Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska

Nincsenek megjegyzések
A gyerkőcöm 8 éves lesz idén, és elsős. Igaz már évek óta tud olvasni, de önállóan nem nagyon szeretett. Naiv anyukaként azt hittem, hogy majd a suli meghozza a kedvét az olvasáshoz, és persze lejövünk a szerről is, ami nálunk az Anna, Peti és Gergő mesék. Ezért már egy ideje újabbnál újabb könyvekkel bombáztam nem sok sikerrel. Majd a Molyon egy kis beszélgetés során ezt a könyvet is ajánlották. Próba szerencse alapon megrendeltem, úgy, hogy igazából semmit nem tudtam róla. 

Egy kicsit meglepődtem amikor a kezembe fogtam a meséskönyvet. Vártam egy hagyományos mesét, és kaptam egy keménytáblás, feltűnő színű, fekete-fehér képekkel telerakott néhol képregény beütéses könyvet. Az biztos, hogy az olvasó nem hagyja szó nélkül a kivitelezést. Nekem nagyon tetszik és azt kell mondanom, hogy pont ez fogta meg a lányomat is. Az illusztrációk valami fenomenálisak. A kezdő olvasóknak egy másik világ tárul a szemük elé, ahogy a pont megfelelő betűnagyságú szöveget olvassák, a képi világ pedig az elfáradt szemeket kímélik. A könyv végén mintegy jutalomként üres képeslapokat találhatunk vicces képekkel.

Maga a történet nem bonyolult, a nyelvezete humoros. A karakterek szerethetők, a rejtélyek pont annyira izgalmasak amennyire kell. Mr. Munroe hamar a lányom kedvence lett, sokat emlegeti a kis mocsárlakót. Ami talán problémát okozott, azok a nevek. Gyerkőcnek néha beletört a bicskája, kiolvasta nagy nehezen őket, aztán én angolosítottam a kiejtést, de folyamatosan magyarul próbálkozott. 
Nekünk beletelt néhány napba amíg elolvasta. Igaz az elején hangosan olvasott, később magában amit mindig kikérdeztem utána.
Nagy szívfájdalmunk viszont az, hogy a folytatásról nem tudunk semmit. Igazán nagy kár lenne, ha Ottolinától és Mr. Munroe-tól örökre el kellene búcsúznunk. Remélem a kiadó folytatja a sorozatot. 
10/10
Itt bele lehet nézni a könyve.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Terjedelem: 172 oldal

Nincsenek megjegyzések :