Jane Austen: Emma

Nincsenek megjegyzések
"Emma Woodhouse igazán mindent megkapott az élettől, ami szép és jó: csinos volt, eszes, gazdag, derűs természetű; már huszonegyedik évében járt, de komolyabb baj vagy bánat még sosem érte."
Így kezdődik a regény. De kicsoda is Emma Woodhouse? Egy elkényeztetett, unatkozó ifjú hölgy? Esetleg az írónő korának megfelelő nőideál? Vagy mindkettő?
Emma édesanyja korán meghal, a kislány a nővérével, az édesapjával és a nevelőnővel él egy fedél alatt, amíg a nővér, illetve a nevelőnő férjhez nem megy. Emma okos, jólnevelt ifjú hölgy lesz 21 éves korára, amikor a hőn szeretett nevelőnője Miss Taylor, azaz most már Mrs. Weston, el nem hagyja a házukat. Emma unatkozik. Nem kezd el olvasni, vagy festeni, esetleg nyelveket tanulni vagy zongorázni, hanem felcsap házasságszervezőnek! Ő maga persze soha nem akar férjhez menni, amit bátran hangoztathat, hiszen társadalmi és gazdasági helyzete megengedi, hogy tiszteletreméltó egyedülálló hölgyként élje le az életét. Azt már félve jegyzem meg, hogy Emma egyszerű helyhezkötött élete talán nem is ad alkalmat az ifjú hölgynek, hogy gazdag, jólnevelet ifjú urakkal ismerkedjen meg.
Emma a közelben lévő leányiskolában talál magának egy új barátnőt, Miss Smith személyében. Egy helyes, kissé butuska, de melegszívű teremtést, akinek a származása hagy némi kivetnivalót, tudniillik Miss Smith törvénytelen gyermeke valakinek. A főhős képzelete szárnyal, talán szegény kis Harriet (Miss Smith) apja egy gazdag nemes, aki szerelembe esett Harriett anyjával, és így vagy úgy, de mégis gondoskodik titokban a szerelemgyerekéről. Egy ilyen lánynak, mint Miss Smith, megfelelő férjet kell keresni! Emma csupa buzgalom, hogy jó férjet fogjon Harrietnek. Fel sem fogja, észre sem veszi, hogy csak árt ennek az egyszerű leánynak, azzal, hogy teletömi csinos kis fejecskéjét azzal, hogy magasabb rangú férjet is kereshet magának, mint Mr. Martin, aki egyszerű gazdálkodó, és szerelmes Harrietbe. Pedig a lány is szereti ezt az embert, mégis hisz Emmának, egyébként ki az aki nem hinne Miss Woodhousenak, aki a kisvárosnak a megbecsült, túlrajongott tagja. Emmát egy ember kivételével, senki nem próbálja leállítani, csak Mr. Knightley. Mr. Knightley a család barátja, Emma sógorának a bátyja, aki kiskorától ismeri Miss Woodhouset. Ő az egyetlen ember, aki ellentmond Emmának, aki megmondja a véleményét a lánynak, aki kritizálja a lányt gyermekkora óta. Azt is mondhatnám, hogy Ő az, aki tükröt tart Emma elé, hogy lássa valójában milyen ember.
Ebben az esteben hiába volt az építő vélemény, Emma nem kér belőle, és kinézi Mr. Eltont, a helyi lelkészt, Harriet jövendőbelijének. Annyira akarja ezt a frigyet, hogy észre sem veszi, Mr. Elton Emmába lesz szerelmes (illetve a vagyonába), és csak azért kedveskedik Miss Smithnet, hogy Emma kedvébe járjon. Szarvashiba! Amikor kiderült mindhárom fél szörnyen érzi magát, és talán Emma is tanult a helyzetből.
Szegény Harriet! Egy nincstelen, mindig valakitől függő fiatal lány, aki megszédül az Emma által vázolt lehetőségtől. Ha nem lenne ennyire kiszolgáltatott, talán ez az eset után már nem is találkozgatna Miss Woodhouse-zal, de Harrietnek nincs senkije, és úgy érzi végre valaki törődik vele, és talán tényleg lehet belőle is jómódú úrilány.
