Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Fogalmam sincs miért van az, hogy az egyik fantasy regény tökéletesre sikeredik a másik meg nem. Pedig elvileg majdnem ugyanaz a kellékek szerepelnek mindegyikben.

Szerencsére Sapkowski azon szerencsések közé tartozik, akiknek sikerült egy hihetetlenül izgalmas világot felépíteni. Persze ebben a világban elengedhetetlen egy igazi főhős, aki a karakterével leveszi a lábáról az olvasót. 

Geralt - a vaják - már az első részben is bebizonyította, hogy több van benne, mint egy egyszerű gyilkológépben. Ahogy már megszoktuk, ebben a kötetben is novellákat találunk amik időben egymás után követik egymást. Így az olvasó nem is veszi észre, hogy valójában kis történeteket olvas, mert az egész egynek áll össze. A világ még mindig mocskos és komor, de Geralt alakja, na meg a regényben elő-előbukkanó humor átsegíti az olvasót a nehéz részeken. Az első részben megismert szereplőkön kívül találkozhatunk újakkal is, de nekem még mindig a vaják és Kökörcsin a kedvenceim. 

Geralt valahogy emberibb lett, a titokzatosságából veszít egy keveset, de ez nem lesz hátrány mivel a cinizmusa megmaradt. A könyv címében szereplő végzetnek most fontos szerepe van a vaják életében. Egyáltalán mi az a végzet, és ki lehet térni előle? A válasz egy része ott lapul a sorok között, és olvasása során valahogy elszorul az ember szíve.
A novellák izgalmasak és kalandokban bővelkednek, egyáltalán nem unatkoznak a hőseink a lapokon, ahogy az olvasók sem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ahogy befejeztem a Végzet kardját azonnal megrendeltem a sorozat következő részét, így újra beléphettem az író titokzatos, kemény és sötét világába. Az már más kérdés, hogy a 3. rész után mennyit kell várni a folytatásra.

Összességében azt mondhatom, hogy ezt a sorozatot nem szabad kihagyni, a fantasy rajongóknak kötelező. Az biztos, hogy én nagy rajongója lettem!

10/10

Kiadó: PlayOn

Kiadás éve: 2012

Terjedelem: 312 oldal