2017. január 25., szerda

Csészemelegítő

Élveztem minden sorát! A legjobb persze az, hogy újra valamit alkottam, még ha ilyen egyszerű alig használható dolgot is. Bővebben itt.




2017. január 24., kedd

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa (Isteni városok 1.)

Egy ideje a polcon figyel ez a könyv, és csak azért vettem a kezembe, mert a kiadó már a második részét reklámozza, én meg nem tudtam eldönteni, hogy folytatom a sorozatot vagy nem. Az igazság az, hogy egyszer már belenéztem, de pont a könyv elején található bírósági tárgyalás nemcsak a polisz kormányzójának a türelmét vette el, hanem az enyémet is. Csak egy kicsit unalmas. ;-) Szerencsére csak azt a néhány oldalt kell kibírni, és hirtelen egy izgalmas cselekmény kellős közepébe találtam magam.

Bulikov régen az istenek városa volt, de most már csak halvány képe az eredetinek, mert amióta Szajpúr leigázta a Kontinenst, és a kadzs megölte az isteneket, véglegesen megváltozott a világ. Az elnyomókból elnyomott, és az elnyomottakból új uralkodó réteg alakult ki, a világ pedig kifordult önmagából, elpusztítva azokat a dolgokat/lényeket, amiket a régi istenek hoztak létre. Szajpúr tűzzel-vassal űzi a mágiát, még beszélni sem lehet róla, mert hamar a börtönbe találhatja magát az ember. A történelmet a győztes átalakítja, és csak néhány kiváltságos ember férhet a tudáshoz, többek közt a nagy tiszteletnek örvendő Efrem Pangyüi, akinek a halálával kezdődik ez az igazán érdekes történet. Szajpúr egy titkos ügynököt küld álcázva Bulikovba, akinek az lesz a dolga, hogy megfejtse a halálesetet. Shara, az ügynök, nem is gondolja, hogy jelenlétével felborít mindent, és kénytelen rájönni arra, hogy amit tanult az őseiről és a világról, nem biztos, hogy igazak. 

Politikai intrikák, mágia, régi istenek egyvelege került a lapokra. Nekem folyamatosan a régi Szovjetunió jutott eszembe a nagy forradalmával, amikor mindent eltörölt ami értékes volt, többek közt a hitet is. Szajpúr ugyanezt műveli, elpusztít mindent amit fenyegetésnek észlel, bele se gondolva, hogy a tudást nem elzárni, hanem mindenki számára elérhetővé kell tenni. 
Az író egy csodás várost jelenít meg, ahol az égbe ágaskodó lépcsők torzók módjára maradtak fent, így hirdetve a régi, csodás várost, ahol 6 isten követői együtt éltek, isteneik csodáival egyetembe. Az itt élő emberek emlékezni akarnak a múltra, és ehhez a csonka város segítséget nyújt.
A szereplőket hamar megkedveltem, Shara alakja számomra jól kidolgozott, és jókat derültem azon, amikor levezette a feszültségét. Körülbelül én is úgy néztem a lapokra, ahogy Sharára néztek a többiek. ;-) 
A kormányzó, Mulaghesh egy vérprofi, én Scalzi John Perry (Vének háborúja) szereplőjéhez tudom hasonlítani. Kemény legény, pardon csajszi, akinek még ráadásul humora is van. Sigrud pedig maga a nyers erő, szívesen olvasnék róla is többet.
A cselekmény a kezdeti dög unalmas (számomra) felvezető után izgalmassá válik. Ahogy Bulikov lassan leleplezi titkait, úgy Shara is megismeri múltját, és el kell dönteni, hogy mihez kezd ezzel a tudással. Csak örülni tudok annak, hogy a második részt már februárban a kezembe vehetem, mert bevallom nagyon érdekel mi lesz Shara, és Mulaghesh sorsa.
9/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 446 oldal
Fordította: Huszár András

2017. január 15., vasárnap

Susan Ee: End of Days - A vég napjai

Az Angelfall sorozat a szívem csücske. Az első rész magába bolondított, és még az sem érdekelt, hogy a főszereplő tizenéves. A második részt tűkön ülve vártam, és bár Rafi egy kicsit háttérbe szorult, de ez nem lett kárára a könyvnek. Tökéletesen felvezette a befejező részt. Ebből következik, hogy a harmadik részre már nagyon kíváncsi voltam, állandóan a kiadó honlapján böngésztem, hogy mikor jelenik meg az End of Days magyarul.


"Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek. Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?"


A harmadik kötet ott kezdődik ahol a második rész befejeződött, így az olvasó hamar belerázódik ebbe a különleges világba. Maga a cselekmény az elején egy kicsit belassul, de csak azért, hogy később csak kapkodhassam a fejem, annyi minden történik. Egy csomó kérdéssel indultam neki az olvasásnak, és már előre fentem a fogam, milyen jó lesz amikor kiderül minden. Az írónő tudott néhány meglepetést okozni, például akkor amikor kiderül, hogy Tündérmackó mire képes. A pokolba való alászállás egy érdekes fordulat, elég hátborzongatóra sikerült, de ezt már megszokhattam az írónőtől, hiszen úgy tűnik a félelmetes részek írása könnyebben megy neki, mint a romantikus részeké. Itt jött az első aha-élményem, hiszen a bukott angyalokat látván, már érthető Rafi vonakodása az ember lánya felé.
Külön élveztem, hogy az angyalok politikai csatározásaiba is pillantást nyerhettem, de sajnos azt gondolom, hogy az írónő bármennyire is igyekezett, nem tudta kellően megismertetni a világát. Nagy szívfájdalmam volt, hogy Penryn anyja nagyon keveset szerepelt, pedig alakja izgalmas, és igazából nincs megmagyarázva miért olyan amilyen. Lehet, hogy én gondoltam bele több mindent, de tudása és viselkedése azt sejtette nekem, hogy valamikor kapcsolatba léphetet a túlvilággal, vagy az angyalokkal. 
Egyre komolyabb és komolyabb harcok folynak az emberek és az angyalok között, a tét nagy, én mégis nem tudtam azonosulni a "nagy" csatával, sőt Du és Dam néhol idegesített, pedig ezidáig jókat nevettem rajtuk. Aztán a könyv befejezése betette nálam a kulcsot. Most komolyan!!! Csak ennyi!! Ezek az angyalok hova mennek, mit fognak csinálni? Mi lesz azokkal akik itt maradnak a Földön? Most már nem probléma a keveredés az emberekkel? Bah! Csak egy kicsit vagyok mérges! 
Annyi potenciál van ebbe a történetbe, csak épp nem aknázták ki. Igazán kár érte, mert így óriási hiányérzettel tudom csak zárni a sorozatot.
7/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: AncsaT

2017. január 6., péntek

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

Volt egy kolléganőm aki ösztöndíjat kapott egy finn egyetemre. Boldogan ment ki, de néhány hónap múlva haza kellett jönnie. Depressziós lett, mert alig látta a napot, és teljesen kikészítette a sötétség.

A Rekviem egy gyilkos asszonyért egy ismeretlen világba repíti olvasóját. A messzi Izlandon játszódik a cselekmény 1829-ben, amikor felkérik Thorvardur (Tóti) Jónsson segédlelkészt, hogy nyújtson lelki segítséget a gyilkos Agnes Magnúsdottir-nak. A vád a nő és két társa ellen gyilkosság. Agnest Kornsában helyezik el egy családnál a kivégzésig, és a fiatal segédlelkész megpróbálja a nőt felkészíteni a halálra. A befogadó család, és a vidék kis közössége felbolydul Agnes megérkezésekor. Különféle szóbeszédek járják Izland zord tájait, amik arról szólnak, hogy miként történt a kettős gyilkosság. Agnes, a harmincas éveiben járó gaz felbujtó, aki cselédként szolgált az áldozatnál, Natan  Ketilsson-nál, a heves vörös hajú Fridrik, aki még maga is kölyök, és Sigga a naív gyermeklány, akit csak sajnálni lehet. Natant és a nála ép megszálló Péturt brutálisan meggyilkolták, a házat felgyújtották, miközben megpróbálták megszerezni az áldozat pénzét. Nem csoda, hogy annyi szóbeszédet meghallva a befogadó család vegyes érzésekkel várja a nőt. 
Tóti segédlelkész mindent megpróbál, hogy lelki segítséget tudjon nyújtani, és lassan Agnes megnyílik. Az igazságra a könyv végére fény derül.

