Márciusban történt

Ha valaki 1 hónappal ezelőtt azt mondta volna, hogy home office-ban nyomom a munkát, a gyerek otthon fog tanulni, és alig mozdulok ki a lakásból, akkor körbenevetem. 
Az igazság az, hogy még mindig nem akarom elfogadni azt, hogy nagy a baj. Mint egy kívülálló szemlélem az eseményeket, mintha egy könyvet olvasnék, amiben épp a világjárvány tombol. Csak az a baj, hogy hiába nem olvasok tovább mégis folytatódik minden. Akaratomon kívül történik minden...és ezt az érzést utálom!

Szóval március 16-tól kifordult az életem, egész nap a gép előtt ülök, és bár akkor szuper volt a fényérzékeny szemem, amikor emiatt nem tudtam játékfüggő lenni, most már kevésbé örülök ennek, mert kőkemény fájdalommal jár ez az egész. És nem találom a hiper-szuper szűrőkkel ellátott szemüvegemet. OK. befejezem a rinyálást.

Szerintem aki home office-ban van először azt gondolta, hogy gond egy szál se legalább leveszi a régóta porosodó könyveit a polcról, és el tudja olvasni. Aha...biztos nem.
Mondhatom még kevesebbet olvasok, mint előtte. Ráadásul visszanyalt a fagyi, mert főként ebook-ot olvasok, de mivel a szemem totál kiment, még nehezebben veszem elő az olvasómat, függetlenül attól, hogy az nem teszi tönkre a látásomat. Csak ugye a gép, meg az érzés... meg amúgy sincs már kedvem az egész napos  monitor nézés miatt.

Na jól van, nézzük a márciusi hónapot a könyvek szerint.

7 db könyvet olvastam el ebben a hónapban.

Látni lehet , hogy ebben a hónapban inkább a könnyedebb stílust részesítettem előnybe. R. Kelényi Angelika írónő számomra teljesen ismeretlen volt, a Szulejmán, és a magyar udvarhölgy kétrészes sorozata kellemesen kikapcsolt. 
Borsa Brown Sapho című regénye tipikus "Borsa Brown"-os könyv ;-)
Nagy várakozással töltött el a Bölcsőrablók című regény Victor LaValle-tól, amiben viszont csalódtam. Pedig az alapsztori olyan jó lenne, de valahogy nem áll össze az egész. A végét meg kimondottan összecsapottnak éreztem. Mintha maga az író sem tudta volna eldönteni, hogy mit akar.
Hannu Rajaniemi Öröknyár könyvének a cselekménye viszont üdítő volt. Mi van akkor, ha a túlvilág tényleg létezik, sőt majdnem olyan ott lenni, mintha "élne" az ember. Érdekes világ, egyszerű kém történettel. Garantált a jó szórakozás.

Most pedig jöjjenek az igazán ütős könyvek:

Hú...nagyon nehéz szavakba öntenem az érzéseimet. A japán tinilány Nao, és a kanadai kis szigeten élő Ruth és Oliver élete egy csapásra összefonódik, amikor a házaspár megtalálja a tinilány naplóját a tengerparton. Nao története a napló olvasásával nyílik meg az olvasónak, az iskoláslány gondolatai, érzései szinte arcul csapják az olvasót, miközben Ruth és Oliver egyszerű élete is megnyílik előttünk. Csodás kis könyvecskéről van szó. Érdemes elolvasni.

Ha előbb nehéz volt szavakba öntenem az érzéseimet, akkor itt még nehezebb. De igazából csak üvöltenék, hogy tud megtörténni ilyen! Hol vagyunk mi, emberek, szomszédok? Hogy engedhetjük a családon belüli erőszakot?? Húú...nem könnyű olvasni, végig szurkoltam Teknőcnek. A narráció csak még jobban szemlélteti, hogy mennyire meghasonlik az ember ilyen abúzus alatt. Annyira nyers, gyomorforgató az egész.


19 db könyv gazdája lettem. Ezt a számot annak köszönhetem, hogy a Dibook és a Typotex kiadó ingyenessé tett jó néhány ebook-ot. Nagy köszönet érte!
Tehát volna mit olvasnom, csak idő kéne hozzá. 

Remélem az április már valamivel könnyebb lesz, belerázódunk az otthoni munkába/tanulásba. 

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések