Jennifer Clement: Elveszett lányok országa
A Papírhattyú elolvasása után az érdeklődésem Mexikó felé irányult. Arra próbáltam keresni a választ, hogy tényleg annyira brutális a kartellek hatalma. Már régóta szemezek ezzel a könyvvel, de eddig folyamatosan csúsztattam a várólistámon. Itt volt az idő az elolvasásához.
Ladydi egy pici faluban él Mexikóváros közelében. Ebben a falucskában nincsenek férfiak, a kemény élet elkoptatja a férjeket, sokuk a közeli USA-ba szökik illegális munkásként. Még eleinte küldenek pénzt az otthon maradt családnak, de néhány év múlva az asszonyok és a gyerekek nem hallanak többet a családfenntartóról. Így a nők kénytelenek egyedül felnevelni a gyermeküket.
Ebben a faluban nincsenek lányok sem, azaz vannak, de az anyák fiúknak öltöztetik őket, nehogy a fekete terepjáró elrabolja ezeket a lányokat. Mert a kartell levadássza a szép nőket, akár már 12 évesen is, és ezek a lányok soha nem térnek vissza.
Ladydi és barátnői sorsát követi nyomon a regény. Ami kemény és rettegéssel teli. Ahol lyukakba bújnak a lányok a drogbárók elől, ahol holtesteket találnak a dzsungelben, ahol a helikopterek súlyosan mérgező vegyszereket szórnak a falukra. De mindeközben ezek a lányok megpróbálnak boldogok lenni, és összetartani.
Az európai nők el sem tudják képzelni milyen az, ha kénye kedvére ki vagyunk szolgáltatva a férfiaknak. Ha rabszolgavásáron eladhatnak bennünket. Brrr... A hideg is kiráz ezektől.
Összeszorult szívvel olvastam ezt a regényt, és csak bámulni tudtam Ladydi kitartását. Nem tudom most mi lehet Mexikóban, de reménykedem benne, hogy felszámolták ezeket a túlkapásokat.
9/10
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 264 oldal
Fordította: Mesterházi Mónika
Megjegyzések