2015. november 30., hétfő

Katherine Webb: A fattyú (...Szösszenet)

Webb könyvei eddig mindig elvarázsoltak, ezért egy cseppet sem gondolkoztam azon, hogy ezt is fel kell tennem a várólistára.

Rachel Crofton egy jobb napokat is meglátott nevelőnő, akinek a családja leszegényedett. Már-már azt gondolta, hogy nem lesz szerencséje és vénlányként kell leélni az életét, amikor megismerkedik Richard Weekes-szel, a fiatal, jóképű borkereskedővel, aki rövid ismeretség után feleségül kéri a lányt. Rachel kapva kap az alkalmon, hiszen a szülei halottak, csakúgy mint a testvérei.
Csakhogy ez a házasság nem úgy alakul ahogy gondolta. Richard nem is olyan jómódú, és egyre többet iszik is. Ráadásul a férje pártfogójánál még az is kiderül, hogy Rachel kísértetiesen hasonlít egy rég eltűnt lányra, Alice-re. És itt kezdődnek a bonyodalmak. Ki is Alice? Miért tűnt el? Mi köze van a pártfogó fiához?

A szokásos 2 idősíkot kapjuk, csakhogy most alig néhány év a síkok közötti különbség. Ahogy Rachel megpróbálja kideríteni hogy mi történt Alice-szel, úgy tárul az olvasó elé a múlt. Azt kell mondanom, hogy ez a regény a talán legkevesebbé sikerült Webb regény. Az alaptörténet izgalmas lenne, de cselekményt túlnyújtotta az írónő. Elég hamar leesett számomra, hogy mi történhetett a lánnyal, illetve ki az aki mindezeket irányította, vagy véghezvitte. Éppen ezért egy idő után egy kicsit unalmassá vált a regény. 
A szereplőkkel nem tudtam azonosulni, habár Rachel még kedvelhető is, de Starling engem idegesített, ahogy Jonathan is. Viszont Katherine Webb szinte tökéletesen leírta, hogy mi történik a katonákkal a háborúban, hogyan vállnak áldozatokká. 
Súlyos titkokkal terhes ez a regény, mégis nem tudott megrázni. Úgy gondolom, ilyen szörnyűség előbb-utóbb kiderül, de nem ilyen késő. A szobalányok nem pletykáltak????? Könyörgöm egy kisvárosról van szó???? 
A könyv borítója viszont igazán tetszik. 
7/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 498 oldal

Az írónő korábbi művei:

2015. november 29., vasárnap

Advent - I

forrás itt
Igazából most pénteken tudtam egy nagy lélegzetet venni, előtte 3 hétig azt sem tudtam hol áll a fejem. Most kellene megpihenni, elmélkedni stb, de én pótolom az elmaradt dolgokat, mint pl. takarítás, tanulás a gyerekkel. 
Ezért van az, hogy fájó szívvel nézegetem az adventi képeket, és megint az az érzés fog el, hogy ismét nem kreatívkodtam semmit. Csodálom azokat, akik több gyerkőc mellett is képes valami szépet, egyedit alkotni. Én meg pislogok nagyokat és a túlélésre játszok.

Szóval ma van gyertyagyújtás, és ennek örömére megrendeltem J. J. Abrams - Doug Dorst: S. könyvét. ;-) 
Gyerkőc naponta számolja mennyi van még hátra a Mikulásig és Karácsonyig. Én meg hörcsögöt kezdtem játszani, folyamatosan gyűjtöm a két eseményre a dolgokat. Lassan pipálnom kellene hogy mi van, és mi nincs meg. Erről jut eszembe, fel kellene vennem a kapcsolatot azzal az illetővel, akinek én vagyok a karácsonyi angyalkája, mert megérkezett a könyve. ;-)

Nos azt hiszem eleget zizegtem már!

Boldog Adventi időszakot kívánok Mindenkinek!

