Khaled Hosseini: Papírsárkányok

Nincsenek megjegyzések

Pár óra alatt elolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni, ha mégis, a gondolataim csak a könyvnél jártak.
Bár nem ismerjük meg az igazi Afganisztánt, és az ott élő embereket, mégis valami betekintést nyertünk a 70-es évek afgán elittjének a mindennapi életébe. Főhősünk Amir, a 70-es években gazdag kisfiúként él Kabulban. Egyetlen igazi barátja van Hasszán, aki szolgaként él náluk az apjával együtt. Hasszán tiszta szívvel ragaszkodik Amirhoz, nemcsak urának, hanem barátjának is tekinti a gazdag fiút. Ha kell védelmezi a többi fiútól, de magára vállalja azokat a csínytevéseket is, amikről tudja, hogy Amir apja dühös lesz. Amir érzései számára nem egyértelműek. Bár szereti Hasszánt, mégis a társadalmi különbségektől nem tud teljesen elszabadulni, így fordulhatott az is elő, hogy hagyja Hasszánt megalázni, nem siet a segítségére, pedig tudja, hogy ellenkező esetben Hasszán akár az életét is feláldozta volna érte. Később megbánja tettét, gyáva, hazudós, jellemtelen embernek tartja magát, de képtelen arra, hogy őszintén beszéljen erről az apjával, inkább a hazugságokba menekül. Úgy érzi a barátság szétszakadt.
Amir Amerikába menekül az apjával, mivel az oroszok betörnek Afganisztánba. Új életet kezd, próbálja az emlékeiből kitörölni a régi életét. De a múlt kinyúl érte, visszamegy a tálibok Afganisztánjába, és megmutathatja, hogy nem gyáva, jellemtelen ember.

Valójában fogalmam nincs hogyan éltek az emberek Afganisztánban. Azt sem tudom, hogy mennyire valós ez a könyv. Mindenesetre elgondolkoztató, ha igaz a könyv, hogy a 70-es években létezett még ilyen "feudálisnak" mondható úr-szolga viszony. Na meg persze a nagyfokú szegénység a szolgák között. Az is elborzasztó, hogy az oroszoknak, na meg a táliboknak, sikerült még nagyobb nyomorúságba dönteni az afgán embereket. Az etnikai tisztogatásról már nem is beszélve. Szerencsétlen nép, akik még most sem élhetnek békében az országukban.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, a valós vagy nem valós igazával együtt.

Nincsenek megjegyzések :

Raffai Sarolta: Jöhetsz holnap is

Nincsenek megjegyzések
Adott a szocialista elittből egy család. Jó pozícióban levő férj, csinos, mosolygós feleség, kamasz leánygyermek, nagy ház, bejárónő, márkás ital és cigi. Minden szép és jó lehetne, ha a férj nem ment volna egy üzleti útra, és az asszony nem látta volna meg a régi szerelmét a házuk előtt.
Raffai ismét megmutatta, tökéletesen le tudja írni az asszonyi szenvedést. A feleség a volt szerelme láttán egy időutazásba kezd, aminek a segítségével az Ő szemszögéből megismerhetjük az életét. Bár látszólag boldog családi életet él, valójában a lányával borzasztó a kapcsolata, és a férje is egy csinos "pofikának" gondolja a feleségét. Éli a tunya életét, mosolyog amikor kell, néha dolgozik a férjének, és ennyi. A visszaemlékezés során rádöbben még mindig szereti a volt barátját. Változni és változtatni akar az életén, felveszi a kapcsolatot a rég nem látott barátnőjével, aki végre felnyitja a szemét. Ez az a titok, amit az olvasó már pár lap után megsejt, talán ezért nem tudunk azonosulni a főszereplővel, mert aki képtelen a saját életében rendet tenni, az megérdemli, hogy bábuként éljen a férje mellett. A vég is adott, ismerve Raffai Sarolta előző kisregényét.
Nem annyira jó egy depressziós nő gondolatait olvasni, néha be-bekiabáltam volna a könyvbe, hogy ébresztő!!!!!!!! miért kell így élned!!!!!?????? Lehet változtatni!!!!
Amit biztos megtanul az ember ebből a regényből, az az, hogy nem szabad megválaszolatlanul hagyni semmit az életünkben.


Nincsenek megjegyzések :

