Renée Knight: Cáfolat

6 megjegyzés
Ritkán olvasok krimit, habár szeretem ezt a műfajt. Így amikor a kiadó felrakta ennek a könyvnek a beleolvasóját, azonnal megnéztem. Be is szippantott, mert tetszett az a felállás, hogy azonnal megismerhettem az "elkövetőt" és a "leleplezőt", vagy mégsem? 

Kíváncsi lettem mi történhetett a jól szituált, elismert dokumentumfilm-rendező Catherine Ravenscroft-tal, aki a családi költözködés után egy ismeretlen könyvet talál az éjjeliszekrényén, és azt elkezdi olvasni. Rövidesen rájön arra, hogy ez a könyv róla szól, és a múltjában történő sötét dologról, amit senki nem ismer. Még a férje sem, pedig boldog házasságban élnek egymással. A nő teljesen kétségbeesik, és széthullik a felfedezés után olyannyira, hogy a férje is, és a munkatársai is észreveszik, hogy valami nem stimmel. Mit csinál ilyenkor egy oknyomozó? Valahogy összeszedi magát, és elkezd nyomozni, hogy ki is tudhat erről a titokról, illetve ki írta ezt a könyvet.

A két szemszögből megírt történet másik szereplője Stephen Brigstocke nyugdíjas tanár, akiről már az első oldalak után tudni lehet, hogy valami köze van a megtalált könyvhöz. Hamarosan az olvasó teljesen tisztába lesz az idős ember szerepével, a kérdés már csak az, hogy miért? Igazából pont ez a miért kérdés adja meg a regénynek a különlegességét. Egyrészt Stephen gondolataival ismerkedhetünk meg, na meg az indokaival, másrészt ott van Catherine, aki megpróbál úszni az árral, de sokszor csak fulladozik, és nem jut előre. 

Az olvasó egy idő után úgy érzi, hogy lassan mindennel tisztában van. Tudjuk, vagy sejtjük, hogy mi történhetett a múltban, habár Catherine viselkedése sokszor nem logikus. Sőt! Van amikor egyenesen bosszantó! Aztán jön egy csavar, és Bummm! És számomra itt lett nem hiteles a regény. Catherine Ravenscroft alakja így  még kevésbé szimpatikus, mert egy megrázó bűncselekményből, illetve tragédiából nem lett volna semmi baj, ha akkor jól és helyesen dönt. 

A könyv borítója érdekes, és nagyon találó, habár ezt csak az utolsó oldalakon értheti meg az olvasó. Mivel egyre nehezebben viseltem el olvasás közben Catherine személyét, így nem tudott sokkolni a regény vége. Nem tudtam megérteni az asszonyt, sem nőként, sem anyaként. 
Hogy mi a tanulság? Nem hazudj! Se magadnak, se másoknak!
7/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 324 oldal




6 megjegyzés :

M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Nincsenek megjegyzések
Többek közt arra is jó a Moly, hogy felhívja a figyelmemet ilyen kis gyöngyszemekre, mint ez a regény. Persze lassan már a csapból is reklámozzák ezt a könyvet, hiszen megfilmesítették, és nemsokára a hazai mozikban is vetítik. 

Tom Sherbourne, a veterán első világháborús katona megtörten érkezik haza a frontról. A háború borzalmai ott kavarognak a fejében, és egyetlen megoldást talál a démonaival szemben, ha az emberiség szolgálatába áll, és elmegy őrnek a világítótornyokhoz. Néhány év múlva a Janus-sziklához kerül, ami különösen a szívéhez nő. Mikor már azt gondolja, hogy a megkeményedett szívéhez semmi sem kerülhet, akkor ismerkedik meg leendő feleségévével, Isabel-lel. Boldogságukat csak az árnyékolja be, hogy Isabel nem tud gyermeket adni maguknak, folyamatosan elvetél. A tragédiák egyre jobban megviselik a nőt, és így a férjet is. Egyszer csak egy csónak sodródik a szigetre, amiben egy halott férfi, és egy síró kisbaba van. Úgy tűnik Isabel imái meghallgatásra találtak.

Komoly témát feszeget a könyv. Egyrészt ott van Tom, aki maximálisan betartja a szabályokat, pontos ember lévén a hazugság egyenlő az árulással. Életébe csak a munka és a felesége tartozik. Igazi csendes emberről van szó, aki ha megszólal arra odafigyelnek. Megbízhatóságát mások is elismerik. 
Másrészről Isabel olyan mint egy forgószél. Duzzad az élettől, és egy sajátos helyzetben találja magát, miszerint a háború után nincsenek férfiak, és azt látja, hogy örökre bezárva marad a szüleivel. Isteni csodaként tekint Tomra, aki egészséges, dolgos férfiember, igaz a foglalkozása miatt távol él az emberektől. De Isabel nem bánja. Gyerekekre, saját háztartásra vágyik, és ezeket mind megtudja adni a leendő férje. Úgy tűnik semmi nem áll a boldogságukba, csak azok a fránya vetélések. Egy nő életében a vetélés szó azt a borzalmat jelenti, amit el akar kerülni élete során. Isabelnek nem sikerül, és saját kudarcaként éli meg gyermekei elvesztését. A Janus-szikla szétmorzsolja ezt az életvidám nőt, álmait szétszaggatja, ahogy a szél tépázza a szikla felszínét. Tom kétségbeesetten áll felesége mellett, de érzi, hogy nem tud segíteni neki. Ebben a felfokozott érzelmi állapotba csöppen bele a kis csecsemő. 

