Renée Knight: Cáfolat

6 megjegyzés
Ritkán olvasok krimit, habár szeretem ezt a műfajt. Így amikor a kiadó felrakta ennek a könyvnek a beleolvasóját, azonnal megnéztem. Be is szippantott, mert tetszett az a felállás, hogy azonnal megismerhettem az "elkövetőt" és a "leleplezőt", vagy mégsem? 

Kíváncsi lettem mi történhetett a jól szituált, elismert dokumentumfilm-rendező Catherine Ravenscroft-tal, aki a családi költözködés után egy ismeretlen könyvet talál az éjjeliszekrényén, és azt elkezdi olvasni. Rövidesen rájön arra, hogy ez a könyv róla szól, és a múltjában történő sötét dologról, amit senki nem ismer. Még a férje sem, pedig boldog házasságban élnek egymással. A nő teljesen kétségbeesik, és széthullik a felfedezés után olyannyira, hogy a férje is, és a munkatársai is észreveszik, hogy valami nem stimmel. Mit csinál ilyenkor egy oknyomozó? Valahogy összeszedi magát, és elkezd nyomozni, hogy ki is tudhat erről a titokról, illetve ki írta ezt a könyvet.

A két szemszögből megírt történet másik szereplője Stephen Brigstocke nyugdíjas tanár, akiről már az első oldalak után tudni lehet, hogy valami köze van a megtalált könyvhöz. Hamarosan az olvasó teljesen tisztába lesz az idős ember szerepével, a kérdés már csak az, hogy miért? Igazából pont ez a miért kérdés adja meg a regénynek a különlegességét. Egyrészt Stephen gondolataival ismerkedhetünk meg, na meg az indokaival, másrészt ott van Catherine, aki megpróbál úszni az árral, de sokszor csak fulladozik, és nem jut előre. 

Az olvasó egy idő után úgy érzi, hogy lassan mindennel tisztában van. Tudjuk, vagy sejtjük, hogy mi történhetett a múltban, habár Catherine viselkedése sokszor nem logikus. Sőt! Van amikor egyenesen bosszantó! Aztán jön egy csavar, és Bummm! És számomra itt lett nem hiteles a regény. Catherine Ravenscroft alakja így  még kevésbé szimpatikus, mert egy megrázó bűncselekményből, illetve tragédiából nem lett volna semmi baj, ha akkor jól és helyesen dönt. 

A könyv borítója érdekes, és nagyon találó, habár ezt csak az utolsó oldalakon értheti meg az olvasó. Mivel egyre nehezebben viseltem el olvasás közben Catherine személyét, így nem tudott sokkolni a regény vége. Nem tudtam megérteni az asszonyt, sem nőként, sem anyaként. 
Hogy mi a tanulság? Nem hazudj! Se magadnak, se másoknak!
7/10
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 324 oldal




6 megjegyzés :

Csenga írta...

Úgy látom mindketten ugyanazért kaszáltuk el a sztorit! Ebből is látszik, hogy gyenge lábakon áll a sztori.:S
Már nem először veszem észre, hogy egy-egy könyvnél jobban sikerül a fülszöveg, mint maga a könyv.

amilgade írta...

Jaja! Pedig mindig megfogadom, hogy a fülszöveg miatt nem veszek könyvet! ;-)

Csenga írta...

Fülszöveg és borító! :D Sokszor bedőlök a szép borítónak is.

Niki írta...

Nekem tetszett a fordulat benne. Végig az olvasása során azt éreztem, hogy egyszerűen nem történhettek úgy a dolgok, ahogy a könyvben le vannak írva, mert az túl egyszerű lenne, valahol kell majd lennie egy csavarnak. Aztán amikor bekövetkezett, akkor azt éreztem, hogy ez egy olyan fordulat, amire az olvasó egyáltalán nem számíthat, mert a szerző végig nagyon jól félre tud vezetni minket. Pont emiatt nálam bejött. :o)

amilgade írta...

Teljesen igazad van, végig érezhető, hogy valami nem stimmel a megtörtént eseménnyel. De nekem a bumm után az nem tetszett, hogy ha ez történt, akkor miért hallgatott róla?? Most komolyan!!! Egy nő visszafojtaná magába, miközben még a gyerekét is valamilyen trauma érte??!!!! Hát ennyire nem bízott a férjében??? Akkor meg minek él vele!!!

Niki írta...

Na igen, azt én se értettem, hogy pont a férjének miért nem mert beszélni a történtekről, na de könyvekben és filmekben minden megtörténhet. ;o)