Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Nincsenek megjegyzések
Khaled Hosseini számomra az Író, akinek a műveivel egy számomra teljesen idegen világba repülök, és megpróbálom megérteni Afganisztán nehéz sorsú embereit. A Papírsárkányok, és az Ezeregy tündöklő nap regényeivel nekem már bizonyított, ezért nem volt kérdés, hogy az új könyvét is elolvasom.

Egy mesével kezdődik a regény, amelyben egy szegény ember a szörnynek adja a fiát, hogy megkímélje a falut cserébe. De a szegény ember nem tud ebbe beletörődni, elindul megkeresni a fiát. Meg is találja a szörnynél, ahol boldogan és jólétben él a gyermek. Választania kell, vagy hazaviszi a szegénységbe, vagy otthagyja a szörnynél, ahol jómódban nevelkedik tovább. A döntés szörnyű a szegény ember számára.

Pari és Abdullah testvérek 1952-ben, akik szoros érzelmi kötelékben élnek egymással. Nem csoda ez, mert Pari születésekor édesanyjuk meghalt, és a kisfiú, Abdullah neveli a kishúgát. Édesapjuk később újranősül, de a gyerekek továbbra is összetartanak. A családban nagy a szegénység, és az apának nem marad más választása, mint a kislányt egy gyermektelen családnak adni Kabulba. A testvérek ekkor látják utoljára egymást, senki sem gondolja, hogy milyen erős érzelmi kötődés van a testvérek között. Pari 3 évesen hamar elfelejti a régi családját, de Abdullah egész életében a húgára gondol.

Ezzel a szomorú cselekménnyel indul a regény, e mellé épül a többi szál, hiszen jó néhány látszólag a főszálhoz nem illő mellékszálakból épül fel a regény. Különböző nációjú embereket ismerhetünk meg, akik mind-mind kapcsolódnak Parihoz és Abdullah-hoz. 
Mintha egy színes forgatagba kerülnénk, úgy tárult elénk a különböző sorsú emberek. Hosseini régi arab mesélőként írja le az emberi sorsokat, lerántva róluk a leplet, pőrén állnak előttünk a gyarlóságukkal egyetemben. Mi olvasók pedig könnyezve olvassuk ezeket a sorsokat, mert ebben a rohanó világban eltorzult értékrenddel rendelkezünk, és ez a könyv megvilágosítja a mai 21. századi olvasóknak, hogy mi a szeretet, egyáltalán mi az érzelem. A döntéseknek súlya van, ezt mondogatják nekünk kiskorunktól fogva, de nem akarjuk elhinni, amíg a saját bőrünkön nem érezzük egy-egy választásunk súlyát. Ebben a regényben a szereplők folyamatosan választás előtt állnak, később a hogyan és a miértekre keresik a választ.

Nem csalódtam Khaled Hosseiniben. Gyönyörűen megírt történettel ajándékozott meg, egy regénnyel amelyben nem volt egy sor sem ami untatott volna, csak gondolatok amikről folyamatosan gondolkodtam.
10/10

Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 502 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Adam Makos - Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég

Nincsenek megjegyzések
Szerintem mi magyarok fura helyzetben vagyunk, ha a II. világháborúról van szó, talán az orosz megszállás elszenvedése okozhatja azt, hogy a német hadsereget másként ítéljük meg, mint például az amerikaiak. (Abba meg tényleg nem akarok belemenni, hogy miért is) 
Én azok az emberek közé tartozok, akik még első kézből hallhatták az élménybeszámolót a nagyszüleiktől, mert bizony nagyapám ott harcolt Münchenben, amikor végül amerikai fogságba esett, nagymamám pedig kitelepített gyerekként éhezett és menekült az orosz katonák elől. Szóval a II. világháború valahogy ott volt a családomban, és elég sok könyvet is olvastam erről a szörnyűségről. Talán ezért is keltette fel a figyelmemet ez a könyv.

Négy nappal 1943 karácsonya előtt egy erősen sérült amerikai bombázó küszködött, hogy átrepüljön az ellenséges Németország területe fölött. A huszonegy éves pilóta mögött a gép személyzetének fele már súlyos sebesült vagy halott volt. Ez volt az első bevetésük. Hirtelen hosszú, sötét alak jelent meg a gép farkánál: egy német Messerschmitt vadászgép. A gépet egy mesterpilóta vezette, aki egyetlen gombnyomással képes lett volna elpusztítani az amerikai gépet. Ami ez után történt, minden képzeletet felülmúlt és később „a II. világháborús ellenségek közötti leghihetetlenebb találkozóként” vált ismertté.
Igaz történet két pilótáról, akiknek az élete azon a napon találkozott: az amerikai Charlie Brown hadnagyról, aki korábban egy nyugat-virginiai farmon dolgozott, majd a B-17-es pilótája lett, és a bajor Franz Stigler hadnagyról, aki korábban utasszállító repülőgépeket vezetett, és szerette volna elkerülni, hogy a háborúban harcolnia kelljen.
A Felettünk a csillagos ég Charlie és Franz megrendítő története. Charlie kénytelen az angol ködben felszállni, társai gépeinek égő roncsai között, miközben a légvédelmi ágyúk olyan közel dördülnek el, hogy bevilágítanak a pilótafülkébe, eközben az ellenséges harci gépek cápákként köröznek körülötte. Franz homokviharokat élt át a sivatagban, egyedül zuhant le a tengeren, és szembe kellett néznie azzal, hogy ezer, egyenként tizenegy gépfegyveres bombázó várja, hogy rájuk támadjon.
Charlie és Franz találkozását az Amerikai Légierő 8. repülőszázada “szigorúan titkosnak” minősítette. Olyan pillanat volt ez, amely ha kiderül, Franzot kivégzőosztag elé állítják. A találkozás emléke negyven éven át sokszor felidéződött a két férfi tudatában, mígnem idős korukban megkeresték egymást. Ez a küldetés örökre megváltoztatta az életüket.

