P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

2 megjegyzés
Szerintem minden Austen rajongó felkapja a fejét, mint egy vadászkutya amikor szimatot kap, hogy óh igen, a Büszkeség és balítélet szereplői visszatérnek.
Amint elolvastam az Ekultúra cikkét a könyvről, azonnal az online rendelés gyorsaságát kihasználva megvettem a könyvet. Bevallom félve vettem a kezembe, mert idáig nekem a folytatások (mármint az Austen regények folytatásai) nem nagyon tetszettek. De a fülszöveg kellően megnyugtatott.

Hat év múlva találkozhatunk Elizabeth és Darcy személyével, akik boldog házasságban élnek Pemberlyben két gyönyörű kisfiúkkal egyetemben. Elizabeth méltó társa Darcynak, megfelelően és tökéletesen látja el feladatát, most is egy fontos munka kellős közepén van, szervezi az évenként megrendezésre kerülő Lady Anne bált. A bál előestéjén már a Bingley házaspár is házban tartózkodik, csakúgy ahogy Fitzwilliam ezredes és a fiatal ügyvéd Henry Alvestone is. A meghitt, családias estét egy vadul billegő cséza zavarja meg, amiből Mrs. Wickham száll ki hisztérikus állapotban. Állítása szerint férjét meggyilkolták. A férfiak felkerekednek, hogy kiderítsék a rejtélyt. Az erdőben meg is találják Wickhamet véresen, amint halott Denny barátjára borulva zokog. Kedvenc könyvem hősei egy rejtély kellős közepén állnak, amit meg kell oldaniuk.

A regény első részében egy összefoglalót olvashattam, az írónő összefoglalja röviden a Büszkeség és balítélet cselekményét. Ezzel a gesztussal azok az olvasók is érteni fogják a történetet, akik nem olvasták Austen regényét. A rajongók pedig ráhangolódhatnak a könyv világára. Én szinte repültem a 18. század végére, 19. század elejére. A lelki szemeim előtt lepergett az előzmény, és kellőképp izgatottan vártam a folytatást. 
Azt kell mondanom, hogy P. D. James tökéletesen elkapta az austen-i hangulatot. Kitalált története tökéletesen illeszkedik a Büszkeség és balítélet világába. 

A krimi szál egyszerű, itt nem is az a lényeg, hogy halomra gyilkoljon a tettes, hanem hogy bemutassa az 1800-as évek bírósági tárgyalását. Láthatjuk hogyan épül fel az angol jogrendszer, milyen hibái voltak.
Persze nem lenne jó a könyv, ha nem lenne benne legalább egy csavar, ami után az olvasó elismerően mosolyog, és gratulál az írónőnek, hogy anélkül, hogy változtatna a szereplők megszokott jellemén, kellően izgalmas könyvet tudott írni.
Nálam az 1 pont levonást csak azért kapta a regény, mert néha túlzásnak tartottam Darcy és Elizabeth érzéseinek folyamatos ismétlését a könyv elején. Szerencsére később az írónő már érzékeli, hogy az olvasók teljesen tisztában vannak a szereplőkkel, valószínűleg azért veszik meg ezt a regényt, hogy a hőn szeretett karaktereket újra láthassák.

Minden egyes sorát élveztem a regénynek. Könnyed, olvasmányos és engedhessék meg nekem az, hogy minden Austen rajongónak ajánljam.
9/10

2 megjegyzés :

L írta...

Jól hangzik, bár én is kicsit tartózkodom az ilyen folytatásoktól, de a Büszkeség és balítélet az egyik kedvenc könyvem nekem is, szóval..:)

Most találtam a blogodra, ha gondolod, nézz be hozzám:
http://lkonyvespolca.blogspot.sk/

amilgade írta...

A folytatásoktól nekem is hidegrázásom van, de ez tényleg jó!