2017. március 20., hétfő

Jack Campbell: Vakmerő (Az elveszett flotta II.)

Jack Campbell teljesen megvett a sorozat első részével. Habár a kiadó még 2016-ra ígérte először a folytatást, sajnos mégis 2017 elején foghattam végre a kezembe a Vakmerőt.

A történet ott folytatódik ahol az első rész abbamaradt. A Kalibánnál megnyert csata a Szövetségi Flottát összekovácsolja, de csak egy kis időre. Black Jack Gearynek továbbra is az a célja, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel hazavigye a flottát. Ezért kénytelen beljebb hatolni az ellenséges űrbe, és maga is meglepődik azon, hogy egy szindikátusi munkatáborba ütközik, ahol a szövetségi katonák embertelen körülmények között dolgoznak. A sorhajókapitánynak nem kérdés, hogy az embereket ki kell szabadítani. A sikeres mentőakció után Gearynek hirtelen ellenfele támad, akinek nem az a cél, hogy hazavigye a katonákat, hanem sokkal veszélyesebb terve van. Mi lesz a Szövetségi Flottával? Egyáltalán életben tudnak maradni egy ilyen távoli helyen?

Hát kérem szépen,ez egy igazán megkomponált military sci-fi. Az űrcsaták alatt úgy éreztem magam, mintha egy hangversenyen/balettelőadáson lennék, a karmester, Black Jack Geary, végig percízen és pontosan levezényelte a zenészeket, azaz az űrhajókat. Egy előre megírt koreográfia alapján "táncoltak" a hajók az űrben a relativisztikus torzítást figyelembe véve, és olvasóként komoly késztetést éreztem arra, hogy papír alapon megrajzolva vezessem a csatákat. Gyönyörű, ha egy csata lehet az. De Campbell megmutatja, hogy egy háborúban is lehet ésszerűen gondolkodni, még akkor is, ha az ellenfél a totális megsemmisítés híve. 

Egy sorozat második köteténél óhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy meg tudja-e ugrani azt a bizonyos lécet, amit az első résznél az író felállított. Jelentem, meg! Bár maga a cselekmény alig halad előre, mégis ez nem feltűnő, és a hihetetlen űrcsaták kárpótolják az embert, hogy annyira kevés információt kapunk a világról, és a szereplőkről. Tehát nem maradt bennem egy cseppnyi hiányérzet sem, igaz már most olvasnám a harmadik kötetet. 
Jack Campbell nem lenne vérprofi, ha nem szórna el a történetben néhány igazán ütőképes morzsát, amitől az olvasó fantáziája beindul, már csak emiatt is nagyon várom a folytatást. ;-)
Itt nincs kérem szépen túlbonyolítva semmi, és a fizika törvényeivel is könnyen megbirkóztam, köszönhetően annak, hogy alig van tudományos leírás a regényben, és ez cseppet sem zavaró. Megjegyzem az eredeti kiadás óta 10 év telt el, és szerencsére a technikában, a fizikai törvényekben ez nem érezhető. Végig a főszereplő szemein keresztül láthattam a cselekményt, az Ő megvilágosodása engem is képbe hozott. Meg kell még említenem Rione társelnökasszonyt, akit már az első részben is megkedveltem. Komoly agykapacitással bíró hölgyeménnyel van dolga Gearynek, aki határozott véleményt formál mindenről. Bírom az ilyen nőszemélyeket, és szerencsére az író még létrehozott a sorozatban néhány erős, magabiztos nőt, akik (úgy tűnik) kulcsfontosságúak a hazatéréshez. 

Ha eddig még derült volna ki, én ezt a sorozatot nagyon szeretem. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
9/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2017
Terjedelem: 362 oldal
Fordította: Tamás Gábor

0 megjegyzés:

Followers

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...