Nagyon tetszett a bevezető amiben Adam Makos elmeséli, hogy miként került a háborús veteránok közé, hogyan hallgatta meg a történeteiket, és miért hozta létre az újságját, amiben ezeket az emlékezéseket le is hozta. Tökéletes felvezetés ennek a regénynek, minden elismerésem az övé. Charlie Brown amerikai és Franz Stiegler német pilóta légi találkozása köré épül az egész cselekmény. Amikor milliók hallnak meg az értelmetlen háborúban, amikor gondolkozás nélkül végrehajtják a parancsokat, ebben a milliőben van két ellenséges katona, akik felismerik, hogy az emberség mindennél fontosabb. Ez a katarzis a könyvben, de az életükben is, mert örökre bevésődik a szívükbe a másik katona.

Nagyon nehéz erről a dokumentumregényről írnom. Egyrészt ott van az a rengeteg kutató munka, amit az író végzett, másrészt én úgy érzem, hogy nem tudta teljesen átadni az érzéseket, érzelmeket. Ennek következtében van néhány olyan rész ami unalmas, pedig nem lenne az, csak nem tudja megfogni az olvasót. Keresem a szavakat... valahogy úgy éreztem, mintha a cselekményt egy vastag üvegen keresztül látnám, nem tudom elérni a szereplőket, fakón érzékelem a színeket. Számomra ez dühítő volt, mert maga a történet csodálatos, példamutató. Egyértelműen a könyv központi része maga a légi találkozás, ez a legkidolgozottabb rész. Kár, hogy a többi fejezet nem ennyire jól sikerült.

Franz életét nyomon követhettem gyermekkorától egészen Németország bukásáig, sőt még azon is túl. Mellette a német légierő kiemelkedő pilótáinak életébe nyerhettem egy-egy bepillantást. 
Charlie Brown története már fiatalemberként a kiképzésnél kezdődik, és nemsokára Angliában láttam viszont a fiatal farmert. Ebben a regényben a katonák őszintén elmondják, hogy mi az a félelem, mit győztek le nap mint nap a pilótafülkében. Minden tiszteletem az övék!

A könyv végén korabeli fényképek találhatók. Jó volt egy-egy fejezetkor hátralapozgatni, és megnézni ezeket az embereket. Bármennyire is tudtam, hogy megtörtént eseményről és igazi emberekről van szó, mégis jó volt fényképeken látni őket. 
Összességében  maga az esemény amit feldolgozott az író példaértékű. Talán egy tapasztaltabb író tollából egy jobban összeszedett regény született volna.
7/10

Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 470 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Katherine Webb: Homály

Nincsenek megjegyzések
Egyre jobban a gyengéim azok a történetek, amik a múltat kutatják, és a szálak valahol összeérnek a jelenben. Ez is egy ilyen regény.

Egy katona holttestére bukkannak Belgiumban, és kiderül hogy valamikor az I. világháborúban halhatott meg. Leah Hicksont kérik fel, hogy kutassa fel a halott katona személyazonosságát. Munkáját csak két levél segíti, amik túlélték az enyészetet. Ezeket olvasva jut el Hester Cannings-hoz, és a férjéhez a vidéki parókiára 1911-be. A friss házasok élhetnék az egyszerű, de boldog életüket, ellenben Hester komoly gondokkal küszködik, férje máshogy viselkedik, mint a normális, egyszerű férfiak. Képtelen felfogni és megoldani a problémát, hiába kér segítséget a tapasztaltabb nővérétől. A mindennapjait csak az dobja fel, hogy egy új cselédlányt vesz fel, aki a börtönből érkezik. A lány, Cat Morley, igazi egyéniség, okos és elhivatott. A szüfrazsett mozgalomba belépve harcol a nők jogaiért, de a börtönben megtörik, egy új élet kezdődik számára a vidéki parókián. Már-már idilli légkört egy idegen zavarja meg, Robin Durrant, aki fenekestül felforgatja a parókián élők életét. 

Elkezdődik egy időutazás, amelynek a segítségével lassan kitárul a múlt. Hester testesíti meg számomra a tesze-tosza háziasszonyt, aki képtelen a lábára állni, aki úszik az árral és nem csinál semmit. Nem igazán tudtam azonosulni vele. Ellenben Cat vibráló személyisége élettel tölti meg a lapokat, és az olvasó érzi, hogy fontos szerepet tölt be a cselekményben. A férj csak asszisztál a regényben, Albert alakja az első perctől kezdve unszimpatikus és az olvasó számára hamar kiderül, hogy mi a baj vele.
A múltban játszódó történettel nem volt semmi problémám, jó karakterek, érdekes történetek. Viszont a jelen valahogy halovánnyá sikeredett. Úgy éreztem, mintha először a múltat írta volna meg az írónő, majd hozzárakta a jelent, ami nekem nem volt érdekes, és Leah alakja sem fogott meg. Ezért fordult elő velem az, hogy faltam a sorokat ha a múltról olvastam, és nehezen haladtam a jelenben.

Ez az első könyvem az írónőtől. Nem volt rossz, de többet vártam tőle.
8/10

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 430 oldal

Nincsenek megjegyzések :