Emma Donoghue: A szoba

Nincsenek megjegyzések
Az ötéves Jack világa a Szoba, melyben együtt él Anyával. Napirendje szinte óramű pontosan kidolgozott, hogy valahogy kibírják 12 négyzetméteren az életet. Jack igazán boldog, de egyvalami mégis zavarja, a Patás. Aki esténként érkezik, és aki elől el kell bújnia. 
Anya viszont utálja a Szobát, ő csak azért bírta ki itt az életet, mert megszületett Jack, akit védeni, oltalmazni kell.

Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy igazán spoilermentes legyen. Nem is tudok. Itt kérek elnézést mindenkitől emiatt!!!

Jack azt hiszi, hogy a tévében látott dolgok mesék, nem igaziak. Éppen ezért  igazán nagy megrázkódtatás éri, amikor Anya elmondja neki, hogy ez nem igaz, minden valódi, és meg kell szökni a szobából. A kaland csak most kezdődik a kisfiú számára. Világa összeomlott, Anya hazudott, és a Kint valójában nem is olyan csábító.

Nagyon megrázó regény, talán azért is, mert az írónő egy ötéves gondolatain, szemein keresztül láttatja az olvasóval a cselekményt. Az első oldalak alatt belerázódtam Jack fejébe, mondataiba. Anya érzéseit a kisfiún keresztül ismerhettem meg. Az Anya Nincs Itt napok olyan jól megírtak, előtérben a gyerek, a háttérben pedig a nő, az anya, aki szenved, és élni nincs kedve.

Maga a szökés bennem sok kérdést vett fel. Többek közt azt, hogy sikerült olyan hamar megtalálni a Szobát a rendőröknek. Nekem túl meseszerű a történethez. A cselekmény elmeséléséhez én nemcsak Jack-et használtam volna, hanem Anyát is, felváltva fejezetenként. Akkor talán még megrázóbb lett volna a könyv. Így én nagyon hiányoltam Anyát, az érzéseit (még úgy is, hogy a kisfiú szemével nyomon követhetjük).

Egy gyerek számára az a legrosszabb, ha kiszakítják a megszokott környezetből. Jack-kel ez történt. Míg anyja örül a szabadulásnak, addig a kisfiú traumaként éli meg. Nem vagyok gyerekpszichológus, de ettől függetlenül tudom, hogy egy ilyen "élményt" feldolgozni szinte alig lehet. Abba sem tudok (akarok) belegondolni, hogy az anya miként tud továbblépni 7 év raboskodás, erőszak után. Emma Donoghue kegyesen bánik szereplőivel, az utolsó oldalakon megnyugvást lelnek, és elindulnak együtt az új életbe.
8/10

Nincsenek megjegyzések :

Iain M. Banks: Anyag

Nincsenek megjegyzések
A történet Sursamenen, a titokzatos hagymabolygón játszódik. Ferbin, sarl királyi herceg tanúja lesz apja, Hausk király brutális meggyilkolásának. Nincs más lehetősége, mint a menekülés. Hűséges szolgálójával, Choubris Hols-szal elindul felfelé a hagymabolygó szintjein, hogy a felső szintre érve, űrhajóba szállva megkeresse nővérét, Anapliát. Nővére a Kultúra titkosügynöke, a hírhedt Rendkívüli Körülményeknek a tagja, aki apja halálhíre után hazaindul, hogy megadja neki a végső tiszteletet. Útköznem találkoznak a testvérek, és rájönnek arra, hogy nemcsak a királyságukat, hanem bolygójukat is nagy veszély fenyegeti.

A sarl nép késő középkori, kora újkori körülmények között él, addig a Kultúra népe a technikai fejlődés csúcsán áll. Egy igazi utópiát olvashatunk, ahol a Kultúra népei (fajai) pénzmentes életében, nincs betegség, öregség, és igazi halál sem. A fajok az írói találékonyságot ábrázolják, olyan sokszínűek és némelyik megdöbbentő. 
Mivel a galaxisban különböző fejlettségű fajok élnek, a Rendkívüli Körülmények (RK) feladata a láthatatlan beavatkozás, hogy ne irtsák ki egymást ezek a népek.

Ez az első könyvem az írótól, és bevallom a prológ és az első fejezet elolvasása után, kisebb káoszt éreztem a fejemben, és elég nehezen értettem meg a világot. De Banks világa egy idő után beszippant, és lassan kiderül az olvasónak, hogy ki kicsoda. Három fontos szereplő szemein keresztül látjuk a történetet. Ferbin herceg, testvére Oramen, és a titkosügynök testvérük Anaplia történetei adják a könyv cselekményét. Miközben olyan írói humorral találkoztam, amivel már régen nem. Ferbin csetlései-botlásai, az űrhajók nevei megnevettetik az olvasót.
"Útjának további szakaszait újabb és újabb hajónevek jelezték: a Boronáljunk Háromra fedélzetéről egy zömök trikomp szállította át az Irgumburgum Szörnyecskék nevű ÁKE-re. Ezután a Xenoglossza, a Légi osztályú KRH következett... Az utolsó kultúrabeli hajó, melynek fedélzetén átlépve a morthanveld zóna határát, a Ha elmész, Takaríts Fel Magad Után fantázianevet viselte."
Izgalmas kalandokban veszünk részt, miközben kitárul előttünk a Sursamen, illetve a Kultúra. Lassan megismerjük a főszereplőket, és a hátterüket. Az előbb említett humor miatt, még a gyomorforgató részek sem olvashatatlanok, azt is mondhatnám, hogy az olvasó nem tudja komolyan venni a felmerülő problémákat. De ez egyáltalán nem baj, mert így lesz igazán szórakoztató a könyv.
Én biztos fogok még olvasni az írótól!

