2012. január 27., péntek

Philippa Gregory: A vörös királyné

Philippa Gregory folytatja a Rózsák háborúja bemutatását. Sajnos az első kötetet A fehér királynét nem olvastam, de  A vörös királyné önálló regény, nem szükséges az előző olvasása. Ebben a könyvben Lady Margaret Beaufort életét követhetjük nyomon, aki a Lancaster ház reménye. Származásából következik, hogy a Lancaster-ek "szegényes" fiú ágát erősíteni kell, ezért már 12 évesen férjhez megy Edmund Tudorhoz. Onnantól kezdve számolják a hónapokat, hogy mikor fog megszületni az örökös.

Lady Margaret Beaufort-nak gyermekként példaképévé válik Jeanne d'Arc, olyan akar lenni mint az orléans-i szűz. Buzgón vallásos, miközben egyetlen egy cél vezérli, hogy valaki felfigyeljen rá. Elég nehéz ezt elérnie, mert szerencsétlenségére Angliában dúl a Rózsák háborúja, az Ő élete is csak egy bábu a sakktáblán.
A fia megszületése után, már csak azt akarja elérni, hogy trónra ültesse gyermekét.  Eléréséhez minden eszközt felhasznál, hiszen Isten azt akarja, hogy Ő legyen a király anyja.

Philippa Gregory könyvei közül sikerült néhány nagyon rosszat is olvasnom, ezért egy ideje már nem veszem meg a regényeit. Aztán nagyon jó kritikákat olvastam A fehér királynéról, és bevallom elcsábultam. Így amikor megjelent A vörös királyné azonnal megrendeltem. Szerencsére nem csalódtam, de azt is el kell mondanom, hogy az írónőnek nem ez a legjobb könyve. 
Lady Margaret-et először nagyon sajnáltam, és megrázott az a szívtelenség, kegyetlenség amit ellene követnek el. Embertelennek találom, hogy egy gyermeket férjhez adjanak. Aztán a vak vallásossága idegesített,  felháborító, hogy Isten nevében mi mindent el lehet követni!
Anglia történelmét 1453-tól 1485-ig öleli fel a cselekmény, csakúgy mint A fehér királyné (1464-1485), de most a piros rózsa, azaz a Lancaster ház szemszögéből látjuk a történéseket. Összességében azt kell mondanom, hogy egy érdekes könyvet olvastam.  Nálam az írónő "nagy" visszatérő, ezért további bizalmat szavaztam neki, és biztos megveszem a regénysorozat első részét is. 
9/10

2012. január 16., hétfő

William Dietrich: Hadrianus fala

Teljesen véletlenül került ez a könyv a 2011-es várólistámra. Egy jó kis történelmi regényt szerettem volna olvasni, és szerencsére megkaptam megspékelve kalanddal és romantikával is.

Kr. u. 368-ban vagyunk Britanniában, ahol Draconak az a feladata, hogy kiderítse mi történt Valeriaval, a római nemeslánnyal, aki Marcus Flavius felesége, és kik idézték elő a lázadást a Római Birodalom ellen. Draco szisztematikusan hallgatja ki a szemtanúkat, és a vallomások alapján ismerkedünk meg mi is a szereplőkkel.

