M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Nincsenek megjegyzések
Többek közt arra is jó a Moly, hogy felhívja a figyelmemet ilyen kis gyöngyszemekre, mint ez a regény. Persze lassan már a csapból is reklámozzák ezt a könyvet, hiszen megfilmesítették, és nemsokára a hazai mozikban is vetítik. 

Tom Sherbourne, a veterán első világháborús katona megtörten érkezik haza a frontról. A háború borzalmai ott kavarognak a fejében, és egyetlen megoldást talál a démonaival szemben, ha az emberiség szolgálatába áll, és elmegy őrnek a világítótornyokhoz. Néhány év múlva a Janus-sziklához kerül, ami különösen a szívéhez nő. Mikor már azt gondolja, hogy a megkeményedett szívéhez semmi sem kerülhet, akkor ismerkedik meg leendő feleségévével, Isabel-lel. Boldogságukat csak az árnyékolja be, hogy Isabel nem tud gyermeket adni maguknak, folyamatosan elvetél. A tragédiák egyre jobban megviselik a nőt, és így a férjet is. Egyszer csak egy csónak sodródik a szigetre, amiben egy halott férfi, és egy síró kisbaba van. Úgy tűnik Isabel imái meghallgatásra találtak.

Komoly témát feszeget a könyv. Egyrészt ott van Tom, aki maximálisan betartja a szabályokat, pontos ember lévén a hazugság egyenlő az árulással. Életébe csak a munka és a felesége tartozik. Igazi csendes emberről van szó, aki ha megszólal arra odafigyelnek. Megbízhatóságát mások is elismerik. 
Másrészről Isabel olyan mint egy forgószél. Duzzad az élettől, és egy sajátos helyzetben találja magát, miszerint a háború után nincsenek férfiak, és azt látja, hogy örökre bezárva marad a szüleivel. Isteni csodaként tekint Tomra, aki egészséges, dolgos férfiember, igaz a foglalkozása miatt távol él az emberektől. De Isabel nem bánja. Gyerekekre, saját háztartásra vágyik, és ezeket mind megtudja adni a leendő férje. Úgy tűnik semmi nem áll a boldogságukba, csak azok a fránya vetélések. Egy nő életében a vetélés szó azt a borzalmat jelenti, amit el akar kerülni élete során. Isabelnek nem sikerül, és saját kudarcaként éli meg gyermekei elvesztését. A Janus-szikla szétmorzsolja ezt az életvidám nőt, álmait szétszaggatja, ahogy a szél tépázza a szikla felszínét. Tom kétségbeesetten áll felesége mellett, de érzi, hogy nem tud segíteni neki. Ebben a felfokozott érzelmi állapotba csöppen bele a kis csecsemő. 

Milyen döntést lehet egy ilyen helyzetben hozni? Egyáltalán van-e jó döntés? Együtt tudunk-e élni a döntéseinkkel? Óhatatlan, hogy olvasóként feltegyük ezeket a kérdéseket. A szemünk előtt őrlődik az a férfi, akinek a becsületessége az élete. Ebben a regényben a múltbeli cselekmények/döntések határozzák meg a szereplők életét.

Harmadrészről a kis Lucyt is figyelembe kell venni, akinek az életével nem szabadna senkinek se játszani. Mégis megtörténik mindazon borzalom, amit egy gyereknek sem kívánunk.

Remek történetvezetést kaphattam, feszes tempót diktál az írónő. Hiába éreztem már az elejétől kezdve, hogy valami borzasztó fog történni, és ez az idilli állapot nem sokáig tartható fent, mégis sokkolt azt a szenvedés, ami átjárta a lapokat. 
Féltem a befejezéstől, hogy milyen véget szán az írónő a szereplőinek! Nem kellett volna, méltó lezárása van a történetnek, ahol a fájdalom is megpihen, és feléled a remény is.

A filmre kíváncsi vagyok, nemcsak a nagyszerű szereposztás miatt, hanem arra is, hogy miként tudják majd a színészek átadni azokat a mély érzelmeket, amik a könyvben voltak.
9/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 392 oldal

Nincsenek megjegyzések :