Jonas Hassen Khemiri: Montecore - egy párját ritkító tigris

2 megjegyzés
Adott egy fiatalember, akinek az apja tunéziai, az anyja pedig svéd. Svédországban élnek, és mi nyomon követhetjük Abbasz, a tunéziai apa, és a fia életét. Bepillantást nyerhetünk a svéd nacionalizmusba, a 80-as, 90-es évekbe.

Bevallom jó volt olvasni, hogy nemcsak kis hazánkba vannak komoly gondok az "idegenek" elfogadásában, hanem az idealizált "bezzeg" Svédországban is. Mivel a 80-as és a 90-es évek nekem is meghatározóak voltak az életemben (csupán 4 évvel vagyok öregebb az írótól), így ismerős volt minden amiről írt. A skinhead-eken keresztül a zenéken át szinte mindenben otthon voltam, csak épp a másik oldalon. Tinédzserként bele sem gondol az ember, hogy milyen könnyen ítélkezünk másokon, csupán a bőrszíne alapján. Nekem a szőkés hajammal és a kék szememmel soha nem volt ilyen problémám, sőt én abba a kategóriába tartoztam, akiket "meg kellett védeni" a bevándorlóktól. A könyvet olvasva önkéntelenül eszembe jut S. barátom, aki bőrfejű volt, és mindig elkísért bennünket, lányokat a koncertekre, nehogy valami bajunk essék. Aztán hamar elege lett a skinhead-eskedésből, mert jobb érzésű volt, mint a többiek. Később már csak anekdotázott, hogy mennyi hülyeséget csináltak.

Meg kell említenem a könyv nyelvezetét. Briliáns!!!! A történet két ember elbeszéléséből, leveleiből épül fel. Kadir, aki Jonas apjának a barátja, és maga a fiú, azaz Jonas történetei elevenednek meg a lapokon. Kadir nyelvezete az arab világot hozza elénk, mesélős, olyan metaforákat használ, hogy néha halálra nevettem magam! ;-) Jonas először egyes szám második személyben beszél, ami fura volt, de néhány lap után már megszoktam. Ő a mai modern nyelvet használja. A régi és az új, az arab és a modern svéd keveredése még jobban kihangsúlyozza a kulturális különbségeket.

Én minden olyan emberrel kötelezően elolvastatnám, akik rasszista elveket vallanak. Tanulságos lehetne számukra a "bármilyen áron is megfelelni kényszer" Abbasz életében. Arról nem is beszélve, hogy egy gyerek lelkét mennyire meg tudja mérgezni egy ilyen környezet.
Én 10 pontot adok a regénynek.

Ez a könyv a 2011-es várólistámon szerepelt. A 12-ből 1 letudva! :D

2 megjegyzés :

Rosamunde Pilcher: Téli napforduló

5 megjegyzés
Rosamunde Pilcher könyveit idáig nem ismertem, és a Téli napfordulót is csak véletlenül kezdtem el olvasni. Azt tudtam, hogy valami romantikus történetről lesz szó, de azt nem gondoltam volna, hogy 3 oldal után abbahagyom. Gyorsan rákerestem a Moly-on, hogy másoknak mi a véleménye róla, és azt olvastam, hogy Pilcher egyik legjobb regényét vettem a kezembe. De ettől függetlenül úgy éreztem, hogy ez a történet nem az én stílusom, így hetekig bele se néztem.
Mivel nem szokásom félbehagyni a könyveket, ha kell egy évig is elrágódok rajtuk, újra belekezdtem.

A történet Elfrida Phipps nyugdíjas, volt színásznő köré szövődik, és egy házhoz a messzi Skóciában. Kb. az első 50 oldal után már kezd kibontakozni a történet, és én is rájöttem arra, hogy Pilcher nagyszerű tájleíró. Az angol és a skót vidéket, házakat úgy mutatja be, hogy az olvasó hamar oda képzeli magát.

Elfrida a barátjával Oscar-ral (aki egy súlyos családi tragédia után próbál lelkileg felépülni), egy mesés skóciai kisvárosba Creagan-ba költöznek, a férfi házába, az Intéző-lakba. Ez a ház lesz a megtört lelkek gyűjtőhelye, de egyben a gyógyítója is.
Szívesen élnék én is egy ilyen régi épületben, és egy ugyanilyen kisvárosban is (ez az egyik titkos vágyam). Talán pont ezért tudtam akaratlanul is azonosulni a szereplőkkel.

A történet végig kiszámítható, és a vége sem okoz meglepődést. El kell mondanom, hogy a nagy happy end feeling egyáltalán nem volt zavaró, vagy meseszerű, egyáltalán nem ülte meg a gyomromat. Pilcher épp időben zárja le a regényt.

Nehéz pontoznom a könyvet, mivel én nem rajongok az ilyen típusú regényekért. De el kell ismernem, hogy az írónő igazán jól ábrázolja a barátságot és a szerelmet. Én eredetileg 6,5 pontot akartam adni, de ez nem reális, mert ebben a pontszámba benne van az én "nemastílusom" is, aminek semmi köze a könyvhöz. Végül 8 pontra értékelem.