Valériának az apja egy buzgó szenátor, aki elszegényedett, és mindenáron pénzt akar szerezni. Ezért a lányát hozzáadja Marcus Flaviushoz, akinek viszont jó nevű nemeslányra van szüksége. Valeria nem bánja a házasságot, mert azt gondolja, így ki tud szabadulni a szülői házból. Még az sem zavarja, hogy a leendő férjét Britanniába helyezik rangos katonai pozícióba a házassága révén. Személyes szolgálójával, és testőrével indul a hosszú útra Rómából. Az utazás bár fárasztó, de a lány nagyon élvezi. Nem tudja, hogy a Britanniában állomásozó Galba szerette volna megkapni azt a kinevezést, amit a vőlegénye kapott. Ahogy a szigetre lép rádöbben arra, hogy mennyire távolra került a római civilizációtól. Itt az emberek teljesen mások, még a szolgák sem úgy viselkednek ahogy a szülői házban megszokta. Flavius a falnál van, ezért Galba a vőlegényéhez kíséri Valeriát. A több napos úton a lánynak nem szimpatikus Galba, ezért minden pillanatot megragad, ha bosszanthatja. Így történik, hogy kevés kísérettel elválik a Tribunustól, és megpróbálja megkeresni a vőlegényét egy közelebbi úton. De útközben megtámadják őket a barbárok, és a barbárok vezetője megismeri Valeriát, akinek sikerül elszökni a támadók elől, és végre találkozhat Marcus Flavius-szal.

A fő történeti szál mellett bepillantást nyerhetünk Londinium mindennapi életébe, ahogyan egy nagyon szép római esküvőn is együtt ülhetünk a vendégekkel. 
Valeria hamar rádöbben, hogy a férje nem fog annyi szabadságot és örömöt adni neki, mint ahogy remélte. Egy összeesküvés miatt a barbárok táborában találja magát az asszony, ahol megismerkedik Arden-nel, a vezetőjükkel. Teljesen összezavarja a férfi, az Attacotti törzs lakóhelyén szabadon jöhet-mehet, és akaratlanul is szimpatizálni kezd velük.  
Az olvasó Valeriával együtt ismerheti meg a törzs szokásait, és vallását. Az író szépen felvázolta a két tábort, a rómaiakat és a barbárokat. Mindkét oldalon vannak karizmatikus vezetők, és mindkét oldal élni akar Britanniában. Az "őslakosok" ki akarják rugdalni a rómaikat, azokat a rómaiakat, akik valójában már britek, hiszen a legtöbben vegyes házasságból születtek. A háttérben pedig megbújik a hataloméhség és a bosszú.

Tényleg nagyon jó volt olvasni. Nem volt egyetlenegy unalmas perc sem benne. A szereplőkkel igazán hamar lehet azonosulni, és onnantól kezdve lélegzetvisszafojtva szurkoltam nekik. Remélem többen is a kezükbe veszik ezt a könyvet.
9/10

2012. január 8., vasárnap

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Egy Molyos esemény miatt vettem le ismét a polcomról ezt a könyvet. Már annyiszor olvastam, hogy szinte kívülről fújom minden sorát. 

Emlékszem, talán 10 éves lehettem, amikor a szüleimmel megnéztük a filmet a moziban. Olyan nagy hatással volt rám, hogy mai napig a kedvenc könyvem, illetve a filmem az Elfújta a szél. El akartam olvasni is, de abban az időben elég kevés példányt nyomtattak a könyvből (vagy túl sokan megvásárolták), és anyukám már nem kapott belőle. Nem sokkal később az egyik rokonlátogatás során észrevettem a könyvespolcon ezt a könyvet, és a pár napos látogatás alatt kiolvastam. Nem csalódtam benne, jobban tetszett mint a film, pedig csak 12 éves voltam akkor. Az általános iskolai barátnőmmel teljesen belebolondultunk az Elfújta a szélbe. Eldöntöttük, hogy ha leánygyermekeink lesznek, akkor Scarlettnek vagy Melanie-nak fogjuk nevezni. Nekem mindig is Scarlett volt a kedvencem, függetlenül az egoizmusától. Lenyűgöző az akaratereje!
A barátnőmmel mindketten azt vallottuk, hogy Ashley-be vagyunk szerelmesek, de a szívünk mélyén Rhett Butler volt eltemetve. A mai napig Rhett Butler az egyik férfiideálom, és sajnos az életem során (ezidáig) még egyetlenegy Rhett-es férfival sem találkoztam. Persze a rajongást elősegítette a film is, hiszen talán a legjobb színészeket találta meg Hollywood a szerepekre.

