George R. R. Martin: Sárkányok tánca (A Tűz és Jég dala V. kötet)

Nincsenek megjegyzések
A Tűz és Jég dala ciklus nekem egy egész történet, éppen ezért nehéz szavakba öntenem a véleményem egy kis részéről, a Sárkányok táncáról. 

Martinról csak dicshímnuszban tudok beszélni. Mágusnak, vagy Mesternek nevezik, de mennyire igaz ez!!! Azt szeretem benne a legjobban, hogy kiszámíthatatlan. Rosszul vagyok az olyan filmektől vagy regényektől, ahol a jó bármennyire is gyenge, de győz, mert így kell lenni. Na a Mágusunk nem így tesz. 
Az első részben megölt Ned Stark-kal bebizonyította mindenkinek, hogy lehet úgy is írni, hogy a pozitív hős meghal. Kell is bizonyítania, mivel több ezer oldalas Tűz és Jég dala nem lehet unalmas. Persze itt is vannak unalmasnak nevezett/érzett részek, amik vagy később a történet során fontosak lesznek, vagy egyszerűen szárnyalt Martin tolla, és nem tudta leállítani. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a negyedik kötetben (Varjak lakomája) talán több ilyen rész van, de a Sárkányok táncában is előfordul. 

A Varjak lakomájából kimaradt szereplőkkel találkozunk az ötödik kötetben. Nagyon hiányoztak már, csak úgy faltam a sorokat, annyira kíváncsi voltam a történetükre. Az írónak hála, olyan fordulatokkal találkoztam, hogy ismét csak leesett állal tudtam olvasni. Na kérem szépen, hogy is van ez???? Még szerencse, hogy egy Molyos esemény miatt újra olvastam a négy részt, miközben az HBO sorozatot is néztem, így képben voltam, amikor a Sárkányok táncát kézbe vettem. Mégis gyakran visszalapozgattam az előző részekben, hogy akkor jól értem-e a dolgokat. Azt hiszem egy ilyen hosszúságú sorozatnál ez már megbocsájtható! ;-) 
A könyv vége ismét olyan ütős, hogy napokig nem hagyja aludni az embert, és gyártja a teóriákat. Itt jut eszembe, hogy rengeteg gondolatat olvastam a ciklussal kapcsolatban a neten. Némelyik egész hihetőnek tűnik, de Martin mestert senki nem tudja túlszárnyalni, és már várom, hogy a következő részekben az elgondolt teóriám hol fog megdőlni.

Mit is mondhatnék még! Nem akarok spoilerezni, ezt a sorozatot mindenkinek el kell olvasnia, akik szeretik a kalandot, az izgalmat, és a misztikumot. A Sárkányok tánca jobb, mint a Varjak lakomája, de szerintem az első három részt nem éri el. A cselekmény lassabban folyik, talán az érezhető, hogy az író közeledik a végkifejlethez, és a még meg nem írt két részben az összekuszált szálakat sikerül kibogoznia. Én csak szurkolni tudok, hogy befejezze a Tűz és Jég dala ciklust, és ne kelljen ismét 5-6 éveket várni az utolsó két könyv megjelenésére.
9/10

Nincsenek megjegyzések :

Trónok harca 3. évad

Nincsenek megjegyzések
                   A 3. évad új szereplői. Tetszenek?



Nincsenek megjegyzések :

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

Nincsenek megjegyzések
Egy darabig úgy tűnt, hogy a Tündérkrónikák magyar kiadása befejeződik, de szerencsére a Cor Leonis Kiadó vállalta a sorozat folytatását. Még egy plusz pontot is kap a Kiadó, amiért a 4. rész borítójával visszatért az első két kötet borítójához.

Szeretem Moningban, hogy amikor a kezembe veszem a sorozat következő részét, akkor minden ott folytatódik, ahol az előző befejeződött. Mactől a 3. részben ott búcsúzunk el amikor Pri-ya válik, és ebben a kötetben egy lassan haldokló nővel találkozunk, akit Dani megment az Unseelie hercegektől, de a Pri-ya létből képtelen kihozni. Ehhez Barrons kell, és az Ő "harapást szőrével" való orvoslása. Mac hónapokig nem tud magáról, arról sem, hogy az emberi világ pusztul, a sötét Unseeliek elpusztítják az emberiséget. Ha az olvasó azt gondolta, hogy Mac nem fejlődhet tovább, akkor tévedett. Egy igazán kemény nővel nézünk szembe, aki határozott gondolatokkal rendelkezik. Minden áron meg kell szereznie a könyvet, az Unseelieket pedig vissza kell küldeni a börtönükbe. 

