Chris Beckett: Sötét Éden

Nincsenek megjegyzések
Na ez az a könyv, amit duplán rendeltem elő! :D Egyet januárban és egyet februárban is, csak a biztonság kedvéért, nehogy lemaradjak róla. ;-) Szerencsére időben észrevettem, így korrigálni tudtam a hörcsög énem botlását.

A fülszöveg kellően felkeltette az érdeklődésemet, űr, idegen bolygó, valamilyen katasztrófa (ha már ezen a bolygón maradtak), na és emberi konfliktusok. Nálam ezek egyenlőek a jó könyvvel, így lázasan el is kezdtem olvasni ahogy megérkezett.

Adott az Éden, ahol a Család lakik, ahol nincsen nap, és a fényt a növények adják. A család 532 tagja a mindennapi betevővel foglalkozik, máskülönben éhen halnának. Ahol őskori körülmények közt próbálnak élni emberek, akik az első emberpár szabályait követik. Itt alig van írásos emlék, csak a Legvénebbek emlékeznek vissza azokra a legendákra, amik a bolygóra érkező első emberek meséltek, miszerint van valahol egy olyan világ, ami fényes, és olyan fejlettek, hogy hajókkal meghódították az űrt is. Ezek a legendák mind-mind arról szólnak, hogy miként maradt a bolygón Angela és Tommy, illetve hogy utazott el a Három Útitárs, hogy segítséget kérjen a Földről. Ezért kell ott maradni ahol most él a Család, mert csak így fogják a földiek megtalálni őket.

Angela és Tommy utódairól szól a regény, és nem kell nagy ész ahhoz, hogy már az első sorok után érezze az olvasó, hogy itt bizony beltenyészetről van szó. (Később megismerhetjük a "családfát", ami egy kicsit sokkolt.) Van itt kérem minden, ami születhet egy ilyen családban, testi, szellemi fogyatékostól kezdve, a szimpla elbutuláson át, az érzelmi ürességen keresztül, és mégis az élet élni akar alapon születnek olyan emberek is, mint Vöröslámpás John, vagy Tövisfa Tina. Ők azok, akik megkérdőjelezik a hagyományokat, és igazán gondolkodnak. Úgy is mondhatnám, hogy normális kamaszok. John az, aki talán elsőként felismeri, hogy a Család lakta völgyben már sokáig nem maradhatnak, hiszen egyre kevesebb az élelem. Igen ám, de a völgy körül csak a sötétség van és a hideg, és arra már nincs meg az agyi kapacitás, hogy hogyan lehetne ezt túlélni. Vagyis néhány emberben megvan, ők a "lázadók".

Az író nem tartja fontosnak, hogy bemutassa a világot, így alig kaptam valami információt a növényekről és az állatokról. Igazából azt sem tudom hol vannak ezek az emberek. Valójában itt a Családon (a társadalmon) van a hangsúly. Meddig élhetnek úgy, hogy nem kérdőjelezik meg a hagyományokat, mi történik akkor, amikor valaki elhagyja az adott populációt? Egyáltalán helyes-e, amit John tett? Ezek olyan kérdések, amikre más-más válaszokat adnak az olvasók, éppen ezért nehéz eldönteni, hogy most jó vagy rossz könyvről beszélünk. 

Nekem egyértelműen hiányzott a világ leírása, zavart a karakterek elnagyolása. A Család szokásainak megismerésével a legendákat is megismerhettem, amik nagyon felkavartak. Ebből lehet megtudni, hogy valójában hogy kerültek ezek az űrhajósok ide az Édenbe, és mi történt az első emberpárral, Angelával és Tommyval. Annyira sajnáltam a nőt!!!!
Nos, egy könnyen olvasható, nagyon szép borítójú regényt vehettem a kezembe. DE számomra hiányoztak azok a sci-fi elemek, amikkel egy igazán jó sci-fi rendelkezik.
7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 352 oldal

Nincsenek megjegyzések :

John Scalzi: Árnyékszövetség

Nincsenek megjegyzések
Scalzi az az író akinek a könyveit minden gondolkodás nélkül megveszek. A Vének háborúja sorozat 6. részétől azonban egy kicsit féltem. Mi lesz, ha nem tudja az író megugrani azt a lécet, amit Ő állított fel olyan magasra? Mi van, ha kifogyott a szusz, és a történet valami dögunalom lett? Ha jobban belegondolunk ezek a félelmek jogosak lehetnek a 6. résznél.
A fentebb felsoroltak miatt hagytam egy kicsit porosodni a könyvet a polcomon, ráadásul még újra szerettem volna olvasni az 5. részt is. Nehogy valami fontosat elfelejtsek, és ne élvezzem emiatt az Árnyékszövetséget. ;-)

Nos A lázadás hangjaiban nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy valójában mi történik a színfalak mögött, ki akarja a Gyarmati Szövetséget teljesen elpusztítani.
Az Árnyékszövetség már az első lapjain sokkolja az olvasóit, és előre vetíti, hogy talán azt is megtudhatjuk, kik mozgatják a rugókat ebben az összeesküvésben.

