John Scalzi: A lázadás hangjai

Nincsenek megjegyzések
Azt szeretem John Scalzi-ban, hogy a maga humorában az arcunkba dugja az emberiség agresszivitását és megalomániáját. S mindezt úgy, hogy egyáltalán nem nehézkes a regénye. Már a sorozat első részében engem levett a lábamról John Perry, aki az ironikus beszólásaival valami különleges hangulatot teremtett. Elkötelezett híve lettem az írónak és a sorozatnak, még akkor is, amikor érzékelhetően nem tudta hozna azt a színvonalat, amit az első két részben már megszokhattunk. Szóval elég kíváncsian vettem a kezembe A lázadás hangjait. 

John Perry hirtelen megjelenése egy "kisebb" flottával a Földnél, elég nagy port kavart. A Föld lakói felháborodtak, és azonnali hatállyal megszüntették a kapcsolatot a Gyarmati Szövetséggel. Hamarosan a Szövetség rádöbben arra, hogy komoly "erőforrás" problémákkal fognak néhány évtizeden belül küszködni, és talán az egész földi gyarmatosítás látja majd a kárát. A tét nagy! Olyannyira, hogy teljesen más utat választanak a külpolitikában, hátha sikerül valahogy fennmaradni, és a Földet is újra maguknak megnyerni. Harry Wilson hadnagy az egész diplomáciai próbálkozás kellős közepén találja magát, mint a Gyarmati Véderő katonája, aki már egy ideje csak kutatásokkal foglalkozik. Wilson hadnagy a diplomata Abumwe csapatához kerül, akikkel együtt lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetbe kerülnek. A diplomácia sakktábláján sokszor feláldozhatónak tűnnek, de a hadnagy és a társai minden helyzetben remekelnek.

Végre ismét van egy karakán, vicces, ironikus figuránk Harry Wilson személyében, aki a maga laza stílusában menti a menthetőt. A cselekmény pörgős 13 fejezetből (plusz ráadásként még kettő kis történetből) áll, hiszen Scalzi epizódok formájában publikálta először a kötetben szereplő történeteket. Wilson hadnagy szinte lubickol a rábízott feladatokban, legyenek azok bármennyire is elképesztők, mi meg olvasók vigyorgunk az egészen.
Volt egy pillanat amikor azt hittem, hogy az író George R.R. Martin bácsitól eltanulva a szerethető karakterek élettartamát lerövidíti, de szerencsére nem. Érezhetően visszanyúlt a gyökerekhez John Scalzi, és ebből kifolyólag a sorozat egyik legjobb részét olvashattam. Az meg hab a tortán, hogy egy tekintélyes lapszámú könyvről van szó (a sorozat többi részeihez képest), amit könnyedén el lehet olvasni.
Egyszóval engem ismét megvett az író szőröstül-bőröstül. Olvasása közben folyamatosan vigyorogtam, régen szórakoztam ilyen jól. Nálam 10 pontos a regény.
10/10

Kiadó: Agave Könyvek Kiadó
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 464 oldal


Nincsenek megjegyzések :