Stephanie Calman: Egy rossz anya vallomásai

Nincsenek megjegyzések

"Stephanie Calman megszegett minden szabályt, mindent "rosszul" csinált, és szembeszállt az összes széles körben elfogadott bölcsességgel és szakmai tanáccsal.
Az Egy rossz anya vallomásai botrányos, vicces és mélységesen őszinte regény egy valódi anya tollából, aki nem nevel tökéletes gyereket, de ír az álmatlan éjszakákról, a szexmentességről, a ruhatára lerongyolódásáról, és mindezek gyümölcséről, a hálátlan kamaszokról."

Mélységesen őszinte való igaz, néha nagyon is (most megszólalt a prüdéria bennem), de nagyon szórakoztató, és igaz. Egy 3 éves kislány anyukájaként én is átéltem néhány dolgot, ami most visszaköszönt a könyvben, és megnyugtatott, hogy nem bénáztam el a nevelést. Ha nem is mindenben értek egyet az írónővel, de azzal biztosan igen, hogy vannak olyan nők (szerintem a legtöbbjük), akik nem mondják el az igazat a gyereknevelésről, és megszépítik a dolgokat. Csak ki kell menni a játszótérre, és biztos találkozunk egy igazi "Istennővel", aki maga a megtestesült szuperanyu, és a többi anya áhítattal hallgatja az okos mondásait. Emlékszem egy boltban találkoztam az egyik ilyen Istennővel, két leánygyermekével vásárolt (volna), de nem sikerült, mert a nagyobbik gyerek a szokásos kisgyerek viselkedést produkálta a boltban. Szuperanyu nevelt (volna), de a "jólnevelt" leányzó rá se hederített, én meg vigyorogtam (most is vigyorgok) a háta mögött. Arról is jól "beszél" Calman, hogy mennyire aggódunk, és milyen lelkiismeret furdalásunk van, ha sikerül elmennünk szórakozni.

Persze meg kell jegyeznem, hogy egy átlag magyar család nem tud mindennap "bébisintért" fogadni, illetve elit oviba járatni csemetéit, ergo még fáradtabb, fásultabb az ember. Az a kisördög folyamatosan ott motoszkált hátul az agyamban, hogy pontosan az előbb említett dolgokért neki nem is lehet olyan nehéz, vagy igen?!!!

Nincsenek megjegyzések :

Lev Tolsztoj: Feltámadás

3 megjegyzés

Nyehljudov herceg egy esküdtszéki tárgyaláson meglátja ifjúkori szerelmét, akit Ő csábított és majd hagyott el. A lány az esett következményeként rossz útra tért, egy nyilvánosházba került, és most gyilkosság miatt áll a bíróságon. Az ítélet kényszermunka Szibériában. A hercegben felébredt a bűntudat, és mindent megtesz a lányért hogy felmentse, és ezt a szándékát még az is megerősíti, hogy az ítélet nem volt körültekintő, valójában a lány nem követett el semmit.
Nyehljudov ráébred kiváltságos helyzetére, és meglátja az orosz igazságszolgáltatás problémáit. Megismeri a szegény emberek életét, és arra a következtetésre jut, hogy nincs értelme ilyen formában büntetéseket kiróni, mivel így még több "gazember" kupálódik ki a börtönökben.

Tolsztoj a szemünk elé tárja az orosz főnemesek (gazdagok), és a szegény emberek világát. Megmutatja, hogy a fiatal gazdag emberek miként válnak fásulttá, és lépnek be a hivatalnokok szürke világába.
Rettenetes szegénységet, és butaságot tapasztalhatunk az orosz szegényektől. Eleve elrendeltetettnek gondolják helyzetüket, és az a néhány "politikai" fogoly sem tud abban megegyezni miként kellene a világot megváltoztatni. Saját maguk sem hisznek az orosz nép erejében, még. (gondoljunk később az orosz forradalomra)

Elmondhatom, hogy hónapokba tellett elolvasnom ezt a regényt, mivel pont a nyaralásunk előtt kezdtem el olvasni, és a témájából kifolyólag nem vittem magammal. Még az elején a herceg és a lány oldaláról látjuk a világot, később szinte szocialista propaganda anyaggá alakul (most mindenkitől nagy bocsi). Nem tudom miért érzem így, talán már túl sok információt ad az orosz nép szenvedéseiről. Tolsztojtól már olvastam jobb regényt is (pl. Első Péter). Egy darabig biztos nem veszem a kezembe.

3 megjegyzés :