Jack Campbell: Vakmerő (Az elveszett flotta II.)

Nincsenek megjegyzések
Jack Campbell teljesen megvett a sorozat első részével. Habár a kiadó még 2016-ra ígérte először a folytatást, sajnos mégis 2017 elején foghattam végre a kezembe a Vakmerőt.

A történet ott folytatódik ahol az első rész abbamaradt. A Kalibánnál megnyert csata a Szövetségi Flottát összekovácsolja, de csak egy kis időre. Black Jack Gearynek továbbra is az a célja, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel hazavigye a flottát. Ezért kénytelen beljebb hatolni az ellenséges űrbe, és maga is meglepődik azon, hogy egy szindikátusi munkatáborba ütközik, ahol a szövetségi katonák embertelen körülmények között dolgoznak. A sorhajókapitánynak nem kérdés, hogy az embereket ki kell szabadítani. A sikeres mentőakció után Gearynek hirtelen ellenfele támad, akinek nem az a cél, hogy hazavigye a katonákat, hanem sokkal veszélyesebb terve van. Mi lesz a Szövetségi Flottával? Egyáltalán életben tudnak maradni egy ilyen távoli helyen?

Hát kérem szépen,ez egy igazán megkomponált military sci-fi. Az űrcsaták alatt úgy éreztem magam, mintha egy hangversenyen/balettelőadáson lennék, a karmester, Black Jack Geary, végig percízen és pontosan levezényelte a zenészeket, azaz az űrhajókat. Egy előre megírt koreográfia alapján "táncoltak" a hajók az űrben a relativisztikus torzítást figyelembe véve, és olvasóként komoly késztetést éreztem arra, hogy papír alapon megrajzolva vezessem a csatákat. Gyönyörű, ha egy csata lehet az. De Campbell megmutatja, hogy egy háborúban is lehet ésszerűen gondolkodni, még akkor is, ha az ellenfél a totális megsemmisítés híve. 

Egy sorozat második köteténél óhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy meg tudja-e ugrani azt a bizonyos lécet, amit az első résznél az író felállított. Jelentem, meg! Bár maga a cselekmény alig halad előre, mégis ez nem feltűnő, és a hihetetlen űrcsaták kárpótolják az embert, hogy annyira kevés információt kapunk a világról, és a szereplőkről. Tehát nem maradt bennem egy cseppnyi hiányérzet sem, igaz már most olvasnám a harmadik kötetet. 
Jack Campbell nem lenne vérprofi, ha nem szórna el a történetben néhány igazán ütőképes morzsát, amitől az olvasó fantáziája beindul, már csak emiatt is nagyon várom a folytatást. ;-)
Itt nincs kérem szépen túlbonyolítva semmi, és a fizika törvényeivel is könnyen megbirkóztam, köszönhetően annak, hogy alig van tudományos leírás a regényben, és ez cseppet sem zavaró. Megjegyzem az eredeti kiadás óta 10 év telt el, és szerencsére a technikában, a fizikai törvényekben ez nem érezhető. Végig a főszereplő szemein keresztül láthattam a cselekményt, az Ő megvilágosodása engem is képbe hozott. Meg kell még említenem Rione társelnökasszonyt, akit már az első részben is megkedveltem. Komoly agykapacitással bíró hölgyeménnyel van dolga Gearynek, aki határozott véleményt formál mindenről. Bírom az ilyen nőszemélyeket, és szerencsére az író még létrehozott a sorozatban néhány erős, magabiztos nőt, akik (úgy tűnik) kulcsfontosságúak a hazatéréshez. 

Ha eddig még derült volna ki, én ezt a sorozatot nagyon szeretem. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
9/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 362 oldal
Fordította: Tamás Gábor

Nincsenek megjegyzések :

Egy kis kiruccanás

Nincsenek megjegyzések
Múlthét vasárnap gyerkőcnek versenye volt Bükfürdőn. Gondoltuk Apjukkal ha már majd 500 km utazunk a versenyért, akkor nézünk körül a környéken is, hiszen elég régen jártunk ott. Bevallom én egészen lázba jöttem, ami nagyon jó volt, mert tavaly nyár óta nem igazán füllik a fogam a szervezkedéshez, de bezzeg most! Több oldalas tervet készítettem, szinte minden percünket betábláztam. Aztán az időjárás közbeszólt.
A hab a tortán az volt, hogy a tavaszi kabát mellé a télit is betettem, és természetesen csak a télit tudtuk használni. Így az előre eltervezett kiruccanások egy kicsit lecsökkentek, de mi egy cseppet sem bántuk. Ugyanis elfelejtettem, hogy mi sem vagyunk már húsz évesek, és talán a gyerkőcnek is kipihentnek kellene lennie, hogy a versenyén valamit teljesíteni tudjon. ;-)
Egyébként tényleg örültem annak, hogy Bükfürdő környékére megyünk, mert gyerkőc pont most tanulja Magyarország tájegységeit, és eddig Sopron és környéke kimaradt. Halkan megsúgom, hogy a mai napon arra is rájöttünk, hogy konkrétan az Alföld is valamilyen szinten kimaradt, hiszen csak átutaztunk eddig rajta, illetve gyerkőc még kicsi volt amikor néhány alföldi városba elvittük, és bizony már nem emlékszik semmire. Sebaj, a következő verseny Békéscsabán lesz, akkor a Hortobágyon keresztül megyünk versenyezni. ;-)
Akkor jöjjön néhány kép!