Eredeti levél. Forrás
Nem sok olyan könyvet olvastam ami Izlandon játszódik. Talán ezért is keltette fel a figyelmemet, meg persze az 1800-as évek mindig elcsábítanak. Gyönyörű tájleírást kaptam az írónőtől, először a nyári Izland, a határtalan legelőivel, majd később a téli Izland a kopár, fagyos, szeles földjeivel lopta be magát a szívembe. Azt hiszem el kell egyszer jutnom ebbe a csodálatos országba, ahol régen erős, dolgos, nők és férfiak éltek. Ezek az emberek a mindennapi betevőjük megteremtéséhez is rengeteget dolgoztak, és még az időjárás sem kímélte őket. A tél maga volt a pokol, amikor éhséggel, hideggel és az egyedülléttel is meg kellett küzdeniük. Ebbe a világba született Agnes, a fattyú, aki korán árva marad, és még gyerekként dobálják házról házra, családról családra. De Agnes túlélő, akinek gyors észjárása van, és még jól is dolgozik. Nem vágyik semmi másra csak szeretetre, és arra, hogy szerethessen. Kevés ennyire jól megírt főszereplővel találkoztam eddig, Agnes karaktere erős, megelevenedik a lapokon. 
A másik ilyen erős karakter a befogadó család anya alakja, Margrét. A beteg, megtört anya szikár, és komor alakja a történet végére megszelídül. 
Agnes apránként elmeséli életét, hol Tóti segédlelkésznek, hol Margrét-nak, vagy csak egyszerűen elmerül a saját emlékeibe. Az akkori humánusnak tartott bánásmód felőrli Agnes erejét, hiszen hogy lehet úgy élni, ha tudjuk mikor végeznek ki, és ez az időpont napról napra közeleg. 

A könyv utolsó lapjai emberpróbálóak. Az írónő nem szépít semmit, az olvasó pedig megpróbálja feldolgozni az olvasottakat. 
Gyönyörű, fájdalmas, komor drámát kaptam. Az érzelmeim túlcsordultak, és Agnes alakját nem fogom elfelejteni.
10/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 400 oldal
Fordította: Lengyel Tamás

2017. január 2., hétfő

Mi volt 2016-ban?

Forrás
Azt hiszem egy elég kemény évet zártam 2016-tal. Igazából semmi rendkívüli nem történt, nem találtam ki hogy újítsuk fel a lakást (azt majd most), nem történt munkahelyi változás, szerencsére haláleset sem, mégis húzósnak éreztem 2016-ot.

Valahogy elrepült ez az év, és én állandóan időhiánnyal küszködtem. Ez meglátszik az olvasásomon is, mindösszesen 57 db könyvet olvastam, azaz 25.476 oldalt. A tavalyi évben inkább sci-fi és fantasy műfajokat preferáltam (35 db). A nemek aránya az íróknál: 29 férfi és 28 nő.
Szerencsére nem szaladtam bele nagyon rossz könyvekbe, de azért akadtak olyanok, amik kevésbé tetszettek: 
- Sylvian Neuvel: Alvó óriások

Persze voltak igazán kiemelkedő könyvek is:
- Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

2016-ban a kihívásokat inkább hanyagoltam, rájöttem arra, hogy a megfelelési kényszeremet sutba kell vágnom, és csak azért kell olvasnom, mert jó!! Éppen ezért elég nehezen tudom rávenni magam arra, hogy jelentkezzek egy újabb kihívásra, pedig tényleg érdekelne. 365 nap alatt 52 könyv kihívás érdekesnek tűnik, és egyébként ezt általában évről évre hozom is. 
A blogot hanyagoltam a legjobban, amit igazán sajnálok. Mindig megfogadom, hogy többet leszek itt, de aztán valahogy nem megy. Itt jön be újra, hogy ez a 2016 valahogy teszetosza volt nekem.

Szóval meg kell ráznom magam, életet kell lehelnem a testembe, valahogy ezt a letargikus érzést ki kell üldözni, és így a 2017 jobb lesz. Remélem!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...