Moning világa tele van titkokkal, ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy értjük meg ezeket a titkokat. Még Barronsról is meg tudunk érdekes dolgokat, de a titokzatossága így is megmarad. Azt hiszem Barrons a legtöbb női szívet megdobogtatja. Az írónő megtalálta a nők férfi ideálját, és létrehozta a legőrjítőbb pasit. 

Szerencsére az egyre sötétebb történet mellett a humor sem hiányzik. Ahogy már megszokhattuk Mac sziporkázik, és Dani is hozza a kamaszlány humorát. A történet pörgős, egyáltalán nem unalmas. Azt is mondhatnám, hogy a könyv letehetetlen. Az írónőtől megszokhattuk, hogy a könyv végére már kellően felcsigázza az olvasót, aztán bumm, befejezi. Mi meg fejbekólintva várjuk a folytatást. Remélem hamarosan jön...
10/10

Nincsenek megjegyzések :

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Nincsenek megjegyzések
Kíváncsian vettem a kezembe a könyvet, mivel a családomban él anorexiás, igaz távol a messzi Amerikában. De amikor 30 valahány kilósan Magyarországra jött, hogy orvosok vegyék kezelésbe, akkor a maga valójában megjelent ez a betegség előttünk. Azt hiszem az emberek hajlamosak az anorexia betegségre csak legyinteni, nem gondolják veszélyesnek. Itt Magyarországon mindenképp.

Anderson tisztán és nyersen elénk tárja a betegséget Lia szemszögéből. Habár olvasóként nem értettem meg Liát, de az érzelmeit mélységesen átéreztem, és folyamatosan azt kérdeztem magamtól, hogy miért csinálja. Ahogyan a sógornőmet is kérdezgettem, hogy miért nem eszik. Amire szinte a könyvben szereplő válaszokat kaptam. Ilyen nagyfokú önértékelési problémát csak igazán jó szakorvos, pszichiáter tudja kezelni, vagy végső esetben ideiglenes megoldásként, a gyomorszonda. Ezt az utolsó megoldást "választotta" a sógornőm is, aminek igazából semmi értelme, mert úgy is elfogy egy idő után.

Lia mégis megmenekül, kimászik a gödörből. Arra is kíváncsi lennék, hogy mennyi anorexiás betegnek sikerül ugyanez. A sógornőmnek nem, 34 évesen roncs, csontjai egy 80-90 évesnek felelnek meg, a szervezete szinte lebontotta önmagát, és most hiába "eszik" a roncsra igazán nem lehet építeni semmit.

Megdöbbentő, félelmetes! Ezek jutottak eszembe a könyvről, ahogy Lia meztelen gondolatait elénk tárja. Harc az agyunk, kezünk, gyomrunk és szívünk ellen. Anderson mesterien fogalmaz, amitől még jobban bele tudtam élni magam a regénybe. A könyv mérete pont megfelelő, nincs semmi mellébeszélés, még több fájdalom. Tárgyilagosan, tömören megkapjuk azt a tömény borzalmat, amivel a főszereplő küzd. Igazából a borítóval nem tudok mit kezdeni. Tetszik is, meg nem is. Nem biztos, hogy belelapoztam volna a boltban, ha előtte nem hallottam volna róla.

Lányos anyaként még jobban megrázott ez a regény. Talán azért, mert valahol az agyam hátuljába elzárva félek az anorexiától. Nem akarom, hogy a lányom ebbe a betegségbe essen, és ijedten nézem, amikor 6 évesen ott áll a tükör előtt, és kinyomva a hasát kijelenti hogy nagy, miközben csontkollekció. Hiszem, hogy az anorexia egyik kialakítója a mai torz női példakép is. Igyekszem úgy nevelni gyermekem, hogy Lia sorsa még messziről sem kísértse. 
9/10

Nincsenek megjegyzések :