Nincsenek megjegyzések :

Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve (...Szösszenet)

Nincsenek megjegyzések
Shanaránál találkoztam a könyvvel, és elég hamar sikerült eldöntenem, hogy nekem is el kell olvasnom.

A világ megváltozott, az élet joga 13 éves korig illetik meg az embert, utána szabadon bonthatók ha erre ítélték őket, vagy a szülők szeretnének megszabadulni a nem kívánatos kamaszoktól. Ez a egészen a gyermek 18. születésnapjáig tart, és utána ismét biztonságban érezhetik magukat a fiatalok. A társadalom szerint ez nem egyenlő a halállal, hiszen a szétbontott minden részét felhasználják más testekben, amiben tovább él. 
Persze nem ilyen egyszerű az egész, hiszen vannak olyan gyerekek, akiket a vallásuk miatt bontják szét, ők a tizedek. Na meg azok, akiket erre ítélnek a szülők, vagy a társadalom.
Három más-más okok miatt szétbontásra ítélt kamasz, Connor, Risa, Lev a véletlen folytán találkozik és együtt menekülnek tovább a szétbontás elől. Mérhetetlen harag és kétségbeesés érlődik mindhármukban. Connor és Risa élni akar, míg Lev kétségbeesetten akarja felismerni a saját érzéseit. 

A könyv olvasása alatt végig azzal voltam elfoglalva, hogy a saját ellenérzésemet valahogy legyőzzem. Mert nehezen tudom elfogadni, hogy a szülők csak úgy aláírják a szétbontási papírt, mert nem bírnak a kamasz gyermekükkel. Olyan mintha az írónak nem lenne gyereke, pedig négy is van. Melyik az a szülő aki 13 évig neveli a gyerekét és utána szétbontásra ítéli?? Hiszen akármilyen gazember a gyerekünk mégis a miénk. Olyan kötődés alakul ki az anya és a gyermeke között, amit nem lehet normális esetben elszakítani!! 
Innentől kezdve hiteltelenné vált az egész történet. Hiába pörgős a cselekmény, én csak ráztam a fejem, hogy ilyen nincs, vagy ha lenne, hamar megbukna a vezetőség, és új világrend alakulna ki. Legalábbis remélem!

Szóval a 3 gyerek menekülését követhettem nyomon, ami kellően izgalmas. Szerencsére nemcsak én éreztem így, hanem a könyvben szereplő néhány felnőtt is, és talán a sorozat következő részében sikerül megszüntetni ezt a legális szervkereskedelmet.
7/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 382 oldal
Fordította: Illés Róbert

Nincsenek megjegyzések :

Mia Couto: Az oroszlán vallomása (...Szösszenet)

Nincsenek megjegyzések
" A gazella minden reggel úgy ébred, hogy tudja, vagy gyorsabban fut, mint az oroszlán, vagy meghal. Az oroszlán minden reggel úgy ébred, hogy tudja, vagy gyorsabban fut, mint a gazella, vagy éhen hal. Nem számít, hogy oroszlán vagy-e vagy gazella: amikor a nap felkel, akkor nem tehetsz mást, futnod kell." 
Afrikai közmondás

Kulumaniban sorozatos oroszlántámadások történnek, és egyre több ember vesz oda. A falusiak megelégelik a dolgot, és hivatásos vadászt kérnek fel az oroszlánok elpusztításához. A vadász ahogy kell meg is érkezik, de a különleges támadások nem csökkenek, mintha az oroszlánok mitikus lények lennének. Egyáltalán van esélye a vadásznak elkapni őket?

Kulumaniban a közösség kicsi és nagyon zárt. Ez a község nem egyszerűen csak egy kis falu, hanem a régi afrikai szokások megkövült hagyatéka. Itt az asszonynak kuss a neve.

Hát kérem szépen nem semmi ez a kis könyvecske. Két elbeszélő szemein keresztül bontakozik ki a történet. Mariamar, a középkorú falusi nő, és a vadász, aki valójában erről a környékről származik, szavai által kell életre ez a misztikus regény. Gyönyörű mondatokban is lehet borzalmakról írni, ezt alkalmazza az író is. Megtévesztő ez a könyv, mert nem oroszlánvadászatról van szó benne, hanem sokkal többről. Az emberekről, a közösségről. Egy idő után az olvasó együtt él, és lüktet a cselekménnyel. Mariamar élete kemény, és megható. Küszködése, hogy ember legyen felemelő. Megrázó, hogy még fent tudnak maradni ilyen tragikusan borzalmas szokások. Nőként ismét hálás voltam a sornak, hogy Európában születhettem.
9/10
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 304 oldal
Fordította: Pál Ferenc

Nincsenek megjegyzések :