Donald McCaig: Rhett Butler

10 megjegyzés

Talán kilenc éves lehettem, amikor anyukámék elvittek a moziba megnézni az Elfújta a szél című filmet. Tátott szájjal bámultam a vásznat, és dühös voltam, amikor szünetet tartottak, mert két részben vetítették a filmet. Még mai napig emlékszek arra a kellemes borzongásra, amit a film alatt éreztem. Örökre szívembe zártam a főszereplőket, illetve az azokat játszó színészeket. Én nem tudom más színészekkel elképzelni a filmet. A könyvet csak később tudtam elolvasni, és sokkal jobban tetszett mint a film. De a lelki szemeim előtt a regény szereplői a hús-vér színészekkel összefonódtak.

Szerintem Rhett Butler a nők többségének az igazi férfiideált jelenti. A jóképű, magas kalandor, akinek a szíve aranyból van, és bármit megtenne a szeretett nőért. Ilyen férfit várnak a lányok az álmaikban. Nagyon megörültem amikor megláttam, hogy megvehető nálunk Donald McCaig könyve Rhett Butler-ről (megjegyzem az eredeti cím: Rhett Butler's People), talán többet megtudhatok a titokzatos férfiról.

A boldog kezdés után hamar elment a kedvem, mert az első oldalaktól kezdve az író közel sem jut ahhoz a hangulathoz, stílushoz, amit Margaret Mitchellnek sikerült létrehoznia. Az Elfújta a szél nem(csak) romantikus regény, hanem hűen ábrázolja az akkori történelmet is. Donald McCaig ezt szerette volna folytatni, de csak egy ömlesztett történelmi eseményeket kapunk, zavaróan sok névvel és helyszínnel. Talán, ha amerikai lennék akkor tudnám ki kicsoda, de egy egyszerű magyar olvasóként, aki bár szereti a történelmet, de nem fújja kívülről az amerikai polgárháború hőseinek a nevét.

Sajnos a magyar cím becsapós, az angol, azaz Rhett Butler népe sokkal találóbb, mert ebben a regényben nemcsak Rhett a főszereplő, hanem a hozzá közel álló személyek is. Ezzel sincs semmi baj, de valahogy Rhett alakja így nincs teljesen kidolgozva, akkor kap valami "rhett-eset", amikor találkozik Scarlett-tel, vagyis a két regény találkozik. Onnantól kezdve a másik oldalról látjuk a már jól ismert történetet, de elég vérszegényen. Folyamatosan vissza-visszanyúltam a régi emlékeimhez, hogy élvezhetőbbé tegyem ezt a regényt. Nem sikerült, ezért több hónapba telt elolvasnom, mert folyton letettem. Persze az utolsó 100 oldalt már ismét senki sem ismeri. Így egy kicsit feléledtem, és be tudtam nagy nehezen fejezni.

Összegezve: Csalódtam a könyvbe, Rhett Butlert nem sikerült igazán megismernem, idegesített az egész. Nem hiszem, hogy nagyon sokan elolvasnák ezt a regényt.

10 megjegyzés :

Nima írta...

de jó, köszi, hogy írtál róla, mert így legalább elkölkthetem azt a nem kevés pénzt másik könyvre, amibe ez kerül.
nekem is nagy kedvencem az elfújta a szél, épp ezért is szerettem volna Rhettről olvasni, de ezt inkább kihagyom. köszi.:)

amilgade írta...

Szigorúan könyvtárból vagy e-book. Sajnos egy fillért nem ér. :-(

Lobo írta...

Én ennyire nem voltam kegyetlen, de tény, hogy Rhett nem került közelebb az olvasóhoz és valahol atmoszférateremtésben is messze van Mitchelltől McCaig. Ugyanakkor pár érdekes szereplő és esemény akadt, s onnan, hogy Scarlett is színre lép tetszett a történet, meg a vége is. Azt hiszem a szerző az Elfújta a szél férfi változatát akarta megírni, de ennél jobb az Észak és Dél sorozat John Jakestől.

Jucus írta...

Én is köszönöm a leírást, jártam már könyvvel én is így, sajnos.
Butler kapitány a szememben is az a férfi, aki mindent megtenne azért a nőért, akit szeret.

amilgade írta...

Igen amikor Scarlett színrelép, akkor változik az ember megítélése, de szerintem azért, mert onnatól valamilyen szinten ismerjük a történetet, és a képzeletünkben él az eredeti Mitchell regény.

maya40 írta...

maya40

Engem legjobban az idegelt ki ebben a sztoriban, hogy köszönőviszonyban sincs az általam olvasott Ripley-folytatással. Valamit olvastam már erről a könyvről, hogy az örökösök nem voltak vele elégedettek és végül a Ripley-féle Scarlett lett a hivatalos folytatás, nem ez. Akkor viszont nem kellett volna kiadni, mert tényleg elég gáz.
Amúgy nagyon találó a leírásod amilgade, minden szó ül.

maya40 írta...

Engem legjobban az idegelt ki ebben a sztoriban, hogy köszönőviszonyban sincs az általam olvasott Ripley-folytatással. Valamit olvastam már erről a könyvről, hogy az örökösök nem voltak vele elégedettek és végül a Ripley-féle Scarlett lett a hivatalos folytatás, nem ez. Akkor viszont nem kellett volna kiadni, mert tényleg elég gáz.
Amúgy nagyon találó a leírásod amilgade, minden szó ül.

maya40 írta...

Upsz, bocsi, most látom, hogy kétszer ment el a megjegyzésem. elnézést..:)

amilgade írta...

Maya40: Én is olvastam a Ripley folytatást, és teljesen igazad van, hogy köszönő viszonyban sincsenek egymással.

maya40 írta...

Anno mikor először vettem kézbe a Scarlet-et, azt is olvastam, hogy Alexandra Ripley úgy kezdte el a munkát, hogy először 100-egynéhány oldalnyi szöveget lemásolt az Elfújta a szélből, hogy ráhangolódjon Mitchell stílusára.
Ehhez képest néha az volt az érzésem, hogy McCaigh el se olvasta az alaptörténetet rendesen, hisz kapitális hibákat vétett és végig az volt az érzésem, hogy mániákusan igyekszik Rhett minden bűnére elfogadható magyarázatot kiagyalni.
Pedig Rhett szerintem pont attól Rhett Butler, hogy meg se próbálja titkolni az emberi hibáit és bűneit.
Ráadásul McCaigh szerintem utálja a charlestoniakat és ezt ne is titkolja. Elég, ha Rosemary leírására gondoltok az első férje családjáról, ami elég durva ellentétben van akár Mitchell, akár Ripley charlestoni karaktereinek jellemzéseivel. Utóbbinál ehhez nálam még hozájön, hogy nem csak a Scarlet-et olvstam tőle, hanem az Elisabeth szerelmei címen megjelent könyvét is, amiben sok Scarlet-beli szereplő feltűnik.
Jellemző módon ez a könyv is idétlen magyar címet kapott, mert eredetileg Charleston a címe.