2013. február 25., hétfő

Stephenie Meyer: A burok

Majd 4 évvel ezelőtt olvastam először ezt a könyvet, és bevallom a film miatt újra elővettem. 
A burok az a Meyer regény számomra, ami az írónő könyvei közül tényleg tetszik. Kíváncsi voltam, hogy változik-e majd a véleményem a történetről, hiszen az évek során sajnos elég sok mindent elfelejtettem a cselekményből.

Ismét azt tapasztaltam, hogy a regény az első oldalaktól fogva magához kötött. Nem sok szabadidővel rendelkezek mostanság, de ezért a könyvért képes voltam a hullafáradságomat mellőzni, és akár hajnalig is olvasni. Az alaptörténet egyszerű, és valljuk be nagyon sokszor megírt történet. 
A Földet idegenek foglalják el, az úgynevezett Lelkek, akik megszállják az embereket és a tudatukat teljesen kitörlik vagy háttérbe szorítják. Vándor, az egyik öreg Lélek, a lázadó Melanie testét kapja meg, és meglepődve tapasztalja, hogy a test nem üres, még  benne van az  előző "gazdája", aki ráadásul még beszél is hozzá. Melanie emlékei hihetetlen dolgokat művel Vándorral. Önkéntelenül beleszeret az emberlány szerelmébe, és anyai érzéseket táplál a lány öccse iránt is. Mire észbe kap, már a sivatagban gyalogol étlen-szomjan, és abban reménykedik, hogy valahogy megtalálja élve és épen őket.

Mivel másodszor olvastam a könyvet, ezért nem ért váratlanul az, hogy a Lelkek világa számomra ellentmondásba kerül az életfilozófiájukkal, azaz legyünk békések, tiszteljük és segítsük egymást. Miközben bolygókat hódítanak meg, életeket vesznek el. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplő Vándor által elmesélt planéták és élőlények annyira gyerekesek. Nekem legalábbis azok. Viszont ha ezektől elvonatkoztattam, akkor érzelmekkel teli regényt kaptam. Szinte vibrálnak a sorok a szereplők érzelmeitől, és akaratlanul az olvasó átéli ezeket. Talán ezért lesz ez a könyv letehetetlen. Annyira hús-vér emberekkel dolgozik, hogy érezzük az illatukat, erejüket, mérgüket, kétségbeesésüket, ragaszkodásukat és legfőképp a hitüket!!!

Igazából egyetlenegy ellenszenves szereplő sincs ebben a történetben, hiszen a könyv végén még a Hajtónak is meg lehet bocsátani. A főszereplők jól kidolgozottak, mindegyik egy-egy személyiség. Bevallom Jeb bácsit elfogadnám én is nagybácsinak. Szerettem az öreg stílusát, ahogy mindent kitalált, helyére rakott. De ugyanígy a kedvencemmé vált Doki és Ian is. 

Aki igazi kalandos, akciódús történetet vár valószínűleg csalódni fog. Mint azok is, akik sci-fire számítanak. Valójában romantikus könyvet vehetünk a kezünkbe egy kis sci-fivel megdúsítva. Engem néhol kifejezetten zavart az írónőnek az egyszerű fantáziája. Azt hiszem a Lelkek gyógyszer elnevezésitől kaptam az egyik legnagyobb sokkot, de akár beszélhetnék a már említett más bolygók lényeiről is. Ettől eltekintve nekem tényleg tetszett a történet, és nagyon várom már a filmet is.

A régebbi olvasásomról a bejegyzésem itt található: http://konyvekes.blogspot.hu/2009/06/stephenie-meyer-burok.html
8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 520 oldal

2013. február 11., hétfő

2013. február 3., vasárnap

On Sai: Calderon avagy hullajelölt kerestetik

Szerintem kevés ember van aki nem kapja fel a fejét a könyv címe láttán. Ráadásul a borító is elég tetszetős ahhoz, hogy gondolkodás nélkül a kosárban teremjen, az meg csak hab a tortán, hogy elvileg sci-firől lenne szó. 

Calderon egy igazi főnemes, aki elvileg nem dolgozhat, de mit csináljon akkor amikor a felesége meghalt, és Ő képtelen öngyilkos lenni. Na nem az elszántsággal van baj, hanem állandóan megzavarják az öngyilkosság közben. Miközben vergődik attól a tudattól, hogy még mindig él, volt anyósa felhívja arra a figyelmét, hogy az anyagilag teljesen leégett Calderon temetési költségeit nem tudja majd állni. Persze ilyenkor egy igazi Úr megpróbálja előteremteni a temetéshez szükséges összeget, így jelentkezik másodkapitánynak egy hajóra. Csak épp kapitány lesz egy rombolón, úgy hogy valójában el sem tudja vezetni. Egyáltalán mi folyik itt az űrben, illetve a hajón?? Calderon egy Játszma kellős közepén találja magát egy igazán csinos, fiatal japán kadétlánnyal.

Be kell vallanom, hogy Calderon alakja az első néhány oldalon engem zavart. A folyamatos nyavalygása idegesített, de aztán ahogy haladtam előre a történetben, úgy bontakozott ki a humora, szarkazmusa. Kis idő múlva imádtam azokat a részeket amikor valakivel beszélgetett, mert olyan jó volt olvasni és nevetni rajta. Ebben a történetben igazán szerethetők a szereplők. Calderon tipikusan hölgyeknek írt főszereplő, az elején még kevésbé férfias, de később tipikus hősi szerepben találhatjuk. Van itt kérem szépen űrben játszódó csaták, nemesi bálok, azaz igazán színpompás helyszíneket talált ki az írónő. Hiába a különböző látszólag nem összeillő helyszínek, mégis maga a cselekmény így lesz teljes, és az olvasó egyáltalán nem zavarodik össze.

Nagyon jól szórakoztam a könyv olvasása közben, és azt sajnáltam, hogy olyan hamar végett ért. Amit még jobban sajnáltam az az, hogy valójában ez egy romantikus regény, és nem sci-fi. Pedig az írónő egy igazán ígéretes világot épített fel nekünk, csak az a baj, hogy a cselekmény során csak épp érinti ezt. Pedig engem tényleg érdekelne a Házak, a császár egyáltalán az a világ amiben játszódik a könyv. Remélem a folytatásban már több mindent megtudhatok ezekről.
8/10
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...