Wass Albert: Eliza (...Szösszenet)

Nincsenek megjegyzések
Kedvelem Wass Albert könyveit, mert benne a dolgos, egyszerű embereknek állít emléket.

A történet Amerikában, Ohio államban játszódik a 19. században. A címszereplő Eliza egy egyszerű felszolgáló/kisegítő lány egy fogadóban. Szerelme, majd később a férje Jacob, szintén egy nagyon egyszerű bányász fiú, aki még írni és olvasni sem tud, de becsületessége és tisztessége kiemeli a többi bányász közül. Kitartásának, szorgalmának köszönhetően egyre jobban megy a fiatal párnak, olyannyira, hogy lassan az igazán tehetős családok közé tartoznak. De eközben elveszítik azt, ami talán a legfontosabb egy családnál, az egymásra figyelést.
Az olvasó szeme előtt lesz Jacob vállalkozó, és egyre gazdagabb, miközben egyre távolabb kerül attól az eszmétől, amit még fiatalként vallott. Bár becsületessége, és a munka szeretete egyáltalán nem változik, mégis egyre jobban eltávolodik a szeretteitől. Fájdalmas látni, hogy nem tud igazán "tiszta" maradni, mert őt is megfertőzi az emberi nagyzolás.

Wass Albert Ohio államba helyezte szereplőit, azokat az embereket, akik dacoltak az időjárással, a természettel, és megalkották lakhelyüket. Előbb pici falu, később már város állt a folyó partján. Munkájuk, verejtékük által az emberi civilizáció egy újabb szűz területet tört be. 
Csak azt sajnálom, hogy számomra oly kurtán lett vége ennek a regénynek. Még olvastam volna tovább a család sorsát.
8/10
Kiadó:Kráter
Kiadás éve: 2004
Terjedelem: 384 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Jennifer Clement: Elveszett lányok országa

2 megjegyzés
A Papírhattyú elolvasása után az érdeklődésem Mexikó felé irányult. Arra próbáltam keresni a választ, hogy tényleg annyira brutális a kartellek hatalma. Már régóta szemezek ezzel a könyvvel, de eddig folyamatosan csúsztattam a várólistámon. Itt volt az idő  az elolvasásához.

Ladydi egy pici faluban él Mexikóváros közelében. Ebben a falucskában nincsenek férfiak, a kemény élet elkoptatja a férjeket, sokuk a közeli USA-ba szökik illegális munkásként. Még eleinte küldenek pénzt az otthon maradt családnak, de néhány év múlva az asszonyok és a gyerekek nem hallanak többet a családfenntartóról. Így a nők kénytelenek egyedül felnevelni a gyermeküket. 
Ebben a faluban nincsenek lányok sem, azaz vannak, de az anyák fiúknak öltöztetik őket, nehogy a fekete terepjáró elrabolja ezeket a lányokat. Mert a kartell levadássza a szép nőket, akár már 12 évesen is, és ezek a lányok soha nem térnek vissza.

Ladydi és barátnői sorsát követi nyomon a regény. Ami kemény és rettegéssel teli. Ahol lyukakba bújnak a lányok a drogbárók elől, ahol holtesteket találnak a dzsungelben, ahol a helikopterek súlyosan mérgező vegyszereket szórnak a falukra. De mindeközben ezek a lányok megpróbálnak boldogok lenni, és összetartani. 

Az európai nők el sem tudják képzelni milyen az, ha kénye kedvére ki vagyunk szolgáltatva a férfiaknak. Ha rabszolgavásáron eladhatnak bennünket. Brrr... A hideg is kiráz ezektől. 
Összeszorult szívvel olvastam ezt a regényt, és csak bámulni tudtam Ladydi kitartását. Nem tudom most mi lehet Mexikóban, de reménykedem benne, hogy felszámolták ezeket a túlkapásokat.
9/10
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 264 oldal
Fordította: Mesterházi Mónika

2 megjegyzés :

Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú

3 megjegyzés
Előre le kell szögeznem, hogy ez a bejegyzés tele lesz spoilerekkel.

