Sarah Dunant: Szöktetés a zárdából

Nincsenek megjegyzések
Milyen lehet bezárva élni? Milyen lehet, ha életünk minden percét szabályok írják elő?? Ha nem olvashatunk bármit, ha megmondják mit csináljunk, és az érzéseinket titkolni kell. Beletörődünk, vagy beleőrülünk, esetleg megszökünk???

Serafinát a szülei kényszerítik a ferrarai Santa Caterina kolostorba. A lány minden lehetséges módon tiltakozik a bezártság ellen, majd egy terv fogalmazódik meg a fejében. Csak ez élteti!! Akaratlanul belekeveredik az életébe a zárda patikárius nővére, Zuana. Ő sem saját jószántából érkezett évekkel ezelőtt a kolostorba, nem volt hova mennie, így belépett a rendbe.

Olyan helyen élek ahol nagyon ritkán látok apácát, de ha elmegyek Lengyelországba, lépten-nyomon belebotlok a mosolygós, boldog lényükbe. Szerencsére manapság csak az igazán elhivatott nők választják ezt a "hivatást", nem úgy mint a középkorban, ahol a lány gyermekek nem érnek annyit, mint a fiúk. Ha valaki nem akart hozományt fizetni, akkor a zárdába adta a lányát. Egyáltalán nem érdekelte a gyerek érzései, vágyai. Fontos, hogy néhány nő számára tényleg menedék volt a zárda, hisz nem lehet elfeledkezni azokról, akiket a férjük bántott és nem volt hova menniük. De minden döntésnél a kilátástalanság, a kiszolgáltatottság található, mert nő az illető, és nem tud akár egyedül a saját keresetéből élni. A feminista énem folyamatosan háborgott a könyv olvasása során.


Ha Serafina és Zuana azt gondolta, hogy a kolostori élet egyszerű, és intrikától mentes, akkor tévedtek. Itt is politikai csatározások vannak, és a társadalmi kasztok is megtalálhatók. Egy jómódú család gyereke külön szobát és szolgálót kap, addig egy szegény nő, keményen dolgozik a kolostorban. A zárda egyhangú, unalmas életét a kórus és a színjátékok vidítják fel. A bezárt nőknek felüdülést jelent a felkészülés és az előadás, ahol megjelennek a család tagjai is.
Ez a regény az 1563 tridenti zsinaton hozott apácazárdák reformálására hozott dekrétumot járja körül, előrevetítve a sötét poklot, ami várt a szerencsétlen apácákra.

"E regény ezeknek a nőknek, valamint az előttük járók és az őket követők hosszú sorának hivatott emléket állítani" 491. oldal



Az írónőt a ferrarai Sant'Antonio in Polesine kolostor ihlette meg, ahol mai napig egy bencés rendi közösség él.

9 pontot kapott tőlem a regény.

Nincsenek megjegyzések :