Tényleg aranyos, kedves, a gyerekeknek fontos dolgokról szóló mesécskéket olvashatunk benne, de én úgy éreztem, hogy egy 5 éves lánynak már "komolyabb", hosszabb, nem annyira szájbarágós (elnézést) meséket kell olvasni. Ebből kifolyólag tudatosan mellőztem az Anna, Peti és Gergő történeteket az esti olvasáskor. Eleinte elég nehezen ment, de később rájött a gyerkőc arra, hogy anya annyira már nem szereti ezeket a meséket, és Ő sem kérte idővel. Én szárnyaltam, mert szerintem jobbnál jobb meséket ismertettem meg a gyerekkel. De idővel azt vettem észre, hogy igazi kedvenc mese nem alakul ki Macusnál, vannak olyan történetek amiket szeret, illetve vannak olyanok amiket kevésbé, és ne felejtkezzek meg azokról sem, amiket kategorikusan elutasít.
Miközben egyre görcsösebben próbáltam új mesékkel megismertetni, rájöttem arra, hogy vissza kell térnem a NAGY kedvenchez, ha azt akarom, hogy az esti mesék igazi esti mesék legyenek.

2. A nagy meséskönyvem




Egyszer egy élelmiszerboltban járva belebotlottam ebbe a meséskönyvbe, ahol a Grimm fivérek 10 meséje található. Annyira olcsó volt, hogy nem akartam hinni a szememnek. Persze azonnal betettem a kosaramba, és egyáltalán nem csalódtam a könyvben.
A Grimm meséket nem kell bemutatnom, több generáció nőtt fel rajtuk. Engem a mai napig elvarázsolnak a történetek, és sokkal jobban tetszenek, mint az átdolgozott Disney-s mesék. Macus sincs ezzel másként. A szép rajzok és a viszonylag nem hosszú mesék teljesen lekötik a figyelmét, miközben megismeri a klasszikus mese varázsát. Szerintem egyetlen gyerekpolcról sem hiányozhat a Grimm fivérek meséi!

3. Finy Petra: Maja tizenkét babája

Amikor belelapoztam a mesekönyvbe, és megláttam Szegedi Katalin rajzait, teljesen elámultam és azonnal beleszerettem a könyvbe. Maga a történet pedig megerősített abban, hogy jól tettem amikor a gyerkőc polcára megvettem.
Maja egy babák nélkül élő kislány, de a nagymamájánál megismerkedik a nagymamája 12 db elhanyagolt, mérges babáival. A kislány ki akarja engesztelni a babákat, és meg akarja ismerni őket. A különböző nációjú, és tulajdonságú babák történetei érdekesek, és még egy kis izgalmat is belevitt a cselekménybe az írónő, ami az én lányomnak már kevésbé tetszik, talán azért mert az "akció" hosszúra nyúlt, és annyira nem köti le az embert. Tényleg egy igazán igényes könyvet vehetünk a kezünkbe, és a hatéves lányom teljesen azonosulni tudott a szintén hatéves Majával.


4. Pom Pom meséi

Hogy kicsoda Pom Pom? Egy kedves kis szőrpamacs a faágon, ahol mindennap várja Picurt, hogy elkísérhesse az iskolába. Miközben ül Picur fején, egyre csak mesél, és a meséiben különböző lények jelennek meg, mint pl. Festéktüsszentő Hapci Benő vagy Gombóc Artúr. Gyerekkorom egyik kedvenc meséjéről van szó, az én generációm ezen a mesén nőtt fel. Sajdik Ferenc rajzai tökéletesen megvalósítják Csukás István gondolatait.
Látom a lányom arcát, ahogy a rajzokat nézegeti, miközben megismerkedik Pom Pom világával, ahol még egy kiöregedett sárkánynak is van helye. Talán nem az összes mese tetszik neki, de jó néhány igen. Nálunk a cél a teljes sorozat. ;-)


Sajnos vannak olyan mesekönyvek is, amik egyáltalán nem tetszenek Macusnak. Ilyen Both Gabitól a Hintarabló. Nem tudtam végigolvasni neki, számára unalmas. Érdekes, mert szerintem nem rossz kis mesekönyv. 
De ugyanilyen csalódás volt a lányomnak Berg Judittól a Tündér a biciklin, ami a Panka és Csiribí sorozatának 2. kötete. Az elsőt rendszeres olvasom neki, szereti a kis tündéreket, de valahogy a második részt nem kedveli.
Máté Angi nagyszerű és csodálatos könyve a Volt egyszer egy az én kedvencem. Macus nem szereti, túl gyerek még hozzá. Nem tudja értékelni az írónő csodálatos mondatait, meseszövését. Remélem néhány év múlva nála is a nagy kedvencek közé sorolódik.

Írhatnék még nagyon sok mesekönyvről, de azt hiszem akkor ez a poszt végtelen lenne. A célom az, hogy Macus minél több mesével megismerkedjen, és amikor már olvasni fog tudni, velem együtt kuporodjon a fotelba egy jó könyvvel a kezében.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...