Katherine Webb: Örökség

Fogalmam sincs mi az ami vonz a titkokkal terhes családregényekben, de mostanában egyre többet olvasok belőlük. Igazán jól érzem magam, amikor a porlepte pincékben, padlásokon a szereplők kutakodnak. Valahogy megjelenik a múlt, érzem az idő vasfogát a töménytelen porral együtt.

Katherine Webbtől már elolvastam a Homály című regényét, ami kellemes olvasmánynak bizonyult. Bevallom az Örökség fülszövege sokkal jobban megfogott, mint az előző könyve.

Erica és Beth Calcott testvérek. A fagyos tél közepén visszatérnek abba a házba, ahol oly sok idilli nyarat töltöttek gyermekként. Elhunyt nagyanyjuk rájuk hagyta a házat, ők pedig az örökségüket nézik és válogatják át. Az ott töltött napok során rég elfeledett vagy elrejtett emlékek felvillanásából kirajzolódik a két lány gyermekkora, amikor is egy régi nyáron az unokatestvérük, Henry, nyomtalanul eltűnt.

Ahogy már mondtam az olvasás során azt vártam, hogy a két lány gyermekkora jelenik meg előttünk. De micsoda kellemes meglepetésben volt részem! A történet két szálon fut. Egyrészt a felnőtt nővérekkel találkozhatunk a jelenben, amikor a régi házhoz visszatérnek. Erica és Beth múltjában történt valami, amikor még gyerekek voltak. Unokatestvérük, Henry, nyomtalanul eltűnt, amit azóta sem tudtak feldolgozni. Akaratlanul is befolyásolta az életüket, és ezen szeretne változtatni Erica, hiszen Ő semmire sem emlékszik az ügyből, de érzi, hogy valami történt, amire talán emlékezni fog, ha visszatér a régi házba. Magával hozza a testvérét is, aki egy ideje a depresszióval küzd, talán neki is segít felgyógyulni, ha kiderítik mi történt Henryvel.

Bevallom én azt képzeltem a fülszöveg alapján, hogy a múlt az nem más, mint a lányok gyermekkora. De nem, mert a másik szál a dédnagymamáról szól, aki fiatal, gazdag, árva lányként hozzámegy egy farmerhoz. Igazi szerelemről van szó, de Caroline városi úri kisasszonyként nincs felkészülve a farmerek nehéz életére. Egy csapásra a puszta közepén találja magát, a kezdetleges bútorokkal ellátott kis házban, ahol bizony nem árt ha az asszony még főzni is tud. A szemünk előtt változik meg Caroline, és nem úgy, ahogy mi olvasók szeretnénk elképzelni.

Kellemesen tobzódtam a titkokkal terhes cselekményben, hiszen egyszer ott volt a régmúlt, aztán a közelmúlt, és persze a jelen, amit rendesen megbonyolít egy kisebb szerelmi háromszög. Nekem ez a könyv jobban tetszett a Homálynál, igaz Erica alakja néha idegesítő, és Caroline sem szimpatikus. Azt is mondhatnám, hogy semelyik szereplővel nem tudtam azonosulni, de a cselekmény lekötött, és iszonyú kíváncsi voltam a titkokra. 

Nálam az írónő bizonyított, szeretném elolvasni a legújabb regényét is aminek a címe: Az elfelejtett dal

9/10

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2011

Terjedelem: 472 oldal