Emma is rosszul érzi magát az eset óta, de szerencsére Mr. Weston fia, Mr. Frank Churchill, akit a gazdag nagybátyja nevel, meglátogatja végre az apját, és az új feleségét, és ez a hír eltereli Emma gondolatait Mr. Eltonnál való felsüléséről. Itt van egy férfi Emma életében, aki új, friss, okos (vagy mégsem), és illemtudó(!), vagyonos, és társadalmilag is pont megfelelő Emma számára. Mindenesetre Mr. Westonék szeretnék, ha Frank elvenné Miss Woodhouset. Emma pedig szerelmes lesz. Igen szerelmes, bár nem akarja nyíltan bevallani magának, bimbózó románcukat Mr. Churchill hirtelen elutazása vett véget. Ez a hirtelen látogatás nyomott hagy Emma szívében, de a távolság és az idő feledteti az érzelmeit, és legközelebb már higgadtabban szemléli a fiatalembert, és a hibáit.
Az álmos kisvárosba Mr. Churchill előtt, egy ifjú, árva hölgy is hazalátogat a nagymamájához, Miss Jane Fairfax. A regény második nagy női alakja. Aki Emma ellentétje. Szegény, árva lány, akit Campbell ezredes nevel. Az ezredes lányának az esküvője után Jane a nagymamájához, Mrs. Bateshez érkezik. Mrs. Bates, és a vénlány lánya Miss Bates, talán Jane Austen eljövendő (irónikus) életét ábrázolja, a nincstelen anyát, a habókos lányával. Megélhetésüket a kisváros gazdag családjai segítik. Emma nem szereti Jane-t, sem a családját. Megint rosszul ítéli meg az embereket, Miss Bates ömlesztett beszéde, állandó köszöngetése fárasztja, Jane-t pedig vetélytársnak látja, íme egy ifjú hölgy, aki tökéletesebb mint Emma Woodhouse, persze ezt nem vallja be magának, ismét Mr. Knightley tartja szeme elé a görbe tükröt.
Miss Fairfax hirtelen látogatását Emma ismét kiszínezi, úgy véli, hogy Campbell ezredes vőjének tetszett Jane, ezért menekült el tőlük. Elképzelését megosztja Frank Churchillel is, akivel kipletykálják szegény Jane-t.
Mi van Harriettel? Emma háttérbe szorítja kedves barátnőjét amíg Mr. Churchill a kisvárosba tartózkodik, és ismét vele van, amikor a fiatalember elutazik. Közben Mr. Elton megnősül, és hazahozza ifjú, de közönséges feleségét. Mrs. Elton pártfogásba veszi Jane-t, mintha enélkül nem lett volna már elég baja szegénynek.
Frank Churchill újabb látogatása során, Emma lelkesedése lelohad, bár a fiatalember szórakoztatja, de már nem érez iránta semmit, de arra még jó, hogy Harriet leendő udvarlójaként gondoljon rá. Bár Emma finomnak, és illemtudónak gondolja magát, mégis Mr. Churchill segítségével áthágja a társasági szabályokat, amikre ismét fel sem figyel. Teljesen abban a hitben él, hogy Harriet gyengéd érzelmeket táplál Mr. Churchill iránt, mivel a lányt egy séta során megmentette a vándorcigányok rohamától. A kisváros kedélyét egy újabb hír borzolja, meghal Mrs. Churchill, Frank nagynénje, és Frank bevallja, hogy titokban eljegyzte Jane-t. Emma megdöbben, hogy Ő, hogy nem vette észre!!! Mr. Westonék inkább attól féltek, hogy Emma gyengéd érzelmeket táplált a fiatalemberrel szemben, de Emma inkább attól fél, hogy újból össze kell törnie szegény Harriet szívét. Legnagyobb megdöbbenésére Miss Smith Mr. Knightley-t kedvelte meg, ismét tévedett. Hova lett a jó (khmm, rossz) emberismerete???? Egyébként is, Mr. Knightley nem vehet el egy ilyen alacsonysorból származó lányt!!!!!! Most ébredt rá, hogy valójában csak egyetlenegy férfit szeret, Mr. Knightley-t! Győzött a vagyon, a rang! Miss Harriet férjhez megy Mr. Martinhoz, a gazdálkodóhoz, Miss Jane a felelőtlen, szenvedélyes Mr. Churchillhez, és Emma Mr. Knightleyhoz. Miért érzem úgy, hogy Harriet és Mr. Martin járt a legjobban, és talán ők lesznek a legboldogabbak!