Néha azt érzem, hogy kell valami egyszerűbb, gyorsan olvasható regény, amin nem kell sokat agyalni. Ilyenkor veszem a kezembe a romantikus könyveket, amik kellően el tudnak szórakoztatni. Így esett a választásom a Papírhattyúra is, persze erősítette a választásomat a Molyos értékelések is. Úgy gondoltam ez a regény több lesz egy kis romantikázásnál. 

Az első oldalak elolvasása után csak örülni tudtam, hogy elkezdtem olvasni, mert tényleg izgalmas felvezetést kaptam. Végre egy olyan emberrablás, ahol a rabló nem bánik kesztyűs kézzel az áldozattal, hiszen így sokkal eredetibb cselekményt kaptam. Szóval örömmel olvastam tovább, amikor beütött a krach. Csak nem Stockholm-szindróma!!!??? Á nem, sokkal rosszabb. 

Skye egy dúsgazdag üzletember egyetlen lánya, akit egy este elrabolnak. A lány érzi, hogy valójában isteni gondviselésnek köszönheti az életét, mert nem rablásnak indult a támadás, de mégis életbe maradt. Egy hajóra kerül, ahol csak ketten vannak a rablóval együtt. A kezdeti sokk után Skye megpróbál kapcsolatot létesíteni a férfival, illetve elmenekülni. A próbálkozás katasztrófával (csonkítással) jár a lány részére, és ez megtanítja neki, hogy valójában egy igazán veszélyes emberrel hozta össze a sors. 
Skye emlékezéseinek köszönhetően lassan megismerjük a gyerekkorát, és választ kapunk arra is, kicsoda valójában a rabló. Ó csak nem, DE!!! Az agresszív, brutális férfink valójában a lány gyermekkori barátja/szerelme. 
Ezek után meglepődve olvasom (látom), hogy az érzelmek nem szűntek meg a két ember közt. Sőt!! Egyre erősebb lesz függetlenül attól, hogy egy szinte áthágatlan akadály van közöttük, ez nem más, mint a bosszú. Mind a két fél a másikat hibáztatja a múltbeli dolgokért, amiben a legnagyobb ellenség Skye apja. Elindul a szeretlek, de mégsem, mert valójában gyűlöllek. Szerencsére nem nyújtja el az írónő ezeket a részeket, hiszen  olvasóként éreztem, hogy a valódi problémát feloldani nem lehet. Aztán eljutottam a könyv azon részéhez, amit erősen ki lehetett következtetni. Kár, mert a meglepik sokkal jobban tetszenek. Természetesen ebből kifolyólag a regény vége sem okoz meglepetést. Ha csak az nem, hogy nem tudom megérteni Skye-t. Mert nőként borzasztóan irritált, hogy beleszeret egy olyan emberbe, aki bántalmazta, és még ráadásként közvetve neki köszönheti a hőn szeretett apja halálát. Persze van megbocsátás meg minden, DE könyörgöm a családját pusztította el, még azok után is, hogy együtt voltak. Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy ennyire más lehetek, mint a többi olvasó, akik szuperlatívuszokban beszéltek/írtak erről a regényről? Vagy már túl öreg vagyok, és nem értem a mai romantikát, szerelmet? Mert engem a hideg is kirázna, ha együtt kellene élnem egy olyan emberrel, mint az emberrabló Damian, függetlenül attól, hogy a kinézete isteni. 

Ebből következik, hogy a könyv olvasása közben néhányszor (sokszor) felment bennem a pumpa, és legszívesebben a fejemet a falba vertem volna, hogy ezt ne, légyszi!!!! Pedig az igazán ígéretes kezdés rendesen becsapott, kár hogy olyan amilyen. :-(
6/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 376 oldal
Fordította: Kamper Gergely

3 megjegyzés :