Chris Beckett: Sötét Éden

Nincsenek megjegyzések
Na ez az a könyv, amit duplán rendeltem elő! :D Egyet januárban és egyet februárban is, csak a biztonság kedvéért, nehogy lemaradjak róla. ;-) Szerencsére időben észrevettem, így korrigálni tudtam a hörcsög énem botlását.

A fülszöveg kellően felkeltette az érdeklődésemet, űr, idegen bolygó, valamilyen katasztrófa (ha már ezen a bolygón maradtak), na és emberi konfliktusok. Nálam ezek egyenlőek a jó könyvvel, így lázasan el is kezdtem olvasni ahogy megérkezett.

Adott az Éden, ahol a Család lakik, ahol nincsen nap, és a fényt a növények adják. A család 532 tagja a mindennapi betevővel foglalkozik, máskülönben éhen halnának. Ahol őskori körülmények közt próbálnak élni emberek, akik az első emberpár szabályait követik. Itt alig van írásos emlék, csak a Legvénebbek emlékeznek vissza azokra a legendákra, amik a bolygóra érkező első emberek meséltek, miszerint van valahol egy olyan világ, ami fényes, és olyan fejlettek, hogy hajókkal meghódították az űrt is. Ezek a legendák mind-mind arról szólnak, hogy miként maradt a bolygón Angela és Tommy, illetve hogy utazott el a Három Útitárs, hogy segítséget kérjen a Földről. Ezért kell ott maradni ahol most él a Család, mert csak így fogják a földiek megtalálni őket.

Angela és Tommy utódairól szól a regény, és nem kell nagy ész ahhoz, hogy már az első sorok után érezze az olvasó, hogy itt bizony beltenyészetről van szó. (Később megismerhetjük a "családfát", ami egy kicsit sokkolt.) Van itt kérem minden, ami születhet egy ilyen családban, testi, szellemi fogyatékostól kezdve, a szimpla elbutuláson át, az érzelmi ürességen keresztül, és mégis az élet élni akar alapon születnek olyan emberek is, mint Vöröslámpás John, vagy Tövisfa Tina. Ők azok, akik megkérdőjelezik a hagyományokat, és igazán gondolkodnak. Úgy is mondhatnám, hogy normális kamaszok. John az, aki talán elsőként felismeri, hogy a Család lakta völgyben már sokáig nem maradhatnak, hiszen egyre kevesebb az élelem. Igen ám, de a völgy körül csak a sötétség van és a hideg, és arra már nincs meg az agyi kapacitás, hogy hogyan lehetne ezt túlélni. Vagyis néhány emberben megvan, ők a "lázadók".

Az író nem tartja fontosnak, hogy bemutassa a világot, így alig kaptam valami információt a növényekről és az állatokról. Igazából azt sem tudom hol vannak ezek az emberek. Valójában itt a Családon (a társadalmon) van a hangsúly. Meddig élhetnek úgy, hogy nem kérdőjelezik meg a hagyományokat, mi történik akkor, amikor valaki elhagyja az adott populációt? Egyáltalán helyes-e, amit John tett? Ezek olyan kérdések, amikre más-más válaszokat adnak az olvasók, éppen ezért nehéz eldönteni, hogy most jó vagy rossz könyvről beszélünk. 

Nekem egyértelműen hiányzott a világ leírása, zavart a karakterek elnagyolása. A Család szokásainak megismerésével a legendákat is megismerhettem, amik nagyon felkavartak. Ebből lehet megtudni, hogy valójában hogy kerültek ezek az űrhajósok ide az Édenbe, és mi történt az első emberpárral, Angelával és Tommyval. Annyira sajnáltam a nőt!!!!
Nos, egy könnyen olvasható, nagyon szép borítójú regényt vehettem a kezembe. DE számomra hiányoztak azok a sci-fi elemek, amikkel egy igazán jó sci-fi rendelkezik.
7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 352 oldal

Nincsenek megjegyzések :