Nincsenek megjegyzések :

Jane Austen: Emma

Nincsenek megjegyzések

Bevallom Jane Austentól csak a következő regényeket olvastam: Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, Emma, Meggyőző érvek, Lady Susan, Klastrom titka. Az örök kedvenc, mint rengeteg rajongónak a Büszkeség és balítélet.
Emmát jó pár évvel ezelőtt kiolvastam, és nem igazán nyerte meg a tetszésemet. Habár véleményem szerint talán ez a legjobban megírt Austen regény, mert itt egy elkényeztett fruskáról olvashatunk, akinek akkora nagy "ego"-ja van, hogy semmit, de semmit nem vesz észre, beképzel magának mindenféle dolgokat.
Azért vettem újbók kézbe, mert a Hölgyeké az elsőbbség blogban decemberben erről a regényről olvashatunk összefoglalót/véleményt. Kiváncsi vagyok másoknak mi a véleménye az Emmáról.

Nincsenek megjegyzések :

Julia Barett: Önteltség és önámítás

2 megjegyzés

Austen-tól a Büszkeség és balítélet a legkedvesebb könyvem. Szinte kivülről fújom a regény sorait, a BBC által készített filmet rongyosra néztem. Mai napig ha a kezembe veszem a könyvet, bezárul a világ, ott élek Bennet-ték házában, velük együtt szívom a levegőt, nevetek Mr. Collinson, érzem, látom magam előtt az egész történetet, sőt részese is vagyok. Ezért amikor megláttam a barátnőm könyvespolcát az Önteltség és önámítás könyvet bevallom gyorsabban dobogott a szívem. Hiszem teljesen igazat ír a könyv hátulján található fülszöveg, miszerint:"Csodálatos ünnep lehet e könyv mindazok számára, akik valaha is elmerengtek azon, hogy "csak még egy-két órát" eltölthetnének Jane Austen bájos figuráinak, Bennetéknek, Darcyéknak vagy a De Bourghoknak a társaságában." Valóban sokszor gondolatban tovább folytattam a történetet, és most a kezemben volt a tényleges folytatás.
Természetesen tudtam, hogy nem Austen írta, hanem Julia Barett, de mit számít az, ha méltó egy Austen regény folytatására. Azonnal elkértem. Napokig hevert a polcon anélkül, hogy kinyitottam volna, mert féltem, féltem, hogy a varázst, amit a B. és b. adott tönkreteszi. Aztán belekezdtem...bár ne tettem volna!!!! Siralmas! A párhuzamok a két könyv között:
A történet Georgiana Darcy körül bontakozik ki, aki egy öntelt, gazdag teremtés. (Lizzy Bennet körül épült föl a B és b.)
A Bennet család megint bajba kerül, egy szinte elképzelhetetlen ügy folytán. (Lydia szöktetése, mint baj sokkal hihetőbb)
Itt is megtalálható a "rossz fiú", aki csapja a szelet Miss Darcynak, de a Miss Bingley-t szökteti meg. ( Wickham kettő)
Itt a meg nem látott/értett udvarló a rang nélküli építész, de a legvégén segítve a Bennet családon, és megvédve Miss Darcy becsületét elnyeri a méltó jutalmát! (Darcy 2)
Azt be kell vallanom, hogy ha valakinek "csak" egy romantikus regény a Büszkeség és balítélet, akkor valószínűleg ez is tetszeni fog, mivel mindenben megegyezik vele, még a fordulatok is úgy következnek benne, ahogyan az Austen regényben. Csak az a baj, hogy nekem nem romantikus regény a B. és b.!!!

2 megjegyzés :

Kaffka Margit: Színek és évek; Hangyaboly

Nincsenek megjegyzések


Idáig semmit nem olvastam tőle, csak most a Színek és évek, és a Hangyaboly című kisregényét. Bevallom a könyvespolcon porosodott a könyv, és "jobb híjján" elkezdtem olvasni.
A Színek és évek kellemes csalódást okozott, mivel én szeretem a "visszaemlékezéses" regényeket. Egy idős asszony meséli el az életét, egy dzsentri lány életét. Megismerhetjük az 1800-as évek végén élő nők helyzetét, lehetőségét. Kaffka egy főszereplővel 2 életet mutatt be, mivel az asszony kétszer megy férjhez. Az első férje jólétet biztosít számára, de öngyilkosságával a szegénységbe süllyed, amiből egy másik házassággal szeretne kijutni. Nem sikerül, csak egy rossz házasság "jön össze". Kaffka reálisan mutatja be az akkori asszonyi függőséget, a cselédsorba sülyedést a saját házasságban. Nekem tetszett.

A Hangyaboly egy zárda életét mutatja be, azaz egy főnökasszony választást kísérhetünk figyelemmel. Intrikák, cselszövések a cél érdekében, miközben a zárdában található tanítóképző diákok is akaratlanul részese, szemtanúja lesz a "harcnak". Érdekes, ahogy bemutatja a zárdában található "fülledt érzelmeket", már már leszbikusság jelenlétét fedezem fel, ugyanakkor a papok és a növendékek között is valami erotikus "cicázás" létezik. Az biztos, hogy Kaffka nem szerethette a zárdákat, mert a "fülledt érzelmek" mellett, a pénzszerzés is megjelenik az apácák között, ami valljuk be, nem olyan "apácás". Ezt is el kell olvasni!

