Szilveszter

Nincsenek megjegyzések





Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek!!!

Nincsenek megjegyzések :

Ez + az (avagy összefoglalok)

5 megjegyzés
Eltelt egy év, és a folyamatos ígérgetések ellenére nem nagyon születnek több posztok az előző évekhez képest. Foghatnám időhiányra (amint tettem már), de az igazság az, hogy sokszor a lustaság miatt nem írom meg az érzéseimet. Így az ígérgetés helyett jövőre bevezetem azt, hogy legalább röviden elmondom a véleményem az olvasott könyvről, és valószínűleg néhány regényről hosszabb írások is fognak születni, ahogy idáig is. 

Meg kell említenem egy fontos eseményt ebből az évből. A virtuális világból foghatóvá vált néhány molyos barát, aminek tényleg nagyon örülök. Olyan jó, amikor az embert hasonló beállítottságú barátok veszik körül. Köszönöm Nektek!

Idén is sikerült teljesítenem Lobo által meghirdetett 2012-es várólista csökkentést. Sőt! Már novemberben végeztem a 12 db kiválasztott könyvvel, nem úgy mint tavaly, amikor az utolsó napokban is "kötelező" regényt faltam.
Mégis idén nem jelentkeztem az új várólista csökkentésre. Azt hiszem a sikeres 2011-es és a 2012-es teljesítés után, én már kellően bebizonyítottam, hogy ha kell akkor választok, és lesz ami lesz kiolvasom! ;-)

Egyébként a Molyon persze több kihívásra is jelentkeztem, ami miatt ismételten beindult a kényszeres megfelelésem, és néha elég nyögvenyelősen haladtam néhány könyvvel. Ezért fogadom meg most azt is, hogy én 2013-ban csak olyan kihívásra jelentkezem ami épp az olvasott könyvhöz kapcsolódik. Az előbb említett kényszeres megfelelés miatt nincs nem teljesített kihívásom, és bízom benne, hogy nem is lesz. :-)

Nos, ha azt mondom, hogy a lakás most már tényleg kicsi a könyvekhez, akkor nem túlzok. Érthetően a férjem mostanában szúrósan néz rám, ha ismételten könyvvel érkezek haza. Akkor sem enyhül, ha a gyereknek hozom, mert már az Ő szobájában is túl sok a könyv. Pedig azok a gyerkőc könyvei. Én azt mondom Isten tartsa meg a jó szokásomat jövőre is, és ne számoljon utána a férjem, hogy valójában mennyi az annyi.

Sajnos idén csak 87 db könyvet olvastam, amiből 14 db magyar szerzőtől volt. Ez a szám már nagyobb, mint a tavalyi, de egyébként meg kevés. 
Idén talán legjobban a következő könyvek tetszettek: 
Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel
                                  Új nap virrad
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

Szerencsére 2012-ben kevés olyan regényt olvastam, ami nem tetszett. Azt is mondhatnám, hogy jól választottam őket. 

Mit is írhatnék még...Legalább ugyanennyi könyvet szeretnék elolvasni 2013-ban is, és remélem még több számomra ismeretlen szerző műveivel megismerkedhetek!

5 megjegyzés :

Ilona Andrews: Mágikus találkozás (Világok peremén 1.)

Nincsenek megjegyzések
Be kell vallanom, hogy eszemben sem volt a szerzőpáros regényét elolvasni, de Shanara posztja a könyvről meggyőzött. Az első oldal elolvasása után az állam leesett, és éreztem, hogy ez a regény nekem nagyon bejön.

Érdekes világot ismerhetünk meg, van ugye a Töredék, ahol az egyszerű emberek élnek, van a Mágia, ahol nagyhatalmú mágus családok uralkodnak szigorú szabályok szerint, és van a Perem, ami a két világ között húzódik meg, itt az emberek gyengén, de rendelkeznek mágiával. A főszereplő Rose Peremben él két testvérével együtt, aki valami úton-módon nagyobb mágiával rendelkezik, mint itt szokás. Ez eléggé megnehezíti a dolgát, pedig amúgy sem egyszerű az élete, hiszen neki kell eltartani két kiskorú öccsét. Miközben Rose küszködik a szegénységgel, és a hatalmát kihasználni akaró férfiakkal, a Peremben valami sötét dolog történik, és megjelenik egy Mágia-beli férfi is, Declan, aki nem elég, hogy szívdöglesztő férfi, de valami miatt Rose mellé akar kerülni.

