Donald McCaig: Rhett Butler

10 megjegyzés

Talán kilenc éves lehettem, amikor anyukámék elvittek a moziba megnézni az Elfújta a szél című filmet. Tátott szájjal bámultam a vásznat, és dühös voltam, amikor szünetet tartottak, mert két részben vetítették a filmet. Még mai napig emlékszek arra a kellemes borzongásra, amit a film alatt éreztem. Örökre szívembe zártam a főszereplőket, illetve az azokat játszó színészeket. Én nem tudom más színészekkel elképzelni a filmet. A könyvet csak később tudtam elolvasni, és sokkal jobban tetszett mint a film. De a lelki szemeim előtt a regény szereplői a hús-vér színészekkel összefonódtak.

Szerintem Rhett Butler a nők többségének az igazi férfiideált jelenti. A jóképű, magas kalandor, akinek a szíve aranyból van, és bármit megtenne a szeretett nőért. Ilyen férfit várnak a lányok az álmaikban. Nagyon megörültem amikor megláttam, hogy megvehető nálunk Donald McCaig könyve Rhett Butler-ről (megjegyzem az eredeti cím: Rhett Butler's People), talán többet megtudhatok a titokzatos férfiról.

A boldog kezdés után hamar elment a kedvem, mert az első oldalaktól kezdve az író közel sem jut ahhoz a hangulathoz, stílushoz, amit Margaret Mitchellnek sikerült létrehoznia. Az Elfújta a szél nem(csak) romantikus regény, hanem hűen ábrázolja az akkori történelmet is. Donald McCaig ezt szerette volna folytatni, de csak egy ömlesztett történelmi eseményeket kapunk, zavaróan sok névvel és helyszínnel. Talán, ha amerikai lennék akkor tudnám ki kicsoda, de egy egyszerű magyar olvasóként, aki bár szereti a történelmet, de nem fújja kívülről az amerikai polgárháború hőseinek a nevét.

Sajnos a magyar cím becsapós, az angol, azaz Rhett Butler népe sokkal találóbb, mert ebben a regényben nemcsak Rhett a főszereplő, hanem a hozzá közel álló személyek is. Ezzel sincs semmi baj, de valahogy Rhett alakja így nincs teljesen kidolgozva, akkor kap valami "rhett-eset", amikor találkozik Scarlett-tel, vagyis a két regény találkozik. Onnantól kezdve a másik oldalról látjuk a már jól ismert történetet, de elég vérszegényen. Folyamatosan vissza-visszanyúltam a régi emlékeimhez, hogy élvezhetőbbé tegyem ezt a regényt. Nem sikerült, ezért több hónapba telt elolvasnom, mert folyton letettem. Persze az utolsó 100 oldalt már ismét senki sem ismeri. Így egy kicsit feléledtem, és be tudtam nagy nehezen fejezni.

Összegezve: Csalódtam a könyvbe, Rhett Butlert nem sikerült igazán megismernem, idegesített az egész. Nem hiszem, hogy nagyon sokan elolvasnák ezt a regényt.

10 megjegyzés :

Kreatív díj

Nincsenek megjegyzések

Egy díjat kaptam Heloise-tól, még egyszer köszönöm szépen! Elvileg 5 embert kellene megneveznem, de szerintem ez a díj is körbement a bloggerek között. Ezért én ezt most kihagyom, bocsi.

Nincsenek megjegyzések :

Jókai Mór

2 megjegyzés






Emlékszem gyerekkoromban apukám egy évben többször is olvasott Jókai regényt, volt hogy 1 könyvet többször is. Kedvelte a stílusát, és ahogy "megkomolyodtam" én is a varázsa alá kerültem. Bár nem olvastam az összes regényét, és van néhány ami nem tetszett, mégis a kedvenc íróim között van Jókai Mór. Ő egy igazi mesemondó volt. Jó olvasni a régies mondatokat, és néha túl sokat foglalkozik a számomra nem fontos mellékszálakkal (mint Hugo), de ettől eltekintve is élvezetesen, azt is mondhatnám, hogy ízesen ír.

Ezért örültem, hogy Balatonfüreden a felújított Jókai villát láthattam. Visszarepültem Jókai korában (a terített asztal is segített) és fel-felujjongtam, amikor számomra fontos apró emlékeket láttam. Teljesen elvarázsolva léptem ki a villából, bár több ilyen múzeumot látogathatnánk!!!!!

2 megjegyzés :

Lisa See: Sanghaji lányok

7 megjegyzés
Ismét egy Lisa See könyvet vehettem a kezembe. Le kell szögeznem, hogy én elfogult vagyok az írónővel!!! Egyszerűen szeretem olvasni a regényeit, azt ahogy elém tárja a kínai kultúrát, megismerteti velünk a "sárga" emberek mindennapjait.

Sanghajban él egy testvérpár, Pearl (aki elmeséli a történetet) és May. Aránylag gazdagságban élnek, mígnem apjuk elveszíti a vagyonát, és kénytelenek férjhez menni Amerikában élő kínai férfiakhoz. De mielőtt a férjeik után mennének Amerikába, Sanghajt lebombázzák a Japának, és a lányoknak az anyukkal együtt menekülniük kell. Csak nehezen, és megtörten tudnak Los Angelesbe érkezni, de ott sem lesz könnyebb az életük. Csalódás, kemény munka vár rájuk...

Lisa See mesterien tudja leírni/elmesélni a női szenvedést. Hiszen a lányok szenvedése a kényszer házassággal kezdődik. El sem tudom képzelni milyen érzés, amikor bemászol egy számodra teljesen ismeretlen férfi ágyába, kiszolgálod, és még tisztelned is kell!!! Pearl az idősebb testvér, aki megpróbálja védeni a húgát, akinek egyszerű álmai vannak, hozzámenni a szeretet férfihoz, családot alapítani. Ebbe szól bele az apja, illetve a háború. May igazi lázadó típus, a belevaló vagány, de valójában lelki szegénységben él, kicsinyes vágyai hajtják előre. Egy háború szörnyű, de egy nőnek a legrosszabb. Mert a gyerekeknek is van esélyük megúszni az erőszakot, de egy nő védtelen, és a barbár/ösztönös/állati világból hozott brutalitásnak az áldozata a nő, még a mai napig is. Nagymamám sokat mesélt az orosz katonákról, arról hogy kellett a nővéreit bújtatni, hogy állt ki dédapám a lányokért, vállalva a főbelövést is. Azt hiszem See nem tudta volna jobban ábrázolni az anyai szeretet, mint ahogy tette.

Persze a megpróbáltatások Amerikában is folytatódnak. A faji előítélet olyan nagy, hogy az állatszámba nézett színeseknek esélyük sincs normális életet élni. Tetszik, ahogy az írónő bemutatja, milyen nehéz lehetett az akkori (talán a mostaniaknak is) kínaiknak megőrizni a kultúrájukat. Ők maguk sem tudták, hogy mit csináljanak, teljesen amerikanizálódjanak, vagy megőrizzék a hagyományokat, felvállalva ezzel a még nagyobb ellenszenvet.

Pearl és May életét kísérhetjük végig a regény folyamán, ahol a befejezés nem happiend, nyitott marad, csak gondolhatjuk, hogy a végén minden jóra fordul. Én 10 pontot adok a regénynek!

7 megjegyzés :