Nincsenek megjegyzések :

Robert Merle: Libben a szoknya

1 megjegyzés


Évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy elolvasom Merlétől a Francia históriák sorozatot. Tavaly sikerült elkezdeni valamikor ősszel. Az első 3 kötet nekem nagyon tetszett. Annyira, hogy elkezdtem rendelgetni a sorozatot. Bevallom még mindig hiányzik az utolsó 5 kötet.
A Libben a szoknya a 7. kötet a sorozatban, Merle az előző kötettel be akarta fejezni a történetet, de aztán mégis folytatta, az eddigi főhős fia Pierre-Emmanuel de Siorac lesz a főszereplő mostantól. Ez a könyv nagyon hasonlít az első részhez, csak itt az ifjabb Siorac fiatalságát, kezdődő kalandjait meséli el. Talán ezért is tetszik, mert itt is a könnyedség, kaland, az ÉLET található a lapokon, mint az első 2, illetve 3 kötetben. Bevallom nálam ez a 7. kötet volt a vízválasztó, ha ez sem tetszett volna, úgy mint a 6. kötet, nem olvasom tovább. Így viszont újult kiváncsisággal fogom majd a kezembe a sorozat többi köteteit.

1 megjegyzés :

Virginia Woolf: A világítótorony

3 megjegyzés


Érdekes!
Be kell vallanom, hogy én a leglehetetlenebb helyeken olvasok könyvet, a wc természetesen hozzátartozik!:-) Na nem mindig voltan én "ilyen", csak Macus óta már nem lehet felpakolt lábakkal az ágyban heverészve olvasni. Na ez a könyv nem olyan, hogy így lehet olvasni. Ettől eltekintve én ezt a módszert alkalmaztam. Tehát 1-2 oldal, jó nagy szünet, megint 1-2 oldal, és repeat!! ;-) Ezért nagyon nyögve nyelősen ment az egész, pedig érdekelt a történet. Valami észbontó ahogy Woolf ír. Én még ilyen típusú könyvet most olvastam először. Azok a hihetetlen hosszúságú mondatok, amikből következik csak úgy a másik mondat. Minden szónak, írásjelnek fontossága van! Belelátni mindenkinek a gondolataiba, és úgy megismerni a főszereplőket. A másik szemszögéből látunk szinte mindent. Rengeteg elfojtott érzelem, nekem egy kissé kuszává alakítja a történetet, de lehet hogy az olvasási stílusom miatt éreztem így! :-) Valószínüleg még fogok olvasni tőle, de nem mostanában. Sok volt nekem, ehhez a könyvhöz sok szabadidő kell, hogy egyszerre kiolvassuk az egészet, akkor áll egésszé. Bár lehet, hogy én vagyok túl "buta" hozzá.

3 megjegyzés :

Robert Merle: Mesterségem a halál

Nincsenek megjegyzések

Már nagyon régóta készülök elolvasni ezt a könyvet, de mindig valami megakadályozott benne. Most végre sikerült. A regény első lapjától kezdve valami furcsa szorongó érzés kerített a hatalmába. A főszereplő fiú, Rudolf, apjától való félelme átszivárgott rám is. Az értelmetlen "vallásosság" az apa bűnös múltja miatt, a katonás szigor, a terrolizálás a szemünk előtt töri meg a főszereplőt. Nem értem meg az anyát, aki hagyta, hogy a férje tönkretegye a családját, a gyerekeit. Számomra felfoghatatlan, habár tudom, hogy abban az időben mások voltak a szokások, egy nőnek sokkal kevesebb lehetősége volt megváltoztatni az életét. A fiatal Rudolf katonának áll az első világháborúban, Merle nyersen leírja a háborús borzalmakat. A regény egészére jellemző egyfajta nyersesség, szinte minden tárgyilagosan, "pőrén" jelenik meg. Ez különösen igaz a haláltáborok "gondjainak" leírásakor. Nekem még nem volt kötelező olvasmány, és bevallom nem tudom, hogy a mostani középiskolásoknak az-e. Egy biztos. Szülőként másként olvastam, értelmeztem a könyvet, mint "lányként" tettem volna. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem kellemes olvasmány, én 1 nap alatt olvastam el, mert nem tudtam letenni, pedig elborzasztott. El kell olvasni!!!!

Nincsenek megjegyzések :