Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia

4 megjegyzés
Amikor megkérdezték, hogy mit olvasok, és a válaszom az volt, hogy Dorothynak meg kell halnia, láttam a szemükbe az értetlenséget, utána meg valami furcsa szánalmat. Ez a flúgos csaj mit olvas!!!!
Töredelmesen bevallom, én annyira nem szeretem Ózföldét meg a többit. De mivel az általános műveltséghez ez a mese is hozzátartozott, így elolvastam és megnéztem filmen is.
Ennek a könyvnek a megjelenését hatalmas érdeklődés követte, annyian várták, hogy egy kicsit megijedtem. Már párszor beleszaladtam agyon hypolt förmedvénybe. Aztán én is beálltam a sorba, és elolvastam.

Amy zűrös élete egy csapásra még zavarosabb lesz, amikor egy tornádó elrepíti Ózföldére. A fiatal lány teljesen összezavarodik, amikor szembesül azzal, hogy a valóságban is létezik Óz birodalma, ami ráadásul egy cseppet sem hasonlít a filmbelire. Ez egy abszurd világ, ahol valami nagyon elcsúszott, mert azok akiknek jóknak kellene lenni, a leggonoszabbak. Amy hamar egy sakkjátszma kellős közepén találja magát gyalogként, akinek csak egy feladata van, megölni Dorothy-t, aki teljesen kifordult önmagából, egy igazi szörnyeteg lett. Mágiafüggőként Ózfölde összes mágiáját meg akarja szerezni, azt sem érdekli, hogy ettől haldoklik a választott világa. Amy azt sem tudja hova kapkodja a fejét. Bár nem kellene senkibe sem bíznia, mégis néhány személy közel kerül hozzá, és emiatt akár az élete is veszélybe kerülhet.

Hah! Micsoda kicsavart történet!! Komolyan mondom, néhány szereplőtől kivert a víz, mint például az Oroszlántól vagy Madárijesztőtől. Ennyire átalakítani az eredeti világot nem volt semmi az írónőtől. Dorothy a lehető legunszimpatikusabb szereplő lett, a csodás ruháival, és a piros tűsarkújával. Az olvasónak nyitottnak kell maradnia, mert ennyire megváltoztatott világot, és szereplőt csak így lehet elfogadni. Persze segítségünkre van Amy karaktere, amivel az olvasó nagyon hamar azonosulni tud. Egy vagány kis csaj ez a lány, helyén van a szíve, de a bosszú sem áll távol tőle.
Kellően feszes tempójú a cselekmény, habár a karakterek közül csak a főszereplők a kidolgozottak, mégis teljes a kép, nem marad hiányérzet az olvasóba. Apropó hiányérzet! Csak egy valami miatt éreztem: mikor jön a folytatás!!!!!!!!

10/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 436 oldal

4 megjegyzés :

Stephanie Barron: Egy boszorkány portréja; A hely szelleme (...Szösszenet)

4 megjegyzés
A Jane Austen nyomoz sorozat olvasását végre folytattam a 3, és a 4. részével. Aki szereti Austen világát nem fog csalódni. Igazi könnyed kis olvasmányokról van szó, függetlenül attól, hogy mindegyikben egy-egy gyilkosság szerepel. 

Egy boszorkány portréjában 1804 karácsonyán járunk, amikor Jane-t régi ismerőse Lord Harold Trowbridge megkéri, hogy unokahúgát, Lady Desdemonát figyelje egy kicsit. A szertelen unokahúg kikosarazta kérőjét, Lord Swithin-t, akitől sietősen elmenekült a nagymamájához. Jane eleget téve a kérésnek találkozik a lánnyal, de mielőtt közelebbi kapcsolatba kerülnének, gyilkosság történik a nagymama házában. A gyanúsított nem más lesz, mint Lord Harold unokaöccse, akit le is tartoztatnak gyilkosság vádjával. Jane-nek és a lordnak nem marad más választása, mint felgöngyölíteni a titokzatos ügyet, és bebizonyítani, hogy egy ártatlan embert vetettek börtönbe.




A hely szelleme 1805-ben játszódik, és Jane Kent megyében vendégeskedik Edward bátyjánál. Napóleon soha nem állt olyan közel ahhoz, hogy megtámadja Anglia partjait, nem kis felfordulást okozva a kenti embereknek. Ebben a forró, érzelmekkel teli hangulatban egy augusztusi lóversenyen, meggyilkolnak egy asszonyt, aki ráadásul egy bankár felesége, és nem utolsósorban francia származású volt.  Politikai gyilkosságról beszélhetünk, vagy egyszerűen féltékenységből ölték meg a nőt, hiszen míg élt, hírhedt volt arról, hogy magába bolondított mindenkit. Edward, békebíróként kötelességének tekinti, hogy a valódi gyilkost felderítse. Ebben segít neki Jane, aki már több gyilkosság nyomozásában vett részt.

Újra csak azt tudom mondani, hogy nekem el kell tekintenem attól, hogy ezeknek a könyveknek Jane Austen a főszereplője. A sorozat főszereplője, egy igazán bátor hölgy, aki még attól sem retten meg, ha a hírnevén folt esik. Olvasott, politikában is jártas nőről van itt szó, aki a naplójában írja le a vele megesett történeteket. Iróniával, és egy cseppnyi félelemmel tekint vénlányságára, és magának sem akarja bevallani, hogy egy rossz hírű úriember megdobogtatja a szívét. Lehet, hogy az igazi írónő is ilyen volt, de az én fejemben nem ez a kép él a kedvenc írónőmről. Ezért aztán elvonatkoztatok az írónősségtől, és így hihetőbbé, kerekebbé válik a cselekmény. Olyannyira, hogy rendesen szurkolok, hogy összejöjjön azzal a "gazfickóval", habár valójában tudom, hogy ez nem történik meg.
A krimi szál továbbra is egyszerű, nem ez adja a könyv báját, hanem a korszak, és az a rengeteg lábjegyzet, amivel a szerző megmagyarázza a különféle eseményeket.
Engem továbbra is elvarázsol ez a sorozat minden hibájával egyetemben.
7/10

Kiadó: I.P.C.
Kiadás éve: 2014, 2015
Terjedelem: 352, 400 oldal


4 megjegyzés :