Az a hihetetlen, hogy a látszólag unalomig ismételt sztori milyen izgalmas, és mennyire az olvasó szívébe kerülnek a szereplők. Ráadásul a szerzőpáros (igen, valójában egy házaspárról van szó, ők írták a könyvet) humora megnevetteti az embert, a cselekmény így sokkal vonzóbb lesz. Bevallom Declan mellett nem lehet vélemény nélkül elmenni. A könyv elején egy arrogáns Mágiából érkezett nemesként ismerhettük meg, de már akkor is jókat lehetett derülni Rose és Declan szópárbajain. Később pedig Ő lett az igazi FÉRFI, helyes, okos, jó humora van, és a szeretett nőért bármit megtenne. Ki nem szeretne egy ilyen férfi oldalán lenni??

Perem megmentése szinte lehetetlennek tűnik, és ennek következményeként izgalmas csaták jelennek meg a lelki szemeink előtt. Bár a két főhős között forr a levegő, szerencsére nem pakolták tele a könyvet szex jelenetekkel. 
Összegezve azt mondhatom, hogy szerencsém volt amiért felfigyeltem erre a regényre. Könnyen olvasható, izgalmas, és én elkötelezett híve lettem Perem világának.
10/10

Nincsenek megjegyzések :

Karácsony

Nincsenek megjegyzések





Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok!
Remélem a fa alatt mindenki megtalálta a kívánt könyveit! ;-)

Nincsenek megjegyzések :

P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

2 megjegyzés
Szerintem minden Austen rajongó felkapja a fejét, mint egy vadászkutya amikor szimatot kap, hogy óh igen, a Büszkeség és balítélet szereplői visszatérnek.
Amint elolvastam az Ekultúra cikkét a könyvről, azonnal az online rendelés gyorsaságát kihasználva megvettem a könyvet. Bevallom félve vettem a kezembe, mert idáig nekem a folytatások (mármint az Austen regények folytatásai) nem nagyon tetszettek. De a fülszöveg kellően megnyugtatott.

Hat év múlva találkozhatunk Elizabeth és Darcy személyével, akik boldog házasságban élnek Pemberlyben két gyönyörű kisfiúkkal egyetemben. Elizabeth méltó társa Darcynak, megfelelően és tökéletesen látja el feladatát, most is egy fontos munka kellős közepén van, szervezi az évenként megrendezésre kerülő Lady Anne bált. A bál előestéjén már a Bingley házaspár is házban tartózkodik, csakúgy ahogy Fitzwilliam ezredes és a fiatal ügyvéd Henry Alvestone is. A meghitt, családias estét egy vadul billegő cséza zavarja meg, amiből Mrs. Wickham száll ki hisztérikus állapotban. Állítása szerint férjét meggyilkolták. A férfiak felkerekednek, hogy kiderítsék a rejtélyt. Az erdőben meg is találják Wickhamet véresen, amint halott Denny barátjára borulva zokog. Kedvenc könyvem hősei egy rejtély kellős közepén állnak, amit meg kell oldaniuk.

A regény első részében egy összefoglalót olvashattam, az írónő összefoglalja röviden a Büszkeség és balítélet cselekményét. Ezzel a gesztussal azok az olvasók is érteni fogják a történetet, akik nem olvasták Austen regényét. A rajongók pedig ráhangolódhatnak a könyv világára. Én szinte repültem a 18. század végére, 19. század elejére. A lelki szemeim előtt lepergett az előzmény, és kellőképp izgatottan vártam a folytatást. 
Azt kell mondanom, hogy P. D. James tökéletesen elkapta az austen-i hangulatot. Kitalált története tökéletesen illeszkedik a Büszkeség és balítélet világába. 