Ken Follett: Az idők végezetéig

Nincsenek megjegyzések
1990-ben olvastam A katedrálist Follett-től. Pár nap alatt elolvastam a könyvet, megdöbbentő volt, ahogy leírta a "sötét" középkort, megelevenedett a regény a szemeim előtt, éreztem a bűzt, láttam a koszt és a szegénységet. Végig szurkoltam Lady Aliena-nak, és sajnáltam, hogy vége a 798 oldalas (10-es betűméret) könyvnek. Azóta ismerek olyan gimnáziumokat, ahol kötelező olvasmányként bukkan fel A Katedrális, nemcsak irodalom órán, hanem történelem órán is feldolgozzák a regényt! :-)
Egyértelmű volt, hogy elolvasom a folytatást. ;-)
A történet a 14. században játszódik, a szereplők A katedrális szereplőinek a leszármazottjai. Engem az első oldalakon zavart, hogy Az idők végezetéigben a szereplők neveit nem fordították le magyarra, míg A katedrálisban a magyarosítható neveket lefordították. Így fordul elő, hogy János építőmester Jack-ként szerepel. ;-)
A történet 4 gyermek életútját követi (Caris, Gwenda, Merthin, Ralph), akiket összeköt egy véletlenül meglátott gyilkosság. Na meg persze hozzátartozik szintén a történethez a katedrális a papokkal együtt. Follett ebben a történetben is válogatott szenvedéseket küld kiválasztott szereplőire, már-már azt hiszi az ember, hogy minden rendbe jön, de az író csavar még egyet a sztorin, és a kedvencünk újból a pokol bugyraiba találja magát. Mégis olvasás közben, csak az agyunk rejtett zugában érezzük átsuhanni, hogy már megint "szenvedünk", valójában kíváncsian várjuk mi fog kisülni belőle. Itt is megtaláljuk a független, önálló nőt, mint A katedrálisban Lady Aliena-t, Caris személyében. A középkor még mindig "sötét", az éhség mellett megjelenik a pestis is (többször is), megtizedelve Kingsbridge városát. Mégis az emberek képesek voltak felállni és folytatni az életet, építeni, új családot létrehozni. Follett megkegyelmez hőseinek a regény végére, életük pozitívan fejeződik be.
Értékelés (olvasás) során vétek A katedrálishoz hasonlítani, az elsőt nem lehet felülmúlni ;-) de, ebben a könyvbe sem fogunk csalódni!

Nincsenek megjegyzések :

Marlena De Blasi: Ezer nap Velencében

Nincsenek megjegyzések

Életem első gasztro regény élményét Susan Loomisnak köszönhetem! Meghatározó volt, és már akkor eldöntöttem, hogy ebből a műfajból még többet is el fogok olvasni. Mivel Olaszország, illetve az olasz ételek mindig érdekeltek, ezért erre a könyvre esett a választásom. Bár ne esett volna!!!! De Blasi asszony fontosabbnak tartotta szerelmének történetét, mint Velence, illetve az ételei leírását. Olyan sokszor előfordul a dohányzás a könyvben (egyáltalán nem zavar, ha dohányoznak az emberek), és olyan mennyiségben, hogy a friss zöldségek, és illatos ételek helyett, szúrós szagú, és szürke színű szobákban képzeltem el magam, és lassan megfulladtam a cigeretta által kibocsátott füstben. Harmadrendű romantikus regénynek kell titulálnom e alkotást.
Egyébként a szori a következő: Az ötvenes éveit taposó Marlena Velencében megismerkedik Fernandoval, első látásra szerelem mindkettőjüknél. A hölgy felad mindent a férfiért, és Velencébe költözik, ahol nehezen ismeri meg a szokásokat, de mégis sikerül igazi olasz esküvőt megszervezni és lebonyolítani, és úgy élnek együtt, mint két galamb...és...és
Csendben megjegyzem, hogy voltam annyira "okos", hogy megrendeltem a folytatását is. Gondolkoztam rajta, hogy hagyom a fenébe, porosodjon a polcon, de aztán mégis elővettem. Ezer nap Toszkánában, és IGEN!!!!!! Ilyennek kéne lenni a Velencésnek is!!!! De erről majd később!!!

Nincsenek megjegyzések :

John Galsworthy: A Forsyte Saga 1.

4 megjegyzés

Anno Apjuk még udvarolt nekem, amikor egy héten 2x felmentünk a nagymamámhoz, hogy ne legyen egyedül. Valahogy úgy hozta a sors, hogy pont akkor ment a tv-ben a könyvből készült sorozat. Mivel nagyi nézte, így mi is bekapcsolódtunk, igaz nem előről láttuk a filmet. Mindig vettünk mogyorót, ropit, felsétáltunk nagyihoz, és közös ropogtatás közben néztük, hogy mi fog történni a Forsyte-okkal.
Itt volt már az ideje, hogy el is olvassam a könyvet. ;-) Az Ulpius-ház 2006-ban jelentette meg az első részt, és sajnos azóta sem történt meg a többi kiadatása.
A regény a 19. század végétől követi a Forsyte család mindennapjait. Tipikus angol, jómódban élő család a Forsyte, tele képmutatással és birtoklási vággyal. A terjedelmes család még egymás közt is titkolózik, és próbál megfelelni az angol normáknak. Így lehetséges az, hogy az öreg Jolyon inkább lemond évekre egyetlen fiáról, mint elfogadja gyermeke választását, és Soamesnak még esélye sincs, hogy megértse és igazából szeresse feleségét. Mégis a változás szele (köszönhetően Soames felesége és Jolyon unokájának a vőlegénye közötti afférnak), az öreg Jolyont eléri, és felkeresi rég nem látott fiát, és annak gyerekeit. Visszaállítja örökösének tékozló gyermekét és annak családját, és az utolsó éveit boldogan tölti közöttük.
Aki szereti a családregényeket, és a múlt század eleji Angliát, akkor kellemes olvasnivalót vehet a kezébe. Én már nagyon várom a folytatást.

4 megjegyzés :