2016. május 10., kedd

Abbi Glines: A végzetem (...Szösszenet)

Bevallom vonzódok az olyan regényekért, amiben az egyik főszereplő a Halál. Ebből következik, hogy nem  hagyhattam ki Abbi Glines könyvét. ;-)

"Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret. 
Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret. 
A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik, míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem. 
Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta."

Nos, nehéz szavakba öntenem az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban. Le kell szögeznem, hogy én szeretem a YA könyveket, persze nem mindegyiket, de nem fogok fejvesztve elrohanni tőlük. Tudom, hogy milyen korosztálynak írják (már nem nekem), és milyen módszerekkel. Azaz nem várok szépirodalmi alkotást. De A végzetem még egy közepes YA regény színvonalát sem üti meg.
Mert ebben a történetben semmi eredeti nincs, tele klisékkel, és még a karakterek is annyira színtelenek. Pagan most szerelmes vagyok, de mégsem szerelmi háromszöge, amihez a szívdöglesztő focista, de nem buta, és a Halál, néha rocksztár alakjai kapcsolódnak. Úgy éreztem azért nem kapunk elég információt a Halálról és az "embereiről", mert az első könyves írónő maga sem tudta kitalálni a világát, és ebbe a teszetosza Pagan teljesen beleillik, mert nem kell történnie semminek. 
Meg kell említenem Dank, alias Halál alakját is. Ennyire jellegtelen karaktert biztos nehéz összehozni, mert még a klisésen jóképű, focista fiú, Leif is jobban el tudja varázsolni az olvasót.

Miért olvastam el ezt a könyvet? Hááát az igazság az, hogy altatóként használtam a regényt. Egész jókat aludtam rajta.

6/10
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 264 oldal



2016. május 8., vasárnap

Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti

Gyengéim a családregények, éppen ezért örültem meg ennek a könyvnek.

Harry Clifton félárva gyerekként él az anyjával, és annak a bátyjával, na meg a nagyszülőkkel Bristol egyik szegénynegyedében, közel a dokkokhoz. Úgy tudja, hogy édesapja az első világháború hőse volt, és Ő is dokkmunkásként kereste a kenyerét, mint az iszákos nagybátyja. Anyja pincérnőként próbál pénzt keresni, hogy egyetlen fia többet kaphasson az élettől, mint Ő. De Harry-t nem érdekli az iskola, inkább a nagybátyja közelébe lézeng, amikor barátságot köt egy különös emberrel, Jack Tar-ral. Egy csapásra megváltozik a kisfiú, már az iskolát sem kerüli, és hirtelen rádöbben arra, milyen is jó, ha tehetséges valaki. Harry akar valaki lenni, és ennek érdekében keményen tanul, ha kell nyáron dolgozik, miközben fogalma sincs arról, hogy mennyi embernek köszönheti azt, hogy kikerült a koszos dokkok közül, és mi mindent áldoznak fel érte.

Bár a regény egyértelmű főszereplője Harry Clifton, mégis több szereplő szemszögéből ismerhető meg a cselekmény. Harry-hez szorosan kapcsolódik a dúsgazdag Barrington család, hiszen életre szóló barátságot köt az örökössel. A kisfiút első perctől fogva valami titokzatosság veszi körül, a hős apa kultusz azonnal hamisnak tűnik az olvasónak. Ha egy szóval próbálnám jellemezni a könyvet, csak annyit mondanék, hogy kiszámítható. Nagyon kiszámítható. A származása, a reakció a származására, az anya áldozata, és felsorolhatnám szinte az összes fontos eseményt a regényből. Ebből aztán következik, hogy az olvasói élmény egy kicsit csorbul, és elkezdünk filozofálni azon, hogy mi miért úgy történt. Sajnos van olyan cselekmény amit másként szerettem volna, nem értettem, hogy miért fajultak el ennyire az események, és az anyuka miért nem lépett közbe. Persze egy sorozatról van szó, ha ez nem történik meg, nem lenne második rész, meg harmadik...
Csak épp egy kicsit a hitelességet veszítette el a könyv.

Egyébként a váltott szemszögű írásnak köszönhetően nem válik unalmassá a történet, az olvasó úgy érzi, mintha jobban megismerné az adott karaktert. Harry naivitása megmosolyogtató, Giles Barrington úgy jelenik meg a lapokon mintha Ő lenne a hős lovag, aki mindig ott van Harry mellett. Bevallom megkedveltem ezt a Giles fiút, ahogyan az öreg Jack Tar-t is. Maisie-t, Harry anyját nagyon sajnáltam, függetlenül attól, hogy végig kiszámítható volt, hogy mi lesz vele. Amit nem tudok megbocsájtani neki, az pont az első kötet végén történő dolog...nem akarok spoilerezni. 
Szóval...összességében nem rossz ez a családregény, jól ki tudja kapcsolni az olvasót a szürke hétköznapokon.
8/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 424 oldal
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...