2014. június 23., hétfő

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Ismét egy érzékeny témát boncolgat az írónő, de ezt már a Picoult fanok megszokhatták. Szülőként és volt tiniként még jobban érdekelt a könyv, mert az öngyilkosság, sőt a gyermekünk öngyilkossága valami brutálisan sokkoló. 

Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk
Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.

Ebben a történetben nem az egyszerű igazságot keressük, hiszen az már az első lapokon egyértelművé válik, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mik azok a momentumok, amik átlökik az embert az élet választóvonalán. A múlt és a jelen váltakozva jelenik meg, és ahogy haladunk az olvasással, úgy bontakozik ki előttünk a két család és a két gyermek élete. Bevallom volt egy rész ami nálam kiverte a biztosítékot, Emmel történik valami még kislányként, és egyáltalán nem derül ki semmi, de semmi a történtekből. Elgondolkoztató, hogy szülőként milyen nagy nyomást gyakorlunk a gyerekeinkre, vágyainkat kivetítjük rájuk, bele se gondolunk abba, hogy mi van ha Ő nem is akarja. Egyáltalán milyen a jó szülő????
Igazából az írónő sem adja meg a választ, nem is lehet erre a kérdésre egyszerűen válaszolni. A Hart és a Gold család úgy gondolja, hogy ők jó szülők. Odafigyelnek a gyerekeikre, jómódúak ezért megadnak a gyerekeknek majdnem mindent, és szerető légkör veszi őket körben. Ennyi elég?? Vagy még kell valami más is?? 

Hiába tudjuk a végkimenetelt mégis izgalmas könyvről van szó. Lassanként tárul az olvasó elé a teljes cselekmény, és a regény végére Emily döntését is megérthetjük...vagy mégsem. Én legalábbis nem értettem meg. Igazából nekem nem volt szimpatikus Emily karaktere, bármennyire is szeretném belemagyarázni a megfelelési kényszert is a választásába. Ebből kifolyólag a szüleivel sem tudtam kibékülni, főleg az anyjával. Chris alakja sajnálatot keltett bennem, Ő az igazi nagy vesztes. Az édesanyja a tipikus anyatigris figura, aki a gyermekéért mindent de mindent megtenne. Tetszett a vibráló egyénisége, és bármennyire is összeroskadt az ügy miatt, mégis megpróbált valamit tenni a fiáért.

Az írónő most is az érzelmekre fektette a hangsúlyt, na meg a családokra, akiknek el kell viselni az elviselhetetlent. Már amennyire tudják, Picoult szinte pőrére vetkőzteti az olvasó előtt a szereplőit, de nem tudom hibáztatni őket. Nem lehetünk tökéletesek, és nem láthatjuk a cselekedeteinknek a következményeit. Összességében az írónő megint elérte amit akart. Kiolvasása után az ember agyában zakatol a cselekmény, újra értelmezi, és meg szeretné változtatni Emily döntését. Nem lehet vélemény nélkül visszatenni a polcra a könyvet. Tetszett mert felkavart, mert anya vagyok, mert egyszerűen jó.
9/10

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 560 oldal
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...