Milyen döntést lehet egy ilyen helyzetben hozni? Egyáltalán van-e jó döntés? Együtt tudunk-e élni a döntéseinkkel? Óhatatlan, hogy olvasóként feltegyük ezeket a kérdéseket. A szemünk előtt őrlődik az a férfi, akinek a becsületessége az élete. Ebben a regényben a múltbeli cselekmények/döntések határozzák meg a szereplők életét.

Harmadrészről a kis Lucyt is figyelembe kell venni, akinek az életével nem szabadna senkinek se játszani. Mégis megtörténik mindazon borzalom, amit egy gyereknek sem kívánunk.

Remek történetvezetést kaphattam, feszes tempót diktál az írónő. Hiába éreztem már az elejétől kezdve, hogy valami borzasztó fog történni, és ez az idilli állapot nem sokáig tartható fent, mégis sokkolt azt a szenvedés, ami átjárta a lapokat. 
Féltem a befejezéstől, hogy milyen véget szán az írónő a szereplőinek! Nem kellett volna, méltó lezárása van a történetnek, ahol a fájdalom is megpihen, és feléled a remény is.

A filmre kíváncsi vagyok, nemcsak a nagyszerű szereposztás miatt, hanem arra is, hogy miként tudják majd a színészek átadni azokat a mély érzelmeket, amik a könyvben voltak.
9/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 392 oldal

Nincsenek megjegyzések :

Jack Campbell: Rendíthetetlen (Az elveszett flotta I.)

2 megjegyzés
Vajon milyen lehet majdnem 100 évig hibernálva lenni? Hogyan éreznénk magunkat, amikor a felébredés után azzal szembesülünk, hogy háborús hősként tisztelnek bennünket? Fel tudnánk-e dolgozni az utolsó csatánkról szóló mítoszokat? Milyen érzés lenne, ha szófordulatokban, szólásokban ránk hivatkoznának?
Jack "Black Jack" Geary így járt! Ő csak arra emlékszik, hogy egy mentőkapszulába próbálja túlélni a csatát, amiben a Szövetség összecsapott a Szindikátus Világokkal, és a felébredés után sokként éri az a tudat, hogy 100 év telt el, és még mindig folyik a háború. Ráadásul a flottája csapdába esett a Szindikátus Világok közepén, ahol az ellenség egy paranccsal elpusztította a Szövetség teljes vezérkarát. Teljes kapituláció, vagy ellenállás?

Ez kérem szépen nálam egy "Hűha" kategóriájú könyv. Teljesen véletlenül vásároltam meg, és csak úgy faltam a lapokat olvasás közben. Ez egy katonai sci-fi, ami végig az űrben játszódik, és szerencsére egy cseppet sem laposodik el a cselekmény. Éles konfliktushelyzetek jellemzik végig a regényt, ahol Jacknek döntenie/cselekednie kell, miközben a hőskultusszal is meg kell birkóznia. Geary végig kétségekben él, hogy megfelelően döntött-e. Minden egyes veszteségkor saját magával is viaskodik, jól ábrázolva azt, hogy egy vezető pozícióban lévő embernek micsoda akaraterővel, logikai készséggel, empátiával kell rendelkeznie.
Az olvasó a főszereplővel együtt a vezérhajón él és cselekszik, miközben megismeri Jack belső vívódását, az Ő szemszögéből látható a történet, illetve a többi szereplő. A könyv írója maga is katona volt, így sikeresen mutatja be, hogy egy ennyire elhúzódó háború milyen károkat okoz az emberekben, a társadalomban, a technikában. Mi mindent veszítettek el a hideg űrben, és nem biztos, hogy győztes lehet egyáltalán valaki.
Külön tetszett, ahogy a csatákat leírta Jack Campbell, ahol az olvasó is a monitorokon láthatta a flotta mozgását, maga elé képzelve, hogy valójában ez hogy nézne ki 3D-ben. A csendes űrben hatalmas fémszörnyek harcolnak egymással, ahol a halál pillanatokon belül elérheti az embert, és a kapitányok a végsőkig kitartanak. 

Több részes sorozatról van szó, amit remélek végig kiad a Gabo Kiadó. Az már biztos, hogy idén érkezik a második rész. :-)
10/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 354 oldal

2 megjegyzés :