A krimi szál egyszerű, itt nem is az a lényeg, hogy halomra gyilkoljon a tettes, hanem hogy bemutassa az 1800-as évek bírósági tárgyalását. Láthatjuk hogyan épül fel az angol jogrendszer, milyen hibái voltak.
Persze nem lenne jó a könyv, ha nem lenne benne legalább egy csavar, ami után az olvasó elismerően mosolyog, és gratulál az írónőnek, hogy anélkül, hogy változtatna a szereplők megszokott jellemén, kellően izgalmas könyvet tudott írni.
Nálam az 1 pont levonást csak azért kapta a regény, mert néha túlzásnak tartottam Darcy és Elizabeth érzéseinek folyamatos ismétlését a könyv elején. Szerencsére később az írónő már érzékeli, hogy az olvasók teljesen tisztában vannak a szereplőkkel, valószínűleg azért veszik meg ezt a regényt, hogy a hőn szeretett karaktereket újra láthassák.

Minden egyes sorát élveztem a regénynek. Könnyed, olvasmányos és engedhessék meg nekem az, hogy minden Austen rajongónak ajánljam.
9/10

2 megjegyzés :

Kathleen Grissom: Tölgyfa a dombtetőn

Nincsenek megjegyzések
A hétesztendős ír Lavinia teljesen összezavarodva szülei halála miatt, amnéziában szenvedve egy virginiai dohányültetvényre kerül. Szegény lányként a konyhában szolgál, ahol együtt él a házban élő rabszolgákkal. Nehezen megszokja a közösséget és az új helyzetet, szoros kötelék alakul ki közte és azzal a  rabszolgacsaláddal, akik befogadják a  fehér kislányt.
Nem sokáig tud maradni a fogadott családjával, mert a bőrszíne miatt a dohányültetvény asszonyának a testvére magával viszi. A lány élete egy csapásra megváltozik, szolgából úri kisasszony lesz, de Lavinia álma nem más, mint hogy viszontlássa az ültetvényt és a régi fogadott családját. Sikerül megvalósítani az álmát, de érzelmei miatt képtelen felfogni, hogy Ő és a rabszolgák között milyen nagy szakadék tátong.

Dél világa nekem egyenlő az Elfújta a széllel, hatalmas ültetvények, gyönyörű kisasszonyok izgalmas ruhákkal, fess úriemberek akik szeretnek bókolni, és mosolyogva fogadják még azt is, ha a kártyán elveszítenek mindent.  Miközben ezek a képek peregnek a szemeim előtt, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy kik tartották fönt a gazdaságokat. Egyáltalán milyen életük lehetett a rabszolgáknak?? Nagyon sok könyv született a rabszolgaságról, de ebben a regényben egy fehér kislány szemével látjuk az életüket. Szinte egy új világ tárult elém, ahogy a szolgák életét megismerhettem. Megható amikor az összetartásukról olvashattam, és a hűségükről, amikor bármi áron is megvédték a szeretett gazda gyerekeit, tulajdonát. Lavinia ebben a közegben nő fel, ahol a munka becsület, ahol a világ annyira más mint ahonnan érkezett. Tele titkokkal és kérdésekkel, amit nem mer feltenni senkinek. Magába fojtja, és ezzel akaratlanul a sorsa ellen vét.

A regényben a szereplők jól kidolgozottak, a jók szerethetők és a rosszak tényleges gyűlöletet váltanak ki az olvasóból. Mélységesen sajnáltam a ház úrnőjét, aki elfutva a gond elől az ópium bűvöletébe kerül. Legjobban Papát és Mamát kedveltem meg. Az Ő szeretetük elűzte a gondokat, az írónő a figurájukkal  méltó emléket állított a rabszolgáknak.
A borító nekem nagyon tetszik. Minden rajta van ami számít a könyvben. Bár a borítón szereplő mondat "A gyűlölet vagy a szeretet a hatalmasabb erő?" számomra hatásvadász szöveg. 
Nagyon tetszett a könyv, a hangulata azonnal megfogja az olvasót. Igazán érdemes elolvasni.
10/10

Nincsenek megjegyzések :