2015. november 23., hétfő

Ron Rash: Serena

Igazából fogalmam sem volt mire számíthatok a könyv olvasásakor. Olyan zsákbamacska féleségeként vásároltam meg, és a fülszöveg elolvasásakor sem lettem okosabb. Gondoltam, ha a könyv címe Serena, akkor erről a nőről fog szólni a regény. Aha...de milyen nőről!!!!!

Az első oldalak elolvasásakor éreztem, hogy egy nem mindennapi nővel hozott össze a véletlen. Pemberton friss házasként érkezik vissza a feleségével Bostonból az Észak-Karolinai hegyekbe. A kis vasútállomás hamarosan egy megrázó esetnek lesz a tanúja. Pembertont nemcsak az üzlettársai várják, hanem a régi terhes szeretője, és annak az apja is. Szinte érzi az olvasó, hogy itt valami történni fog, hiszen az apa számon akarja kérni a csábítót. Mire észbe kaphattam már holtan feküdt az apa, és az újdonsült feleség bizarran, kéjesen élvezi a gyilkosságot. Na nem panaszkodhatok, itt kérem szépen nincs tesze-tosza, idegesítően naiv kislányka! Helyette egy kőkemény, számító nagyasszony lép a színre, és teszi helyre a férfiakat.

Észak-Karolina hegyein fakitermelés folyik, Pemberton és társai maximálisan elveszik a hegyek kincseit. Nem nézve, hogy milyen nagy károkat okoznak az ökoszisztémában. Csak a profit számít, a gyors gazdagodás. Ebbe a közegbe érkezik Serena, akinek nincs múltja, csak tervei. Úgy tűnik kiegészítik egymást a férj és a feleség. Érzelmektől mentesen, tökéletesen megtervezve vezeti Serena a férjét és annak vállalkozását és az embereit. A favágók hamarosan rádöbbenek arra, hogyha jót akarnak nem keresztezik az asszony útját. Pemberton lassan kifordul önmagából, szinte bábként él felesége mellett.
Miért kell Pembertonéknak keménynek lenni? Mert nemzeti parkot szeretnének létrehozni a földjeiken, amit hevesen ellenez a házaspár. Olyannyira, hogy bármire képesek ezért.
Ebben a kemény világban él Rachel, aki a történet másik szálaként jelenik meg. Ő az a bukott lány, aki megszüli a férj gyermekét. Egyedül próbál fennmaradni, életben maradni akkor, amikor már mindenki elhagyta. Nem is gondolja, hogy személye hamarosan milyen fontos lesz.

Hú, ez egy kemény történet. Serena alakját kezdetben még meg akartam érteni, magyarázatokat kerestem viselkedésére. Igazából semmit nem tudtam meg a nőről, a titokzatosság végig megmaradt. Aztán elértem egy pontra, amikor már szimplán undorodtam tőle. Emiatt Pemberton alakját sem szerettem. Eleinte mentségére mondtam, hogy nem ismeri ki a feleségét, később amikor már tudatosan rosszat cselekszik, már nem találtam mentséget. Felmentést csak Rachel miatt adtam. Igazából két ember volt számomra szimpatikus, az egyik Rachel, a másik a rendőrfőnök. Rachel a maga butuska módján egy igazi kemény nő. Olyan jég hátán is megélő típus. Többszörösen is megbűnhődik a bukása miatt, mégis fel tud állni.
A rendőrfőnök, McDowell megpróbál ebben a kiskirályok által uralkodott vidéken igaznak maradni. Ő az igazi hős, aki lelkiismeretére hallgatva, tisztességgel végzi a munkáját. 
Meg kell még említenem a favágókat, akik embertelen körülmények között, személyes épségüket kockáztatva végzik a munkájukat. Mégis ahogy megjelentek a lapokon valamilyen derűt hoztak a lelkembe, vicces bemondásaik megmosolyogtattak. És ez kellett, mert egyébként sötét fellegként terül szét ez a regény az olvasóban. Mocskos világa szétmarta a belsőmet, igazságérzetem végig háborgott. Na jó, a könyv végén megbékélt.
9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 432 oldal

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...