5 megjegyzés :

Mikszáth Kálmán 164. születésnapja

Nincsenek megjegyzések
Emlékszem apukám nyomta a kezembe Mikszáth egyik könyvét, és én nagyon tiltakoztam ellene. Aztán nagy nehezen elkezdtem olvasni, és élveztem!!!! Humoros, fanyar, letisztult stílusát azóta is szeretem. Azóta beszereztem az összes művét, novelláival egyetembe, és mindegyiket elolvastam. Mégis, ha valaki azt kérdezi melyik a kedvencem, nem tudok választani. Én Mikszáth írásaival úgy vagyok, hogy bárhol, bármikor elő tudom kapni, és azonnal odarepülök abba az időbe ahol éppen játszódik a történet. Hatalmasakat nevetek, vagy épp könnyezek!!! Vannak akik azt állítják, hogy Mikszáth művei ideje múltak, ez egyáltalán nem igaz!! Még ma is könnyű olvasni, és sajnos még mai napig igaz ránk, magyarokra amit írt.

164 évvel ezelőtt ma született Mikszáth Kálmán Szklabonyán, ma Mikszáthfalván. Életéről itt olvashatunk többet.

Nincsenek megjegyzések :

Sarah Dunant: Szöktetés a zárdából

Nincsenek megjegyzések
Milyen lehet bezárva élni? Milyen lehet, ha életünk minden percét szabályok írják elő?? Ha nem olvashatunk bármit, ha megmondják mit csináljunk, és az érzéseinket titkolni kell. Beletörődünk, vagy beleőrülünk, esetleg megszökünk???

Serafinát a szülei kényszerítik a ferrarai Santa Caterina kolostorba. A lány minden lehetséges módon tiltakozik a bezártság ellen, majd egy terv fogalmazódik meg a fejében. Csak ez élteti!! Akaratlanul belekeveredik az életébe a zárda patikárius nővére, Zuana. Ő sem saját jószántából érkezett évekkel ezelőtt a kolostorba, nem volt hova mennie, így belépett a rendbe.

Olyan helyen élek ahol nagyon ritkán látok apácát, de ha elmegyek Lengyelországba, lépten-nyomon belebotlok a mosolygós, boldog lényükbe. Szerencsére manapság csak az igazán elhivatott nők választják ezt a "hivatást", nem úgy mint a középkorban, ahol a lány gyermekek nem érnek annyit, mint a fiúk. Ha valaki nem akart hozományt fizetni, akkor a zárdába adta a lányát. Egyáltalán nem érdekelte a gyerek érzései, vágyai. Fontos, hogy néhány nő számára tényleg menedék volt a zárda, hisz nem lehet elfeledkezni azokról, akiket a férjük bántott és nem volt hova menniük. De minden döntésnél a kilátástalanság, a kiszolgáltatottság található, mert nő az illető, és nem tud akár egyedül a saját keresetéből élni. A feminista énem folyamatosan háborgott a könyv olvasása során.


Ha Serafina és Zuana azt gondolta, hogy a kolostori élet egyszerű, és intrikától mentes, akkor tévedtek. Itt is politikai csatározások vannak, és a társadalmi kasztok is megtalálhatók. Egy jómódú család gyereke külön szobát és szolgálót kap, addig egy szegény nő, keményen dolgozik a kolostorban. A zárda egyhangú, unalmas életét a kórus és a színjátékok vidítják fel. A bezárt nőknek felüdülést jelent a felkészülés és az előadás, ahol megjelennek a család tagjai is.
Ez a regény az 1563 tridenti zsinaton hozott apácazárdák reformálására hozott dekrétumot járja körül, előrevetítve a sötét poklot, ami várt a szerencsétlen apácákra.

"E regény ezeknek a nőknek, valamint az előttük járók és az őket követők hosszú sorának hivatott emléket állítani" 491. oldal



Az írónőt a ferrarai Sant'Antonio in Polesine kolostor ihlette meg, ahol mai napig egy bencés rendi közösség él.

9 pontot kapott tőlem a regény.

Nincsenek megjegyzések :

2010

4 megjegyzés
Most valami év végi összegzést kellene írnom ;-)
Bár könyvekről 2008-tól írok ide, de igazán 2009-től foglalkoztam vele rendszeresen. Sajnos nem tudok annyit olvasni, mint amennyit szeretnék. Így idén 56 db könyvet olvastam el, ami a tavalyi 40-hez képest fejlődést mutat (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 2009-ben másfél hónapot Amerikába töltöttem, ahol elég keveset olvastam).

Magyar íróktól mindösszesen 5 könyvet vettem a kezembe. Ez iszonyat! Mentségemre mondom, hogy régebben rengeteg magyar írótól olvastam.
Mint már egyszer említettem, az ízlésemet eléggé befolyásolták a különböző könyves blogok. Szerencsére pozitívan. Kihúztak a klasszikus világból, és egy csomó új író műveivel ismertettek meg. Köszönet érte!!!!!

Nem minden elolvasott regényről írtam, pedig szerettem volna, de elkövetem mindig azt a hibát, hogy az olvasás után csak nagyon későn kezdtem róla írni. Ez rengeteg befejezetlen posztot szült.

Késve, 2010. júniusában regisztráltam magam a Molyon. Egy ideig nem is használtam, de néhány hónapja beleszerettem.
Az egész blogolásban az a legjobb, hogy sok ismeretlen ismerőssel kerültem kapcsolatba, akiket tisztelek, és tudom, hogy a véleményükre támaszkodhatok.

2011 fogadalmai:
- több magyar írótól olvasás
- több poszt írás
- a Moly rendszeres használata, a házi könyvtáram felvitele a könnyebb nyilvántartás végett


Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves Bloggernek, Molynak, Olvasómnak!!!!!!

4 megjegyzés :