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!
9/10

Nincsenek megjegyzések :

Sheila Kohler: A Bronte lányok

Nincsenek megjegyzések
Vannak olyan történetek, amikre azonnal lecsapok. Így vagyok a Bronte nővérekkel is. Ez a könyv is az előrendelés gombot kapta, és alig vártam, hogy a kezembe foghassam.

A fülszöveg alapján arra gondoltam, hogy a nővérek életéről kaphatok még néhány információt. Hát nem így volt!
Rögtön először az tűnt a szemem elé, hogy az eredeti cím a Becoming Jane Eyre. Néhány oldal olvasása után már teljesen egyértelmű volt, hogy itt tényleg szó sem lesz a Bronte lányokról, hanem megleshetjük a Jane Eyre születését. Valljuk be ez is érdekes lehetne, de Sheila Kohler nem tudta élvezetessé tenni.

Charlotte, apja betegágyánál ülve 1846-ban Manchesterben elkezdi írni a híres Jane Eyre regényét. Miközben apja fájdalmait olvashatjuk, néha bepillantást nyerhetünk Charlotte belgiumi életébe is, a visszaemlékezései alapján. Ismerős történet elevenedik meg, de szürkén és unalmasan.  Syrie James Charlotte Bronte titkos naplójával feladta a leckét a többi írónak, akik ezzel a témával szeretnének foglalkozni. Kohler olyan vénkisasszonynak ábrázolta Charlotte-ot, aki szinte megfojtja szeretetével a kiválasztott férfiút, szó szerint fut utánuk. Na nálam ez kiütötte a biztosítékot. Igazából 219 oldalon keresztül egy nagyon, de nagyon unalmas történetet olvashattam. Sheila Kohler fogta a Syrie James regényét, és szépen átültette a sajátjáéba. Ami újdonság (igen van ilyen), az Charlotte apja, akit igazi önző öregembernek állít be az írónő.
Elolvastam, mert nem szeretem befejezetlenül letenni a könyveket, de nagyon rossz szájízt hagyott bennem.

5/10

Nincsenek megjegyzések :

Dan Simmons: Hyperion bukása

4 megjegyzés
Szerencsésnek mondhatom magam, mert az első kötet elolvasása után azonnal folytathattam a sorozatot. Igaz pont ezért az első oldalaknál egy kicsit elveszve éreztem magam. A regény szerkezete megváltozott, a zarándokok elbeszélése helyett Joseph Severn szemével láthatjuk Simmons csodásan megépített világát. Mint már említettem, először összezavart Severn jelenléte. Arra vágytam, hogy megtudjam mi történt a zarándokokkal, és helyette itt van Joseph Severn, akinek a személye néhány fejezetig titokban marad, majd tökéletesen illeszkedik a történetbe.

Severn kulcsfontosságú figura, aki valójában kibrid. Álmaiban - mivel személyisége összekapcsolódik Keats és ezáltal Lamia személyiségével - a zarándokokat látja, ébren pedig részt vesz a Hegemónia és a Kitaszítottak háborújában.
Egyre több fontos szereplő lép színre, mégsem töredezik szét a cselekmény. Ide-oda ugrálunk a szereplők között, és az olvasó érzi, hogy minden egyes mondatnak jelentősége van a történet szempontjából.

A vallás, a hit, az Isten kérdése középpontba került, csakúgy mint az ember-gép kapcsolata. A zarándokok harcával párhuzamosan, a Hegemónia is csatázik. Látványos űrcsaták jelennek meg a szemeink előtt, miközben a Shrike véres, mocskos és lélegzetelállító fáját láthatjuk. 

Olvasás közben egyre jobban éreztem, hogy valami nem stimmel a háttérben. Olyan folyamatok játszódnak amiket én, mint olvasó sem vettem észre, de a könyv szereplői sem. Aztán összeáll a kép, és azon drukkoltam, hogy idejében kiderüljön. A kedvenc szereplőim még mindig Kassad és Lamia, akik igazi hősként viselkedtek. Menia Gladstone-t kezdetben ellentmondásos személyiségnek ismertem meg, de a cselekmény közepétől már neki szurkoltam, hogy bejöjjön amit akar.

A történet befejezése érdekes, egy része nekem meseszerű. Az már biztos, hogy én nagyon várom a folytatást.
A könyvet nagyon köszönöm az Agave Kiadónak!
10/10


4 megjegyzés :