"Szóval, most el kellene mesélnem nektek, hogyan lett belőlem egy agy egy dobozban."

Maga a könyv novellákból áll, amik szorosan összefüggnek az eddig megtörtént eseményekkel. Megvilágosítják az olvasót, háttér-információkat kapunk a világról, és egy csapásra érthetővé válik minden.
Scalzi már az első novellával - Az elme élete - felfokozott izgalmi állapotba hozza az olvasóit. Rafe Daquin méltó utód a sorozat férfiszereplőihez, okos, humoros, és nem utolsósorban hiteles. Ennek köszönhetően a kis "ügyködését" el tudtam hinni, és nem akartam abba belegondolni, hogy miért pont Ő, és miért nem a Konklávé egy másik pilótája.
Az Árnyékszövetség című novellában bepillantást nyertem a Konklávé második emberének az életébe. Hafte Sorvalh már eddig is szimpatikus figura volt, és ez most sem változik. Scalzi itt is megvillantotta írói szabadságát, a lalanok szaporodása, felnőtté válása több mint érdekes. Politikai csatározások szikráznak a lapokon, és Hafte mindegyiknek a közepén van.
A harmadik novellában - Tartósan fennmaradhat-e? - a Gyarmati Véderő megfogyatkozott csapataival találkozhattam. Kibontakozik az emberek lakta világban valami ellenszenv a Szövetséggel szemben, és úgy tűnik ez nem fog egyhamar csökkenni. És miért ne használnák ki az emberek gyengeségét mások?
A negyedik novella - Élni vagy meghalni - újdonsággal nem szolgál. Az emberiség bajban van, nagy bajban. A kérdés csak az, hogy a megismert főszereplőink képesek-e tenni ellene.

John Scalzi világa nem a legjobban kidolgozott világ, de ki bánja, amikor a karakterei viszont azok. Ennek köszönhetően a 6. rész is könnyen olvasható, és tényleg szórakoztató.
8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 352 oldal



Nincsenek megjegyzések :

Ernest Cline: Armada

Nincsenek megjegyzések
Le kell szögeznem, hogy én nem olvastam Ernest Cline-tól a Ready Player One című könyvét, függetlenül attól, hogy itt csücsül a polcomon. Egyszerűen kimaradt az életemből, és az Amada megjelenésekor már időm sem volt bepótolni a hiányosságomat. Viszont úgy gondoltam, hogy talán az Armadának jó is lesz ha nem ismerem a "nagy testvért", mert így nem hasonlíthatom össze a két könyvet.

Zack Lightman éli az átlagos életét a kisvárosi Amerikában, ahol szinte semmi sem történik. Az egyhangú életébe csak a videojátékok hoznak valami izgalmat, na meg az apja hagyatéka. Zack nem ismeri az apját, mivel még csecsemő korában elhunyt egy balesetben, azóta az anyjával él együtt, aki halálra dolgozza magát a helyi kórházban. A srác kisebb álomvilágban él a barátaival együtt, mindennap órákon át a kedvenc játékukat nyomják, és egyszer BUMMM...megjelenik az Armada játékból egy ellenséges űrhajó az iskola felett. Zack el sem akarja hinni amit lát, azt gondolja ugyanúgy járt ahogy az apja, aki "kisebb" összeesküvés-elméletet gyártott a videojátékokról. Vagy mégsem az? Az egyébként tök unalmas fiúból egy csapásra a világ megmentője lesz, de amíg ezt eléri jó néhány kalandba lesz része.

Nos, végig a könyv olvasása alatt valami őrületes hullámvasúton éreztem magam. Egyrészt voltak részek, amikor halálra untam magam, és Zacktől a falra másztam. Másrészt a regény vége felé már begyorsulnak úgy a dolgok, hogy kezdtem élvezni a könyvet. Rocker lelkem szárnyalt a felsorolt számok miatt, bizony-bizony néha elcsábultam, és meghallgattam egyet-egyet. 
Maga a cselekmény halálosan egyszerű, és szórakoztató lenne, ha nem vártam volna valami pluszt, valami mélységet, amivel levett volna a lábamról. De nem vett, mert még elgondolkozni sem tudtam a sztorin, mert nem volt min gondolkodni, annyira egyszerű. Zack pörög, megdöbben, tudomásul veszi, és pörög, meg lövöldözik, és általában nyer. Nem érzem a világ kidolgozottságát, habár ha az egyszeri könnyed szórakozás volt a cél, akkor teljesült. Viszont mély nyomott nem hagyott bennem. Persze itt is volt "üzenet", Cline meglepően jól érzékelteti az emberiség hibáit, gyarlóságait. 
Valószínűleg nem volt jó, hogy annyira hypolták az Armadát, mindenki valami nagy durranásra számított beleértve engem is. Sajnos én nem kaptam meg. :-(
7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 368 oldal

Nincsenek megjegyzések :