Margaret Mitchell kiválóan szemléltette regényében a letűnt déli világot, és az Észak és Dél háborúját. Gyermekként megdöbbentő, és félelmetes volt olvasni a háborúról, felnőttként ezt már izgalmasnak éreztem, és még többet szerettem volna tudni. Ennek a könyv hatására olvastam több történelmi könyvet az amerikai történelem eme szomorú éveiről.
Számomra még egy nagyon fontos pozitívumot tartalmaz a történet. Habár romantikus regény, mégis nem csöpögő (nekem) a szerelmi szál. 

A könyv cselekményét szerintem nagyon sokan ismerik, még azok is akik nem olvasták. Scarlett O'Hara Észak-Georgina Tara nevű ültetvényén él, és semmi más nem érdekli, csak az, hogy az összes fiatalember fejét elszédítse. Csak egyvalakibe szerelmes igazán, Ashley Wilkes-be, aki viszont az unokatestvérét, Melanie-t veszi feleségül. Scarlett tehetlen dühében Melanie testvérével veteti el magát, miközben kitör a háború. A két nő a háború alatt Atlantában él, ahol Rhett Butler gyakori látogatója lesz a hölgyeknek. Bár Scarlett azt hiszi még mindig Ashley-t szereti, mégis valahol érzi, hogy Rhett sem közömbös számára. A háború szörnyű szenvedést hoz a Délieknek, többek közt iszonyú szegénységet. Scarlett egyetlen célja, hogy megőrizze Tarát, ezért bármire képes. A szívét megkeményíti, eldönti, hogy az Ő családja soha nem fog éhezni. A mesterségesen kialakított keménység páncélján egyedül Rhett Butler képes áttörni, és egy új világba repíti a nőt. 
Közelről sem ilyen egyszerű a történet, tele van bonyodalommal és fájdalommal. Látjuk Scarlett-et gondtalan ifjú hölgyként, és a könyv legvégén megtört asszonyként. Nagy utat jár be, és mindig újat tanul, de a legfontosabbat csak akkor tanulja meg, amikor már késő. 
Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Szerintem nem hiányozhat egyetlenegy könyvespolcról sem.
10/10

2012. január 6., péntek

Virginia Woolf: Az évek

A Pargiter család nagy változás előtt áll 1880-ban. A gyermekek édesanyja hosszú betegség után haldoklik, és a család nagy feszültséggel várja, hogy eltávozzon az asszony. A gyerekek nagy terveket szövögetnek a jövővel kapcsolatban. Az olvasó lassan megismeri a szereplőket, a vágyaikat. Mivel családregényről van szó, ami három generáción át ível, így végig kísérhetjük az életüket. Az ő életük mellett megismerhetjük a világ, Anglia történelmét is. 

Ebben a könyvben nincs túl magyarázva semmi, lelassult mozdulatok, történetek, mégis odaszögezi az olvasót a fotelba, és nem engedi el. Éveket ugrunk egy-egy fejezet között, és csak a  szereplők életének fontosabb állomásaival ismerkedünk meg. Virginia Woolf-ot vagy szeretni vagy utálni lehet. Én az előbbi csoportba tartozom, még Tandori Dezső fordításával is megbirkózok.

Igazából a történetről nem szeretnék sok mindent írni, mert spoiler nélkül nem tudnék. 1937-ben búcsúzhatunk el a Pargiter családtól, amikor összegyűlnek a még élő nagybácsik és nagynénik a fiatalabb generációval. Már a második világháború szele ott lebeg a levegőben, és a viktoriánus Anglia csak kellemes emlék. A nagy öregeket fura csodabogaraknak tartják a fiatalok, és az olvasót is megcsapja az elmúlás szele.

Nagy kár, hogy aránylag kevesen olvassák Woolf műveit. Szerintem ez a mű tökéletes választás lenne első könyvnek az írónőtől.
9/10


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...